... mert választani kell

A rabszolgatörvény nem férfijogi kérdés, de köze van még a CEUhoz is

2018/12/13. - írta: Válasszunk

Sokszor hallottuk, a korreláció nem implikál kauzalitást. Sokszor dörgölik ezt az orrunk alá, és sokszor látjuk milyen őrült konteók lehetnek abból, ha egymástól független szempontok között keresett korrelációra húzunk rá elméleteket. Sokszor olvasunk arról, hogy nem mindegy az sem, hogy milyen statisztikát és hogyan értelmezünk. Nem véletlen az sem, hogy a politikai identitást is sokszor ilyen kérdések döntik el. Ugyanis aki észreveszi, hogy egy politikai irányzat őt durván átverte, az az adott oldal többi állításával szemben is kétkedni fog. Ha egy lap ver át durván, a többi cikkének sem fogsz feltétlenül hinni. Az elvesztett bizalom így működik.

Az, hogy a munkások szélesebb köre úgy érzi, hogy magára maradt, megdől a bizalma az elitben, és ezzel szemben alternatívát keres és az ilyen alternatívát a nyilvánvaló és súlyos hibáival együtt is elfogadja globális trend. Trump, Orbán, az olasz kormány, a lengyel helyzet, a brexit egyaránt ennek a trendnek a következménye. És ehhez a trendhez kapcsolódik a rabszolgatörvény. 

A politikai aktivizmus beszivárgása a tudomány területére azért jelent problémát, mert a sokféle lehetséges elmélet alapjául szolgáló korrelációt egy kezdeti előfeltételezés, prekoncepció bizonyítékaként kezelheti sok önigazolást kereső aktivista. A merre kell menni ahhoz, hogy minden megoldódjon típusú szövegek kétségkívül vonzóak. Erre épített megannyi ideológia és megannyi vallás is. A gond csak az, hogy ezek az elméletek nem igazak. Így a világ problémáira adott feminista megoldás narratívája éppen úgy lesz hamis, mint a kommunista, a náci, vagy éppen a katolikus narratíva. 

Az emberek jelentős része meggyőzhető az egyik oldal által, de az elfogadott véleményt már nehezen vizsgálja felül. Ott már működik a megerősítési torzítás is. És persze a véleményt kialakító közeg kapcsán hamar látunk médiabuborékot, visszhangkamrát, stb. Akit a téma foglalkoztat az ezzel akar foglalkozni, eszerint fog továbbtanulni, kutatni. A politikai aktivizmusnak teret engedő tudományos közegben sokszor mutatták ki, hogy akár társadalomtudományi kérdésekben, akár klíma kérdésekben a megfelelő kulcsszavakat tartalmazó szemét is lehet a konszenzus része. 

Ez a folyamat viszont azért káros, mert az elfogadott tanulmányra mások is építhetnek tudományos munkát, és az egymásra épülő tanulmányok egymást látszólag igazolják. A valóságtól elszakadó elmélkedés viszont nem megoldáshoz vezet, hanem megnehezíti a valóban működő megoldás megkeresését, megvalósítását. Ugyanakkor a valóságtól elrugaszkodó érvelés alapján elfogadott döntések közös jellemzője, hogy akit itt hátrány ér, azzal szemben alaptalan döntés alapján, igazságtalanul járnak el. Az ilyen csoportok sérelmei viszont protest szavazatokhoz vezetnek.

Globális trend az, hogy az utóbbi időszak változásainak a terhét a munkások jelentős része szenvedte meg. Sokszor nem azért, mert valamiben ellene döntöttek. Hanem mondjuk azért, mert a biztonságos terek kérdése, vagy valami más hasonló cél fontosabb volt a politikai számára, mint az ő létbiztonsága, jogai. Ha a társadalom képviselt és ignorált csoportokra szakad, akkor a törvény egyenlő védelméhez való jog sérül, és ezzel az emberi jogok, a jogállamiság és a demokrácia együtt kerül tűz alá. 

