A Marton László ügyről is szól a 2018-as választás

Marton László ügyét kétféleképpen lehet megítélni, és párhuzamba lehet állítani számos üggyel, és nem üggyel. Miért beszélek nem ügyekről? Mert eszembe jut Vágó István esete. Aki kapcsán pont ugyanaz a mérce, mint Juhász úrnál, amíg el nem ismer valamit, a baloldali sajtó hallgat. Pedig az a botrány a szemünk előtt zajlott és sokkal egyértelműbb, mint a Marton ügy.  Miért a Kettős Mérce, miért nem bukik Vágó, miért várják el sokan, hogy Marton esélyt se kapjon?

A kvízmestert arról ismertük meg, hogy az egyik versenyzőnek segít, a másikkal kitol. Ahol máshol ment ez a formátum, ott nem volt ez jellemző, így ez nem a formátum, a script velejárója, hanem a kvízmesteré. Ez jelentős hatalom. Ha van akinek segít, van akinek nem segít, akkor sokan érezhetik úgy, hogy a milliókhoz Vágó István szimpátiájának, jóindulatának elérésén át vezet az út. Az anyagi problémák megoldásához, akár a család otthonának megmentéséhez is vele kell jóba lenni. Ha a másikat ilyen szinten kiszolgáltatott helyzetbe hozta Vágó és sokan fenyegetve érezhették magukat (ha nem tesznek a kedvéére megzavarják őket, stb.) az mindenképpen problémás, és éveken át a szemünk előtt zajlott, egy televíziós csatorna asszisztálásával.

Akaratot meghajlító, megtörő kényszer ez, ami után sokan érezhették megalázva magukat. Ameddig a hatalom és a tét miatt valaki megtett valamit, amit amúgy megalázónak érez, addig senki sem mondott nemet. A fenti kényszerhelyzetben jöttek a vélt és a valós elvárások, illetve az elvárást sugalló külső tanácsok. Vágó István a képernyőn megteremtette a visszaélés kultúráját. Ha egy versenyzőnek azt mondták, akkor fog segíteni Vágó úr, ha ő a stábból mindenkivel kedves, sokan ajánlják ezt, stb. akkor történt ami történt, zárt szobában, 4 fal és 4 szemközt, tanúk nélkül. 

Marton László kapcsán kétféle üggyel találkozunk. Az egyik egy olyan ügy, hogy rendezőként ajánlatot tesz, amit van ahol rossz néven vesznek, van ahol elég egy kirúgáshoz, de a törvény nem tilt, és ezt igazolták Kanadában. A rendezőt lehet felettesnek nevezni, lehet munkatársnak is. De tény az, hogy nagyon sokan a munkahelyükről találnak maguknak párt. A munkahelyi párkeresésre ma divat azt mondani, hogy zaklatás, nem helyénvaló. De a pozitív és negatív visszajelzést tisztelve belefér. 

Ilyen ajánlatból van többféle is, több nő kapott ilyen ajánlatot. Azt is látjuk, vagy valamit hittek, vagy valami másért hagyták, de sokáig eljutott a legtöbb ilyen történet. Majd szóltak, hogy ne. És következetesen az derül ki, ha a nő nemet mondott, akkor a történet megállt. És az is kiderült, hogy ezek közül senkit sem ért hátrány a pályán. Nem teremtett olyan nyomást, hogy mi lesz akkor, ha nem teszed meg amit akarsz. Ennyiben tehát ő ártatlanabb Vágó Istvánnál, legalábbis ezekben az esetekben.

Ezeket a vádakat nem tagadta, de nem is nevezte zaklatásnak, visszaélésnek, hiszen ő addig próbálkozott, míg a másiktól minden korábbi lépésnél pozitív visszajelzést kapott, és nem volt semmi olyan kényszer, hogy aki nem megy bele rosszul jár. Még azt is mondom, hogy igaza volt. És azt is mondom, hogy ebben a helyzetben nem elsősorban neki kell változni, hanem nem árt, ha a másik fél legalább ott nemet mer mondani, ahol ezt jól fogadják. És ezért volt Marton úrnak sok olyan kolléganője akivel a történet az előtt megállt, hogy igazán elkezdődött volna. 

A Marton László ügy nagyon fontos ügy. És nem csak a szexről, szexuális zaklatásról, színházról szól. Amikor egy buszvezető azért hoz ki egy veszélyes buszt a garázsból, mert félti a munkáját, nem akar szólni, nem akar bajt, és ezzel megsérti a törvényt, fél lábbal a börtönben, fél lábbal a temetőben vezet, akkor is megjelenik egy probléma: Nem állunk ki magunkért, nem állunk ki egymásért, nem merünk szólni. Akkor sem, ha ez velünk szemben megalázó, akkor sem, ha nagy baj lehet belőle.

