... mert választani kell

Btk vs Sajtótörvény: Meddig terjed a sajtószabadság?

2015/12/02. - írta: Válasszunk

Nem lepett meg az eljárás híre. És az sem lepne meg, ha az újságírót esetleg elítélnék, bár érzésem szerint nem bűnös. De minden bizonnyal igaza van az Indexnek abban, hogy az újságírójuk elleni eljárás az elmúlt évek egyik legfontosabb eseménye, ha a sajtószabadság határairól akarunk beszélni. Azt ugyanis, hogy a sajtószabadsággal visszaélve nem szabad félretájékoztatni, tisztességtelenül működni, 8 éves gyereknek pornót adagolni, stb. nem tekintettük igazi korlátozásnak. A sajtó tájékoztathatott, mi pedig tájékozódhattunk. Még akkor is, ha volt olyan aki a sajtófotó műfaját féltette (szerző kommentjeit érdemes figyelni), mert más képmását hozzájárulás nélkül nem lehet használni. Például az aktivistákét sem. A mostani ügy viszont a sajtószabadság kapcsán egy alapvető jogszabályt érint. 

Máris tisztázni kell viszont pár apróságot, például a sajtófotó halála vagy nem halála kapcsán. Az Index maga is idézett egy jogszabályt, elnézést de én is többször fogok hasonlót tenni: 

A médiatartalom-szolgáltató, annak munkavállalója vagy a médiatartalom-szolgáltatóval munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy nem vonható felelősségre olyan jogsértésért, amelyet valamely közérdekű információ megszerzésével összefüggésben követett el, és az adott információ általa nem, vagy csak aránytalan nehézséggel lett volna más módon megszerezhető, feltéve, hogy az így elkövetett jogsértés nem okoz aránytalan vagy súlyos sérelmet, továbbá az információ megszerzésére nem a minősített adatok védelméről szóló törvény megsértésével került sor.

Jól látható, hogy az idézett törvény médiatatalom-szolgáltatóról, annak munkavállalójáról beszél. Amikor a hasonló szolgáltatások regisztrációja és számos más dolog felmerült, akkor a jogalkotó jelezte, hogy egy személyes blog nem ilyen szolgáltatás. Sem a médiatörvény, sem a sajtótörvény sem más vonatkozó törvény szerint nem szabad hasonló szolgáltatóként tekinteni. Ez egyrészt sok dologban nagyobb mozgásteret, kevesebb kötelezettséget jelent. Másodsorban nem vagyunk igazán a sajtó, a média részei így a fenti alapon nem mentesülünk a törvény betartása alól. És éppen így nem tartozik ide az, ha mindenféle média vállalkozás nélkül Youtube csatornát üzemeltet valaki, vagy Facebookon tájékoztatja hírekről a követőit. 

Szar ügy, de az Index hivatkozhat arra, hogy egy fotó ahol a standok mellett álló aktivista is felismerhető, és nem a tömeg hanem a standok, azok üzemeltetői a téma (ergo nem tömegfotó) közérdekű információ megszerzésével függ össze. Fotóz, kitakar, nem baj az, hogy arcképet kezel. Az Index újságírója ugyanis újságíró. Aki ennek a jogi vonzatait nem felvállalva blogger az ezt nem teheti meg. De ehhez az kell, hogy a cselekményt az adott médiatartalom-szolgáltató munkatársaként, és ne munkaidőn kívül magánemberként, bloggerként más minőségében kövesse el. 

De sok esetben a sajtó elkövethet magánlaksértést is, egy fontos közérdekű információ, fotó érdekében. A blogger, a youtuber nem. De valószínűleg, ha a fontos közérdekű információ megszerzése gyorshajtást indokol, akkor a fenti paragrafus szintén mentesíti. A korrupt parkolóőr leleplezéséhez kellő vesztegetési kísérlet ismét belefér a sajtónak, de nem fér bele annak aki csak Facebookon osztja meg a híreket. A sajtó nagyon sok mindent megtehet, és van egy széles mozgástere. A kérdés az, hogy "mi van akkor, ha ezt a mozgásteret túllépi."

Az Indexes újságíró ellen induló eljárás pont azért fontos, mert a "hivatalos" sajtónak ezt a külön mozgásterét érinti. Úgy gondolom, hogy megnyugtató azt látni, hogy az ügyészség első reakciója nem példát statuálni, hanem felfogni, hogy az újságíró a határon mozog, hibázhat. A megrovás pedig nem jelent büntetett előéletet, nem jár súlyos következményekkel, és ha később (de kellően ritkán) ismétlődik a dolog akkor sem nagy ügy, hogy már volt egy.

