Az alapvető gond a görög válsággal az, hogy nincs jó megoldás. Azért nincs, mert sem igazságos megoldásra, sem humánus megoldásra nincs, és nem is lesz lehetőség. Ugyanis sem igazságos, sem humánus megoldásnak nem lehet alapja az, hogy akiket megkárosítottak azok tovább támogassák a kevésből is a csalás haszonélvezőit. Hogy az áldozatok további pénzt veszítsenek, akik pedig eddig gazdagodtak rajta tovább gazdagodjanak. Márpedig a haszonélvezők között a jól fizetett görög közszférára, a belőlük élő vállalkozásokra, stb. is kell gondolni. Ha viszont ezt kizárjuk, akkor jól látható, hogy olyan görög gazdaság kell, ami képes külső támogatás nélkül, a saját jövedelmeiből megélni.

Ez utóbbi feltétel viszont olyan mértékű jövedelem csökkenést jelentene, amivel a vásárló erő is csökken, összeomlana a gazdaság, a hitelek bedőlnének, az ingatlanok elvesztenék az értéküket, ami felérne egy humanitárius katasztrófával. Még akkor is nehezen elfogadható ez, ha joggal mondjuk azt, hogy sokan tettek azért, hogy Görögország ebbe a helyzetbe kerüljön. Még akkor is, ha a közszféra leépítése minden mástól függetlenül csak a pazarlás miatt is szükséges és a minimálbér az EUs felzárkózó országokhoz való igazítása segíthet a felszabaduló munkaerő felszívásában. 

Egyszerűen azért, mert az érintettek elveszthetik a lakásukat, összeomolhat az ingatlan piac, csökken a vásárlóerejük. Viszont nem azért kell megszorítani, mert a trojka azt mondja, hanem azért, mert senki sem adna úgy pénzt, hogy azt nem fogják visszakapni. Ha pedig Görögország nem hitelképes, és vásárlásnál is 0 a fizetési határidő, stb. akkor az ország összeomlik, és ugyanúgy nem lehet sokmindent finanszírozni. Nem a trojkára kell mutatni, hanem arra, hogy nincs pénz. És nem elsősorban a trojkán múlott, hogy nem az ő optimista prognózisuk teljesült. Kik és hogyan tettek sokat hozzá a katasztrófahelyzethez? 

Egész biztos, hogy minden tüntetési hullám, lázongás, stb., ami kevésbé vonzóvá tette Görögországot jelentős vesztességet okozott a görög idegenforgalomnak. Csakhogy, ha a belföldi idegenforgalom rosszul megy, az éppen olyan gond, mint egy közszférát érintő megszorítás: akinek kevesebb pénze van, az keveset is költ és ez végig gyűrűzik az országon.

De számos tiltakozási forma is eleve okoz vesztességeket, ezek mellett megugrottak a rendfenntartásra vonatkozó költségek. Lehet azt mondani, hogy mert a csúnya gonosz trojka megkövetelte a megszorítást. De lenne egy kérdésem: Ha a görögök maguk elfogadják, hogy annyi pénzből kell megélni, amennyijük van, és az eddigi irány a soha vissza nem fizethető kölcsönökkel, mások átverésével nem folytatható és nem a tiltakozás agresszív és durva módját, hanem a kilábalást keresik, mi lenne a helyzet?

Ha nem az utcára megy törni, zúzni, hanem munkát keres akár belföldön, akár külföldön. Ha megteszik azt amit magyar fiatalok százezrei tesznek meg... Vagy ha vállalkozásba kezd, megpróbál értéket termelni és elérni, hogy több termék után több adó folyjon be, és legyen pénz a közszféra nagyobb részének fenntartására. Sőt, amikor gyanús körülmények között élt mindenki jól és kérdéses volt, hogy mi az igaz mert az előző ilyen görög fejlődés hazugságra épült, félre lehetett volna tenni, és akkor sokan nem lennének bajban és nem lenne ekkora visszaesés csak a megtakarítások olvadnának.

