Ostorozzuk az ellenzéket. És ostorozzuk az ellenzék ellenzékét is, ami csak bizonyos elvek érvényesüléséről beszél, kritizál, de program szinten kevés megoldást kínál. Ha az ellenzék nem tud a kormánypártoknál jobb programot kínálni az azt jelentené, Orbán Viktor rajtunk marad? Vagy azt, hogy lehet ezt sok szempontból jobban csinálni. Azzal együtt, hogy Orbán Viktor remekül érzi meddig mehet el, mikor kell megállni, a határokon belül marad, így időről-időre megcsillogtatja a tehetségét, azt merem mondani lehetne ezt jobban is csinálni.

Egy fiktív pártból valóság válhat. 10 ember kell hozzá. Vagy egy kicsit több, ha sok helyen akarna elindulni egyéniben. Miniszterelnök jelöltről nem beszélek, arra ugyanis reálisan kevés szükség lenne. Aki nem kormányozni készül, hanem az elérhetőbbnek tartott korlátozott mérleg nyelve szerepre (rajta múlik pár fontos 2/3-os döntés), konstruktív ellenzékiségre, annak kevésbé van szüksége Miniszterelnök jelöltre. És mivel a jelenlegi ellenzék nehezen sorakozna fel egy jelölt mögött, még nehezebben lenne képes kormányozni, így a megcélzott szerep nem járna kormányváltással. De a kormány ellenőrzésének lehetősége reális cél.

A választási matematika demokratikus alapjai

Van pár alapvető tétel, amiről a mai politikában meg szokás feledkezni. Általában azon emberek szavazatára számíthat egy párt, egy politikus, akiket hajlandó képviselni. Erre alapvetően két jó magyarázat is van. Az egyik, hogy a politikusok a választó képviseletére jelentkeznek. Nem túl demokratikus, ha nem akarják a választókat képviselni. A másik érdekelvű: Ha erre nem hajlandóak, akkor nekem rosszabb lesz akkor, ha őket választom.

A másik probléma is ilyen egyszerű: Lehet egy párt olyan fenyegető, hogy ellenük szavaz valaki bármely ellenfelükre. Csakhogy az ilyen protest szavazók nem egy nekik szimpatikus pártra szavaznak ebben az esetben. Nem is feltétlenül protest szavazatról van szó. Nem egy párt ellen szól, nem büntet, hanem egy akár ígérteként megfogalmazott fenyegetés kapcsán hoz döntést. 

Nem gondolkodik. Nem vitatkozik. Nem foglalkozik ideológiával. 

Egy dologgal foglalkozik. Azzal, hogy ez a fenyegetés a szeretteiket is fenyegeti. 

Miért nem jó arányosítani

Mert jogos igény a választási rendszerrel szemben, hogy mérsékelje a zsarolási potenciállal rendelkező törpék megjelenésének valószínűségét is. Ugyanis a zsarolási potenciállal rendelkező törpe nagyon kis választói bázis támogatásával nagyon nagy befolyásra tehet szert. A törpepártoknak sokszor kevés a politikusa is, így ugyanannak a politikusnak kell több állást is betölteni. Ezt a fajta zsaroló törpepártoknak kedvező aránytalanságot, a már az 1994-es  válaztásra is visszaható, az 1994-es választás után az MSZP-SZDSZ kormány által elfogadott módosítás tette lehetővé. Az SZDSZ túlzott befolyása 2002. és  2010. között megvalósult. 

A hasonló igazságtalanságok (társadalmi támogatottságtól drasztikusan eltérő befolyás) ellen küzdőknek tehát  el kellene utasítani, az általuk éppen követelt arányos választási rendszert. Ez is egy igény. MInt a többségi választási rendszerek mögött élvő igény az ország kormányozhatóságára. Vagy éppen az egyéni körzetek miatt a helyi ügyek országos képviseletére, az egyes települések és lakóik arányos érdekérvényesítő képességére. 