A CEU a maga területén kimondottan sikeres egyetemként működött, sok szempontból top egyetem. És sok szempontból ennek a viselkedésnek az egyik legnevesebb európai fellegvára volt. Amikor a kormánypárt a rendszeres politikai hisztériát érintette az egyetem körül nem arról beszélt, hogy az egyetemet támadta volna a politika. Az Index amikor ez utóbbit próbálta cáfolni bizony ezért követett el egy érvelési hibát. Egy darabig szinte szótlanul kell tűrni, ilyen a tudomány szabadsága. Egy idő után, véleményszabadság van, elhangzanak az egyetem és a tudományos elit egy része elleni kritikák. De ezeken a kritikákon túl csak két út van: Engedni vagy nem engedni.

A CEU elleni döntést túlzottan dicsérőktől egyetlen dolgot kérdeznék: Ha a helyzet már annyira egyértelmű volt, annyira rossz volt, akkor a kormány miért nem előbb lépett? A válasz nyilván az, hogy az engedni vagy nem engedni döntés kapcsán van egy határ. Ez a határ ráadásul nem állandó, mert a kormány mozgástere is befolyásolja, mint az is, hogy mennyi időnként jó csomagban hozzányúlni az oktatási rendszerhez. Hogy a CEU lépte át ezt a határt, vagy a határ lépte át a CEUt, esetleg mindkettő az lényegtelen. De a kormány valamennyire elfogult véleménye szerint sem egy évvel, egy hónappal vagy egy héttel korábban kellett cselekedni. Haladékot adni, és gondolkodni sem volt véletlen.

Persze innen kormányzati körökben is megy a véleménybuborék, a visszhangkamra, a megerősítési torzítás. Ha átbillent a mérleg, ami csak közelítően lehetett fair, akkor onnan könnyen borul minden. És persze a CEU harcolt is, így a kormány álláspontja is keményedett. Nem tudjuk, hogy mi lett volna, ha az elmúlt évben a CEU a fenti problémák kapcsán kevésbé harcol és  De nem véletlen az, hogy az akkor példátlannak mondott eset ellenére sem reagált olyan keményen az ellenzék, mint a rabszolgatörvény ügyében. 

A CEU annak a jelenségnek állt hazánkban az élén, ami a politikai aktivizmust és a tudomány engedte úgy összekeveredni, hogy abból megannyi kétes eredmény született. És a probléma egyre nagyobb, hiszen számos kutató a már publikált eredményekre épít, azokból dolgozik tovább. Sok helyen olyanból lett oktató aki a tudományos semlegesség helyett az aktivizmust választotta, és a saját torz véleményét kéri vissza a következő generációtól.

Hogy a PC elvárása kapcsán sikerült ugyan sok ellenvéleményt elnémítani, de a működésképtelen és hazug képre építő politika sem tud stabil lenni. A kontraszelekció eredménye az, hogy a tudományos közeg jelentős részén lévő aktivistatúlsúlyt, az ebből eredő elfogultságot sokak szerint csak az érintett közeg lefejezésével lehet orvosolni. Csakhogy ez a folyamat jobb, ha egy természetes öntisztulás, az ismétlődő botrányok és a hibákat leleplező kritikus kutatók munkája nyomán történik meg, mintha felülről próbál a politika ilyet tenni.

A CEU mellett az ellenzék csak félszívvel és negyedgőzzel állt ki. Ők is pontosan látták, hogy a politikai aktivizmus és a tudomány összemosása miatt kialakult krízisben itt a kiszolgáltatott gyári munkás, az egyre több leszakadó család lesz az áldozat, és mivel ez a trend globális probléma, így sok következményt nem lehet a FIDESZ nyakába varrni. Annál inkább az adott irányban lobbizó civil szervezetekre lehet mutogatni. 

Most a túlórák kapcsán találtak egy olyan ügyet, ahol érdemes kiállni, és ami nem veti fel azokat az ideológiai kétségeket, amiket megszoktunk. Ez az ügy, a vasárnapi boltzárhoz, az internetadóhoz hasonlóan tömegeket érint és jól tematizálható. És azért is, mert ebben a kérdésben Orbán Viktor legfontosabb érve egyetlen mondatban támadható. Mert abban igaza van Orbán Viktornak, hogy jelenleg a munkaerőhiány miatt a munkavállaló alkupozíciója kedvezőbb a munkaerőhiány miatt. De mi lesz egy recesszió esetén?

