... mert választani kell

Közeledik a választás, de...

2014/01/09. - írta: Válasszunk

Avagy a választás és a stratégia

Közeledik a választás, de sokakat most sem érdekel a politika. Nem érdekel, mert joggal mondják azt: Az egyik 19 a másik egy híján 20. Az egyik kutya, másik eb. Akkor meg miért is érdekel minket az egész? Mert az embert egy dolog emelte ki az állatvilágból: A képesség elvonatkoztatni az itt és most megélhető helyzettől. Fejben képesek vagyunk magunkat elhelyezni pár évvel későbbre. És igen: Több féle forgatókönyvet is el tudunk képzelni. Ha pedig ezt megtesszük, akkor el tudjuk dönteni melyik jövőképben éreznénk jobban magunkat.

Egyik oldalt sem szabad sem dicsőíteni, sem démonizálni. Ugyanis egyik oldal sem tökéletes, és egyik oldal sem csak rosszat tesz. Az pedig, hogy egyet értek a FIDESZ kormánnyal az önvédelmi jog kiszélesítésében, a hallgatói szerződésben, a vasútbarátabb közlekedéspolitikája, a dohányfüstmentes éttermek kapcsán. De ettől még nem értek egyet sok oktatáspolitikai döntéssel, az alkotmányozás sok kérdésével. Sőt: nem rossz az online kassza ötlete sem. A tarthatatlan határidővel viszont már nem értek egyet. Nem rossz ötlet azt kimondani, hogy egy portál is a média része. De ettől még tudjuk a média nemzetközi. A mindenki másnál szigorúbb szabályozás helyett némi lazasággal ide kellett volna csábítani a lehető legtöbb céget. Ez adóbevételeket hozna. 

Érvek Pro és Kontra. Természetesen a Pro és Kontra érvek sokaságát fel lehet sorolni az MSZP vagy éppen az LMP, a Kalózpárt, a DK, a Milla vagy éppen a Jobbik kapcsán is. A világ nem fekete és fehér. És érdemes azt is végig gondolni, hogy mégis melyik lehetőséget választva járunk jobban. Sok mindent kell értékelni. De van hozzá egy viccem ami szerintem sok mindent megmagyaráz.

Egy vidéki buszmegállóban 4 nyugdíj közeli ember áll. Egyik FIDESZes, másik MSZPs, ott van mellettük egy Jobbikos és egy LMPs. Mi a közös bennük?

  1. A környezetük szerint, tisztességes egyszerű emberek
  2. Egyiknek sincs bérlete. 
  3. Nem akarnak jegyet venni
  4. Ismerik a sofőrt
  5. Le is fizetik, így féláron utazhatnak
  6. De mindegyik a politikusokat (többnyire a másik pártokét) tartja felelősnek a korrupcióért.
  7. Ha megfogják őket, lesz más ok, és lesz bűnbak is.

Ha az emberek 100 forintért is a korrupcióhoz nyúlnak, ennyit ér sokak becsülete, akkor vajon mire számíthatnánk, mennyit ér a közülük állított jelölté, megválasztott politikusé? Ő lehet a legbecsületesebb mind közül. Az övé akár 200 forintot is megér. Lehet irigykedni, lehet gyűlölködni, de aki ezért csak a meglévő ellen szavaz, oda sem figyelve, hogy azzal jól vagy rosszul fog járni... Ez pedig nem jó döntés. 

Csakhogy választani nem csak a választás kapcsán kell, és nem csak a politikában. Amikor döntést hozunk az életünkben, ideális esetben akkor is a lehetséges következmények, a lehetséges "jövőképek" közül választjuk ki a megfelelőt. Hiszen aki képes elvonatkoztatni az itt és a most megélhető dolgoktól és a jövőre is gondolni az képes stratégiai döntést hozni. És ha tetszik, ha nem sok esetben hozunk stratégia döntést. Ha pedig ezt nem tesszük meg, akkor nagyon ráfaraghatunk.Szolgáltatók, termékek, szolgáltatások, díjcsomagok között választunk. Sőt a párválasztás is érdekes lehetőség. De sok más esetben is választunk. Mondjuk a lehetőségek közül. 

