... mert választani kell

Politikai iránytű vagy programok

2014/01/22. - írta: Válasszunk

Sok helyről lehet hallani, hogy a konzervativizmus alapja társadalmi és kulturális status quo védelme. Éppen egy ezt hangsúlyozó blog az oka a post megírásának. Ez pedig nem éppen a most folyó kormányzati szabadságharcról szól. Sok helyről lehet hallani, hogy mit jelentene szocialistának lenni. Moldova is írt róla. Sokat lehet hallani mit jelentene a liberalizmus. De a legtöbb esetben nem stimmel az érvelés. Hiszen a választó ezek alapján a definíciók alapján nem szavazhat, és semmi sem garantálja, hogy az egyes elvek hitelesebb képviseletét ígérő politikusok majd jobbak lesznek. Sőt: mivel eddig is ígérgetnek és nem cselekszenek ott, ahol lehet: Valószínű az, hogy semmivel sem lesznek jobbak. Sőt.

Ugyanis sem az ígéreteik sem az önmeghatározásuk nem tartalmaz számon kérhető dolgokat. A FIDESZ megígérte, hogy sok vonalon újraindul a vasúti személyszállítás, megígérte az egykulcsos SZJAt, megígérte a devizahiteles mentőcsomagot, és azt is, hogy tenni fog a munkanélküliség ellen. A munkahelyteremtő beruházások mellett a közfoglalkoztatás is érdekes lépés. Nem azért, mert ettől az eddigi munkanélkülinek jobb lesz. Hanem azért, mert a FIDESZ nem is azt ígérte, hogy nekik lesz jobb. Hanem az volt a cél, hogy a munkanélküli apa, munkanélküli anya a lehető legkevesebb családban legyen minta, a lehető legkevesebb fiatal tanulja ezt otthon. Az 1 millió új munkahely sem egymillióval több munkahely. Benne van az is, hogy a megszűnő munkahelyeket pótolják. Így pedig nem tűnik lehetetlennek.

Függetlenül attól, hogy egyetértünk velük, vagy nem, elfogadhatónak tartjuk-e a módszereiket vagy sem, mégis igaz egy dolog: Mindaz amit ígértek ellenőrizhető. És mivel ellenőrizhető, a sok ellentmondó kommunikáció ellenére látszik is, hogy igyekeznek ezt legalább látszólag, de sokszor valójában teljesíteni. És lehet, hogy sok dologban nem értek egyet velük, vagy éppen ezekkel a célokkal, de becsületükre legyen mondva: Ezeket megszavazta a választók többsége. Hogy ezúttal sem voltak megfontoltabbak, mint sok üzleti döntésük kapcsán? Lehet. De a szavazók már csak ilyenek. És igen, ez az amiért mondjuk nem hiszek a közvetlen demokráciában. Akkor sem, ha azt a mai hírközlési hálózatok lehetővé tennék. 

A társadalmi és kulturális status quo fenntartása, mint "program" erősen aggályos, mert érdemi információt nem hordoz. De van egy nagyobb baj is: Mikori status quo-t? A mostanit, amit a kormányzat a kedvére szabott? Akkor minek kormányváltás? A rendszerváltás után vadkeletit? A Kádár rendszerét? Na ahhoz hiányzik minimum egy "Kádár elvtárs"... Nem mentünk eléggé vissza? Akkor a nyilasok vagy Horthy korára jellemző status quo, az ottani gondolatokkal. Mondjuk a nők és a kisebbségek helyzete kapcsán? Esetleg keressük meg az egyház által átszőtt királyság és az inkvizíciót? Mindegy, hogy mikori változásokhoz képest akarjuk megvédeni az általunk elfogadott korábbi állapotot azzal csak a baj van kis hazánkban.

Minden ilyen változás, ami nem mindenki által támogatott irányt jelent, bizony a megválasztott központi hatalom által a meglévő autonómiákra kényszerített külső forradalmi reform. Még akkor is, ha ezt a konzervativizmus hitelesebb képviseletére felesküdött emberek képviselik.

Vagy esetleg térben keresünk status quo-t? És igyekszünk az európai status quo alapján minta németekké vállni, feladva azt, hogy a magyarság ettől eltér? Nem hiszem. Azaz el kell mondani, hogy az a status quo, amire a program nélküli, a konzervativizmusra hivatkozó, másokat sokszor mocskoló emberek és oldalak hivatkoznak egy nem létező dolog. Egy nem létező dolog képviseletére felesküdött, de ellenőrizhető, korrekt programmal nem rendelkező csapat viszont nem érdemel választói támogatást. Feltételes módban sem. A fő baj, hogy a többi politikai oldal kapcsán is felmerülnek kérdések. 

