Súlytalan, apró ügyecske...

Je suis Ságvári? Azt hiszem érdemes feltenni a kérdést, mi a baj Ságvárival? Joggal mutatunk rá, hogy kommunista, és a sztálini időkben maga választotta a szélsőbaloldalt. A számos álneve okán valószínűtlen, hogy a valós neve, származása ismert lett volna, őt nem mint zsidót üldözték, hanem mint kommunistát. Kommunistát, aki tevékenyen próbálta ide importálni a Sztálini rendszert, és mint aki ez érdekében bűncselekményeket elkövetett. Ezért üldözték, és ezért akarták letartóztatni. 

Alkotni nem sokat alkotott, az sem volt kiemelkedő. Pozitív hőstettet, mások rejtegetését vagy hasonlót annak ellenére nem harsogott róla a propaganda, hogy a Rákosi rendszer nem ok nélkül akart hőst csinálni belőle. Hiszen ő kommunista vezető volt. Nem olyan aki másokért kockáztat. Olyan aki ötletei, akciói kedvéért mások viszik vásárra a bőrüket, ő pedig a háttérből elkönyveli az eredményt. Egy kommunista párt egy országos bizottságának a titkára. Nem elutasította a terrort, hanem a vörös változatra cserélte volna. És amikor pisztolyt rántott, úgy döntött ott és akkor a lövöldözésben bárki élete feláldozható. Önmagáért. Nem érdekelte ki az aki vétlen járókelő, van-e arra nő, gyerek... Ő nem vállalja a tettei következményeit, haljon meg más érte. De ő is meghalt a lövöldözésben.

Az akadémiai mérlegelte mind a munkásságát, politikai szerepét, az igazi hőstettek hiányát, és a fenti helyzetet. És nem akarja azt, hogy a politikai meggyőződésért bűncselekményt elkövető, utána mások életét kockáztató, feláldozni kész, de a saját életét, érdekét óvó ember példa legyen. Ha a sztálini rendszer terjesztése nem érték és hőstett, akkor ő hőstettek nélkül maradva egy olyan ember, aki öl, más emberek életét kockáztatná érdekből (pártja uralma neki is hatalom lenne), a saját kockázatát viszont mérsékelné.

Ez utóbbi hozzáállás után pedig sem közterületet, sem közintézményt nem szokás elnevezni. Ha csak ennyi lenne a rovásán, már akkor is azt mondanám: Az iskola átnevezése elfogadható. Hiszen ki ne akarná azt, hogy a legtöbb diák előtt a névadó példakép legyen? 

Balszerencséjére viszont nem érhette meg az elvtársai által kiépített diktatúrát, de az mégis létrejött, és annak a vérengző volta miatt, a pártja amiért tett immár negatív, elutasításra érdemes példa. És aki az általa is épített rendszer áldozata, az joggal várja el, hogy sem közintézmények, sem közterületek ne viseljék országos kommunista pártszervek vezetőinek a nevét. És ha már önmagában sincs sem annyi pozitív tette, sem helyi kötődése ami indokolná a név megtartását, akkor ez egy újabb nyomós érv az átnevezés mellett.

És az átnevezés igénye nem először merül fel, és sosem ok nélkül. Jogos és indokolt lenne hát az átnevezés. Mégis azt mondom, hogy itt nem erről van szó. Megannyi az adott iskolában végzett diák nem is foglalkozik vele, az iskola nevének, a kapcsolódó rendezvények nevének viszont vannak hagyományai. És szépen lassan, az elmúlt 25 év is hozzá tett ezekhez a hagyományokhoz, ha egy iskola elit iskola tudott lenni, felépített egy márkanevet. 

Egy elit gimnázium magasabb elvárásait pont azért választják sokan, mert az iskola neve jól mutat később egy CVben. Értékes brand ez. Úgy gondolom, érhet annyit sokan számára, mint egy jó példakép névadó. És megértem az, hogy míg az akadémia nem minden alap nélkül mondja azt, hogy Ságvári Endre nem jó névadónak, és akár méltatlan is erre a szerepre, itt nem új névadásról van szó, hanem ennek a brandnek a megtartásáról. 

És Ságvári Endre három komoly előnnyel indul sok más országos szintű kommunista pártszerv vezetőivel szemben: Egyfelől ezt a szerepét 1945 előtt töltötte be. Másfelől igazi jelentősége, történelmi szerepe nem volt, így nem sok embert bánt a neve. És ráadásul nincs is sok helyi kapcsolat, így a helybélieket sem zavarja. Azaz a név megtartása melletti érveknek az érdekeltek szerint van súlya, a név nem jelent igazi zavaró tényezőt, példaképek pedig választhatóak a volt diákok közül is, nem kell a névadót példaképként használni. 

