Sokszor hallottam azt, hogy egyik-másik baloldali erő Nagy Imre politikai örökségének továbbviteléről beszél.

"Imi Balsoj, Igyi Damoj" - Skandálta a tömeg 1956-ban.

Onnantól pedig a hatalomról lemondani nem akaró miniszterelnök csak sodródott.

Tény, Gyurcsány Ferenc ezt a fajta örökséget a 2006-os tiltakozások okán sikerrel továbbvitte, és sokan úgy érzik abban a történetben neki csak a mártír szerepe jut. Csak azt nem kell elfeledni, hogy mind Nagy Imre, mind Gyurcsány Ferenc politikája oka volt a tiltakozáshullámnak. Ma tilos a kommunista rendszer bűneit tagadni. A szabállyal csak egyetlen egy baj van: Csak szándékosan lehet elkövetni. Ha valamit én nem tartok bűnnek, erre alapom van, akkor a szándékom nem terjed ki bármely bűn tagadására. 

Számomra bűn mindaz a politika, ami egy véres forradalomhoz vezet. Mert az akkor, egy ideig Nagy Imrével az élén, egy kemény diktatúra volt, ami sok ártatlan ember életébe került. Én nem szívesen vállalnám ennek a politikai örökségét. Amikor pedig biztos volt, hogy vagy a forradalom söpri el, vagy a szovjetek, sokáig bízott abban, hogy ilyenkor pártvezetőt nem szoktak megbüntetni. Hogy az után nem volt választása és eljutott a kivégzéshez, az nem raja múlott. Ha annak a rendszernek a bűneit nem szabad tagadni, akkor azokat sem, amik Nagy Imre örökségéhez tartoznak.

Vagy azokat, amikkel kiérdemelte a pozíciót. Értem én, a DK ezzel vállal politikai közösséget. Lehet sok dologra példát mondani Gyurcsánytól, Vágótól, Miyazakitól. És látom, hogy az MSZP és a hazai baloldal legjava ugyanezt az örökséget vallja magáénak.

Ugyanakkor nem tartom bűnnek azt, hogy Kádár viszont a mozgásterét kihasználva békére törekedet, jóllétre. Az általa összehozott adósságot hamar megtöbbszöröztük, az még kezelhető volt, tehát nem lépte túl a határokat. Hogy sok igazságtalanság ellen el lehetett menni a Kádár titkárságra. Sőt azt is tudom: Ha a forradalomban volt fosztogatás, gyilkosság, erőszak, stb., akkor sok ember a személyes sérelmei, tragédiája okán joggal várt elégtételt. Így a megtorlást sem feltétlenül kell egyoldalúan bűnnek minősíteni.

Nem tagadom: Volt megtorlás. Nem tagadom: A perekre jellemző volt politikai irányítás, a prekoncepció. Ami mondjuk a jog sárba tiprása, és mindenkitől ellopott egy kis törvényességet. Ez szerintem is bűn. Az akkori prekoncepció ráadásul érték választást is jelentett. A kérdés csak az, hogy amit nem tagadok le, és sokak szerint bűn, azt magam mennyire érzem bűnnek. Ha a tömeggel sodródó kisembert vették volna elő nagy számban, ahogy a szovjet befolyási övezetben szokott volt, az "egy ember halála tragédia, 1 millióé statisztika" alapon statisztikát gyártunk, arra kérdés nélkül azt mondanám: Bűn. És Nagy Imre ilyenben is részt vett. (Mint Biszku, a megtorlást levezénylő hatóságok, bíróságok és a rendszer is)

De arra, hogy azt mondom, hogy aki vezető pozíciója, egyházi pozíciója, kora miatt sérthetetlennek érezte magát, és ezért sok szörnyűséghez hozzájárult, azokon akart Kádár példát statuálni, hogy mindenki megtanulja, sok tettnek következménye van? Ott már lehet ezt nézni a koncepciós perek áldozatainak szemüvegén át. De lehet egy másik nézőpontot választani: azokét akik elégtételt vártak. Mert a hozzátartozóikat megerőszakolták, meglincselték, pedig esetleg csak takarítónő volt. Akik joggal várták el az arányos ítéletet. És ekkor erre volt halálos ítélet a büntetőjogban.