Azzal, hogy a megrovásba nem ment bele az újságíró és az Index kockáztattak. És azt kell gondolnom, hogy az indexes újságírót az ügyben akár fel lehet menteni (erre több lehetőség is van), de ez a felmentő ítélet negatívabban befolyásolná egy későbbi eset megítélését az ügyészség által alkalmazni kívánt megrovásnál is. Hogy miért? Egy újabb idézettel válaszolnék: 

20. § (1) Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott.

(2) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van.

(3) Nem zárja ki a büntethetőséget a tévedés, ha azt gondatlanság okozza, és e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli.

Egészen biztos az, hogy az újságíró részben a sajtótörvény miatt azt hitte, hogy a tette nem veszélyes a társadalomra. Ebben a kérdésben a tévedés oka nem biztos, hogy gondatlanság lenne. Azaz a sajtótörvény által engedett mozgástéren felül még akad a BTK által teremtett plusz tartalék. Kérdés, hogy ezt a bíróság hogy értékeli. Lehet azt mondani, hogy az újságíró tévedett... De azt is rá lehet mondani, hogy gondatlanul járt el, hiszen neki kellett volna alaposan körbe járni mi fér bele a sajtótörvénybe. 

Viszont a bíróság igen nehezen fogja elhinni, hogy "te annak ellenére tévedsz, hogy a bíróság már elmagyarázott neked valamit". Nagy valószínűség szerint fel sem merült benne, hogy a fecnikre lejegyzett adatok idővel nyilvántartásokba, ezzel kapcsolatban elektronikus vagy fizikai okiratokba is belekerülnek. Itt viszont nem járt el kellő körültekintéssel, érzésem szerint gondolatlan volt... 

342. § (1) Aki

a) hamis közokiratot készít, vagy közokirat tartalmát meghamisítja,

b) hamis, hamisított vagy más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál,

c) közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott közokirat-hamisításra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott közokirat-hamisítást gondatlanságból követi el, vétség miatt elzárással büntetendő.

Mivel az adott menedékkérőnek lennének jogai, azzal szemben az államnak kötelezettségei, ezek közokiratban megjelennének, itt gond van. Amikor még nem is volt regisztrálva név szerint, "darabra" mért menedékkérőként már voltak ilyen jogok, kötelezettségek. Erről pedig "papír" is készülhetett. Ez esetben a vétség miatti elzárás merülhet fel. Illetve:

(5) Ha a bűncselekményt e törvény elzárással rendeli büntetni, e büntetés helyett vagy mellett közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás, illetve e büntetések közül több is kiszabható.

Azaz még ez esetben is lehet súlya a büntetésnek. Korábban más miatt sem lett volna büntethető az adott újságíró. Az ügyészségnek jó oka van azt mondani, ennél nem sokkal több időt befektetve mehetett volna sok interjú, drónnal készült videó, nyilván nem lett volna személyes tapasztalat, de a körülményekről szóló közérdekű információ meglett volna. A személyes tapasztalat, a száraz tényeket eladhatóvá tévő személyes story viszont már nem közérdekű adat, ennek megszerzése érdekében nem kap az újságíró sem mentességet.

Ugyanis a személyes vonal az újságírónak plusz, az olvasó már ugyanúgy csak olvas valamiről és nem tud meggyőződni róla. A benyomás, ami részben szubjektív elemeket is tartalmaz nem az az információ aminek megszerzését védeni akarja a törvény. 

Ugyanakkor az ilyen pici pluszhoz képest az, hogy a "hova tűnt egy migráns a rendszerből itt" kérdéssel foglalkozni kell, mert nem lehet az "amikor szabadon mozgott, eltűnt" helyzethez beírni az sok helyen pénzbe kerül, mint az újságíró utaztatása, etetése, a vele is foglalkozó rendőr munkaideje is. Mondhatjuk azt, hogy nem nagy dolog: De az interjú helyett trükközéssel nem sok közérdekű információ került a felszínre... És ha minden újság ezt eljátssza, az már több problémát is okoz a rendszerben. 

Meg lehetett volna azt is lépni, hogy az okostelefonnal rendelkező migránsokkal elérhetőséget cserélni, és pénzt ajánlani számukra a felvételekért, hogy az Index láthasson többet a menekültek útjáról. Lenne egy csomó videó, és nem lett volna okuk bármilyen gyanúsításra. Joggal mondjuk azt, hogy itt erre a hatóságokat szívató akcióra semmi szükség nem volt. Ha pedig nem volt szükség erre az újságírói feladatok ellátásához, akkor egy ezzel a védelemmel öncélúan visszaélő újságíróval szembeni eljárás indokolt, hiszen ilyen visszaéléssel bárhol, bárkinek okozhatnak károkat. A hasonló helyzetekben pedig a prevenció eszköze az elrettentés.

És érzésem szerint a fenti alternatív lehetőségek léte miatt a sajtótörvényre való hivatkozást nagyon helyes, hogy nem fogadta el az ügyészség, és komoly esély van rá, hogy a bíróság sem fogja elfogadni. Csakhogy a történet ennél egy kicsit több dimenziós, ugyanis még mindig lehet ok a felmentésre. 