Azaz az elvi kifogásaimat félretéve nincs olyan nagy baj a Ságvárisok álláspontjával és tökéletesen érthető az, hogy az elmúlt 25 évben miért nem jött létre konszenzus és mindenki által elfogadott megoldás, hiszen nincs igazi motiváció a váltásra. Az érdekeltek megosztottak. 

A kormánypártoknak nincs szüksége most megosztó helyzetekre, mert éppen alacsony a népszerűségük, sok a konfliktus amiben már benne vannak. Nem bölcs dolog most egy újabbat felvállalni, pláne nem egy olyat ahol keveset lehet nyerni, mert ez a név keveseket zavar, és nehéz igazán nyomós érveket hozni, de sokat lehet veszteni, mert a hatalom arroganciáját, sok választó semmibe vételét is jelzi, így a közvetlen érintetteken kívül mást is képes taszítani. 

Egy politikus feladata alapvetően 5 részből áll. A választó igények megismerése az első. A hosszú távú tervek, vízió prezentálása a második, mert a választó ehhez hasonlít. Majd a lehetőségeken belül az optimális kompromisszum keresése következik. Végül az adott lépések és programok népszerűsítése. Majd ezek végrehajtása is. 

A hosszútávú célok, amire a program épül, viszont oly sokszor ellentétesek a rövid távon szükséges lépésekkel, amik jelentős része viszont nem véletlenül államtitok. Elegendő arra gondolni, hogy a tőkekiviteli korlátozásokat a politikusnak akkor is le kell tagadnia az utolsó utáni pillanatokig, ha tudja azt, hogy be fog következni. Nem az igazat kell mondania, hanem felismerve, hogy a szavai is befolyásolják az ország sorsát, azt kell mondania ami az ország szempontjából az igazságos. 

Ha hazudik, de amit elér az ország szempontjából ideális, akkor jót tesz. Ha lebukik, és így nem tud jót tenni, mert nem támogatják akkor pocsék és rossz politikus is. Ha egy KDNPs politikus úgy beszél a család fontosságáról, az egyházi családmodelről, hogy felemlegették neki, hogy külön költözött a feleségéről, az egy ilyen lebukás. 

Sokszor mondtam: Hiszek abban, hogy a hagyományos családmodell arról szól, hogy bizony "jóban-rosszban" össze kell tartani, hogy a gyerek kedvéért akkor is próbálkoznak, ha akkor éppen nem teljes a vágy. Áldozat vállalás a társadalom érdekében amit a társadalom honorál. És hogy pont ez hiányozna a melegházasságnál, és ha azt mondanánk "e nélkül is ugyanaz, ez nem fontos", akkor a társadalmat összetartó szolidaritás egyik alap pillérét, a családon belüli összetartást tennénk zárójelbe. De azt is tudom, hogy egy a párjától külön költözött kereszténydemokrata szájából ez a bort iszik és vizet prédikál esete. 

És éppen így gondolom azt, hogy lehet arról beszélni, hogy ne tekintsünk hősnek senkit, ha kommunista rendszer kiépítéséhez, fenntartásához volt köze, és "tragikus sorsa miatt" mást nem nagyon tudott felmutatni, de persze mások (és akár korábbi elvei) feladásával menekült... Csak akkor ez legyen norma mondjuk bizonyos 56osok, a Rákosi rendszer kiszolgálói kapcsán. Vagy legalább ne beszéljen a szabadság korlátozásáról, és az akkori rendszer utódját üzemeltető oroszokhoz való közeledésről. 

És amikor az adott iskola környezetéből valaki felemlíti, hogy az is lehet a baj Ságvárival a mai rendszer részéről, hogy zsidó, akkor ne háborodjon fel az, aki a kereszténység alkotmányos említését megszavazta, miközben a hazai zsidóság történelmi szerepe (pl. Nobel díjasaink kapcsán) sem elhanyagolható és úgy dönt, hogy heti vallási ünnep megünneplése a kereszténynek jár... a zsidó pedig szót sem érdemel, a neki fontos ünnepnapra kerüljön át a hétvégi forgalom nagyja, így akkora körülbelül lehetetlen legyen szabadnapot szerezni a kereskedelemben. Ilyen döntések mellett sokan mutatnak rá, számos más kommunista vezetővel nincs baja az érintett politikusoknak, csak a zsidóval van.