Érzésem szerint, az ellenzéki oldal legnagyobb baja általában is a hasonló hiteltelenség. Hiszen a baloldal sok meghatározó alakja állt már Kádár, Grósz, Horn, Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai mellett is, hogy aztán villámgyorsan hátat fordítsanak nekik, és megtagadják őket. Ha pedig egy nehezebb helyzetben éppen ugyanez lesz a sorsa a következő MSZPs miniszterelnöknek, így a programját senki sem viszi végig, senki nem ad neki esélyt, akkor felesleges rá szavazni. 

Természetesen a kérdés Bajnai, vagy éppen tetszőleges LMPs vagy Jobbikos politikus vonatkozásában is elemezhető...

Az Egyenlítő blog írása az IKSZ-es fiúk makogásáról pont ebből a helyzetről tesz tanubizonyságot: A hagyományos értékrendek képviseletére építeni nehéz, és szilárd alap nélkül nehéz egyes kérdésekről dönteni, és még nehezebb a nem létező szilárd alapra hivatkozni. Hiszen egy konzervatív oldalnak valami korábbi státus quo-t kellene felmutatnia, az a korábbi státus quo pedig vagy a rendszerváltás utáni káoszt képviseli, vagy "Szoci", vagy pedig antiszemita. Nagyon nehéz lenne visszamutatni, hogy ők milyen társadalmi és kulturális státus quo és milyen erre épülő értékrend szerint utasítanának el vagy védenének meg valakit.

Nem tudják azt mondani, az értékrendjük szerint miért rossz az antiszemitizmus. Csak azt tudják mondani, hogy a keresztény hagyomány antiszemitizmusa jó, a másiké nem, mert csak a "kivel vállalunk közösséget, kinek bocsájtunk meg" kérdés merül fel. Tudják mi ezzel a gond? Az, hogy az egész antiszemitizmus kérdését máshogy kell kezelnünk. A kérdés az, hogy vannak-e olyan családok akiket az adott antiszemitizmus az emberi méltóságában sért, akikben félelmet kelt, akiknek árt, vagy ez ettől függetlenül a véleménynyilvánítás szabadságába belefér.

Marx, mint a szocializmus előfutára alapvetően egy kialakult helyzetet ítélt meg, ahol a középkori zsidóüldözés folyományaként (a kereskedelem, a pénz kezelése maradt a zsidóknak) való gazdasági kiszolgáltatottság ellen emelt szót. Viszont ezt nem csak a zsidókkal, hanem a nagytőke sok szereplőjével szemben megtette. Egy olyan korban ahol a rasszizmus, a nemzetiségek szerinti megkülönböztetés általános volt. Nem hiszem, hogy a mai zsidó emberek többsége, akik sokszor nem éppen a nagytőkét képviselik, ezt a személye elleni, megalázó, a saját biztonságát fenyegető támadásnak ítélné meg. Annál inkább történelmi helyzet részének, és nem feledné el ettől Marx munkásságát.

Azokat a gyáva embereket akik hallgatólag vagy tettel népirtást támogattak, vagy akik ezek uralmát, szokásait visszasírnák, esetleg vissza is hoznák viszont minden jó érzésű ember fenyegetésként élheti meg, mert az ellenségkép keresésben a zsidók, a cigányok, a többi keresztény felekezet hívei, stb. után bárki másra sor kerülhet. És ezek másokat szándékosan bántó megnyilvánulásai kapcsán joggal mondja ki: Az emberi méltósághoz, az élethez, a biztonsághoz való joga a zsidóknak fontosabb, mint az ilyen vélemények közlésének joga.

A bármely néppel, nemzettel szemben megfogalmazott kritika valamint a veszélyes és bántó gyűlölet keltés közötti különbség fontos, csakhogy ennek hazánkban nincs kellő történelmi hagyománya, így az ezt előíró történelmi hagyományokra, az ezt igénylő társadalmi normákra, státus quora nem tud egyetlen magát konzervatívnak valló sem hitelesen hivatkozni, és nem is tud ilyen értékrendre építeni. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://valasszunk.blog.hu/api/trackback/id/tr925768389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.