Hülye kormány és túl jó egyetem

Kis hazánkban a két oldal sosem tud egyetérteni abban, hogy melyik oldalnak van túlsúlya a médiapiacon, az oktatásban, merre is aránytalan a rendszer. Az egyik oldal azt mondja, ha a választáson több embert érnek el, akkor az lenne arányos, ha a médiapiacon is ez lenne a helyzet, a másik oldal viszont a közpénzből kitömött médiavállalkozások méretére, anyagi lehetőségeire mutogat. Az egyik oldal szerint az oktatásban csak a kormány akarata érvényesül. A kormány viszont tényként mutat a felmenő rendszerre, és arra is, hogy hogyan és miben is térnek el a tanárok az ő álláspontjától.

Amikor a kormány illiberális demokráciáról beszél, akkor sokan azt mondják, hogy diktatúrát, tekintélyelvű, önkényuralmi rendszert akarnak építeni. Csakhogy sok dolog ennek ellenmond. Sokkal inkább igaz az, hogy ő azt a szabadságot amiért harcoltak a modern liberális politikától féltik. És ehhez rejtélyes módon köze van Soros úrnak. Orbán Viktor politikájára egy nagyon egyszerű meglátás jellemző: Ha valaki az érdekemben meg tudott csinálni némi kétes dolgot, akkor ellenem is meg tudja tenni, hanem más oldalra kerülünk, az ilyenek ellen harcolni kell.

Ismeri Gyurcsány Ferenc Balatonőszödön elmondott beszédét, sok kérdésben merít belőle. És ismerte azt is, hogy ezt hogyan tálalja a botrányokban érdekelt, szabad és kritikus sajtó. Ez ellen pedig jobban fellép, mint a másik oldal pártlapjai ellen. És pontosan látja, hogy Ákos interjút vagy bármi mást, hogyan tud a kritikus média kicsit kiforgatva tálalni. Támadást sejt, csak azt nem érti, hogy ebben nincs személyes dolog, csupán olvasót, kattintást szeretnének. Számára ez sokkal zavaróbb probléma, mint az orosz álhírek, mert az utóbbiakban azért feltételezi, a többségünk nem hisz. Vagy aki hisz, az bármiben hisz azok helyzete oroszok nélkül sem lenne jobb.

Látja a másik oldal hazugságait, sőt mi több, ő is volt ott, tudja ki és mit támogatott, a tényeket miért és hogyan kell kiforgatni egy adott eredményhez. És ha ezt látja, akkor paranoiára hajlamos emberként elég sok mindent feltételez.

És tudja, az oktatás, a tudomány legalább annyira fontos, mint a sajtó.

Észreveszi, hogy a CEU a legjobb, sőt azt is, hogy megkerülhetetlen. De azt is látja, hogy a politikai korrektséget megkövetelő amerikai egyetemi kultúra képviselője az intézmény. A konzervatív és a progresszív ember alapvetően más szemléletből nézi a történelmet. A konzervatív mindig azt nézi, hogy abban a korban mi volt az általános, az elfogadott, mit gondoltak. Mert ezzel tud igazságos lenni azokkal szemben akik már nem élnek, nem tudnak védekezni. A progresszív pedig a múlt vélt vagy valós igazságtalanságából merítene indokot. És sokszor a túlélők, az áldozatok utódai érzékenysége fontosabb, mint a másik oldal korrekt elbírálása.

A gond csak az, hogy ahogy a politikai korrektség elvárása sok esetben felülírja a sajtószabadságot, hiszen rúgtak, rúgattak már ki újságírót nem PC, sértő vélemény miatt, éppen úgy jellemző az, hogy az egyetemi életben is elvárás a PC, a kutatói szabadság, a tanszabadság kárára is. Erre pedig kormányközeli kutatók is okkal panaszkodnak.

Tegyük mellé azt, hogy megjelenik olyan ember pénze, aki őket is támogatta. Aki pénzén megtanulták, hogyan lehet ebből inkorrekt módon politikai tőkét csinálni, hogyan lehet ezzel eredményt elérni. És mellé Orbán Viktor paranoiára való hajlamát. És persze azt is, hogy ismerünk pár történetet amikor elhangzott, hogy egy értelmes ember volt a felszólalók között frakcióülésen, de az is Orbán Viktor ellen beszélt. De utána neki is a legkisebb rosszként a közös politikát kell képviselnie.

