... mert választani kell

A lincshangulat nem a szurikátáról szól, hanem a lincselőkről és az erőszakról

2018/05/17. - írta: Válasszunk

Az Index cikke tényleg jól magyarázza el, miért könnyű a kisállattal azonosulni, miért könnyű emberi tulajdonságokkal felruházni, és terhes nőt képzelni mögé. Tényleg. Csakhogy van egy kis baj. A szurikáta halálát egy gyerek okozta. És mindaz amit a gyerekekkel kapcsolatos empátiáról tudunk mellette is szólna. De vele valahogy nem empatikusabb. A kisállat védelme sem jelent elfogadható alapot az aránytalan agresszióra. És ennek a három dolognak a kimondása  elegendő ahhoz, hogy belássuk a történet nem a szurikátától szól.

Ha a szurikátáról lenne szó, akkor az ügynek sok szereplőjét lehetne még vizsgálni. Mondjuk felmerül a mai  fiatalokat említő, érzelmi vihart  kavaró vezető felelőssége is a vadaspark részéről. Ő ugyanis felnőtt, aki pontosan tudta, hogyha  oda gyerekeket hívnak, akkor lesz aki megpróbál benyúlni, aki a harapásra elkapja a kezét. A hely mégis veszélyes volt, és ő a szurikáta földhöz csapását említette baleset helyett, ferdítéssel mentegette magát és szította a haragot egy gyerek ellen. Ha itt valóban a gyerek, kisállat melleti védő reflex lenne aa döntő, akkor ezt rajtuk vernék le, és a neem túl biztonságos vadaspark nézne szemben a bojkottal. Az Index által leírt jelenség valóban létezik, de nem az a döntő. 

Annál fontosabb egy másik apróság: Ezekre az emberekre nem szól rá a környeztük, hogy éppen egy gyerek megölését sürgetik, sőt jönnek a lájkok, a megerősítés. És az adott emberek úgy érzik, hogy jót cselekedtek. Mondhatjuk azt, hogy a jó érzés mögött hormonok vannak, a függőség lehetősége. A közösségi médiában épített visszahangkamra is úgy működik, mint a drogok, az alkohol, a cigi, a szerencsejáték-függőség és megannyi más. Otthonról a saját kis komfortzónából hősnek érezheti magát sok ember, és úgy érezheti ő bármi rosszat tett is máskor, bárhányszor volt érzéketlen, vagy éppen bunkó ő ezzel mindent letud és mégis jó ember. 

Az online világban a világ másik végéről is találhatunk valakit, aki megerősítést nyújt. Ha pedig egy weboldal azt akarja elérni, hogy az ilyen pozitív megerősítést hozzá kössük, több időt töltsünk el ott ennek minden járulékos használval együtt. Sejtjük, hogy a Facebookról van szó. De a hasonló viselkedést egy-egy internetes lap is rendszeresen megerősíti. Amikor bármely vélt vagy valós sérelemre reagál így a közösség, bármely véleményért embereket akar kirúgatni, akkor egy-egy cég behódol ennek. Az ilyenkor elért siker megerősíti ezt a viselkedést. 

Ha pedig a népharag képes elérni a célpontját, jöhet az internetes zaklatás. Jöhetnek a bunkó beszólások. Amikor a HVG úgy döntött, hogy egy vezető személyes hadjárata kapcsán kirakja egy utaskísérő profilját, akkor ennek tették ki. Kiderült, hogy az érintett fiatal nő ott sem volt. A felszólításra a HVG updatelt, az általuk elindított zaklatóknak viszont nem volt okuk visszamenni és megnézni az updatet. A HVG szerkesztőségében egyetlen olyan ember sem volt aki úgy döntött volna, ezekhez az emberekhez címlapon, Facebook oldalukra kitett hírben szól. Ha az ő becstelensségük miatt  zaklatnak egy nőt, ők ülnek a seggükön, és boldogan veszik tudomásul, hogy ők is hozzájárultak.

A HVG addig a napig lehetett újság, sajtó a korábbi videóhamisításhoz kötődő ügy ellenére. Egy ártatlan embert, aki nem közszereplő, nem ideológiai ellenség, és mivel nem nagyon tud magyarul, nehezen perel itt szinte védtelen, így tették ki zaklatásnak. Kisállatról, gyerekről, hasonlóról nem volt szó, de mégis ment a zaklatás. A visszahangkamrában, média-buborékban megjelenő csordaszellem, a megerősítés és az ettől való függőség elég volt hozzá.