Az a cég aki életben akar maradni bizony leszorítja a munkaerő költségét, akár elbocsájtással is, és a túlórák kifizetését későbbre halasztja. Ha túlél addig a cég, akkor jó. Ha nem, akkor a munkavállaló pont egy recesszióban, amikor már amúgy is nehezen fizeti a CSOK mellé felvett lakáshitelt, stb. fog borzasztóan rosszul járni. 

A gond csak az, hogy így most, a rabszolgatörvény vitájában, egy olyan ellenzék próbálkozik eredményt elérni, ami az erősebb eszközök alkalmazásában rutintalan. Így az obstrukció eddig nem használt módjai miatt keletkező teszteletlen helyzetben az ellenzék rutintalan volt. Az viszont tény, hogy a jelenlegi kérdés sok szempontból szimbolikus. Egyfelől, mert itt nem a liberális értékrendet képviselte a balliberális oldal, hanem a szabad piaccal szemben erős baloldali kontrollt.

Nem a nemzetközi neoliberális elit kottájából játszik, és pont azokhoz a munkásokhoz próbál lojális lenni, akiket az eddigi visszás helyzetben elfelejtett. Míg akár a drogliberalizáció, akár a közterület nem rendeltetésszerű használatának a védelme kapcsán a normaszegés támogatásáról lehetett beszélni, sok esetben éppen az átlagos munkást zavaró kérdésekben. És itt is megjelenik egy kicsit a korábban felvetett mondat: A korreláció nem implikál kauzalitást.

Az, hogy a kormánypártok szavazói között kevesebb a művelt, egyetemet végzett ember, és több az egyszerű melós értelmezhető úgy is, hogy a butaságuk vagy éppen műveletlenségük okán győzheti meg őket a FIDESZ. De éppen így létezik három más szempont is. Könnyű belátni, hogy a politikai aktivizmus által megfertőzött közeget elutasítók kevésbé lesznek hajlamosak egyetemre menni. Amikor egy-egy szak hasznossága kapcsán elhangzik az, hogy bár az ott tanultak nem sokat jelentenek, de mellette van idő művelődni, akkor bizony az egyetemi elitet elutasító ember önképzése valós alternatíva.

De a PC, sok olyan terület (pl. gender studies) megjelenése, ami egy-egy oldal számára érdektelen is befolyásolja azt, hogy melyik oldal hívei milyen arányban jelentkeznek egyetemre. De beszélhetünk az ismert narratíva mellett arról is, hogy hagyományosan melyik oldal milyen rétegek érdekeit képviseli és kik azokat akiket ignorál. Így az iskolai végzettség és a pártszimpátia közötti kapcsolat kapcsán sem lehet egy korreláció mögül az egyik oldal szavazóit támadni. 

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy nem feltétlenül azonos értékű egy átpolitizált, megkérdőjeleződött hitelű területen szerzett diploma, egy kevés elvárással rendelkező, de az önálló művelődésre elég időt, lehetőséget hagyó szak elvégzése, vagy mondjuk egy mérnöki, matematikusi, orvosi végzettség. A kormánypárti szavazókat hülyéző prekoncepcióval szemben könnyen felállítható az az elképzelés is, hogy a baloldali pártok az általuk képviselni hivatott munkásosztályt elárulva, magára hagyva azokat képviselték, akiknek nem kell a család eltartásához pénzt keresniük, így hivatásos forradalmárként átpolitizálhatták és megszállhatták a tudományt.

A FIDESZ sikere eddig azon múlott, hogy a jobboldal számára fontos szimbolikus értékeket tudta párosítani a legalább névleg a munkásosztálynak szóló, megtakarítást hozó intézkedésekkel és azzal a politikával, hogy amíg ők szegények, addig a nincsből is fizetett adóból nem kétes politikai lózungokra szórjuk a pénzt. Hogy jobb az, ha a kormánypárti politikusok haverjai gazdagodnak, mintha van megvesztegetés, értelmetlen és hamis politikára elszórt pénz, de még ennyi sem marad a választópolgár családjának. És bár a társadalom szétszakad, az olló nyílik és ez sokaknak rosszul esik, a többség jobban él, mint 9 éve. És látja azt is, hogy a korábbi gazdasági felívelés esetén sem profitált ennyit.