És persze a görög társadalom folyamatosan a felszínen tartotta a kérdést: Mi lesz Görögországgal. Nincs egyesség. Ha bizonytalanság van, a grexit még mindig reális forgatókkönyv, akkor ki lenne hajlandó oda új befektetést vinni, Ezzel pedig a közszférában leépítettek nehezebben tudnak elhelyezkedni, a vásárlóerejük tartósan alacsony. Ez és a beruházások hiánya pedig lefelé löki a GDPt, ezzel együtt felfelé a GDP arányos államadósságot, amivel együtt a kamatterhek egyre nagyobb gondot okoznak az országnak, egyre valószínűbb egy újabb görög csőd... Ez pedig egy öngerjesztő folyamat ami akár jelentős tőkekivonással is járhat. Viszont ez a katasztrófával fenyegető helyzet nem a trojka elvárásai miatt, hanem a görögök hozzáállása miatt áll elő.

Vajon a trojka tehet arról, hogy a görög közszféra megannyi hozzáállása az, hogy inkább vegyék el a magyar koldus utolsó 100 forintjának a felét, rabolják le fél Európát, de ő ragaszkodik az életszínvonalához, ragaszkodik a más pénzén, más munkájából megteremtett jó életszínvonalhoz? És ha nem kapja meg ezt, akkor tör, zúz rombol és, ha csőd lesz akkor biztos oda a másik nyugdíja. Ha finanszírozza tovább a görögöket akik újra elvárják az adósságuk csökkentését, újra ez a helyzet akkor legalább remény van, de hosszabb távon a görögök többet tudnak kihúzni belőlük.

A trojka egyetlen dologgal járult hozzá ahhoz, hogy a görögök kilátásai romoljanak. Felismerve a görög hozzáállást szépen csendben felkészült egy grexit forgatókönyvre. Felkészült rá, és el tudja érni, hogy ezzel sem az Eurozóna, sem az EU azon kívüli államai ne járjanak drasztikusan rosszul, a görögök viszont ne köszönjék meg a következményeket. Míg eleinte a görögök tudtak fenyegetni a grexittel, most őket lehet azzal fenyegetni, hogy repülnek. Az Eurozóna mellett akár az EU tagság esélyeit is elveszthetik. De az ilyen forgatókönyv utáni rossz viszony az EU sok államával a turizmusukat is bajba sodorná. 

Ezzel pedig a befektetők is számolnak. Görögország bedőlése, akár egy kontrollálatlan államcsőd, a drachma hiperinflációja, az ebből kialakuló éhezés, egy olyan humanitárius katasztrófa amikor élelmiszer segély kell Görögországnak, és ami után évtizedekre lesznek a mai helyzetükhöz képest lemaradásban az EU számára elfogadható és ezáltal lehetségessé vállt forgatókönyv. A vámok újra megjelenése, tőkekiviteli korlátozások, stb. lehetősége is olyan fenyegetés ami sok beruházót távol tart. 

Közben viszont a kamatok magasak, a görög gazdaság zsugorodik, és amíg eredetileg volt jó kiút a helyzetből, most nem nagyon van, mert GDP arányosan ekkora adósság mellett a kamatokat sem könnyű kifizetni. Elsősorban azért, mert kamatfizetés előtt sincs meg a megfelelő többlet a költségvetésben. Másodsorban pedig azért, mert jó-jó most a trojka ad olcsó hitelt, de amennyiben a görögök velük nem tudnak megegyezi, a hiteleiket nem feltétlenül akarják visszafizetni, ki adna nekik megfizethető kamat mellett hitelt?