Vajon bűn-e az, hogy Kádár nem statisztikát akart írni milliókkal, hanem tragédiát a felelősökkel? (Kádár politikai akarata. De ez szemben állt a rendszer fenntartói által maguktól véghezvitt megtorlással. Amit itt nem tárgyalunk.) A haszonlesők akiknek sok szenvedés köszönhető lettek a célpontok, akiknek el kellett vinni a balhét. Számos szubjektív tényező mellett az ember igazságérzete is el tudja dönteni, hogy szerinte ez bűn volt vagy sem. Mint az is, hogy ma zavarja-e az, hogy van akik semmiért sem felelnek, és nem belőlük lesz tragédia, hanem a tetteik veszteseiből statisztika. 

Csak szeretném megjegyezni az utólag politikai koncepció mentén való ítélkezés gyakorlatáról, hogy a náci Németország maga hozott törvényeket, és a legtöbb háborús bűnös a náci birodalmi törvényei szerint tevékenykedett. Ám utána, más elvek szerint, adott - eleve bűnösnek tekintett - emberek felelősségre vonására hoztak szabályokat, és ott is megvolt a prekoncepció. A rákosi féle diktatúra haszonélvezőit, akik a vélt sérthetetlenségük mentén gondolkodva a forradalom utánra is hatalmat akartak szerezni, sok súlyos tettért csak így lehetett megbüntetni.

A rendszernek bűne az, hogy itt nem mondta ki egyértelműen miért jár a büntetés. De a fenti gondolatmenet kapcsán miért gondolom azt, hogy Moldova György író sokszor árnyaltabb véleményében több igazság van, mint a bőszen kommunistázó baloldal politikájában. 

Nem csak a bűnöket helytelen letagadni. De azokat a tényeket is, amik alapján a választ döntést hozna, véleményt alkotna. Sőt, ezzel párhuzamosan meg szeretném jegyezni, hogy létezik egy olyan dolog, hogy szólásszabadság. Nagy Imre idejében persze igaz volt: aki ezzel élt, az örült, ha csak megverték. A magukat Nagy Imre politikai örököseinek tartó "demokratikus" baloldal képviselőitől örökbecsű reakciók olvashatóak: "Összeverhetné már valaki alaposan ezt a rakás fos alakot..."

Mindez utóbbit amúgy egy olyan szövegért, amit egy hírcsárda post adott valaki szájába. Értem én, Nagy Imre politikai öröksége. Hiszen akinek a szájába a rendszernek nem tetsző szavakat adtak, azt akkor is minimum megverték. Moszkvában is, amíg Imi Balsoj ott dolgozott ezen, és Magyarországon is, amíg itt volt vezető. Olyasmi volt ez a helyzet, ami el is vezetett az 1956-os forradalomhoz. 

A magyar baloldal kiáll az Uber mellett. Kiáll a vasárnapi nyitva tartás mellett, itt is azonnal említve a cégek érdekeit. Persze kiáll a feminizmus, a melegjogok és még ki tudja mi mellett. Csak egyetlen dolog mellett nem áll ki: Az egyszeri munkavállaló, a kisember mellett. Akinek nem érdeke, hogy ő munkavállalói jogok nélküli felhasználó legyen, aki vagy egyszerű rabszolgaként mindent vállal, vagy a "cégcsoport összes tagjától kitilthatják és megnézheti magát". Vagy éppen úgy gondolja, hogy a gyerek hétköznap óvodában / iskolában és jó lenne legalább egy szabadnap. 

És elnézést, de értem én azt, hogy valaki ünnepel, hogy az eszme (és most tök mindegy, hogy feminizmusnak vagy kommuniznusnak hívják) ellen felszólalókat el lehet lehetetleníteni, ők nem szalonképesek. De ez körülbelül a Rákosi szint. És igen: Sok helyen van bértábla, az előléptetés időigénye. Aki hamarabb mehet nyugdíja annak kevesebb ideje van karriert építeni, ez a pozíciókra, átlagbérre is kihat. És aki az ellenvélemény "szalonképtelennek minősítésével", ellehetetlenítésével politizál az ne mondja magát demokratikusnak. 