Én is választok. Most is. Vagy írok az Indexről, és kockáztatom, hogy valaki megorrol és sosem lesz esélyem a címlapra. Vagy nem írok róla, és sosem lesz esélyem az őszinte kommunikációra. 2006ban az Index újságírói is választottak. Például akkor amikor kérdés volt, hogyan kommunikálják az öszödi beszédet. Vagy, hogy mit írnak utána a szociális népszavazás kérdéseiről. Vagy, hogy mit kezdenek egyes FIDESZes vívmányokkal, mennyire írják meg azok árnyoldalát. A hírszerkesztő is választ a hírek között, és ezzel tematizálja a közbeszédet. És igen aki a blog postok közül kiválasztja mi is kerül a címoldalra, az is választ.

Mondjuk azt korrektül. Csakhogy ez a korrekt választás tükrözheti a pillanatnyi érdekét, vagy lehet egy stratégiai döntés eredménye. És tény ezek a döntések befolyásolták az emberek véleményét a politikáról, a pártpreferenciáikat, A 2010es választási eredményt. Ráadásul azt is meghatározta mennyire lát veszélyt az átlag politikus a sajtóban, és ezt a veszélyforrást mennyire akarja kezelni. Innen egyenes út vezetett a médiatörvényhez, az alkotmányossági problémák hatékony kezeléséhez (alkotmányozás).

De nem ezeken a döntéseken múlt igazán sok. Persze szenved ezzel is a sajtó, de a drága kérdés nem ez volt. A magyar sajtó viszonylag keveset írt az amerikai jelzálogpiaci válságról, ingatlanpiaci lufiról. Megnyugodtunk: A magyar bankok nem vettek fertőzött értékpapírt, és itt a hasonló értékpapírok alkalmazására sem volt példa. Mi viszont szépen fújtuk tovább a magunk ingatlanpiaci lufit, ment a túlhitelezés, a túlértékelt forint  és magas forint kamatok mellett elsősorban devizában. 

Hogy miért volt annyival alacsonyabb a devizahitel törlesztőrészlete? Mert egy annuitásos hitelről van szó. Egy hosszú futamidejű annuitásos hitel első pár évében szinte csak kamatot fizetünk. A türelmi időszakban pedig csak azt, sokszor abból is csak csökkentettet. A törlesztőrészletek pedig arányosak a THMmel. Így pedig érthető, hogy a forint hitel törlesztőrészlete iszonyatosan magas volt. Akinek felajánlották az sem tudta volna fizetni, akiről a bank ezt eleve tudta, annak nem is ajánlgatták. A deviza alapú hitel sok szempontból jó, de kockázatos konstrukció volt. 

Aki ezt vette fel az 2012-ig jobban is járt, mint aki a Forint hitelt vette fel, és a helyzet rendezése után is jól járhatna. Sőt: ha a helyzetet nem kezelték volna félre, végig jól is járhatott volna. Csakhogy volt egy kis gond. Az ilyen alapon való lakás vásárlás éppen úgy nem volt megalapozott döntés, mint ahogy a felesleges költekezés sem. Hogy miért? Mert aki azt gondolta: A törlesztő részletből idővel lakás lesz, a kifizetett lakbérből viszont nem... Nos az egy dologban tévedett:

A kifizetett kamatból, banki költségekből nem lesz sose lakás. Csak a tőketörlesztésből. A lakbér mellett fennmaradó pénzt megtakarítva pedig a megtakarításokból (és azok hozamából) is lehetett volna. Márpedig, ha a kamatra és banki költségekre elpazarolt pénz több, mint a lakbér, a lakás viszont veszít az értékéből az adott helyzet miatt, akkor ez az üzlet lehet biztos bukta is.

Az adósok, bankok, stb. helyzetének javítása mindannyiunknak temérdek pénzbe kerül. Ha az első jelektől számítva a válság hír, és folyamatosan olvashattunk volna a kockázatokról, a hasonló eladósodás és lakásvásárlás lehetséges következményiről, talán lettek volna olyanok, akik ezt mérlegelve nem kerülnek bele a csapdába.

Ha a bank jogszerűen és jóhiszeműen járt el, nem a hitellel volt a baj, annak kockázatairól is szóltak, csak éppen az adós máshol pénzt vesztett és további kockázatot vállalt, akkor sem a bank, sem a hatóságok nem tudtak volna közbelépni. Azt, hogy ki és hogyan beszélte rá az embereket egy rossz döntésre nem feltétlenül jutott a hatóságok tudomására. A baj elkerülésére a legjobb megoldás a nyilvánosság lett volna. A hasonló hitelezés kockázatairól volt pár jelzés, de nem volt ez sosem vezető hír.

