... mert választani kell

Nyilvánvaló az ellenzékiség szintlépése, de...

2018/12/19. - írta: Válasszunk

Az ellenzék végre próbálja elvégezni a munkáját. A rabszolgatörvény ügyében az első megszólalásom máris jelezte, hogy ez döntően új helyzet. Nem úgy viselkednek, mint akár a médiatörvény, akár a CEU, akár a genderszakok beszántása, akár a KLIK és az oktatás központosítása kapcsán, hanem valóban új amit mutatnak. Nem lenne ezzel gond. A FIDESZ által hozott törvény ugyanis, bár alkalmas pozitív dolgokra is, alkalmas visszaélésre is. És a munkavállalóknak kedvező munkaerőpiaci környezet nem tart ki a végtelenségig. 

Az is tény, hogy az MTVA nem közérdekű üzem, ennek működését megzavarni sem lenne bűncselekmény, a képviselőt kidobni viszont lehet az. Azaz a mai tévéostrom és a 2006-os között az az egyik különbség, hogy alapvetően a mai javarészt jogszerű. Javarészt, hiszen amikor felmerül az, hogyha nem olvassák be a követelésüket, majd a tömeg, akkor az a fenyegetőzés már problémás. És itt már nem csak a műsorkészítő céget (MTVA), hanem a közmédiát és a kapcsolódó intézményeket is befolyásolják.

Olvastam egy volt államtitkár véleményét arról, hogy nem követhették el a közérdekű üzem működésének megzavarását, mert ugye az MTVA nem közérdekű üzem. Tényleg meggyőző, lehengerlő az érvelés, és ebből levezeti, hogy nem követett el semmit a képviselő, nincs is joga a biztonsági őrségnek kivezetni. Az Indexen megjelent érvelés tényleg átgondolt, alapos jogi érvelés, amivel csak egyetlen egy gond van. A jó jogi érvelés elfogult, szükség esetén akár sokféle valótlanságot is állíthat. Csakhogy ez nem a sajtó munkáját jelentő, sajtóetikának is megfelelő tájékoztatás. 

Ha az Index azt közli, akkor persze a kiegyensúlyozott, a másik felet is meghallgató tájékoztatás keretében az ellenvéleményeket is közölnie kellene, minimum címlapra téve az ilyeneket közlő blogok egy kis részét. Tordai úr írása ugyanis könnyen belátható, hogy tudatos ferdítés, az olvasók szándékos átverése. Ami sajnos az események eszkalálódásával jár, és akár később komolyabb bűnöket is támogat. Hogy miért beszélek tudatos átverésről, veszélyes hazugságról?

Mert Tordai úr is pontosan tudott két dolgot. A jog fejlődésében fontos pont volt, amikor felismertük, hogy az ártatlanság bizonyítása nehézkes. Mert az, hogy valaki egy tényállást nem valósít meg, nem jelenti azt, hogy mást sem. Az érvelés ami abból vezeti le az ártatlanságot, hogy az MTVA nem közérdekű üzem, két kérdéssel nem foglalkozott. Az egyik az, hogy ugyanaz a cselekvés lehet-e garázdaság, amit az MTVA nevében nyilatkozó nem jogászok tévesen értékeltek.

A másik az, hogy van-e olyan közérdekű üzem, aminek működéséhez szüksége van a közmédia és esetleg az MTVA zavartalan működésére. Mondjuk ahhoz, hogy bizonyos veszélyekről tájékoztassák a lakosságot. Ugyanis az MTVA-t megszállva az utóbbit is meg lehet zavarni. Ha sok ilyen üzem működését zavarja a magatartás, és kvázi ezeket túszul ejtve jelennek meg követelések, hogy mit tegyen a közmédia vagy bármely állami szerv, ott már érdekesebb esetről beszélünk.