És baromira nagy bajnak érzem, hogy ebben az országban, a talán nyugdíjig soha el nem jutó, magas öngyilkossági rátával, munkanélküliséggel küzdő embereket aki képviseli, az már szükségszerűen jobboldali. Csak azért, mert mondjuk egy csonka családban, a láthatás napját nem feltétlenül szeretné végigdolgozni. Sőt személyeskedő vádak, verés ígérete a "de jó, hogy ezeket el lehet lehetetleníteni" szöveg fenyegető éle is hozzá tartozik a képhez. Mint az oly sokszor előkerülő kapcsolódó hozzászólások is. 

Csak szeretném megjegyezni, az ilyen kisemberrel szemben, mindenkit harcosan képviselő, cenzúrázó "demokratikus" izmus Nagy Imre idején is forradalomhoz vezetett. A 2006os balhé is figyelmeztető jel volt. Ha ebből az irányból balhé lesz, és egy komoly balhé erőszakba is torkollik, akkor könnyen lehet, hogy a nemzetközi tömbhöz lojális váltás meg Kádár politikai örököse lesz: Az elszámoltatásnál a magukat sérthetetlennek gondolókkal szemben is fellép az elszámoltatásánál. 

Kétes győzelem a boltzár eltörlése: Mert ma még valóban 60-70% támogatja a döntést. De ez a 60-70% eddig azt hitte, aki a boltzár mellett érvel ilyen vagy olyan okból, az a Fidesz, a KDNP szolgai híve és ezért teszi ezt. Ma pont velük szemben is teszi. És innen egyértelmű, hogy eddig sem pártlojalitásból szólt. És itt valóban munkavállalói jogok, családi tragédiák, stb. is játszanak. Megjelennek az emberi történetek, azok akik immár nem nagyon találkozhatnak a gyermekeikkel. 

És hangsúlyos lesz az, hogy a baloldal pont a kisembereket nem képviseli. A munkavállalókat akiket képviselni kellene. Nagyon nagy baj az, hogy ma a teljes baloldal közül egyetlen olyan erő nem volt, aki számára felmerült volna a nagy ünneplés közben, hogy a "fene vinné el, nekünk kellett volna a szabadnap, a pihenőnap mellett érvelni".

Vagy amellett, hogy a lehető legtöbb embernek nemétől függetlenül legyen esélye megélni az olyan baloldali vívmányokat, mint a nyugdíj. Mert, ha az egyik csoport ebből szinte biztosan kimarad, és születés alapján teszünk különbséget, akkor nem csak az a szempont, hogy a kedvezőbb szabály haszonélvezői "kevesebb idő alatt érjenek el ugyanoda" mert a csúcs karriert hiányolva, némi populizmussal megszerezhető a hatalom: Hanem mondjuk az, hogy a nyugdíj egy olyan baloldali vívmány amit meg kellene védeni. És nem csak úgy Orbán módra. 

Sokszor mondjátok, hogy a Fidesz milyen rossz. És amit mondtok az majdnem fele olyan rossz, mint amit én feltételezek róluk. De pont az ilyen hitelességi deficit, az itt említett politikai örökség az, amiért azt mondom a "másik oldal még rosszabb".

Lehet visszafelé mutogatni: Bűn a kommunizmus bűneit tagadni. Szerintem bűn nem őszintén beszélni a történetelem tanulságairól. Egyetlen általam ismert tényt sem tagadok le. De saját magam is értéket választok, és értéket választva eldöntöm, hogy mi a bűn szerintem, és mi nem. Ugyanazt látom olyan baloldali gondolkodóktól, mint Moldova György. És ezt várom el attól is, aki a baloldali eszmék politikai örököseként akar politizálni. 

És nem azt, hogy a baloldal a feminizmus jegyében szerezzen politikában vezetőnek egy hamisító, csaló, a saját becstelenségét bizonyító valakit, és mutogasson, hogy "lám-lám nálunk van női politikus is". Sem Kádár, sem Nagy, de Gyurcsány sem csak fekete vagy csak fehér. De aki nem képes értéket választani, és a hatalom érdekében könnyen lehet, hogy a bűnt vinné tovább, annak a szájából nem tűnik hitelesnek a múlt valós bűneinek elítélése sem.

Aki a jót jónak, a rosszt rossznak nevezi mindenkinél, és a mérve ami szerint ítél, ha borzasztóan szubjektív is, de legalább mindig ott van, és amennyire lehet egységes, az értéket választva tud értéket képviselni is, és alkalmas lenne vezető szerepre a politikában.