De ezért a helyzetért baromira nem Marton László felel. Volt előtte pár évtized diktatúra. Kádár kapcsán el lehet mondani, ő legalább nem volt korrupt. A vezetőket vvette elő sokszor a tömegek helyett. Nála felpuhult a diktatúra. De ettől még diktatúra volt, ahol ezek a reflexek megerősödtek. Előtte viszont ott volt a Rákosi rendszer, ott volt a sztálinizmus. És Rákosi mellett bizony a keményen mozskovita, az ottani politikai rendőrséget kiszolgáló Nagy Imre is úgy lett hős, hogy semmi hősieset nem tett. Csak a tettei sok következménye érte utól. 

56 nem kommunista áldozataiból, sem a szabadságharcosokból, sem a meglincselt, megerőszakolt emberekből, akiknek sokszor csak annyi volt a bűnük, hogy rossz helyen dolgoztak takarítóként nem lett hős. A diktatúrát üzemeltető Imi Balsojból igen. Az emberek félnek, és az ez a munkám, akkor is, ha mind beledöglünk országa lettünk. És ezen a FIDESZ sem javít. És ezen változtatni kell. A Marton László ügy erről szól.

A fenti vádakat nem tagadja, csak éppen amíg a másik is benne van kezdeményezni nem bűn. Maximum annyit tehet hozzá, ha valakit megbántott, azt sajnálja. 

Van viszont egy olyan vád, amit a mai napig tagad, miközben a többit nem. Egyet tagadni, aminek ugyanúgy nem lenne jogi következménye, és a nem jogi következményei sem mások, mint a többinek egyetlen esetben érdemes: Ha az az egy eset nem történt meg. Ebben az egy esetben állítólag az autóban ült valaki más is. Ebben az esetben állítólag teljesen más történt. Csakhogy a szexuális ragadozók szokásai maximum eszkalálódni szoktak, ilyen kiugró eltérésre a kutatásokban sincs sok példa. Az elmesélt jelenet ráadásul sok dologban életszerűtlen.

Ha az autóban ülő másik ember meg sem lepődne, meg sem mukkanna, akkor arra a helyzetre fel lenne készülve, mert a hasonló ismert és szokásos lenne. Lenne más olyan is, aki ugyanezzel a történettel áll elő. De az összes többi megszólaló maradt a másik történetnél, hogy amikor valaki nemet mondott, akkor Marton László megállt, semmi következménye nem lett a dolognak. Sem azok akiknél Marton László próbálkozott, sem azok akik a hírnevéről, stb. beszéltek. Azaz nem nagyon lett volna olyan ember a kocsiban, akit ne sokkolt volna az ilyen jelenség, ha nem volt személyesen tanúja sok alkalommal.

Ha valaki sokszor tanúja ennek, különböző, a közeledést visszautasító lányoknál, nem lepődik meg a forgatókönyvön, akkor nem csak a visszautasítás után azt viselő Martonról és a távolságot tartó színésznőkről lett volna szó a többi áldozatnál, hanem részben az autóban sikerrel kezdeményezett orális szexről, részben önkielégítésről. Amikor már nem volt kockázata jelentkezni egyetlen ilyen nő sem jelentkezett. 

Ez a vád viszont drasztikusan eltér a #metoo kampány többi vádjától. A legtöbb vádat olyan ember fogalmazta meg, akinek nem volt szükssége ezzel reklámra. Akivel szemben a másik fél hatalmi pozícióban volt. Sárosdi Lilla és Marton László között nem volt ilyen hatalmi helyzet. A nyilvános vád, sehol sem tisztességes. De általában az derült ki, hogy a vádak egyforma elkövetési magatartásról szóltak, hogy arról esetleg többen tudtak. Ez az eset kicsit más, mert egy kivételével az áldozatok jelzik, a nem az nem volt. A próbálkozás addig ment, ameddig volt valami akaratlan pozitív visszajelzés.

Marton László a vádlók elsöprő többsége szerint nőcsábász volt, akinél a nem az nem. És a nemnek sosem lett negatív következménye. De olyan színésznőről sem nagyon tudunk, aki tehetségtelenség ellenére úgy érte el sikert, hogy Marton Lászlónak igent mondott. És van egy sok szempontból furcsa történet. Furcsa, amiben sok részlet nehezen nevezhető életszerűnek, de ettől még elhinném. Elhinném, ha nem azt hallanám, hogy a ragadozó nem szelídül meg magától, de ez után a nem az úgy volt nem, hogy nem került elő hímtag. Hogy a beszámolók nem arról szólnak, hogy egy autóban hármasban.

