Az ingatlanos csak „pinaagyúnak” hívta őket

Szinte minden nagyváros környékén kétféle kertvárost találunk. Az egyik ahova a tehetősebbek költöznek ki. A másik ahova az ingatlanos ismerős által csak „Rákos hegy és AIDSes völgy pinaagyú hordái” gúnynéven emlegetett társaság. Persze mondhatnám, hogy körülbelül annyira ildomos vagy PC így nevezniük az ügyfelüket, mint amikor egy pincér beszél bokáig lógó zsírcsöcsökről, de az igazság az, hogy a pincér sem véletlenül használja az erős képet. És a pincérnek jóval kevesebb alapja van erre, hiszen azok a mellek maximum térdig érnek, a pinaagyú jelző mögött viszont mélyebb igazság lakozik.

A világon mindenhol elhangzik, persze sokféle nyelven, a mansplaining vádja, amikor a férfi mindenféle érthetetlen, bár kétségkívül racionális érvekkel próbálja meg felülbírálni a fészekrakó ösztönt. Tökéletesen mindegy, hogy azt merjük mondani, ha valamit most nem tudunk fixen a részletekben kifizetni, akkor ugyanaz kamat- vagy árfolyamkockázatként is kifizethetetlen lesz, vagy éppen azt, hogy az adott környéken lévő ingatlan árak nem a mi hihetetlen mázlinknak köszönhetően alacsonyak, hanem az adott teleknek valószínűleg van valamilyen hibája. A reakció, a „pinám van, igazam van, ha nem így gondolod, nincs szex!” irányba fog mutatni.

A valamire való ingatlanos jól ismeri az ilyen jelenséget, ha egy kis esze van, akkor meg is jelöli az ilyen érdeklődőket, mert van jó pár olyan ingatlan, amit az így gondolkodó hölgyekre biztosan rá lehet melegíteni. Kertes ház, otthonos családi fészek, szól az üzenet. És még meg is lehet mutatni a környéken lévő táblát, ami büszkén hirdeti: Ez itt természetvédelmi terület. Igazán kár, hogy megnézve az érintett települések terveit észrevehetjük, hogy az adott sáv célja, hogy az egyik autópályáról elvezesse a zajt és a szmogot, de jó időben egy (vagy több) vasútvonal zaja is remekül hallatszik. 

A repülőterek környezete is hasonló. A zaj miatt sosem lesz értékes a telek, így persze marad a „kis házas” környék, kerttel, kúttal és sokszor még akár a drága csatorna hiányával is. Az olcsóbb ingatlanok alacsonyabb jövedelmű embereket vonzanak, a környékről kevés az adóbevétel, és az önkormányzatnak kevésbé éri meg arra költeni, hogy az adott szűkebb környék lakóit megtartsa. Ez látszik a szűkebb környezet közszolgáltatásain. És persze a környezetnek van egy másik velejárója.

Az ingatlan hibái kiderülnek, a feszültség pedig nő. Az otthoni feszültség sok mindennek kedvez. Az egyik a zajt fokozó flexelés, hiszen a ház körüli hasonló munkák közben az otthoni feszültséggel nem kell szembenézni. Persze van ahol ez fahasogatás vagy más extrém hobbik megjelenéséhez vezet. Máshol viszont, a hasonló barkácsolási lehetőségek fogytával időnként alkoholizmushoz, és családon belüli erőszakhoz. Vagy éppen a folytonos idegeskedés miatt magas vérnyomáshoz, a stressz következményeibe belerokkanó családapákhoz. 

Ha emiatt egy ingatlan kiürül, máris boldog az ingatlanos, mert ismerve az ingatlan adottságait pontosan tudja, hogy ezeket hol és kinek lehet eladni. A szennyvíztisztító, hulladéklerakó és más hasonló üzemek környezetében is van egy csomó olyan ingatlan, ami mellett ott szerepel az megjegyzés: Pinaagyúnak. Igaz, itt melléteszi, hogy milyen széljárás esetén. 

Az igazság az, hogy a történet nem áll  meg itt. Az ingatlanos pontosan tudja, hogy egy-egy ilyen vevő aranyat ér. Amikor segít a hitelt elintézni, akkor a banki ügyintéző haver is hallja a címkét, de az ajánlott mesterek is, és még ki tudja hány más ember tudja meg, az adott családot hogyan tudják a legkönnyebben lehúzni. 

Borzasztó naiv módon egyszer megkérdeztem, miért nem lehet tenni a lehúzás ellen. Ha egy-egy területről sorozatosan derül ki, hogy sok mindenre remek, akár az autópálya, akár a reptér, akár más közelsége miatt, csak éppen lakóingatlannak pocsék, akkor miért nem lehet a szabályozásban arra törekedni, hogy a környéken raktár, üzemcsarnok és más hasonló dolog épüljön a környék adottságai miatt elviselhetetlen „kisházak” megújulása helyett. A helyi képviselő tanácsadójától is újra hallottam a már ismert szót, a „pinaagyúak” vevők arra, ha megmondják nekik nőként hova kell szavazniuk. A férjeik is oda szavaznak, ha szexet akarnak. Szóval ez, így a politikának is kényelmes.

Csakhogy aki itt nő fel, ezt a fajta gondolkodást látja, ez a közösség is visszahúzza. Pont olyan nehéz kitörni ebből a szellemi gettóból, mint a mélyszegénység által formált cigánysorról. Csak ide nem megy az Abcúg riportot készíteni, s ha megy is, akkor sem a jövő nélküliek környékéről beszél, csak a reptér miatti zajszennyezésről. Esetleg arról, hogy a devizahiteles történet miatt, még „jó környéken élő családok” felett is ott a kilakoltatás réme. Hogy az ilyen környéket sok hasonló baj miért érinti az átlagosnál súlyosabban, arról mindenki hallgat. 

Mikor a cikk tervéről beszéltem, azzal akartam lezárni, hogy legalább amikor beszélünk ezekről a helyekről, akkor egy darabig nem paliznak be vele senkit, hiszen olvassák, tudnak róla. Az ingatlanos forrásom nevetett. Nehogy azt higgyem. Amit olvasnak, az agyukban van. Az ingatlan vásárlásakor továbbra sem azzal gondolkodnak. És ha hatna is, akkor a reptér futópályája melletti házak helyett 1-2 hétig lehetne ajánlani az autópálya mellett lévőt, vagy a hulladéklerakó 3. szomszédját.

A gettóknak sokféle formája van, de kitörni mindegyikből nehéz...