112. Központi segélyhívó. Első ránézésre jól hangzik. Kicsit olyan, mint az USAban a 911, az EU is ezt a számot erőlteti, és milyen jó is ez így. Csakhogy ott nem feltétlenül egy teljesen képzetlen civil veszi fel. A 911 előnye két dolog volt: Mindenki ismerhette, például a médiából is. A turista is tudja, mit kell hívnia, mert egységes. Európa úgy gondolta elszakad a filmek világától, itt ne 911 legyen, és ne mondjuk a máshol használt 999. Ha tűzoltót hívünk, sokszor kell rendőr biztosítani. A mentő mellé is van amikor jó ez, s sok esetben a mentésben résztvevő mindhárom szervezet kivonul egy helyszínre. Ilyenkor egy hívás a három helyett előnyös lehet.

Csakhogy a 911-es hívás egy helyi központba érkezik, addig a magyar 112 egy országosba. A 112 egymás melletti gombokat használ, véletlenül is könnyen felhívható, a 911 ilyen szempontból átgondoltabb. Az országos központ sok mindent tud, csak éppen sokszor még a megyét sem találja el. Hogy miért? Mert egy nagyon egyszerű szempont sérül: A hívó azonosításánál nem jelenik meg a térképen, hogy honnan jött a hívás. Ha a körzetben lévő települések közül lehetne gyorsan választani, akkor kevesebb lenne a téves helyszínre való vonulás, időhúzás.

Mint akkor is, ha a segélykérésre App is alkalmas lehetne. Hogy miért app? Mert az egységes európai 112-nek van egy kevésbé ismert problémája. Az osztrák határ környékén történt családon belüli erőszak esetében fordult elő olyan eset is, hogy nem a magyar, hanem az osztrák hálózatra kapcsolódott a telefon. Ki tudja, hol van az osztrák központ, de adott esetben a hívásra is alig jut idő. Értelmes kommunikációra, nyelvi akadályok áthidalására kevés. A GPS koordináták továbbítása életet menthetne. 1937-ben a központi segélyhívó telefonszám kiépítése valóban előremutató volt, azóta viszont eltelt 80 év. 

Igen kellemetlen az, hogy egy ilyen esetben az áldozat nehezen kér segítséget, és utána amikor feljelentést akar a családon belül erőszak miatt, akkor közli vele a helyi rendőr, hogy férfi, egy kis verést bírjon ki. És mind a NANE, mind az Isztambuli Egyezmény definícióját megkapja a képébe a családon belüli erőszakról. Tudják, csak akkor számít, ha férfi követi el nő ellen. 2 próbálkozás után, már nem vár érdemi nyomozást. De fontos lenne neki, hogy jól működjön a segélyhívó.

Ott tartunk, hogy a 112 nem működik. De tud barátokat riasztani, barátokat akik pár kamera képét is látják, és legfeljebb, majd mi tárgyalunk a 112-vel, mert ebben a rendszerben ő érdemi segítségre nem számíthat. Ha a környékbeli központok lennének, akkor az osztrák rendőr  is rutinból kapcsolná a közeli magyar rendőrt, aki emlékezne, hova kellhet menni. Ha pedig ez után a barátokhoz neten befutó riasztás miatt az ország másik feléből riasztanánk a rendőrséget, az rögtön gyanús.

Elkeseredetten mondja azt, hogy ezt is Budapesten és Brüsszelben találták ki. Nagyvárosokban, távol a határtól, ahol az olyan életszerű problémákkal, mint a roaming éppen úgy nem foglalkoznak, mint az ő jogával a törvény egyenlő védelméhez. A 112 majdnem jó. 80 évvel ezelőtti színvonalnál csak annyival rosszabb, hogy messzebb foglalkozik az üggyel valaki, akinek jóval kevesebb lehetősége van ismeri a helyzetet, nehéz helyzetben jó helyre szólni, jó helyre üzenni.

Brüsszel is mi vagyunk! – Ordítaná a magyar baloldal az ilyenkor is elhangzó brüsszelezéssel szemben. Csakhogy ez az ember maximum egy helyi politikussal van kapcsolatban. Az 1 lépés. A második lépés a párt döntéshozója aki valakit a listára tesz. A harmadik lépés az EUs képviselő. Ő már ismeri azt aki a témával foglalkozik, s megvan a 4. lépés. Végül eljutunk a senki által meg nem választott bürokratához, aki a rendszert megtervezi. 5 lépésre van az emberünktől.

De a képviselő ismer egy minisztert, aki ismer egy amerikai követet, aki ismeri Donald Trumpot. Könnyebb Trumphoz eljuttatni az akaratunkat, és ha egyet ért, hát ő is megvalósítja. Akkor Donald Trump is mi vagyunk? A 112 egy olyan ügy, ahol a fejlett nyugatot képviselni próbáló Elit elrugaszkodott a valóságtól és nem vesz észre nyilvánvaló problémákat, mert azok a hangzatos, ám légből kapott ötletek szintjén nem léteznek. 

Ha bűncselekmény áldozata kér segítséget, akkor akár a támadó, akár az áldozat sérülése akadályozhatja a kommunikációt, a 112 pedig, jelenlegi formájában, akkor is képes időt húzni, rossz helyre küldeni a mentőegységeket, ha higgadtan beszélő orvos van a vonal másik végén. Képzeljük el mi van akkor, ha a váratlan roaming miatt akár mondjuk Romániából van valakinek szüksége sürgősen rendőrre egy fegyveres rablás miatt, de nem tud hosszadalmasan telefonálgatni. 

A határ menti helyi központnak lehetne tapasztalata abból, hol szokott előfordulni roaming, lehet erre felkészült munkatársa, napi munkakapcsolata kapcsolata a határ túloldalán lévő kollégákkal. Erre az ország másik felén lévő központ egy véletlenszerű dolgozójának esélye sincs. 

Az új központban is kell az ember, de a régi helyen, ahova a hívást így vagy úgy továbbítja szintén kell. A rendszer jelentős plusz költséggel működik, és látjuk a plusz kockázatokat is. Ez a pénz viszont egészségügyre, mentésre költött pénz. Aminek biztosan jobb helye lenne a sürgősségi osztályokon. Divat a megelőzésre, sportra, idegenforgalomra (csökkenti a stresszt, sok kirándulás mozgással jár) költött pénz kapcsán a kórházakról képet mutatni, hogy milyen katasztrofálisak az állapotok. Ennek most lenne itt az ideje.

Amikor azt mondom, hogy app, GPS koordináták továbbítása, video továbbítása, VoIP kapcsolat, egyszerre szövegre, beszédre lehetőség, hogy baj esetén könnyebb legyen, akkor egy olcsó rendszerről beszélünk, aminek a háttere bárhol kiépíthető és a helyi központhoz kapcsol jól. Tizedannyiból, mint egy 80 éves koncepció rossz megvalósítása. 

Lehetne beszélni további problémák sokaságáról. Sok olyan eset van amikor az ember nem feltétlenül magához hív segítséget. Elegendő arra gondolni, amikor a rádión érkezik a Mayday, mayday vagy akár annak a továbbított változata. Segítséget kérni sokszor rendkívüli esemény miatt kell. A fix protokoll nem tökéletes, sok hiba van benne. A 112 felesleges merevséget, késleltetést, plusz lépést (torzítási és tévedési lehetőséget) és költséget is visz a rendszerbe. Papíron, az elefántcsonttoronyból jól néz ki, hogy sikerül (rosszul) lemásolni egy 80 éves technikát.