Hogyha nem lennék meggyőződve róla, hogy a hazai művészvilág sem tisztább, mint az amerikai. Aki először nem mond nevet, úgy látszik azért, mert fél az érintettől, majd olyan nevet mond, aki gazdájától nem kell félni, annak sokmindent elhiszek, de ezt így nem. Mert a nevet mondhatja akár azért is, mert nagy rajta a nyomás. Martonnak meg úgyis mindegy, a fél világ tudja róla, hogy sokaknál próbálkozott eggyel több, vagy kevesebb, mit számít?

És Marton László egyetlen más ügyet sem tagad. Olyat sem, ami frissebb ennél. Ha bűn lenne, nem évült volna el. Ezt az egyet, ami nem illik a képbe, pont igen.

Az Index kettős mércéről beszél, amikor nem lett cikk sok ügyben. És a Juhász ügyben is azt halljuk, azért lehetett megírni, mert a politikus maga is vallott róla. Itt lett. És itt szerintük az a kettős mérce, hogy a nem biztos, hogy igaz szavakat nem tekintjük bizonyítékának. Miért tekintenénk? Főleg arra, ami a sok szó közül kilóg. De azt, hogy látjuk, hogy valakit zaklatnak, kiraknak, meghurcolnak, arról nem hallomásból tudunk, az a szemünk előtt zajlik. És a szemünknek hiszünk.

Akár arról van szó, hogy mit kap Marton László minden nap. Akár arról, hogy Vágó Istvánnak nem sikerült a pártatlanság látszatát fenntartania, a visszaélés látszata, pedig #metoo pozitív ügy. Ahol valakit tönkre lehet tenni tisztességes eljárásás nélkül, ahol a törvény egyenlő védelme sérül, ott mindenkivel szemben ott a fenyegetés. Nem csak a férfival szemben. De egy nőnek is el lehet mondani, hogy pár képet félremagyarázva lehet ő még ragadozó, ha nem teszi meg azt amit a másik akar. A tisztességes eljárás mellőzése a zsarolás, zaklatás, visszaélések melegágya.

Mert a hatalmasabb, ismertebb, vagy éppen az adott helyzetben a kommunikációs csatornákkal jobban élő ember bárkit tönkretehet. És ez az utóbbi irány nem demokráca, nem jogállamiság, nem tisztesség, nem fér össze az emberi jogokkal. De ez az irány hangsúlyos a hazai baloldal programjában. A törvény egyenlő védelmének, a tisztességes eljárásnak a felrúgásáról szól többek között az Isztambuli Egyezmény.

És való igaz. Mind a Marton, mind a Juhász, mind a Vágó ügyben vannak áldozatok. És vannak akikre mutogathat az is, akit pont nem ért sérelem. És meg lehet próbálni ezzel sokmindent legitimálni. Pont úgy, ahogy Sztálin is az osztályellenség bűneire, a vélt és valós sértettekre, sérelmekre mutatott. Vagy ahogy Hitler is privilégizált zsidókról, és a nem zsidókat ért hátrányokról, durva sérelmekről papolt. Más kárára hivatkozva követelték maguknak a jogot, hogy a jogállamiságot, tisztességet, emberi jogokat félresöpörve sötétségbe és vérbe borítsák hazájukat, és ha erejük úgy adta, a világot.

A #metoo olyan, mint a nemzsidó sérelmei amikre hivatkozva Hitler elhozta a rémálmot. 

Ha az egyik oldal azt ígéri, az első intézkedésévei között ott lesz, hogy elhozza a rémálmot, az emberi jogok félresöprését törvényi szinten, mert vannak áldozatok, és jöhet gender alapon bűnőst kiáltva az, hogy az újszülött már bűnösen, csökkentett jogokkal születik, akkor a választás számomra egyszerű. Az őseim között akad olyan, akiket elvittek a nácik. Nem szeretném, ha a családom, a barátaim, szeretteim körében bárkit elvinnének ezek a feminácik. 

És amikor azt mondják, az ideológiájuk az egyenlőségről szól: Szerintem a minimum az, hogy a nőnek is joga legyen választani. Nem aközött, hogy a feminizmust választod, vagy az tudatlan senkiként kezel és rád erőlteti az útját. Hanem aközött, hogy pit babe akar lenni, vagy úgy érzi az őt tárgyiasítja. Mert a lelkiismereti szabadság is alapvető jog. És a nőknek is kijár. És nem működik az, hogy azt mondod valaki vagy feminista, vagy "szegény nem ébredt öntudatra" alapon akarunk egy irányt lenyomni a torkán. Ez a nőkre mutató izmus pont úgy nem képviseli a nőket, mint a sztálinizmus sem a munkásokról szólt.