És az ilyen szinten komprommitálódot lap, mint a napi adag visszajelzés egy megszokott forrása sem vesztette el az olvasóit. Azok ugyanis nem várták el, nem követelték meg, és nem is keresték a hitelességet, integritást, becsületet a lap újságírói részérül. Maradt a nekik kellő visszacsatolás, ez a fajta virtuális drog. 

Az ennek a magatartásnak teret engedő politika, az ezt a magatartást  tápláló társadalmi elit, beleértve azokat az újságokat is, amik oknyomozó munka helyett simán felülnek a trendre épp úgy felelősek, mint a Facebook és az ott kialakuló visszhangkamrák. A Facebook kapcsán rengeteg ígéretet hallottunk, hogy például akár a magunk köré épített buborékot kiszúrni képes hírek helyett, több olyan tartalommal találkozunk majd, amit a visszhangkamránkhoz tartozó emberek osztottak meg.

Hogy a profilalkotás miatt, még inkább ebbe az irányba fog hatni a Facebook. És az juthat eszünkbe, hogy ezt a mérhetetlenül káros visszhangkamra építést, ami politikai párbeszéd esélyét is lerombtolta és minden oldalon a szélsőségeseknek kedvez aligha fogja lebontani a GDPR. Az ottani profilalkotás, automata döntési folymatok továbbra is részei lesznek a Facebook élménynek, mint a fenti helyzetet meghatározó üzleti érdek is.

De arra felkészülhetünk, hogy bár véleményt mondani szabad, a kommentelők e-mail címét a blog gazda is látja. A blog gazdák általi adatkezelés, az ittani adatkezelési szabályzatok, az itteni cookie warning kérdése kapcsán sokan azt fogják mondani, hogy egy blog, az amögött lévő csapat illegális. Vagy a diáktüntetők között sokan játszanak multiplayer játékot. És bizony a PityUtank World of Tank klán weboldala kapcsán a klánt, annak közösen felelős tagjait is megpróbálhatják a GDPR kapcsán elkapni. Hiszen egy adott FIDESZesről van adat (minimum az IP címe, esetleg browserben user agent) a logban. És nem is gyűjtik ki, nem is törölnek, fúj.

Egy kisebb társaságnak a meglévő weboldalán odafigyelni erre, vagy a klán kiürülése után fennmaradt oldalak kapcsán az incidensekről beszámolni rémálom lehet. Közben az egész közéletet megmérgező visszhangkamrák, az ezeket kialakító adatkezelési gyakorlat nem fog megszűnni. 

Ez pedig a virtuális önbíráskodást, online zaklatást, hasonló virtuális lincseléseket  (áldozat ellehetetlenítését) tevőlegesen kiszolgáló vállalkozások,  politikai csoportok bűne. És ez egy a tisztességes eljáráshoz, a törvény egyenlő védelméhez való jogot súlyosan sértő, a jog helyettt az egyéni önkény uralmára épülő rendszer. Ennek a léte bárki alapjogait potenciálisan sértő súlyos demokratikus deficit.

Az a rendszer, ahol mielőtt akár magánemberként, magn felületen egy vicc kapcsán élni mernél a szólásszabadsággal mérlegelni kell a tisztességes eljárást mellőző reakciót a hasonló csoportok részéről és ezért elveszik a szólásszabadság, semmiképp sem alkalmas normális párbeszédre közügyekben, így demokratikus rendszer nem lehet, de az emberi jogokat semmibe vevő totalitárius rendszer igen. 

Az Index igazságos világba vetett hitről beszél. Az igazságos világba vetett hit igazságos intézkedést kívánna, megkeresné azt, hogy az adott intézmény mennyiben felel az állat haláláért, hogy szükségszerű, hogy lesz olyan gyerek aki odanyúl, lehet veszély belőle, de ők kockáztattak. Üzleti érdekből. És ezért hurcolnak meg mást. Azok az emberek akik itt cselekszenek, nem egy igazságos világban hisznek, hanem döntően abban, hogy a saját érzelmeik a visszhangkamrában megerősítve jelentik az igazságot. Az egyetlen és egyetemes igazságot, ami nevében bárki alapjogait el lehet tiporni.