Amikor a törvény egyenlő védelméről beszélek, a kollektív önvédelemről, és arról, hogy a jogos védelem nem csak önvédelem lehet, hanem mások védelmében is cselekedhetünk, akkor pontosan tudja mindenki, hogy a kedvenc témámról beszélünk. És azt sem véletlenül írtam le, hogy 2006-ban a baloldalra szavaztam, és nem Gyurcsány beszéde jelentett törést, hanem az, hogy nem végzett ez után sem érdemi kormányzást, és arra képtelenként sem mondott le idejében, hiába ígérte ezt. Ugyanakkor egykori baloldali szavazóként, ma a FIDESZ stabil szavazója vagyok, kisebb rossznak nevezve a kormánypártokat.

Amennyire 2006-ban elítéltem a tiltakozás erőszakosabb formáját, úgy most is el kell ítélnem, és ki kell mondanom, hogy hiába ez a legfontosabb ügy az ellenzéknél, hiába az utolsó utáni csepp, sok szempontból kevésbé indokolt ez az elítélendő magatartás, mint akkor. És közös a két esetben, hogy ellenzéki szavazók, ellenzéki politikusok léptek fel az éppen kormányon lévő erővel szemben, nem pedig a kormánypárt saját csalódott szavazói alkották a tömeget.

Ez utóbbi szempont éles különbség az Internetadó kérdéséhez képest. Így a FIDESZ reakciója is más. Sokan elfogultan azonosulnak az egyik vagy másik oldallal. 

Könnyű észrevenni, hogy egy intézményt megszállni, és bent jelezni, hogy jöhet a tömeg megfélemlítésére alkalmas magatartás. Tény az is, hogy a törvény szerint az intézményekbe belépési jogosultságot jelent a képviselők kártyája, de semmiképp nem jelenti azt, hogy azon belül szabadon mozoghatnának, beszédet tarthatnának. Okkal, mert nem csak az MTVA, a Közmédia merül fel ilyen intézményként, hanem olyan létesítmények, ahol a képviselők jelenléte balesetveszélyes, és akár másokat is veszélyeztethet. 

Az, hogy nem csak ott ellenőriznek, ahol lehet, hanem sok helyre a meglévő biztonsági intézkedések megsértésével, kellően erőszakosan, fenyegetőzve mennek be, hogy eltérítsék a műsort semmiképpen sem tekinthető legitim célnak. Sőt továbbmegyek: Már az Antall kormány idején rendszeres volt, hogy a liberális oldalhoz kötődő média nyilvánvalóan hazudott. És nem feltétlenül azért, mert felülről irányították, hanem azért, mert az újságírók jelentős része is véleménybuborékban él és visszhangkamrát épít a tevékenységével. Az újságírók között bármely oldal elvakult hívei lehetnek.

Sokszor az Index is túllép a természetes elfogultság miatt az objektivitás határain. Viszont ezzel együtt el kell fogadni, hogy a másik oldal seggnyaló médiáját is megilleti a sajtószabadság kapcsán a jog, hogy a munkájukat szabadon végezzék, olyan erőszakos követelések nélkül, amik bírósági kontroll nélkül diktálnák mit, milyen követeléseket kell lehozni. Az ellenzéki követelések és egyre több sajtótermék székházának végigjárása éppen ezt a szerkesztői szabadságot, sajtószabadságot kérdőjelezi meg nyíltan. Ez pedig minden vélt vagy valós médiapiaci fölénynél súlyosabb megsértése a sajtószabadságnak. 

Könnyen megérthető, hogy a riadalom keltésére alkalmas magatartás mellé odatéve ezt a szempontot is, és azt is, hogy az ellenzék még mindig nem a többség, és azt, hogy a munkavállalók jelentős részének ez a szabályozás jó, más jelentős részének semleges, így az adott kérdésben sem a többség érdekét nézik, az ellenzéki magatartás megkérdőjelezhető. A trend viszont az, hogy a PC nevében a szólásszabadságot és sajtószabadságot amúgy is korlátozni próbáló politikai tömb hívei máshogy is belerúgnak a sajtószabadságba, súlyos probléma, és nem kis részben a NER alapja.

