... mert választani kell

Szabad nem? Nem igazán...

2017/05/21. - írta: Válasszunk

A Szabadnem Blog előkerült az akasztják a hóhért című postomban, kicsit rámutatva arra, hogy miközben jogosan panaszkodnak, amikor az ő nevüket teszik közzé mások jogsértő módon, amikor ugyanez az ő cinkosságuk mellett a feminista politika, vagy az LMBTQIA propaganda érdekében történik, akkor az elkövetők támogatóiként jelennek meg. Nem véletlen az, hogy így ebből a történetből nagyon nehezen jönnek ki akkor győztesen, ha nem gondolkodnak el azon, hogy bizony ezt a fajta magatartást éppen a feminista és az LMBTQIA szervezetek terjesztették el. És nem csak az aktuális bűnöst, az ellenfelüket kell elítélni, hanem a bűnt is, és a saját oldal hasonló elkövetőitől el kellene határolódni.

De ez kicsit olyan, mint amikor az SS egyenruhás kopasz magyarázza, hogy ő jó náci, és csak a cionisták szidják őt. Mert ugye ő csak rendpárti, szerinte a Volkswagen, az Autobahn és sok minden amit a nácizmus tett lehetővé jó volt, és válaszoltak ők valós társadalmi problémára is. Csak éppen jó náci nincs. Mert ezekre a problémákra lehet sok néven, sok megjelenéssel választ adni. Ezeket az érdekeket lehet képviselni. De aki náci, vagy neonáci az láthatóan nincs tekintettel azokra akiknek a családja a nácizmus áldozata.

És a feminizmusnak számos esetben volt áldozata. Akár azok akiknek szavait kiforgatták és sikerült őket ellehetetleníteni. Akár olyan áldozatok akik ellen bizony a feminizmus nevében vittek végig hamis vádat. Vagy ahol egy konfliktusban a feminizmus nevében érték el, hogy az áldozatot büntessék meg, mígnem kiderült az igazság. De eszembe jut Erin Pizzey esete is aki a családon belüli erőszak áldozatainak hozott lére menedéket, de amikor a férfi áldozatok mellett is kiállt, azonnal céltábla lett. Vagy csak az általa megmentett férfi áldozatokról. Vagy azokról akik a feminista propaganda miatt nem kapnak menedéket.

De beszéljünk azokról akiktől a törvény egyenlő védelmét, mint alapvető emberi jogot, rabolta el a feminizmus nevében az Isztambuli Egyezmény. Másokat születésüktől fogva bűnösnek nevező előítéletes, a tudományos tényekkel szembemenő hazug törvényekkel gyalázzátok meg többek között az ártatlanság vélelmét, az emberi méltóságot. Ma feministának azt jelenti, hogy utólag is legitimálod ezeket a bűnöket, de valószínűleg legalább néma cinkosként részt vettél a meghozatalukba, és az áldozatok emberi méltóságát épp annyira veszed számításba, mint a náci egyenruhában pózoló seggfej.

Az utóbbinak annyi mentsége van, hogy nem elég öreg ahhoz, hogy részese legyen az ideológiája által elkövetet bűnöknek, így kevesebb dologban bűnrészes. A feminista ennyit sem mondhat el. Semmivel sem jobb, mint az SS egyenruhás kopasz aki üvöltve ordítja, hogy "én jó náci vagyok, te rohadt cionista féreg zsidó". Mert bizony az ellenérvekre a feminizmus is többnyire a szexizmus vádjával vagy más személyeskedéssel reagál. Igen, alaptalanul vak komondorosozó feministákból is sok van. 