A baloldal most viszont az elhagyott, elárult tábora felé fordult, és megpróbál megküzdeni ezekért a szavazatokért a kormánypártokkal. Ha sok olyan kérdésben, amiben az ígéreteik vállalhatatlanok, emberi jogokat sértene a megvalósításuk, szintén engednének, és az eddigi hazug narratívával szemben konszenzusra, a választók meghallgatására kész ellenzékkel találkoznánk, az nem csak a következő választásra hozna el új helyzetet, de már az előtt is versenyhelyzetet teremtene és a kormánypártokat is jobb munkára kényszerítené. 

Amíg az ellenzék az Internetadónál hibázott, mert másra hagyta a tiltakozás oroszlánrészét és kormánypárti politikusok is tudtak tiltakozni, itt képes volt azonnal beállni a szakszervezetek mellé. Világosan és őszintén kommunikálható problémával foglalkozhatnak, amiben valóban a választópolgárokat képviselhetik. Ez az ellenzék eddigi legjobb esélye, és talán Orbán Viktor legnagyobb politikai hibája. Nem véletlen a példátlan keménységű obstrukció. 

Az obstrukció jó módszer, de lehetett volna nehezebben összevonható pontokkal borítani a napirendet. A látványos botrány is több, mint amit eddig elértek, amit eddig tettek az ellenzéki pártok. Az ellenzéki pártok jelenleg versenyhelyzetben vannak. Borítékolható, hogy sok szakszervezet részéről felmerül nem csak a demonstráció, de a népszavazás lehetősége is. Akár lesz népszavazás, akár kihátrál a kormány a javaslatból, az ellenzéki pártok számára létkérdés most látványosan az élen járni a harcban, hogy ne csak a szakszervezetek legyenek elől.

Abban igaza van az ellenzéknek, hogy ez az törvény sok szempontból rossz, és az eddigieknél komolyabb ellenzéki fellépést is igazol, valamint minden eddiginél jobb esélyt jelent az ellenzéknek. Ehhez egyetlen lépést hiányzik: A tiltakozás mellé jobb alternatívákat kell kínálni. Ez nem is lehetetlen. 

Csakhogy a probléma ott van, hogy amikor a korszerű baloldal szerintük többek között zöld és feminista két olyan területre építenek, ami átpolitizált, megkérdőjeleződött hitelű tudományterületek tekintélyérvei által diktált. Miközben millió és egy alkalommal mondom el, hogy erőszakos bűncselekmény áldozatai között nem szabad nemi alapon diszkriminálni, és a nemi alapon diszkrimináló Isztambuli Egyezmény, a feminista politika ezért ellentétes az emberi jogokkal, a környezetvédelem és a kapcsolódó tudományok káros átpolitizáltságát, ennek az árát elfelejtjük. 

Meggyőző a korreláció az iparosodás, az emberi CO2 kibocsájtás és a légkör felmelegedése között. És erre sokféle modellt lehet felhúzni. A sokféle modell közül választani nem egyszerű feladat. A legegyszerűbb, és legmeggyőzőbb érv, hogy a melegedés, a CO2 koncentráció növekedése pont az iparosodás óta tart. Vitathatatlan az is, hogy az iparosodó ember több fosszilis energiahordozót éget el, és több a CO2 kibocsájtása, és az emberi CO2 kibocsájtás és a légköri CO2 koncentráció közötti korreláció is erős.

Aki ebben hisz, azt nehéz lesz megingatni, mert az ellentétes elméletek ellen szól a megerősítési torzítás, a meglévő visszhangkamra, és az átpolitizált közeg médiabuboréka. A probléma fontossága is. És az a tény is, hogy sem az "olajlobbinak", sem az iparnak, sem az ipari munkásoknak, sem sok más csoportnak nem tetszik az ajánlatuk és sok érdek befolyásolja az ellenvéleményeket. És ugye elég furcsa fatális véletlen lenne, ha a természet egy hirtelen, szokatlanul gyors folyamatot pont egy emberi tevékenység kezdetére időzítene.