Ilyen frakcióüléseken nem nagyon lehet mit megvitatni az akadémiai szabadságról, a média pedig abban érdekelt, hogy azokat kérdezze meg akik nem értenek hozzá, mert a kritikus média annak a rossz nyilatkozatából tud többet kihozni. És igen, innen érthető az intézményesített lepattintás is, de az is, hogy nincs ellenpontja annak, hogy valamitől a miniszterelnök tart, valamit erőből, durván akar megoldani. 

Sok ilyen konfliktus kapcsán felmerül, hogy nem lehet hozzányúlni. Mert a szabadságharcnak is vannak határai, és Soros milyen kapcsolatokkal rendelkezik az USAban, miből és mekkora bajok lennének. És persze a problémát a többiek sem értik. Mert a baj az, hogy a CEU, ahol időnként konzervatív előadók is előfordulnak az ország legjobb egyeteme lett, megkerülhetetlen. És a megkerülhetetlen helyen a PC sokszor a kutató szabadsága fölé kerülő elvárás lehet.

Az ekkora erőfölény pedig érdemben korlátozza az akadémiai szabadságot, hiszen aki a megkerülhetetlen hellyel nem fér össze, mert nem PC az el is lehetetlenülhet. Nem lehet minden ilyen kérdésre kormánypárti kutatóintézetet, levéltárat, stb. teremteni.

És tény az is, hogy a 2004-nem direkt a CEUra hozott törvény is diszkriminációt jelentett. Az így szerzett előnyöket pedig kiegészítette az, hogy voltak kisebb-nagyobb szabálytalanságok amiket elnéztek nekik. A hiánypótlás ezekre csak látszólag jó megoldás, mert bizony a CEU megkerülhetetlensége, elsősége abból eredt, hogy előnyöket is kapott a többiekhez képest, de még a külön törvénnyel adott előnyök mellett sem mindig fértek bele a szabályokba. És előbb oktatni valamit, és a programakkreditációt utólag pótolni is olyan ami segített felépíteni ezt az előnyt.

Az pedig, hogy egy idő után más is jöhetett volna (akár alt-right irányú egyetem is) nem hozott fajsúlyos vetélytársat. Ha az egyeduralmat, a megkerülhetetlenséget le kell győzni akkor a CEUval kell valamit kezdeni. Egy olyan kormánynál ami inkább megküzd bárkivel és bármivel, minthogy megoldaná a problémákat szembesül a szabálytalanságokkal, a CEU korábbi kétséges előnyeivel. Minden régi sérelem előjön, a legújabb konfliktus is a Sorosozásból. És ott az információ: Most Trump az elnök, de sokan felteszik a kérdést: meddig? Most lehet a CEUt ütni, és Soros is, a CEU is műsorra került.

"Kiütjük őket Viktor, szájba verjük, tökön rúgjuk a szemeteket, kitapossuk a belüket" megy a buzdítás a küzdelemre. És nincs ott a szellemi tőke arra, hogy kialakítsanak egy megoldást, ahol a CEU is erős marad, de nem olyan mértékben domináns ami az akadémiai szabadság korlátja lehetne. 

És tényleg nézőpont kérdése, hogy ki és kitől félti az akadémiai szabadságot, tanszabadságot, a demokráciát. De az igazolható problémákra adott zsigeri reakció, az erőből, durván való megoldási kísérletek brutálisan rosszak. És lehet azt mondani, hogy "ha az országban majdnem mindent kenőpénz működtet, akkor innen csak olyan haver nyer akit nem" és elnézni azt, hogy kenőpénz helyett a haver haszna az amit ki kell gazdálkodni, csak a választópolgár nem fog neki örülni, hogy az általa megtermelt javakból (adóforintokból) a haverok magánvagyona lesz. Nem jó azt mondani, ha a PC erőltetése miatt valaki nem jut normális lehetőséghez, akkor mostantól senki se jusson. És nem jó az sem, ha azért teszik tönkre a kedvenc újságokat, portálokat TVket, mert nem nézzük elégen a másik oldali médiát. 

És, ha az Index forgat ki történetet, akkor arra is rájöhetünk. Olvasóként is, bloggerként is. Utóbbi kapcsán a post akár még címlapot is kap időnként. És épp ezért nem ártana, ha a kormány a KO helyett megoldást keresne.