Teljesen mindegy, hogy milyen ideológiáról beszélünk, ha az széles körben szélsőségessé vállik, és áldozatai vannak, akkor onnantól az adott ideológia nevét magunkra aggatva, annak lenyelését követelve, az áldozatoknak és a családjainak okozunk szenvedést, némi kevélységből. Nincs jó nácizmus. Nincs jó fasizmus. Nincs jó kommunizmus. És nincs jó feminizmus sem. A lelkiismereti szabadságba belefér az, hogy valaki felvegye az Adolf nevet, és neonáci legyen, mellé még a misztikus csodafegyver nevében sátánista is. Csak ott van vele szemben egy másik szabadságjog: A véleményszabadság, szólásszabadság.

Senkit nem ítélhetünk el azért aminek született. Sem a melegeket, sem a transzneműeket. De bárkit elítélhetünk, aki olyan ideológiát képvisel saját választása miatt, aminek már vannak áldozatai. Szépen, vagy a durva kommentre válaszolva durván, csúnyán, elmondott vélemény senkinek sem árt. Az egyének alapján, akik egy csoportot képviselnek, a csoportról még csak-csak lehet véleményt mondani. Sok kutatás így működik, és ez természetes. De a csoportról alkotott vélemény alapján az egyént megítélni butaság.

Sok szőke svédet látva azt mondani, hogy a svédek általában szőkék ugyan nem túl pontos, de korrekt vélemény. Azt elvárni egy svédtől, hogy ez alapján szőke legyen hülyeség. Hiszen a véleményünket megalapozó statisztikában is vannak feketék, barnák, vörösök. Nagyjából bármely más tulajdonságnál is így van. De tegyük fel, hogy csupa fekete hajú svédet látunk, akik mondjuk zenei ízlés miatt festették ilyenre a hajukat. Ebből azt gondolni a svédeknél elterjedt a fekete hajszín tévedés. Adott svédről elvárni, hogy akkor, ha már svéd, az övé is legyen fekete, totális marhaság.

Józsi és Erika először találkozik egy munkahelyen. Józsinak sok rossz tapasztalata van. Volt meleg aki zaklatta. Ő is, a gyermekei is kerültek szembe sokkoló performansszal, és ebből is volt gond. Amikor segítséget kért, és kapott a közösségben volt akit egy transznemű vert át, amikor a titka hosszú idő után sem tudódott  ki. De hallott másról is. És még a hitére ki sem tértem. De felteszem a kérdést, mi járulna hozzá ahhoz, hogy Józsi és Erika között ne legyen máris konfliktus?

Ismerjük a szivárványos álláspontot: Józsi legyen elfogadóbb. Teljesen mindegy milyen a sérelmei, ő csak nyelhet, mert többség. Ha a születésénél fogva nincsenek meg az adottságai, hogy megértse, hogy miért jobb ez így? Akkor kapja a címkét, miért kell utálni, kirúgatni, tönkretenni. Ha vallási alapú az ellenérzése? Akkor dobjuk ki a vallásszabadságot, ennyit az emberi jogokról, felülírta őket a meleg büszkeség.

Szerintem viszont több eleme van a jó megoldásnak. De a titok az, ha Józsi nem csak rosszat látott a transzneműektől, hanem jót is, és megtanulja elhinni, hogy Erikától is ezt várhatja, akkor azonnal csökken a konfliktus esélye, és Erika nem előítéletekkel találkozik. 

Azt mondod kevés a Józsi, akinek valódi baja van a transzneműekkel? Jó akkor beszéljünk csak az én problémámról. Örültem amikor megjelent a Pillars of Eternity. Játszottam vele. Aztán jött a botrány, hogy van benne egy sírfelirat valakiről, aki utólag tudta meg, hogy az utolsó partnere "korábban férfi volt". Szólásszabadság, művészi szabadság lehúzva a vécén. A játék is a magánélet része, és szeretek olyan játékkal játszani aminek a világa kerek. Mindkét oldal megvan benne. Ebbe sikerült erővel belerombolni.