És pszichológiai szempontból ez pontosan az a helyzet ami a nácizmust, a kommunizmust és megannyi más tömeggyilkos rendszert segített felépíteni. A pici vélt részigazság magától értetődőnek hazudása, és más alapjogai elé helyezése. Az ilyen rendszerek és politikai elutasítása következik az emberi jogok tiszteletéből. És ezeket a rendszereket attól függetlenül kell elutasítani, hogy milyen múltbéli ideológiák nevével, múlt béli érdemeivel élnek vissza maguknak hamis legitimációt teremtve. 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valasszunk.blog.hu/api/trackback/id/tr2813952610

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szekertabor · provo.blog.hu 2018.05.17. 16:34:44

Na most én a problémát a következőben látom:
Van egy kis kedvenc.
Vemhes, ezért ingerlékenyebb.
Nem szabad piszkálni, ezt kiírják.
Iskolai csoport, a gyerekek egymást hergelik. Mindenki menőzni akar.
Van egy ostoba kölyök, aki nem törődik a tiltással. Ha nem ő, akkor egy másik nyúlt volna a ketrecbe.
Kis kedvenc védekezik, kölyök fájdalmában tesz egy hirtelen mozdulatot, kis kedvencnek annyi.
Gondozó némiképpen frusztráltan jelzi, hogy kis kedvenc nem pusztult volna el, ha a kölyköket úgy nevelnék, hogy betartsák a tiltásokat.

És ekkor kettészakad az internetes társadalom, azokra, akik a kölyköt (a tanárt, szülőket, stb.) kibeleznék, és azokra, akik minden felelősséget a gondozóra hárítanának.

Az a gond, hogy az állat tragédiája rámutat társadalmunk álszent, képmutató, és diszfunkcionális voltára. Hiszen az állatvédők, a feministák és a melegjogi harcosok már a PC közbeszéd alapjává tették, hogy a normalitás megvetendő és büntetendő. A gyermekek jogaiért küzdő aktivisták pedig azért ágálnak, hogy a gyermekek a szülők fölé kerekedhessenek, és soha ne nőjenek fel. Tetteik következményeivel soha ne kelljen szembesülniük sem közvetlen (harapás), sem közvetett (büntetés) formában.

Mi történik, amikor két szempont ütközik? Amikor a gyermekek jogai ütköznek a melegjogokkal, az állatok védelme a gyermekvédelemmel, vagy a feminista alapelvek a menekültek jogaival? Kitör a káosz. Nincsen egyértelműen lefektetett hierarchia az egyes csoportok jogai és érdekei között, ami segítene eldönteni, hogy egy állat élethez való joga és egy gyermek szabad cselekvéshez való joga közül melyik élvez elsőbbséget. Sokkal egyszerűbb az egész kérdés felelősségét az első "normális" felnőtt nyakába varrni, aki nem volt tekintettel az összes megkülönböztetetten védendő csoport sajátosságaira, és egyszerűen engedelmességet várt el a látogatóktól megkülönböztetés nélkül.

Kérdés, hogy ilyen társadalomban szeretnénk élni, vagy olyanban, ahol a jogok és érdekek tiszta és világos sorrendje biztos eligazodási pontokat ad mindenkinek.

Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2018.05.17. 17:03:43

@szekertabor: Az utóbbi lenne a jogállamiság. Csakhogy a mai mainstream nyugati politika ezzel szemben arra épít, hogy akivel szerintük érdemes empatikusnak lenni, azzal empatikusak és nincs valós hierarchia. Ez viszont fenntarthatatlan, embertelen, totalitárius, önkényuralom és kellően gonosz is.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2018.05.18. 19:58:07

Én azt hiányolom, hogy a beszámolókból rendre kimarad a gyerekeket kísérő pedagógusok felelőssége, akik valószínűleg ott se voltak a kritikus pillanatban.
Sajnos azt is biztosra lehet venni, hogy a médiának mindkét fél folyamatosan hazudik, annyira ellentmondásokkal teli történeteket adnak elő...

Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2018.05.18. 20:37:25

@Online Távmunkás: Azt gondolom, hogy a médiának mindkét fél azért is hazudik, mert el akarja kerülni, hogy ő legyen a célpont. A tanárok felelősségét pedig a média javarészt azért sem firtatja, mert akkor esetleg felmerülne, hogy bizony vannak felelőtlen és rossz tanárok, a tanárok szélesebb körű autonómiája jó a jó iskolák és kimagasló tanárok esetén, de nem jó ott, ahol a tanárok kezébe adott többlet hatalom több felelőtlenséghez és több problémához vezetne.
süti beállítások módosítása