A NER alapja ugyanis az a felismerés, hogy jó kormányzással nem lehet a hatalmat megtartani, de aki az ilyen kérdésekben kész lealjasodni arra a szinte, amire szükség van a másik oldal ferdítéseinek részleges ellensúlyozásához, 

Csakhogy a probléma az, hogy a jelen csaták kapcsán a kormánypártok nem veszik figyelembe 2006 legfontosabb tanulságait. Itt nem csak egy kormány vs. tiltakozók kétoldalú konfliktus jelenik meg. Érintettek a rendőrök, akik az eszkalálódó konfliktus esetén megsérülhetnek, akiknél a rendkívüli túlóra belerondít a karácsonyi készülődésbe. A megnehezített közlekedés a karácsony előtti csúcsban is komoly probléma sokaknak. Az összetört szánkók, az ártatlanul előállított járókelők, az utóbbi emberek munkaadói egyaránt vesztenek a konfliktuson.

Ha egy kormány nem lát ilyenkor túl a saját politikai játszmáján, és akár erőt, akár toleranciát akar mutogatni feláldozva a helyzet szakszerű kezelését, akkor borítékolható, hogy a szükségesnél jóval több ember szenved el jóval több és súlyosabb sérelmet. És nem az a nagyobb gond, amikor az állam áll helyt, mert a rendőrség volt kemény valakivel szemben. A gond az, amikor a tüntetők követnek el valamit, az akarategység, az egymást hergelő tömeg egymásnak nyújtott segítsége miatt elég sok embernek lenne mind kártérítési, mind pedig büntetőjogi felelőssége, és elvárja azt, hogy kapjon elégtételt, a törvény teljes szigora védje őt.

Ez az a helyzet, ahol jó megoldás nincs. Ha tömegeket kriminalizál az ország, az sok szempontból nehezen vállalható. Ha az áldozat nem kap elégtételt, nem részesül a törvény egyenlő védelmében, a kárát se feltétlenül térítik meg szintén vállalhatatlan. Mint az is vállalhatatlan, ha bárki önkényesen válogat, hogy a közös felelősséggel tartozó tiltakozók közül kiket vonnak felelősségre, kiket nem és politikailag célzott megtorlás a válasz a tiltakozásra.

Az államnak a hasonló tiltakozások kapcsán két feladata van. Az egyik elkerülni az előbb említett helyzet kialakulását. De nem csak az adott helyzetre kell odafigyelni, hanem arra is, hogy senki se tanulja meg azt, hogy egy hangos kisebbség erőszakkal célt érhet, mert ahol ezt engedik, ott túl sokan fordulnak erőszakhoz, és így a kockázat hosszútávon megmarad.

Szerencsére valószínűtlen, hogy a karácsony és a tüntetések összemosódnának. Annál nagyobb probléma, hogy a tiltakozás és a bulik hagyományosan összefonódnak. Szilveszterkor az utcai ünneplés és az esetleg addig kitartó tiltakozások is összekapcsolódhatnak. Mindezt úgy, hogy az évnek ez az időszaka azért is különleges, mert ekkor több pirotechnikai eszköz használata megengedett. Azaz az ittasság, az abból eredő bátorság, a düh és az esetleg veszélyesebb eszközök kombinációja adott.

Ünnep előtt feldühíteni a tiltakozókat mindig együtt jár azzal a kockázattal, hogy egy feloszlatandó tüntetés és egy ünneplő csoport összeér. Szilveszter kapcsán viszont nem elsősorban szervezett állami ünnepségekre kell számítani. Amennyire természetes Orbán Viktor taktikai érzékét dicsérni, mert többnyire tudja, hogy meddig mehet el súlyosabb következmények nélkül, annyira igaz azt is mondani, hogy sok esetben csak túlélte a következményeket, jól jött ki belőlük. Vagy éppen úgy gondoljuk van bőven elég vétózó partner a 7-es cikkely ellen és túl fogja élni.

Más azt mondja, már így is érdekes a 7. cikkely kapcsán az EU történelmében. Érdekes, és van egy sokkal nagyobb probléma. Amikor azt mondjuk, hogy kisebbik rossz, akkor ragaszkodunk hozzá, hogy amíg nincs nála is kisebb rossz, maradjon miniszterelnök, végezze és végezhesse a munkáját, és ezt szavatolja a mentelmi jog. De nem feltétlenül lesz ő élete végéig a kisebbik rossz. Ha pedig leváltják, akkor már nem az a fontos, hogy dolgozhasson, hanem az, hogy felelősségre vonják azokért a hibákért és bűnökért, amik benne vannak abban, hogy ő volt a kisebb rossz. 