Akkor már téma lett belőle. És hamar előkerült egy fontos vélemény: A beleegyezés nélküli szex erőszak. Ha nagyon nem az történik amibe a másik beelegyezett, az szintén erőszak. Mert ilyenkor a megtörténő szex mögött nem volt beleegyezés. Hogy ki akar transzneművel szexet, ki nem: a szexuális önrendelkezés területén belül van. A játékban említett történet ez alapján szexuális erőszakról szólt. 

Egy olyan helyzetben, ahol bizony az LMBTQIA szervezetek oldalai rendszeresen ünnepeltek, ha egy-egy pár együtt maradt az után, hogy kiderült, az egyik fél transznemű. Egyetlen egyszer sem merült fel, hogy így nincs meg a beleegyezés, és sikerül pozitív történetként emlegetni a beleegyezés nélkül szexet. Tovább megyek. Ugyanezt megtették a máskor "rape culture"-t kiáltó feministák is.

Az üzenet az volt: Ilyen módon egy férfi elleni szexuális erőszak nem bűn, az a bűn, ha az áldozat panaszkodni mer. Hát elnézést, de amikor az otthoni szabadidős tevékenységembe benyomul ez a téma, akkor úgy gondolom, hogy ez már elég egy durva negatív tapasztalatnak. Az ember viszont, ha kicsit körültekintő akkor azért rákeres, hogy volt-e olyan transznemű aki bevallottan transzneműként a szólásszabadság, a művészi szabadság mellett állt, és elmondta, hogy bizony transzneműek is követnek el bűncselekményt. És a történet bizony egy ilyen bűncselekmény áldozatáról szól.

Egy olyan emberről aki nem csak áldozat, de ha panaszkodik az egyik fél kineveti. De az egyenlőségről beszélő feministák még támadják is, mert aki fasszal született annak úgy látszik nem jár az egyenlő védelem. Arról akinek nincs esélye. Érdekes, hogy a máskor elnyomásról papoló hazugok részéről itt világosan látszik az elnyomás. 

És itt kapcsolódok ahhoz, hogy a Szabadnem blog és a Labrisz között volt némi nézeteltérés. A Labrisz biztonságos leszbikus tereket féltette a transzneműektől. Ha a transzneműek számos szervezete felől jövő kommunikáció a megtévesztés útján elkövetett szexuális erőszakot követendő, ünnepelt példának állítja be, akkor bizony az a tény ahol az ezt az utat éltetők ott lehetnek nem biztonságos. A leszbikusoknak sem. A Labrisz pedig  a náluk is sebezhetőbbekkel való összefogást figyelmeztetés nélkül rúgta fel. Figyelmeztetés és párbeszéd nélkül. Igaz más oldalak felé sem a párbeszéd az erősségük.

Metszetről beszélünk. Sok áldozat egyszerre lehetne mondjuk leszbikus és hasonló nemi erőszak áldozata. Valóban, halmozottan hátrányos helyzet. Más esetben pedig a férfiak elleni erőszakot elnéző társadalom még ki is nevetné azt aki "pont nemi erőszak áldozata lett" és "pont nem szúrta ki a transzneműt". Csak ezekkel az áldozatokkal szemben a transz inkluzív feminizmus kíméletlen.

Ismerjük a történeteket a hívő embert szándékosan provokáló, papnak öltözött transzneműekről is. Mert vannak olyan emberek akiknek az érzékenysége szempont. A hívőké pedig nem. Sérelmek vannak, ellenpontot pedig a Google se nagyon talál. 

Lehet találgatni azt, hogy Erika nem olyan, hogy ő csak külső nyomás miatt  nem állt ki az áldozatok mellett, hogy... De baromira nehéz elérni azt, hogy valaki megbízzon benne. Pont azért, mert a transz inkluzív feminista szervezetek a nemi erőszakot támogatták. És persze az is lehet, hogy megy a tömeggel, most ebben hisz, nélkületek érezné hol a határ. Nos akkor ki védi meg az így kiprovokált konfliktusok ellen a transzneműeket? Ki védi meg tőletek, kedves Szabadnem csapat, azokat akiktől miattatok is van oka másnak félni, és akik számára az ez indokolt félelem durva hátrányt okoz? Nem ti véditek az érdekeiket. Tőletek kell megvédeni őket. 

