Nem tudjuk, hogy mi történt a Microsoft által megtalált korrupciós ügyben. Nem tudjuk mikor kezdődött az ügy, meddig tartott, mit talált a Microsoft belső vizsgálata. Azt sejtjük, hogy az ügy nem ér véget azzal, hogy a Microsoft 3 nagy forgalmazóval való együttműködést is megszüntette. Valószínű, hogy a forgalmazóknak nem csak állami ügyfelei voltak, így az ügy sok más céget is érinthet, így pedig a téma a felszínen marad. És sok részlet ki fog derülni. Kérdés az, hogy aki egy ilyen vizsgálat kapcsán kilép, az hogyan kaphat állami állást. Az egyik lehetőség, hogy benne volt a korrupcióban, és a képünkbe röhögnek. A másik lehetőség, hogy elfelejtett erről szólni. A harmadik lehetőség, hogy ő nem volt bűnös, de segít az ügyből politikai fegyvert faragni. 

Az első opció nem jó, nyilvánvaló okokból. A második a megfelelő ellenőrzés hiányát jelentené. A harmadik opció viszont éppen olyan gátlástalanságot jelentene, mint a Jobbik elleni ÁSZ eljárás, és éppen ezért nem jó. Pedig  gyanítható, hogy a kormány valami hasonlóra készül. Ugyanis a Microsoft Licencek ügye azért tud Romániában is nagyon nagy lenni, mert több évtized minden Microsoftos beszerzését érinti. Ahhoz, hogy nálunk is így legyen a Horn, az Orbán, a Medgyessy, a Gyurcsány és a Bajnai kormány alatti államigazgatás érintettsége is kell. 

Az utóbbi kapcsán már meg is született egy érdekes narratíva. Ha Bajnai és körei annak ellenére is "Új Pólusnak" mondják magukat, hogy a Bajnai kormány idején is mentek kétes ügyek, mert új néven, új pártként megy a dolog, akkor ezzel az erővel a DK is új és tiszta. Szóval itt az ideje megfogalmazni a jelszót: Gyurcsány Ferikét az Új Pólusba! Vagy marad az LMPs álláspont, ami szerint az Együtt is a 2010 előtti világ része és maffiát maffiával nem váltunk. Ha a Momentum, az MKKP is így gondolkodik, akkor a "Bajnai fiúk" számára az egyetlen lehetőség az Együtt-DK összefogás lenne. Azt pedig tudjuk, hogy ez a Bajnai kormány alatt elindult pár ügy miatt lehetetlen.

Az egyes kormányok során a politikusok lehetnek ennek aktív részesei. Lehetnek ők azok akik elfogadták a kenőpénzt. És lehetnek passzív részesei, akik nem vették észre az előnytelen szerződéseket. Az utóbbihoz elég az, ha párthűség, vagy vezető iránti hűség miatt kerül pozícióba valaki olyan, aki képtelen észrevenni a problémát. A kenőpénzt elfogadó, rendszert tudatosan manipuláló ember nem hülye, hanem megvan a tehetsége az efféle mutyihoz. Amíg nem lehet tudni, hogy melyik kormány alatt ki és milyen szerepkörben van, addig ez a storyról szól. És a román botrány, a valószínű magyar botrány mellett érthető, hogy miért  kellett olyan embernek állami feladatot adni, aki valamit tudhat az esetről és megírhatja a kormánypárti narratívát. 

Az biztos, hogy amikor amerikai vizsgálatok komoly korrupciós ügyeket tárnak fel, akkor az érintetteket kitiltják. De az is biztos, hogy a kitiltás tényét nem a nyilvánossággal kommunikálják, pusztán az érintettekkel. Ha ők nem szólnak róla, nem lesz újabb kitiltási botrány. Ahogy a korábbi baloldali ügyek sem kerültek nyilvánosságra és a FIDESZ is megtanulta, hogy nem kell a kitiltás miatt reklamálni szinte biztos, hogy most nem lesz új kitiltási botrány.

Kitiltás persze lesz, hiszen a korrupciós ügyek érintettjeit kitiltják. Csak éppen senkinek nem lesz érdeke, hogy ezt nagydobra verje. Akár az  is előfordulhat, hogy az érintettek szerepe ma már érdektelennek tűnne. Felismerve, hogy a Román példa során például a 2000-2010 között időszak is érintett, ha itt is előfordul hasonló helyzet, akkor is valószínűtlen, hogy sokan komoly ügyet csinálnának belőle, ha valaki mondjuk Kóka ügyet kiállt, mert Kóka már  nincs hatalmon. A ma már inaktív politikusok felelőssége kevésbé érdekes, a rossz helyzet változatlan fennmaradása, ami a helyzet elfogadásából épp úgy eredhet, mint folyamatos korrupcióból nehezen vezet sok érintett megnevezéséhez bármely ország hatóságai részéről.

Éppen így valószínűtlen, hogy a cég pontosan megnevezni, ki és kit fizetett le, hogyan működött ez a korrupciós ügy. Valószínűleg, mivel a szerződéseket viszonteladó kötötte, nem sok információjuk lehet arról, hogy ki fizetett le kit. És azt is látni lehet, hogy ma az összeférhetetlenség a jellemző, nem a vesztegetés. Az ügy előzménye a hasonló ügy Romániában és olyanok is érintettek akik ott 2010 előtt voltak pozícióban. A forgalmazó kenőpénzekkel éri el, hogy az állam elfogadja a licence díjak emelését, és közben ignorálják az új kedvezményes konstrukciókat. A helyi forgalmazók pedig ezzel nyernek. A korábban más kormányok alatt is igen jól pörgő üzlet pedig nem annyira a NER lovagok ismérve.