Hogy miért? Mert egy lap, egy portál üzleti vállalkozás. Ha az olvasó nem kattint ilyesmire, sőt az adott vívmányok ellen szóló újságíróval szemben is bizalmatlanabb legyen. Az újságírónak ugyan lehetősége lett volna cselekedni, de nem volt kötelessége, így nem is róható fel neki, hogy nem kongatta meg a vészharangot. De a médiatörvénynek felróható, hogy sok esetben már csak azért sem fogja tudni megkongatni a vészharangot, még ha akarná is. Hiszen a szigorítás miatt sokkal jobban kell vigyáznia sok furcsa esetben az egyes felek üzleti érdekére. 

Amikor érdektelenül állunk a médiatörvény sok visszássága mellett, akkor azt is tudnunk kell, hogy nem lesz aki szóljon, ha bajba kevernénk magunkat. És értjük azt, hogy bármely kormány miért tart a médiától, értjük a média felelősségét. Csak éppen a médiatörvény az egységes EUs piac miatt értelmetlenül lett szigorú, amikor pedig a figyelmeztetés emiatt marad el, mindannyian csúnyán megfizethetjük az árát. 

A választáskor úgy is fel lehet tenni a kérdést, hogy ezt az egy médiatörvényt, hány dohányfüstmentes étterem, hány vasútvonal, stb. egyensúlyozza ki. Mikortól lesz pozitív a mérleg. 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valasszunk.blog.hu/api/trackback/id/tr305748185

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

agent_x 2014.01.20. 19:32:45

nem rossz. csak meg kéne húzni a harmadára. meg pár jó hasonlat. szerintem rögtön menne az indexre.

Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2014.01.22. 21:40:35

@agent_x: Köszi szépen a kommentet, de sajnos / szerencsére az Index érdeke a tartósan jól működő blogok promotálása. A bizalmat meg kell szolgálni, és ez még hetek munkája lehet :)

annamanna 2014.11.13. 22:16:25

A választásról, a döntésekről olvastam ma egy kis posztot, ezt: pszichorendeles.blog.hu/2014/11/13/a_rossz_politikai_dontesek_pszichologiaja
Írtam hozzá kommentet, érdekes módon nem jelent meg. :) A cikk arról szól, hogy mi segít jobb döntéseket hozni. Szerintem a jó döntéshozatal kulcsa nem az, amire a cikk szerzője gondol. Hanem:

Van egy ismerősöm, aki házassági válságba jutott és két férfi között őrlődött. Nem tudott dönteni, és úgy határozott, felkeres egy nagyon jó pszichológust, hogy segítsen ebben.
A pszichológus azt mondta neki, NEM FOG HELYETTE DÖNTENI.
Azt mondta, azért nem tud döntéseket hozni, mert nem él eléggé. Az nem élet, hogy arra vár, majd valamelyik faszi boldoggá teszi. Éljen. Csináljon dolgokat.... akkor majd képes lesz dönteni egyedül is.

Ami azt illeti, szerintem ez a pszichológus JÓT mondott, ez a cikk pedig ROSSZAT.
Ha a pszichológus dönt helyettem, akkor az miért jobb, mintha a barátok tennék?

Ha a barátokra hallgatok, a barátokat fogom szidni és hibáztatni.
Ha a pszichológusokra hallgatok, akkor a pszichológusokat fogom szidni és hibáztatni, hiszen mindkét esetben ugyanaz a végeredmény:

NEM ÉN VAGYOK FELELŐS, mert nem én döntöttem, hanem másokra hallgattam.

Nem azt kell megtalálni, hogy kik fognak helyettem jó döntéseket hozni, hanem meg kell tanulni dönteni.
Ahhoz pedig élni kell, csinálni dolgokat.... és ennyi.

A cikkről nekem az amerikai bírósági rendszer jutott eszembe az esküdtekkel. Ha nem is teljes egészében felel meg annak, de nagyjából hasonló: kívülállók, sokféle szempontot képviselnek, pártatlanok stb stb stb....

És? Ettől jobb döntések születnek???
Az ember nem akkor hoz jobb döntéseket, ha pártatlan emberekre hallgat, hanem akkor, ha jobb emberré válik.

(A politikai döntéshozatalra ugyanez az elv érvényes, ezt te is, meg a pszicho cikk is megemlíti).