Melegnek, leszbikusnak, transzneműnek születhetsz. Azt nem te választod meg, azt esetleg igen, hogy mire és hogyan kezdesz vele. De feministának nem születtél. Az ideológiát, sok bűn támogatását nem kaptad az élettől, hanem magad választottad. És nem kevésbé durva valakit feministának hívni, mint nácinak, fasisztának. Ha te viszont feministának tartod magad, akkor e jelző nélkül nem lehet megúszni annak a megbeszélését, hogy hol jársz tévúton. 

Az igazság az, hogy már az elnyomásnál. Mindig is voltak a nőknek is előjogai, kevesebb kötelezettségük. A társadalom a jogokat és a kötelességeket a lehetőségek és szükségletek fényében határozza meg. De a lehetőségek, szükségletek, és a jogos igények változnak. Nem elnyomásról van szó. Szélsőséges példával sokan élnek, és teszik fel a kérdést, hogy a rabszolgaság ne lett volna elnyomás? Szegény elnyomott rabszolga és gaz elnyomó rabszolgatartó. Az igazság ennél cifrább. 

A legegyszerűbb válasz: Ma már nem élnek rabszolgatartók. Ártatlan embereket pedig nem büntetünk, nem utálunk mások bűneiért. Csakhogy a másik válasz az az, hogy nem ellenségképe kell gyártani, globális összeesküvést kiáltva, gyűlölködve kell küzdeni, hanem a hasonló rendszerek mögött lévő gazdasági, biológiai és egyéb kényszert, mint kényszerítő körülményt kell felszámolni. Bűnbakra mutogató, gyűlöletkeltő politikát (nácizmus, szovjet típusú államszocializmus) könnyű kreálni, de mivel ez az emberi jogos sérelmét ugyan elhozza, de valódi megoldást sosem jelent, minden esetben elítélendő. 

Ha a fennmaradáshoz szükséges munkás beszerzése sokkal drágább, mint a munkája, akkor a hosszabb távú röghöz kötés valamely formája szükségszerűség, és e mögött gazdasági, biológiai, stb. kényszer van. Amire akkor, bonyolult szerződések hiányában, ez volt az egyetlen megoldás. A két fél viszonyát pedig nem az egyik fél önkényes döntése, hanem a szükségszerűség határozza meg. Amint a kényszer és a kölcsönös egymásra utaltság megszűnt, mert a tulajdonosok durva fölénybe kerültek, 3 fontos változás állt be:

  • Az urak egy részétől megjelenhetett az önkény.
  • A rabszolgák egy része fellázadt.
  • Az urak más része viszont felismerte, hogy a szabad munkaerőpiac neki is jobb.

A rabszolgát akkor is etetni kellett, amikor nem termelt értéket, stb. a kényszer oda-vissza megjelent. Egyenlőtlen volt, embertelen, egyik oldalnak sem volt szabadsága, de nem elsősorban a "gonosz ...-k összefogtak és elnyomó rendszert csináltak, fúj gyűlöljük mindet" volt mögötte, hanem gazdasági és biológiai kényszer. De a második és a harmadik pont biztosan elhozta a rendszer bukását.

