... mert választani kell

A brazil foci és a politika

2014/07/09. - írta: Válasszunk

Lehet elemezni a 7-1-et, beszélve arról mi mindent rontott el az edző, melyik játékos nem volt válogatott szintű, és melyik ember volt a szövetségben az aki árthatott. A valóság azonban egyszerű. Nem a válogatott edzőjén múlik az, hogy milyen szintű labdarúgókat termelnek ki a klubok utánpótlás csapatai. Ha pedig egyre kevesebb Brazil játékos jut el a top csapatokhoz, akkor baj van. Ezek a top csapatok ott működnek, ahol pénz van a labdarúgásban, azokat a piacokat képviselik, amiken a labdarúgás léte is múlik. Nem véletlen az, hogy a FIFA szemében is megvan az, hogy mely terület érdeke az igazi mérce.

Egy ekkora üzlet kapcsán a szervezet saját érdekeinek érvényesítése egy olyan intézményesült korrupcióhoz vezet, ahol nincs szükség a kenőpénzek áramlására, mégis sok háttérérdek dominál. A bíráskodáson és számos más dolgon is ez látszik. De fontos elhinni, hogy ez a foci a világ sportja, hogy az egész világban domináns. Ehhez pedig különösen jól jön Dél- és Közép-Amerika. Az ok egyszerű: Sokan vannak, a sok szegény gyerek közül sokan játszanak a grundon. És a sok ember közül idővel kikerül valaki, aki megállja a helyét a topligákban. Nem azért, mert tehetségesebb nép lenne.

Hanem részben a nagy számok törvénye miatt. Részben pedig azért, mert míg mi, itt Európában arról beszélhetünk, milyen a NextGen érzés (a konzolok kapcsán), addig közel sem biztos, hogy a Favellákban mindenkinek jut mondjuk áram. Anélkül pedig Angry Birds sincs, nemhogy mondjuk egy aktuális CoD rész lenne. Ugye értjük mit jelent mindez? Arra, hogy számítógépen játszanak, LEGO-t vásároljanak, terepasztalt építsenek, vagy csak megvegyenek egy TT-s vagy H0-s mozdonyt nincs pénz. A nehezen elnyűhető bőrfoci sokak egyetlen játéka. És egyetlen lehetősége a kitörésre. 

Mert lássuk be a digitális analfabéták számára nem feltétlenül nyitott ma már sem az orvosi, sem a mérnöki, sem az ügyvédi pálya. De labdarúgók még lehetnek. És igen a favellákhoz képest egy rosszabbul fizető magyar csapat is előrelépés. Mi ezt az Európai álmot adjuk nekik, meg azt a pénzt amit az onnan érkező labdarúgó így vagy úgy de eljuttatnak a hazájukba. A labdarúgás húzó iparág, a sikeres labdarúgók pedig könnyen lesznek nemzeti hősök. 

Az az elképzelés, hogy a sport, a labdarúgás a nemzetgazdaság szintjén is meghatározó húzó iparág lehet, nem csak magyar sajátság. És fontos az, hogy ezzel nem csak az kereshet pénzt ahol maga a foci a jó. Sőt nem csak az, ahol sok kitörni szándékozó brazil kisgyerek van. Hanem az is, aki azt mondja: "ha tízet elhozok Európába, és abból egy befut, máris nyertünk az üzleten". Igen, ez a labdarúgó akadémiák egyik üzleti modellje. És tudják mit? Az sem érdekel, ha az ide érkező gyereket honosítják. Ha 14 évesen még brazil, de 19 évesen már lehet magyar és EUs állampolgár.

Nem zavar, ha a magyar nemzeti tizenegyben nem Kovács Pál és Lakatos Marlonbrandó rúgja a bőrt, hanem Petrinho és Carlos. Pénz is lenne belőle. És az sem zavar, ha ezekhez kell stadion. Nem zavar akkor, ha ez magánkézből van. Ha aki ezen dolgozik, csak akkor kap fizetést, ha sikert ér el. Nem zavar, ha a profitból jól megélne sok ember, és ez is nemzetközi szinten piacképes vállalkozás lenne. 

De a Brazil foci bukása arra is vezethető vissza, hogy az állam túltolta. Addig tolta bele a pénzt, amíg a fejlődés helyett visszafejlődést nem aratott le. És miért? Részben azért, mert a lakosságot már zavarja a focira költött pénz, így sokkal kevésbé eladható a sikeres sztárfocista jövőkép a fiataloknak. Részben pedig azért, mert a sportvezető, az edző, a pszichológus és mindenki aki hosszú ideig azt szokta meg a sikerből él, most mást szokott meg.

Nincs teljesítménykényszer. A cél az, hogy kéz kezet mos elven, mindenki hozzásegítse a másikat az állami elvárásoknak való megfelelésnek. Mert a politika úgy gondolta, ebből korlátlanul meg lehet élni. Az élet pedig úgy hozta, hogy az ilyen módon való irányításnak, mint az élet minden más területén itt is a bukás a vége. És vannak akik azt mondják, hogy küldjük el a braziloknak a magyar labdarúgás elmúlt pár évtizedének a történetét, lássák mi jön egy összeomlás után...

Én inkább azt mondom: Tanuljuk meg, mi magunk, hogy egy sportág feltétel és teljesítménykényszer nélküli, erőn felüli támogatása a várt fejlődés helyett könnyen összeomláshoz vezethet. Ha ugyanis nem egy sportágat támogatjuk minden áron, hanem a sikert jutalmazzuk az új helyzetet teremt. Akkor sok vezető, edző, stb. nem azt fogja nézni milyen nyalással, manőverekkel, korrupcióval vagy mással tudja magát még közelebb vezérelni az állami zsírosbödönhöz, hanem megpróbál már eredményt elérni. És amikor a sportot az állam támogatja, nem árt tudni: nem talpnyalókra, hanem eredményekre lenne szükség. 

Szólj hozzá!
· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://valasszunk.blog.hu/api/trackback/id/tr586490381

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2014.07.09. 17:26:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.