Ismert megoldás az, hogy ahol több árajánlat kell, ott a közbeszerzés leendő nyertese maga szerzi meg a másik 2-3 ajánlatot ami így biztosan rosszabb lesz. Ahol eleve kevés forgalmazó van a piacon ott is le lehet osztani a lapokat. Sejtjük: Ahol a kenőpénz által működtetett rendszer helyére egy a lojalitásra és összeférhetetlenségre építő rendszer lép, ott valószínűtlen, hogy az előnytelen szerződéseket az elérhető konstrukciók ismeretében felülvizsgálnák vagy éppen megakadályoznák a beszerzések során ismert visszaélés lehetőségeket.

Természetesen elfogadom, hogy az olajszőkítés, az abból finanszírozott kárpótlási jegyes buli a legjobban az MSZP alatt pörgött, a FIDESZ pedig bezárta a kiskaput, azonban a közbeszerzések során való trükközés és számos más dolog minden kormányzat alatt működött, és a nemzeti nagytőke felépítéséről szóló Orbán féle koncepció feltétele is. 

A licencek megújításának szükségessége sokszor úgy jelenik meg, hogy a választott konstrukció alapos felülvizsgálatára se szándék, se valódi lehetőség nem jut a bürokrácia működése miatt. A mostani helyzet viszont kényszerhelyzetet teremt, új alkut amiben akár csökkenthet is a licencek ára. Az informatikai beszerzések során megjelenő túlárazás hazai szimbóluma a kakaóbiztos számítógép. Meg persze az ott megjelenő irreális felár. Annak, hogy egyre több helyre kerül közpénzből számítógép és software licence, már a Windows 95 és az "Internetbe beszálló Vágási Feri" korában is ismertük. 

A kormánypárti narratíva valószínű eleme a relativizálás. Ha az ügyben az ellenzékre lehet mutatni, akkor minden mást ehhez és az Alstom ügyhöz lehet mérni. Ha ez a kormánypártok számára kellemetlen, akkor a Microsoft ügyben itthon megjelenő vádat az Alstom ügy egészéhez is lehet mérni. Mindkét ügyben működhet a kisebbik rossz szerepkör üzenete. A gond csak az, hogy a mindkét oldalt érintő folyamatos mutyiban soha, senkit nem vontak felelősségre, nem volt elszámoltatás.

Ebben az ügyben pont az a félelmetes, hogy legyen szó autópályáról, metróról, stadionról, erőműről vagy szinte bármiről a korrupciógyanús ügyekben megszólalt a politika. Az ügyekre általában figyelt a sajtó is. Ez az ügy, ami talán az egyik legnagyobb, szépen csendben ment tovább. Nem bosszankodtunk 30 centis kilátót vagy rekord völgyhidat látva. Észre se vettük, hogy amikor az egészségügy informatikai beszerzései mentek, esetleg a közoktatásé, a felsőoktatásé vagy más válságban lévő ágazatoké akkor olyan pénzek kapcsán keletkezett rekord probléma amiből biztosan meg lehetett volna oldani súlyos problémákat.

Azt megértem, hogy a sport is az egészséget szolgálja, az idegenforgalomra, sportra költendő felcímkézett pénzből nem lesz MRI gép. Sőt CT sem. De itt minden ilyen ágazatban a fenntartásra és fejlesztésre egyaránt szabadon elkölthető pénzből lett olyan rekord súlyosságú ügy, amivel hosszú időn át senki sem foglalkozik. Ha a román ügy nincs, ha a Microsoft boldogan elteszi a plusz pénzt és nem kezd el itt is vizsgálódni az ügyben, akkor holnap, holnapután is menne.

És nem arról van szó, hogy amikor a felcímkézett pénzt nem tudják érdemben elkölteni, akkor a 30 centis kilátónál lopnak. Hanem arról van szó, hogy a legmélyebb válságban, a legszegényebb és legfontosabb ágazatok utolsó fillérjeiből is pofátlan mértékben lopnak.  És mivel itt nem lehet a választókat sokkolva bemutatni egy nem túl drága házfelújítást, ezért az ügy szépen csendben fű alatt továbbment. 

Hány embernek kellett volna észrevenni? Hány embernek kellett volna szólni? Miért csak azok az ügyek kerülnek elő, amiből valaki politikai hasznot remél, és az igazán káros ügyek egy része miért marad rejtve? A fő gond az, hogy mivel nem sok nagy ügyfeleket kiszolgáló viszonteladó maradt talpon a politikai sikerként bemutatott programok (sulinet, egyetemistáknak adott  software licencek, stb) volt sok nagy beszerzés, máskor viszont a licencek, keretszerződések megújítása volt, javarészt kényszerhelyzetben. Tervezés nélkül, lejáró megállapodások kapcsán egy átállást levezényelni nehéz lett volna, és szinte minden nagy forgalmazó érintett. 

Információink szerint a sajtó és a politikai ellenfelek által nem vizsgát ügyet a felelősök egy részének megzsarolására is használhatták.