Lehet arra hivatkozni, hogy az utóbbi véletlen egybeesés, csak éppen a két másik helyzet nem. Sok kérdésben merül fel a vallásra, vallási értékekre való hivatkozás, a hívők érzékenysége... De érdekes módon ilyen helyzetben a nemzsidó vallásokhoz kell csak alkalmazkodni. A kormánypártok a vallásokkal szembeni türelemre szólítottak fel, a vallásgyalázás ellen beszéltek a szélsőséges iszlám fundamentalisták ezzel az áldozatokat hibáztatva egy terrorcselekmény után. De vajon a zsidó vallás legfontosabb tanaihoz hogy viszonyulnak?

Az ünnepnap  kérdését tudjuk. Lehet beszélni étkezés szempontjairól, vagy sok más apróságról. De tegyük fel a kérdést, mi baja lehet a kormánypártoknak a zsidósággal? Az, hogy a magyar zsidóság számára sosem volt természetes, hogy az egyházi szabályok mentén törvényekkel korlátozhatnának bárkit. És igen, ezért van az, hogy a zsidó származású családokban (függetlenül a ma gyakorolt vallástól) természetesebb az egyházi törvények és az állami törvények szétválasztása. A liberális elvek pedig így természetesebbek.

És ne feledjük azt, hogy ezek az elvek idegenek a kormánypártoktól. A liberális alapelvek nem jelentenék sem a melegházasságot, sem a szabad drogozást, sem más ilyesmit, pusztán azt jelentik, ha valamit megtiltunk indokolni kell tudni, hogy kinek a jogait sértené, ha az adott dolgot engedélyeznénk. Mit tenne értéktelenné, értelmetlenné. Nem elegendő hagyományokra, vallási tanokra, más egyéb apróságokra mutatni.

Márpedig egy olyan rendszer, ahol indokolni kell, el kell tudni számolni döntések kapcsán, alapvetően megnehezíti mind a mutyizást, mind pedig a "rossz oldalra szavazó közösségeken való bosszúállást" és egyértelművé teszi a hatalom sem korlátlan. Ez pedig a hatalomgyakorlás módját is jelentős részben meghatározza: marad a demokrácia. 

Ugyanakkor egy ilyen rendszer kapcsán az is fontos, hogy mivel bizonyos normák általános szintre emelésével a politikus maga szabályozza, hogy milyen normáknak kell megfelelnie, így az ilyen vallásértelmezés által befolyásolt, monopol értékrendet tartalmazó illiberális rendszer sajátsága, hogy az a politikust nem korlátozza. Nem az a bűn, ha lop, hanem azt mondja bűnnek, ha valaki meleg. Fontos, hogy a meleg se azért legyen bűnös, mert sok esetben veszélyeztet másokat, azt még a politikus is megteheti, hanem valamely más tabu miatt, amit az adott politikus biztosan nem lép át. 

A jelentésüktől megfosztott dogmákból abszolút normarendszert barkácsoló fundamentalisták, akik ez alapján minősítenének másokat bűnössé, és ragadnák meg a hatalmat és ez alapján legitimálnák saját uralmukat, tüntetnék el ellenségeiket. Olykor a dogmarendszer nem feltétlenül vallási, lehet az nemzeti is, de Putyin rendszere is ilyen monopol értékrendre épül, amiben számos más érték, például a polgári értékrend alapjaihoz is tartozó egyenlőség, egyszerűen zárójelbe tehető.

Nem véletlen az, hogy a gyilkosságok kapcsán a "vallásgyalázás" ellen kikelő fundamentalista és a dzsihadot hirdető fundamentalista egymással rokon, és a szabad sajtót, szabad kritikát elnyomni akaró, de nem feltétlenül vallási dogmákra építő Putyin rendszerében sok a hasonlóság. A FIDESZ - KDNP ebbe a nemzetközi környezetbe tud beilleszkednie. Ezen a közösségen belül viszont az antiszemitizmus nem bűnként, hanem normaként jelenik meg. Itt elfogadják ezt. Azt pedig, ha sokan azt mondják lassan ez a két párt semmivel sem lesz jobb, mint a Jobbik... 

Egy gimnázium ügye nem országos súlyú, fajsúlyos ügy. Ellenben, ha egy politikus saját környezetéből hangzik el emiatt az antiszemitizmus vádja, az pedig nem csak az adott döntéssel, hanem az adott politikai oldal politikájával, számos más döntésével, érdekeivel, stb. is összecseng, akkor ezt a vádat nehéz lesz lemosni, függetlenül attól, hogy igaz-e vagy sem. 

Hogy a "minél rosszabb, annál jobb" elvet alkalmazva készülnek sokan egy posztorbáni rendszerre, vagy éppen úgy gondolják ez az ügy kevesebbet visz el, mint a többi és így tematizálják a közbeszédet, szinte mindegy. Egyaránt azt jelzi, hogy a kormánypártokon belüli törések súlyosabb problémát jelentenek, mint eddig bármikor.