Ezek az érvek döntőnek tűntek, és kellően erős szavakkal söpörtem le az már ismert hamis ellenérveket, amik tagadták a klímaváltozást. Ezek ráadásul többnyire valami homályos összeesküvésről beszéltek. A gond akkor volt, amikor a témához láthatóan jobban értő ember az érvelést a korreláció nem implikál kauzalitást üzenetével kezdte. Nem arról kezdett el vitatkozni, hogy van-e klímaváltozás, mi okozza, hanem arra használta fel példának az esetet, hogy rámutasson ugyanabból a korrelációból eltérő következtetéseket levonni.

A következtetése egyszerű volt: A történelem során a felmelegedés többnyire a civilizációk fejlődésével jártak együtt. A jelenlegi klímamodellek is rámutatnak, hogy a felmelegedés következménye akár a több erdőtűz, akár az óceáni eredetű széndioxid-kibocsájtás növekedése is következik ebből. A klímamodellekben említett öngerjesztő folyamatok is erre épülnek. Az, hogy a klímaváltozás kezdete és az iparosodás nagyjából együtt járt, így nem véletlen, csak éppen az összefüggés iránya ellentétes.

Ebben a képben a nap hatása is megjelenik, és itt plusz bizonyíték egy olyan korreláció amire a klímaváltozás emberi eredetét említő modellek nem annyira figyelnek. És az így gondolkodó modellek nem beszélnek visszafordíthatatlan folyamatokról olyan hőmérséklet és széndioxid-koncentráció esetén, amilyenre már volt példa a földön, és mégsem a klíma végleges elszállása volt az eredmény. 

Csakhogy ebből nem a klímaváltozás kérdéséről lehet véleményt mondani. Mert ugye a klímaváltozás létezik. Az okok között lesz természetes folyamat is, hiszen az iparosodás elején a folyamatot valószínűleg ez indította el, de lesz olyan emberi tevékenység is ami a meglévő öngerjesztő folyamatokat felgyorsítja, megerősíti és így a klímaváltozás okai között helyt kap. Csakhogy egy átpolitizált, a politikai prekoncepciót igazolni próbáló tudomány, ami ilyen célú és kétes hitelű tanulmányokra is épít eredendően alkalmatlan arra, hogy a kétféle folyamat arányáról objektív képet alkosson és azt hitelesen képviselje.

A tudomány ellensége a prekoncepció, az átpolitizáltság, a meglévő konszenzusra mutató tekintélyérv. A tudomány alapvető jellemzője az, hogy a jelenlegi konszenzussal ellentétes, a jelenlegi eredményekkel szemben kritikus véleményekre odafigyel, "tekintélyérv", a másik lenézése leszólása helyett. De az a tudományos közeg amiben a jobb igazolt teljesítményre a kvótákkal szemben az a válasz, hogy az rasszizmus, szexizmus, hogy a teljesítmény számítson. Hogy a safe space kapcsán a megtanult irodalmat is cenzúrázzuk, mert nem a tényszerűség a fontos... Ahol az ellenérvre rögtön mehet a mansplaining, az olajlobbi és sok más kifejezés alkalmatlan erre a párbeszédre.

A tudományos jellegét elvesztett tudományos közeg alkalmatlan arra, hogy a saját elfogultságán túl lásson és kimondhassa azt, hogy mindazt az érvet amit te felhozol ő már mérlegelte, függetlenül megvizsgálta, a te adataidra is épít a modellje, így az nem megcáfolja, hanem csak megerősíti a tudomány álláspontját. Marad a tekintély. És minden rossz, mások jogait sértő döntés mögött a döntő érv a tekintély. 

A munkások egyre inkább kiszolgáltatott helyzete nem valami elkerülhetetlen folyamatból ered, hanem abból, hogy egyre kevesebben képviselik őket. Hogy a képviselőik kezében viszont nem a munkások mellett szóló érvek vannak, mert a mögöttük lévő tanácsadók, tudósok, nem ezeket prezentálják, hanem olyan elképzeléseket, amik a tudományos folyóiratokban lévő kétes, sőt sokszor nyilvánvalóan hamis tanulmányok is tartalmaznak.

A munkavállalók kiszolgáltatottsága egyszerű szempontra vezethető vissza. Bangladesh, India, Kína vagy akár sok afrikai ország munkavállalóival kell versenyezni. Ha ők olcsóbban dolgoznak, akkor a szabadpiacon Európa és az USA bajba kerül. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy olcsóbb az iPhone, mert Kínában gyártják. Olcsóbb a fast fahion, mert Bangladeshben el lehet nyomni a munkásokat. 