Az a mítosz, hogy ő a taktikai zseni, aki mindig pont addig megy el, ameddig elmehet, azt is jelenti, hogy még kevésbé van aki figyelmeztetné a kockázatokra. A mondás, hogy addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik, talán senkinek sem újdonság. Amikor a kormányzat nem megállítja, hogy tovább gyorsítja a konfliktus eszkalálódását, az viszont felesleges kockázat, és bár a hazai közvélemény nem rajong az eldurvuló tiltakozásért, vandálokért, egy hasonló esetleges probléma kapcsán a kormány nem feltétlenül lenne erkölcsi győztes. Kiváltképp azért nem, mert a kormányzat és a rendvédelmi szervek feladata úgy kezelni a tüntetéseket, hogy abból ne legyen ilyen probléma. 

Ugyanakkor a mostani helyzet sok szempontból csapdahelyzet is lehet. Ugyanis a rabszolgatörvényként említett változások kapcsán sokféle kimenetele lehet a történetnek. Valószínű, hogy a nagy többséget nem érintik, lesznek olyan emberek, és nem csak fizetett trollok, akik elmondják, hogy tapasztalataik szerint ők miért jártak jól az új szabályozással munkavállalóként. És persze lesznek a szabályozás vesztesei. És ahogy sok más FIDESZes vívmány után, itt is igaz, hogy a kormánypártok bűnbakokat keresve fognak legalább szóban a szabályozás vesztesei mellé állni.

Bár az ügy ideológiai szempontból sokkal fontosabb az ellenzéknek és segített nekik új szintre lépni, nem csak az a kockázat, hogy nem tudnak megoldást kínálni. Sokkal fontosabb az, ha az intézkedés a többség számára pozitívan sül el, akkor a példátlan tiltakozás és a felmerülő erőszak kapcsán sok szavazó értelmetlen ellenzéki bajkeverésként jegyezheti meg. Ha az erőszak árán akarják megszerezni a hatalmat, 2006-ban így akarták megtartani, megoldásuk nincs, és sok vádjuk alaptalan alapon ítélik meg az ellenzéket, azzal a FIDESZ nyer. És a mostani törvénymódosítás kapcsán az igazi kockázat nem rövidtávú.

Az ellenzék számára létkérdés megnyerni ezt a csatát, és ez kivételesen nem egy eleve elvesztett csata. Van lehetőség olyan közös törvényjavaslatra, a meglévő és módosított törvény helyett, ami mögé a szakszervezetek, sok munkáltatói érdekképviselet is beáll. Ami mögött lévő gazdasági érvek nem átpolitizált tanulmányokra építenek, hanem valóban támadhatatlanok. És ezzel párhuzamosan lehet élni a baloldal legfontosabb jelenleg fegyvereivel. 

A törvényjavaslat mellett önként betartható etikai kódexet, ennek való megfelelést igazoló szervezetet, kapcsolódó védjegyet is lehet teremteni, és a kezdeményezéshez nem csatlakozó kizsákmányoló cégek elleni bojkott érdekes lehetőség. Ha a védjegy fennmarad, ha az akció háttere kapcsán évekkel később is látjuk, hogy ott valamit az ellenzék vívott ki, akkor egy fontos kérdésben el lehet indulni a konszenzusteremtő politika irányába. Ha kellően szilárd alapját jelentik az ilyen eredmények az ellenzéki politikának, akkor a veszélyes dogmákat is könnyebb elengedni. Nem feltétlenül lesz olyan emberi jogot sértő elképzelés, amit a választói akaratot semmibe véve alapértékként kell kikényszeríteni, mert ez jelenti az adott párt politikájának az alapját.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://valasszunk.blog.hu/api/trackback/id/tr8214496094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.