Vagy éppen az egész parlamenti demokrácia alapjára, hogy a képviselő a választót képviselje, és ezért a választó el tudja érni a képviselőt. Legyen fogadóórája. És ez a fogadóóra nem jó zsákfaluban élő választó számára, ha Budapest belvárosában van, mert nincs  helyi képviselet, csak lista. Ha a helyi képviseletet, és a képviselő megkeresésének reális lehetőségét elvesszük, akkor nem demokráciáról, hanem a pártok uralmára épülő diktatúráról beszélünk. 

Az úgynevezett arányos választási rendszer nem keres egyensúlyt, kompromisszumot, sem a választók választási rendszerrel kapcsolatos igényei között konszenzust, hanem a zsarolási potenciállal fenyegető utat végtelenszer fontosabbnak tartja, az ország kormányozhatóságánál, még akkor is, ha az utóbbit kockáztatva gazdasági és politikai káoszt, emberek életét is kockáztatja. Az ilyen egyoldalú rendszer szélsőséges és antidemokratikus. 

Lehet demokratikusabb választási rendszer

Természetesen mi is érezzük, hogy a jelenlegi választási rendszer nem feltétlenül demokratikus. Elsősorban azért, mert akár a veszély miatt elutasított, akár rossz politika miatt büntetett párt olyan kérdésekben is aránytalan hátrányt szenved, ahol ez indokolatlan, sőt ahol esetleg az adott párt megoldása lenne az ideális. Ha ebben ezt az aránytalanságot megszüntetjük, többféle szavazatra feljogosítva a választót, és eme szavazatok megosztására buzdítva, azzal a jelenlegi rendszerben kialakulni képes túlhatalmat mérsékelni lehetne. 

Ezért azt javasolnám, hogy az egységes pártlisták helyett szakpolitikai listák legyenek, amikről bejutó képviselőnek bizottsági hely is jusson, de csak az adott témához tartozó kérdésekben szavazhasson a plenáris ülésen. A szakpolitikai listákhoz tartozó ajánlás gyűjtés pedig legyen független az egyéniben való alárírásgyűjtésről. Bizonyos a kormányzat ellenőrzésével kaapcsolatos szakpolitikai kérdések kapcsán valószínűleg a várhatóan ellenzéki listák jól teljesítenének. 

A szakpolitikai listák esetében viszont nem titkos választásra, hanem visszavonható meghatalmazásra építenék. Amit elektronikusan, levélben, illetve személyesen (kormányablaknál, külképviseleteken) is meg lehetne tenni és vissza lehetne vonni. A külföldön élők esetében továbbra sem lenne egyéniben szavazás, ellenben az ilyen módon képzett felsőház kapcsán is csökkenne a súlyuk.

Az őket érintő témák kapcsán tudnának kit meghatalmazni, de belügyek kapcsán nem. A több szakterületet érintő ügyekben a plenáris ülésen pedig több szakterület képviselői szavaznának. Méghozzá a képviselt választók számával arányos szavazati joggal. Ez esetben viszont akár beföldön is lennének kiemelt témakörök amikben a választójog eltér a megszokottól. Pl. diákok jogai és oktatás kapcsán már a diákok által küldött képviselők is szavaznának. Más esetben az adófizetők által küldött képviselőkről lenne szó, és így akár Magyarországon élő, SZJA-t fizető külföldi is szavazhatna (de az adót nem fizetők nem). 

Mentelmi jog és méltatlanság

A mentelmi jog megvonása mellett a méltatlanság megállapítása is fontos lehetőség. Nyilván egyéniben. A szakpolitikai listán természetesen a mentelmi jog, annak felfüggesztése maradna, de mivel itt a visszavonható meghatalmazás miatt meg is szűnhet a képviselő státusz így a mentelmi jog is a választó kezében lehetne. Ez pedig az ellenőrző pozícióba került ellenzéki szakpolitikusok felett is demokratikus kontrollt jelentene, de a visszavonható meghatalmazásra építő rendszer azt is jelezné, hogy amennyiben a várhatóan ellenzéki lista kormánypártivá válna, a támogatás azonnal megvonható lenne.