Ha pedig nem lehet az eredményekből mindent kifizetni akkor baj van. Marad persze az, hogy Görögország hozzányúlhatna a  vagyonához. De ilyen sürgős privatizációt, erősen nyomott árakon, senki sem akar. Persze a privatizáció nem az egyetlen megoldás a vagyon eladására. Lehetne például egyezkedni a törökökkel. A vitatott hovatartozású szigetek státuszának rendezése kapcsán az eddigi "senki sem tudja őket birtokolni" helyzet helyett megalkudva a törökökkel. Akár még talán mást is vennének. És a ó alku esetén Törökország integrációs törekvéseit is támogathatnák a görögök. Azaz még a görög diplomáciai gesztusokra is lenne vevő.

De az ország nem akar sem vagyontól, sem vitatott követeléstől megválni, nem akar így egyezkedni, nem tenne sokat a talpra állásért. Így Görögország maximum a szavát, EUn belüli szavazatát, stb. tudja áruba bocsájtani, ami kapcsán viszont  fő vásárló Putyin.  

Miért nem jó Putyinhoz közeledni? Most a németek sem akarnak további megszorításokat, még azt is lehet mondani nem árt a gesztus feléjük sem. Csakhogy, amint a Görögök az ilyen kacsintgatással komoly kisebbségbe kerülnek, akkor a görögök szankcionálása, egy kikényszerített grexit sokak számára lesz alternatíva, és utána már nincs mit nyújtani Putyinnak. A fő probléma az, hogy a görög pozíció amit be lehet váltani segítségre ingatag.

És közben az Orosz gazdaság is válságban van, így nem tud igazán segíteni. Azaz eleve rossz jelölt a görögök kisegítésére. Nincs hova kacsintani. Még csak annyira sem, hogy "kedves EU mi nem vagyunk rád szorulva, nézhetünk másfelé és, erőltesd meg magad, mert mi viszont fontosak vagyunk" alapon lehessen érvelni. És azért is gond, mert a politikai elszigetelődést, az ebből eredő gondokat nehéz a turistának eladni.

Ne akarja, hogy a nyaralás alatt a helyi pénze elértéktelenedjen, hogy az alatt lehessenek gondok. Nem akar nyaralással, vásárlással tolvajt támogatni, Putyin törekvéseit meg pláne nem. Ha pedig Görögország már ezért sem szimpatikus, közben a jó all inclusive utak egy jelentős része megszűnik, akad bizonytalanság, felhívják a figyelmét, hogy egy görög csőd idején nem jó ott lenni, azzal az egyik utolsó sikeres görög ágazat is hatalmasat veszíthet. Egy szálloda ami egy-két évig nem megy, és ezért beszerzésen, karbantartáson, őrzésen kell spórolni nehezen tér vissza a régi fényéhez.

Ha Görögország összeomlik, az borzasztóan rossz lesz... nekik. Sok szempontból embertelen lépés. Ha viszont arra teremtünk precedenst, hogy az jár jól, aki lop, csal hazudik, ilyen módon próbál nyomást gyakorolni, hogy mindenki fizesse meg az árát, akkor egyre többen térhetnek rá arra az útra, és előbb-utóbb még sokkal rosszabb lesz nekik is, másnak is. Ha ugyanis Európa hitelét dobjuk el azért, hogy finanszírozzuk a görög vízfej átlagon felüli életszínvonalát, és sokan indulnak meg erre, akkor az összeomlás az EU nagyobb részét érintheti, és nem fog segíteni az emiatt éhesen maradókon a munkaerő szabad áramlása, stb. sem. 

A szolidaritás és más bal oldali értékek, az empátia akkor tud működni, ha kölcsönös. Azok a görögök akik most azért vannak sokkal nagyobb bajban, mert évek óta úgy állnak hozzá, hogy dögöljön éhen a másik, de neki akkor is jár az 1900 eurós közszféra átlagbér viszont ezt a kölcsönös szolidaritást alapjaiban dobták el. Ezt az értéket akkor tudjuk megvédeni, ha a kölcsönösség elvárás, és ha nem csak a szegény embernek kell a gazdag csaló felé empatikusnak és szolidárisnak lenni.