Jól sejtjük: Ha valamin fel tud háborodni valaki, és a saját kis biztonságos terére hivatkozva hisztizik, jöhet a bojkott. A fenti kizsákmányolás esetén viszont nincs egyetlen rossz szó sem. A fenti versenyhelyzet viszont azt jelenti, hogy ne csak a távoli, hanem az otthoni munkásokat is ki lehet zsákmányolni. De ők nem számítanak, mert a zöld, feminista újbalos narratívában nem áldozatként illenek bele. Az eredmény? Európában és az USAban is egyre növekvő kizsákmányolás, de olcsó fast fashion, megfizethetőbb iPhone.

Kényelmesebben lehet azoknak kizsákmányolásról beszélni, akik a fenti rendszert a pénzükkel támogatják, és a meglévő helyzetük miatt nem a piacon értékes tudást kínáló, hanem az aktivizmusnak teret engedő iskola után, valós érték termelése nélkül lehet beszélni arról, hogy őket mennyire bántja, elnyomja az, hogyha valaki meg meri jegyezni, hogy valaki attól nem lesz tanulás nélkül gazdasági kérdésekben, hogy irodalomtudósból gendertudóssá nevezte el magát. Mert ugye a hasonló áltudományos mindenttudás megkédőjelezése a patriarchátus nevében rondít bele az ő biztonságos terébe. 

Sok esetben az érintett munkaerő szakképzése során magasabbak az elvárások, mint az áltudományos iránynál. Könnyű kimondani, hogy ezek mellett igazságtalan a munkavállalók kizsákmányolása, pontosan érthető, hogy miért kell a rabszolgatörvény ellen minden korábbinál jobban fellépni. Csak a fellépésnek akkor lenne értelme, ha lenne alternatíva. Azt a kényszerpályát, hogyha kevésbé zsákmányolod ki a hazai munkaerőt, mint a fast fashion márkák a bangladeshi feláldozható bérrabszolgákat, akkor össze is omolhatsz gazdaságilag meg kell törni

Ennek az eszköze a protekcionizmus, és az ezt támogató nemzeti szólamok, a Trump és Orbán által is említett lózungok. A törekvés, hogy ebből a versenyből kiszálljunk a kényszerű kizsákmányolás egy lehetséges alternatívája. A másik alternatíva viszont arról szól, hogy szabályozzuk, hogy milyen termékeket lehet forgalomba hozni, és itt feltétel az, hogy a teljes ellátási lánc egészét tekintve érvényesüljenek az emberi jogok, és a munkavállalók bizonyos elvárt jogai. Sőt akár a környezetvédelmi szabályok is elvárhatóak lennének.

A nyugati civilizáció a vásárlóerejét is felhasználhatná sok ember jogainak a megvédése érdekében. Csakhogy ezzel drágább lenne az iPhone, a kinézett fast fashion öltözet, a kézműves kávé, és kényelmetlenebb helyzetben lehetne az őket érő elnyomásról beszélnie azoknak, akik eddig sem próbáltak megfelelni elvárásoknak, és a bemondásra való mindentudás megkérdőjelezését is támadásnak érzik. És azt a narratívát ami a PC és a feminizmus és sok más nevében egy elnyomóbb, igazságtalanabb, emberi jogoktól távolabb kerülő világhoz vezetett sem ártana elfeledni és a valós problémákra, valós megoldást kellene keresni. 

El kellene érni, hogy ne átpolitizált kutatások során keressen a tudományos élet jelentős része önigazolást, hanem a tudomány semleges nézőpontjából, az aktivizmust és a prekoncepciót félretéve valódi megoldásokat. Ugyanis a gazdasági realitás, a fizika, a klíma nem fog alkalmazkodni a hamis narratívához, csak a valós megoldásoknak van értelme és ezekhez semleges, politikamentes kutatás kellene.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valasszunk.blog.hu/api/trackback/id/tr6814469046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.12.14. 06:04:18

Alapvetően egy műbotrány.

Ha hagyták volna a ballibek a kérdést a szakszervezeteknek, még akár sikeres is lehetett volna az új túlóraszabályozás elleni akció.