Ezzel együtt mondhatja a bíróság, hogy a cselekmény a társadalomra nem, vagy csak igen csekély mértékben volt veszélyes. Az egyik esetben nem lenne bűncselekmény ami történt, a másik esetben a büntetés korlátlanul enyhíthető. És érzésem szerint a hasonló közokirat hamisításos eseteket a törvény nem az ilyen esetek miatt rendeli büntetni. Az amit a törvény védene, nem igazán sérült. Azaz a büntetés ezen az alapon is megúszható lenne. Joggal mondja az Index, ha nagyobb a szigor akkor a mindennapi munka kapcsán egy friss hír esetében is nehezebb a teendők jogi megítélését tisztázni, ez pedig megdrágítja a lapok működését...

De joggal mondja az ügyészség is, hogy a sajtótörvény passzusa sok kérdésben még a mentelmi jognál is erősebb védelmet ad. Ez olyan közbizalom a sajtóval szemben amivel súlyos bűn visszaélni, és aki a határokat átlépi az méltatlanná vállt a közbizalomra, az újságírói hivatás gyakorlására, így ők az adott munkától való (akár végleges) eltiltást, és a törvényi maximum közelében lévő elzárást is kérik. 

Az összekacsintós, "nem volt ez olyan nagy ügy" pedig arany középútnak tűnik. De ne feledjük el, hogy az igazán jó újságírók, a feladatuk és hivatástudatuk okán ennél súlyosabb büntetés kockázatát is felvállalták. A fenti törvényi kritérium pedig arányos, és asajtó szabadságára a kellő mértékű és minőségű garanciát is nyújtja.

Azt a rosszindulatú feltételezést, hogy egy 5-10 nap körüli elzárás még segítené is az Index újságíróját, hogy felmérje mennyire börtönszerű egy menekülttábor, mert nyer egy kis összehasonlítási alapot...

Ha az ügyészség példát akar statuálni, akkor sajnos felmerül az e lehetőség is, hogy azt állítják a valótlan tartalmú közokirat keletkezésének lehetőségéről tudnia kellett az újságírónak. Hogy ennek kapcsán ismerte-e a törvényi tényállást az lényegtelen, de a lehetőségbe belenyugvott. Ha ez esetben eshetőleges szándékról, bűntettről beszél az ügyészség, és mind a sajtótörvényre, mind a tévedésre épülő védekezés megdől, a tettet társadalomra veszélyesnek találja a bíróság... Nos akkor a történetnek nagyon nem vicces lenne a vége.

De azt kell mondjam, hogy még ez esetben is viszonylag enyhe büntetés lenne a valószínű. Egy felfüggesztett szabadságvesztés lenne az ára, hogy a sajtótörvény és a BTK által nyújtott lehetőségek kapcsán a törvény szövege mellett lássuk a bíróságok, és az esetlegesen bevonható nemzetközi fórumok álláspontját, és a legtöbb újságíró számára ezzel egy kis jogbiztonságot vásároljunk. 

Ha az ügyészség is bekeményít az ügyben a bíróság sem szereti a nyilvánosság nyomását, a cikkben sok szempontból a megbánás hiányát látja és úgy gondolja valós visszatartó erőhöz olyan szankció kell, amit az újságíró valóban megérez (nem csak felfüggesztett), hogy rossz példát mutatott... Hogy a rendszer kijátszásának lehetőségeire felhívta a figyelmét a nemzetbiztonságot is veszélyeztető elemeknek, így az ügy súlya az azonos tényállásra jellemző ügyeknél egy kicsit magasabb...

Az az egyetlen igazán rossz kimenetele az ügynek az Index számára. 

Már akkor, ha a sokkal nyilvánvalóbb következmények egy részét nem vizsgáljuk. Ha nem helyezzük kontextusba a történteket. Mert sokan mondták, majd bolondok lennének a terroristák a menekültek között jönni. A szigorú ellenőrzés, a kemény rendőrök, az ennek a lehetőségét megszilárdítani hivatott intézkedések ellen civilként, újságíróként, stb. tiltakozni kell. Majd kiderült, mégis jöttek ott terroristák.

Amit akkor kész tényként mondtak sokan, másokat lehülyézve az nem volt igaz. Persze se kommentelők, sem újságírók nem szoktak ez után elnézést kérni. Nem szoktak elnézést kérni, hogy részei voltak annak a társadalmi nyomásnak ami a terroristák tevékenységét megkönnyítette. Egy picit, a maguk módján és mértékével hozzájárultak ahhoz, hogy Párizsban ártatlan emberek haljanak meg. De persze sokan továbbra is mondják a maguk hülyeségeit. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://valasszunk.blog.hu/api/trackback/id/tr758131606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.