Ugyanis a tisztességtelen rendszer nem lesz hatékony. Ha azt az embert, aki tehetségénél fogva a legjobban hozzájárulna az országod technikai fejlődéséhez azért zárod ki az oktatásból, mérnöki munkából, mert rabszolga, fekete, vagy meleg, akkor a saját versenyképességed rontod le. Azaz egy igazságosabb társadalom gazdasági és katonai értelemben is föléd kerül. Viszont, ha 3* annyi hasznot hajtana a társadalomnak politikusként, mint mérnökként, de ezt nem fizeted ki, nem adsz lehetőséget tőkefelhalmozásra, akkor jó eséllyel nem lesz belőle politikus. És a másik ország ahol megfizetnék elhúz.

mindenki ugyanannyit kap, nem becsüli meg a többlet munkát, kevésbé értékesnek tekinti a többet dolgozó embert, embertelen és gonosz. Ugyanakkor nem hatékony. Ennyit az antikapitalista irányról. Ugyanakkor ez örökölt vagyok lehetősége valóban társadalmi igazságtalanságot jelent. Minél kevésbé fejlett és szabad a rendszer, annál nagyobbat. És minél kevésbé van lehetőség esélyegyenlőségre költeni (közérdekből), annál rosszabb.

A szociális háló egyik legfontosabb feladata az, hogy széles rétegeknek biztosít vásárlóerőt, így pedig a versenyt is erősíti. Ugyanakkor a jövedelemre és fogyasztásra rakódó adók, elvonások, fékezik a saját eredmények alapján való kitörési lehetőségeket.

A rabszolgaság megszüntetéséhez nem az vezetett, hogy egész társadalmakat, ártatlan embereket is bűnösnek, elnyomónak kiáltunk ki és azt mondjuk ezért mi is elnyomhatjuk az ártatlant is. Az vezetett, hogy olyan társadalmat, gazdaságot építettünk, ami nincs rákényszerülve rabszolgatartásra, ahol fel sem merül, hogy a rabszolgatartás jó irány lenne. És az északon a "volt rabszolgatartók" és sok más gazdálkodó nem ellenség volt, hanem a változás mozgatórugója.

Más kevésbé extrém területeken a "bélyegezzük a másikat elnyomónak és higgyük azt, hogy mindent megtehetünk ellene" irány még rosszabb. Ugyanakkor látjuk, hogy egy igazságosabb társadalom egyfelől jó befektetés jelent a jelenleg jó helyzetben lévő csoportoknak is, másfelől a túlélés záloga. A huszadik században viszont a gazdasági vagy egyéb elnyomásra hivatkozva volt már ellenség a "tőkés", a zsidó, a kulák, stb. és a hasonló ellenségképet gyártó rendszerek valóban elnyomók voltak. 

A mai modern feminista pedig az a fajta ember, aki a hasonló a másikat alaptalanul születése óta elnyomónak nevező ideológiát terjesztve a saját testvére, apja, fia, stb. ellen is képes hasonló megbélyegzéshez folyamodni. És a patriarchátus vélt bűneire válaszul adott valódi bűnök viszont sok embernek ártottak. A helyett, hogy egy mindenki számára jobb, igazságosabb és sok szempontból szabadabb világért dolgozna, bűnbakot keres. Akár egy ma született rokonára is rásüti a jelzőt. Valakit ilyen embernek, feministának, nevezni a legmasszívabb lovagkeresztes trágárságoknál is durvább sértés. De hogyan szólítsak meg egy feminista csoportot? 

Persze Marxot sem lehet elítélni Sztálin bűnei miatt. A korábbi generációs feministák jelentős része megbélyegzés és ilyen bűnök nélkül kért egyenlőséget és sokan hasznos dolgokat tettek. Könnyű rámutatni Magyarországon még kevesebb a durva túlkapás. Hiszen itt mondjuk a törvény egyenlő védelme nem sérült, nincs még Isztambuli Egyezmény. Egy amúgy is megvert, a társadalom által kevésbé sajnált embertől egy hazug, jogtipró izmus nevében még nem vesszük el a törvény védelmét. Te azt mondod, hogy még. Én meg azt, hogy te, mint feminista komolyan dolgozol azért, hogy ezt a gonoszságot megvalósítsd. Pedig a máshol látott példa megmutatja ez hova vezet. 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valasszunk.blog.hu/api/trackback/id/tr1212526977

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása