... mert választani kell

A ma történelme, a tegnap hírei

2017/10/10. - írta: Válasszunk

Amikor álhírekről beszélünk, fontos arra is gondolni, hogy ezek a közlések a holnap történészei számára fontos forrást jelentenek. És ezeket a forrásokat eléggé szubjektíven fogják értelmezni. A tegnap híreit, a ma történelmét pedig éppen így a múltban íródott forrásokat értelmezve ismerjük meg. Itt pedig ismét megvan a többszörös torzítás: Hiszen aki ma értelmezi az akkori forrást az is szubjektív, sokszor a híreket akkor lejegyző írástudók, újságírók is a saját nézőpontjuk szerint értelmeztek dolgokat. És természetesen már az ő forrásaik sem voltak teljesen elfogulatlanok.

Elsőként idézném a VERITAS Történetkutató Intézet hírlevelét:

061.jpg

Szabad-e politikai célokra felhasználni a történelemtudományt és kisajátítani a nemzeti emlékezetet? – tette fel a kérdést a „Német megszállás áldozatainak” emlékműve tövében rendezett beszélgetésen Rényi András, aki az Eleven Emlékmű csoport Torlódó múlt című őszi sorozatát megnyitó est moderátora volt. A kérdésről Rainer M. János és Ujváry Gábor történészek fejtették ki a véleményüket. Bár számos esetben nem értettek egyet egymással, a mindvégig kulturált hangnemben folytatott vitában mégis több volt az összekötő, mint az elválasztó elem. Az indulatos hozzászólás a közönség részéről is kivétel volt. Mindketten azonos módon gondolkodtak arról, hogy örömteli dolog, ha a szakemberek vállalják a véleményüket, és képesek a disputára, a másik fél meghallgatására, érvei figyelembevételére. Ujváry Gábor úgy vélte: nem szabad helyteleníteni a szakmai követelményeknek megfelelő, ám egyben a nemzeti tudat erősítését is kívánó történészi munkát – utóbbi, több hallgató által kifogásolt célkitűzés a VERITAS alapító okiratában is megtalálható. A hitelességet a forrásokkal alátámasztott, alapos vizsgálódások nyomán született kutatási eredmény adja, amely persze más és más lehet minden historikusnál. Ennek kapcsán kijelentette: a VERITAS Történetkutató Intézetben mindenki a legjobb tudása szerint – nem pedig, mint néhányan sejtették, politikai megrendelésre – folytatja korábbi esztendőkben megkezdett kutatásait. A Kossuth tér átalakításáról kialakult vitában pedig Ujváry Gábor hangsúlyozta, hogy ennek megítélése egyéni ízlés kérdése, szerinte azonban a tér sokkal szebb lett és jobban megfelel a funkcióinak, mint korábban. Az ott kialakított, XXI. századi látogatóközpont pedig a világon bárhol megállná a helyét – mondta Ujváry Gábor.

A hírlevelet Jezsó Ákos újságíró szerkesztette. 

Jezsó Ákos azonban nem tért ki két nagyon fontos szempontra. Mind az újságírói, mind a történészi munkában fontos elkülöníteni a tényeket, a következtetéseket, a véleményeket, a vizsgált információk elfogadott mértékig szubjektív értékelését. Pont azért, hogy a ma közlései, holnap forrásként használhatóak legyenek és így is a lehető legkevésbé torzítson a kép.

Amikor a VERITAS Történetkutató Intézet azt mondja, nem politikai megrendelésre dolgozik, akkor megérthető az ő álláspontjuk is. Hiszen valóban hihető, hogy mindenki a legjobb tudomása szerint folytatja a kutatásait. Csakhogy az intézet alapító okirata tisztázza, hogy a szubjektív értelmezés lehetősségén belül milyen irányt kíván az intézet képviselni, és e mögött az alapító okirat mögött ott van a politikai döntés.

Naivitás lenne akár azt feltételezni, hogy az intézethez olyan történészek igazoltak akik nem értenek egyet az ilyen döntéssel, akár azt, hogy az alapító okirattal ellentétes szellemiséget képviselő kutatók tartósan ott maradnának, ott maradhatnának. A legtöbb szellemi műhely esetében a hasonló elvárások megjelennek. Az alapító céljait, az ott kialakuló közösség normáit minden kutatóintézet, egyetem vagy bármely más hasonló szervezet képviseli.

Az ilyen mértékben megjelenő „politikai megrendelés” éppen úgy természetes akkor, ha egy egyetemet kormányzati pénzből alapítanak, mint akkor, ha egy adott politikai irányzatot képviselő párt, civil szervezet alapít a céljai figyelembe vételével egyetemet, kutatóintézetet. Ez utóbbi természetesen Soros Györgyre, és az általa elképzelt nyitott társadalom megteremtésének törekvésére is igaz.

A második szempont ennél is érdekesebb. A vita a történészekről szólt. De nem ez az egyetlen olyan tudományág ahol a tények értelmezése meglehetősen szubjektív lehet. És nem az egyetlen olyan ahol az tények értelmezése ideológiához kötött. Alapító okirat nem mindig tisztázza az alapító szándékát, de az alapító szándékait, céljait sok minden más megmutathatja. Mint a szervezet működésének hátterét megteremtő törvényhozók ideológiai háttere is ismert. Nem csak a VERITAS, hanem számos más szervezet esetében. 

A tudomány szabadságát az ilyen alapítói, tulajdonosi szempontok nem sértik, mint az adott ideológia mentén osztogatott ösztöndíjak sem. Mert máshol, máshogy lehet kutatni. A kockázatot az jelenti, ha valamely egyetem, kutatóintézet ilyen helyzetben az egész ország tudományos életét meghatározó szerepet szerez. A dominancia ugyanis már alkalmas a más elgondolást képviselők kirekesztésére, a tudományos szabadság korlátozására. Ha pedig ez a dominancia egy az adott intézet, egyetem céljaival egyetértő kormányzat diszkriminatív, csak az adott szervezetre vonatkozó törvényei, intézkedései nyomán keletkező tisztességtelen versenyelőnyre vezethető vissza, akkor ott a fenti hírlevél által vizsgált kereteken túllépünk.

2004. évi LXI. törvény pedig egyetlen intézményre vonatkozik, és mivel az az akkor hatályos általános szabályozással szemben a 1. § (2) jelentős kedvezményt fogalmaz meg. Így kevesebb emberrel is működhet az adott törvény kedvezményezettje, és mivel kevesebb időt vesztegetnek el a gyorsan kipotyogók képzésére, mint a versenytársaik, könnyebben tudnak a tudományos kutatás terén meghatározó szerepbe kerülni.

A hazai és nemzetközi tudományos közösség véleménye szerint a 2004. évi LXI. törvény kedvezményezettje pedig e téren hazánkban a legjobb, meghatározó és megkerülhetetlen szereplővé vált. Az így elért eredményei, érdemei miatt született meg megannyi hazai és nemzetközi vélemény arról, hogy a megszüntetése mekkora problémát jelentene. 

A tudomány szabadsága csak akkor biztosítható, ha vagy lemondunk az ilyen intézmények létéről, vagy pedig a szubjektív értelmezés terén több más iránynak is megteremtjük a helyet, megfelelő tudományos kutatóintézetek megteremtésével. Ezek mögött pedig mindig ott lesz, sokszor csak a tudomány szabadságának biztosítása érdekében, az adott oldalt erősítő politikai cél.

A szubjektivitásnak nagy teret engedő tudományágak (politikatudomány, történettudomány, gender studies, stb.) esetében egy szubjektív echo chamber jobban meghatározza az egyes intézmények rangját, a közölt tanulmányok impact factorát, mint a munka bármely szempontból objektív minősége. Ez éles különbség a reáltudományok esetén tapasztalható helyzettel szemben. 

A tudomány szekerét pedig nagyon sokszor nem az echo chamber álláspontját visszhangzó magas impact factorú bölcselkedők vitték előre, hanem azok a tudósok akik ezt meg merték kérdőjelezni, így az ilyen irányban is nyitott intézmények fontosságát nem szabad alábecsülni. Hiszen a szubjektív értelmezésnek teret engedő tudományokban nem a legbefolyásosabb intézmények és az azok véleményét visszhangzók jelentik a kontrollt, hanem a más irányt kereső, ezeket kiegyensúlyozni képes intézetek. 

És hangozzék bármilyen mértékben sznobnak amit most mondani fogok: Nem hiszem, hogy a CEU valóban a világ élmezőnyébe tartozó politikatudományi képzése, mint kelően szubjektívan megítélhető humán képzés a hazai egyetemek versenyében feljebb emelné őket azoknál az egyetemeknél, ahol akár a programhelyesség-bizonyítás során születtek a világban mindenhol használt és objektíven igazolt eredmények, vagy ahonnan diákok, kutatók nemzetközi űrkutatási, vagy éppen részecskefizikai kísérletekben vesznek részt, és a világ élvonalához csatlakoznak.

Nem pusztán azért, mert az utóbbi színvonalára erősebb bizonyítékot látok. Hanem azért, mert ez tipikusan az almát a körtével összehasonlítás esete lenne. Csak nem a gyümölcs almára gondolok, hanem az Apple-re és az ott folyó innovációra. Annyira különböző dolgokat kellene összehasonlítani, hogy ezeket összemérni, összehasonlítani sem lehet.

Illetve lehetne. Csakhogy az adott esetben az Impact kevésbé jó összehasonlítás. Az, hogy melyik egyetemen képzett emberek termelnek értéket, keresnek többet az egy lehetséges pénzügyi összehasonlítás. Csakhogy cseppet sem lenne fair. Lehet arról is beszélni, melyikre van nagyobb szükségünk, melyikbe érdemes a társadalom erőforrásait befektetni. Csakhogy ez sem lenne fair. 

Elismerve, hogy a humán értelmiségiek gondolatai, az általuk felismert elvek sokszor jelentettek hasznos inspirációt a társadalomnak, és ezeket a történelem vagy valamely reáltudomány visszaigazolta, mégis azt kell mondanom, a szubjektív megítélésű humán-értelmiségi képzés, ami sokszor sem a történelem, sem mondjuk a közgazdaságtan, játékelmélet, stb. által vissza nem igazolt ideológiákról szól, és amelyik által kitermelt humán-értelmiségit nem tudjuk utána alkalmazni, jóval kevésbé tűnik fontosnak, mint sok téren a technológiai lemaradásunkat előnnyé fordítani képes reál-értelmiségiek képzése.

Csakhogy egy ország versenyképességéhez nem az járul igazán hozzá, hogy hány orvost, hány mérnököt, stb. képez, hanem az, hogy hányat képes megtartani, oda vonzani. Ehhez pedig fontos üzenet, hogy „ha a gyereked számunkra nem kedves ideológia mentén gondolkodó humán értelmiségi lesz, itt akkor is támogatjuk” és ez az üzenet is benne kell, hogy legyen a tanszabadságban. Sőt ezeknek az embereknek jövőképet teremtő tudományos műhelyek is kellenek, politikai megrendelésre, akár a megrendelőével azonos, akár azzal ellentétes ideológiák mentén. Ha pedig ezek egy részét bárki felépíti nekünk, ne dühösek legyünk rá, hanem gondoljunk a megspórolt pénzre. De kezdjük el azokat is építeni amik építése ránk maradt feladatként. 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valasszunk.blog.hu/api/trackback/id/tr6312939943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása