... mert választani kell

Van-e alternatívája a liberalizmusnak, liberális demokráciának?

2019/07/13. - írta: Válasszunk

Kihagytam egy választást postokkal, meg egy előválasztást. Nem csak az időhiány miatt. Két okom is volt rá. Az egyik az, hogy ugyanazt elmondani a kisebbik rosszról egy idő után lapos. A másik ok sokkal fontosabb volt: Egyik oldal sem érdemelte meg azt, hogy mellette kampányoljak a kérdésben. Nem csak a pártok tűntek érdemtelennek, de más gond is van. Bizonyára mindenki ismeri az Euro normákat a gépjárművek környezetterhelése kapcsán. És bizonyára mindenki emlékszik arra is, hogy hányszor mondtuk el miért értelmetlen így szabályozni miért lesz baj. Sosem foglalkoztak a kritikával. Nincs idő meghallgatni azokat akiket képviselnének.

Nincs idő demokráciát csinálni. A kormányt, amit mi választunk, egy minket képviselő szerv természetes szidni, mert demokrácia van. Ha az EU politikáját éri a kritika EPvel, ETvel, bürokráciával, akkor jön a magyarázat rájuk miért nem vonatkozik az, hogy a rólunk döntő politikai szerveket ér kritizálni. Ha az EU nem játszik demokráciát, akkor felesleges úgy tenni, mintha játszana, mintha az EP választásnak, vagy ez után Orbán sikereinek, manővereinek túl sok köze lenne a demokráciához. 

A demokrácia magától értetődő. Egyetemes emberi jog, hogy demokráciában éljünk. Végignézve a Wikipedia listáját az országokról, kevés ország mondja magát demokratikusnak. Ilyen például az Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Nem szeretnék ott élni. Szerintem te sem. És nem véletlen az, hogy rácsodálkozunk, ha valaki oda disszidál, ebből az ügyből több Index cikk is lesz. A magát demokratikusnak nevező állam és a valóban demokratikus állam között hatalmas a különbség, és a két címke ritkán jár együtt.

Vannak olyan liberális alapelvek, amik elengedhetetlen feltételei a demokráciának, emberi jogoknak, a nemzetközi jogokat tiszteletben tartó jogállamiságnak. Csakhogy ezek a valóban liberális politika ismérvei, amitől a magát liberálisnak nevező politika különbözhet. Sőt véleményem szerint szinte szükségszerűen következik is. Ha valóban hiszünk abban, hogy ezek az alapelvek, alapértékek megkerülhetetlenek, akkor rosszul veszi ki magát, ha a politikánk, politikai identitásunk csak ennyiből áll, és ezen felül amit kínálunk, hogy mi lehetünk a hatalmon. 

Egy liberális, demokrata politikus az alapján tud pártot alapítani, hogy mit akar a liberalizmus és a demokrácia alapvetéseiből kihozni, mit akar ezekkel elérni és nem ezekkel az alapvetésekkel akarja legitimálni az uralmát. Ugyanakkor amikor a politikai identitás kapcsán ennyi a fő ígéret, akkor a választóktól éppen azt a szabadságot veszik el, hogy a politikai céljukat, identitásukat értékelve egy informálódott, felelős döntést hozhassanak. Ez legjobb esetben is egy narcisztikus politikus üres politikai termékét jelenti, rosszabb esetben egy illiberális és autokrata álláspontot. 

Ha a szólásszabadság vs politikai korrektség, a törvény előtti egyenlős vs pozitív diszkrimináció kérdéseit kezdjük el feszegetni, akkor látjuk azt, hogy a feltétlen szólásszabadság, a súlyosan bántó vélemények esetén is, része az eredeti liberális alapelveknek, azoknak amik nélkül nem képzelhető el demokrácia. Amikor ezt a PC nevében korlátozza bármely csoport, akkor egy olyan alapelvet sért meg tudatosan, a saját alapvető programja, identitása részeként, ami nélkül a saját állítása szerint sem képzelhető el demokrácia. Olyan értéket rombol le, ami nélkül sem demokráciára, sem emberi jogokra nem számíthatunk. 

Mindennek az alapja viszont az éppen kiemelt csoportokkal való érzelmi azonosulás, a manipulálható érzelmekre építő, sokszor felelőtlen érzelmi döntésekkel megszerezhető hatalom, a nettó populizmus, és erre a kétes felhatalmazásra akarnának autokrata döntéseket építeni.

Saját maguk is elmondják, hogy amikor bármi ilyen puha diktatúra felborítja a társadalom egyensúlyát, akkor annak helyreállítására nem lesznek elegendőek a tiszta módszerek. Ez a velük szemben antidemokratikus fellépést indokolja. Ülünk egy országban, ahol az "Ördög vs Hitler" választás kapcsán mindenki eldönti, melyik oldalon van az ördög akire szavaz, és ez az ördög ördög is marad.

Csakhogy van egy fontos történet. Az Index beszámol a central parki ötök ügyéről, amit a Netflix is feldolgozott: De volt egy kapcsolódó ügy: A Jovanovic ügy. Ugyanaz a Linda Fairstein a kulcsa annak, hogy valakit nyilvánvaló tényeket ignorálva ártatlanul ítéltek el, szexuális bűncselekményekért. Az adott ügy kapcsán viszont Fairstein a könyvét is promotálta.

Az utóbbi ügy persze más. Jovanovic ugyanis nem fekete. Nem lehet a hamis vádak erőltetésénél rasszizmusra mutatni. A Jovanovic név ugyanis szláv származásra utal. Oliver Jovanovic viszont az Avalon Hill-nél a RuneQuest fejlesztésében is részt vett, mellesleg mikrobiológus, doktorátussal rendelkezik, "privilegizált" férfi. A közös a két ügyben egy olyan ügyésznő, akinek a törvényesség, tisztességes eljárás védelme is a feladata volt, de ezt elárulta, és aki ilyen eljárásáért mindaddig "Év nője" díjat kapott feminista hős lehetett, amíg elő nem került a Netflix féle tállalás kapcsán a rasszizmus vádja.

A Netflix féle történetet sikerült kihegyezni a rasszizmusra. A gond csak az, hogy az adott személy által ártatlanul megvádoltak közül bizony sikerült egyoldalúan vállogatni. Ha nem rasszizmusról beszélnének, hanem véletlen lenne, akkor erről nem beszélnénk egy szót sem, véletlen. Ellenben a hasonlóan hamis vádak fehér elszenvedőit letagadva a képet elferdítve már közel sem ilyen egyszerű a kép. Ott a fellebbezés után jött újratárgyalt ügy, és abból lett felmentés, 20 hónap leülése és a börtönben az erőszaktevő címke miatt elszenvedett támadások után.

A két történet között azért van még pár különbség. Például Oliver nem ment vadulni, másokat megtámadni, nem volt bűnöző. Ellenben az érintett nőről a saját nagyanyja is elmondta, hogy nem először teszi tönkre más életét hamis vádakkal. És persze Oliver nem kapott kártérítést.

Nem állítom, hogy a central parki ötös helyzetén nem rontott az, hogy feketeként rossz környékről jöttek, kevésbé volt gazdag a családjuk, nem lehetett jó ügyvédjük, stb. Mert bizonyára rontott valamennyit. De az esküdtvállogatásnál szempont az, hogy ne csak fehér esküdtszék legyen. Az central parki ötös kapcsán két per volt, az egyik kapcsán tudjuk csak az esküdtszék összetételét: 4 fehér, 4 latin, 4 fekete, 1 ázsiai. 

Az érintett fekete esküdteknek volt némi tapasztalata arról, hogy milyen feketének lenni ott és akkor, mennyi esély van hamis vádakra. Az egyhangú ítélethez mind a 4 feketét is meg kellett győzni arról, hogy itt nem rasszizmus áldozatai a megvádolt gyerekek. Vajon ez a 4 fekete merre volt elfogult?

Azt viszont tudjuk, hogy akad olyan irányzat ami ilyen kérdésekben nem adna túl sok teret az ártatlanság vélelmének, a tisztességes eljáráshoz jognak. Ezek a nőjogi irányzatok itt a törvény előtti egyenlőséget és sok más emberi jogot felfüggesztik. Azt tudjuk, hogy az ügyekben a bizonyítékokat ignorálva vádat emelő, másokat manipulációval elítéltető ügyésznő egy olyan államban töltött el választott hivatalt, ahol annak idején ezt az irányzatot támogatták a választók. Ilyen irányultságú könyvet publikált.

Ezt az elfogultságot letagadva törtető fehér rasszistázni megalapozatlan álláspont. Akkor is, ha Linda Fairstein a törtető és karrierista jelzőre rászolgált, és kétségtelenül fehér. Csakhogy arra, hogy bőrszín alapján döntött volna,  nincs bizonyíték.

Annál inkább arra, hogy ahol hasonló vád merül fel ott a társadalmi nyomás sokszor azt követeli meg, hogy bizonyíték nélkül, sőt a bűnösségüknek ellentmondó bizonyítékok mellett is ítéljenek el sokakat, és hasonló vádaknál évekkel később, a döntő bizonyítékok ellenére is megy a hasonló követelőzés. Az erre mutató politika, ezt követelő civil szervezetek, e mögé beálló politikusok és pártok egyszerűen felmondták az emberi jogok jelentős részét.

Ezek a politikusok a feminista mellett a liberális, demokrata és hasonló jelzőket is előszeretettel használják magukra. A demokráciához az eredeti liberális elvek, köztük az egyenlőség, és az egyetemes emberi jogok feltétlen tisztelete szükséges. De a "liberális" politika emberi jogokkal ellentétes elveit pont azért nem lehet támogatni, mert ártatlan embereket tesz tönkre.

Minél több áldozata van egy ilyen poltikai irányzatnak, annál nehezebb elismerni a hibákat, mert annál keményebb lenne a felelősségre vonás. Azaz annál több jogsértéssel, törvényi normaszövegbe iktatott előítéletességgel és más gonoszsággal kell tovább tolni azt a szekeret, ami már eddig sem szólt másról, csak emberiesség ellenes bűnről. Ezt a folyamatot látva, tudva, hogy minden hova tart. 

Persze egy hasonló történetnek van sok más következménye, és a mai napig így van. Hiszen a Netflix alkotása, mint korábban a PBS alkotása is felhívta a figyelmet a történetre. És ennek a történetnek van egy olyan pontja ami valóban összefügg a rasszizmussal. Aki azt hallja, hogy a "szegény ártatlanul vádolt" fekete gyerekek története miről szól, az érdekes részleteket fog észrevenni.

Igen, azt is, hogy aznap vadulni mentek a Central Parkba, raboltak, másokat ők bántalmaztak, csak pont ezt az áldozatot nem. Nos a "csak pont ezt az áldozatot nem" típusú helyzet az amiben sem a rendőr, sem az ügyész, sem az esküdtek nehezen győzhető meg arról, hogy ártatlan emberrel áll szemben. És már bocs, az "őt pont nem" akkor sem vigasztal, ha a gyerekek társadalomra való veszélyességét úgy vizsgáljuk meg, hogy amennyiben szabadlábon maradnak, hány más vadulásnak, hány más áldozata lett volna, akkor kicsit más a kép.

Ha mellé tesszük a tapasztalatot, hogy a vadulás kapcsán maguknak egyre többet és többet megengedő falkákról mit láthatunk általában, mik ennek a pszichológiai okai, hogyan működik egy ilyen csoport dinamikája, akkor a kép még inkább félelmetes. És persze azt látjuk, hogy a kártérítést az alapján kapják meg, mintha ok nélkül ültek volna, elfelejtkezve azokról az okokról, amiket a vadulás kapcsán elismertek. Így jutottak ki a szegénységből, így lettek hírességek.

És ismert velük szemben olyan ártatlan aki nem mást követett el, nem kevesebbet követett el, nem sorozatos erőszakos bűncselekmények sorában még nem jutott el pont addig, hanem nem követett el semmit. Nos az utóbbi nem lett sztár, nem kapott kártérítést. Ez az igazságtalanság épp úgy fűti a rasszizmust, mint az a tény, hogyha az adott kisebbséget képviselő csoportok szerint a mást követett el az ártatlanság. Ha azt kiabáljuk, hogy a másért elítélt erőszakos bűntetteket sorozatban elkövető bandák ártatlansága a feketék története, akkor az egy nem túl igaz kép a feketékről. 

Én egy másik képet ismerek. A feketék túlreprezentáltak a börtönökben, mondja a "liberális". Aki idézőjel nélkül maradt liberális viszont látja azt, hogy a legtöbb bűncselekményt a saját környékükön belül követik el, és általában ezért az áldozat is fekete. Akinek sokszor rontja az esélyeit az is, hogy az adott környékre csak félve megy a mentős, rendőr, tűzoltó. De ez a félelem azt is jelenti, nem lehet közel a mentőállomás, a kórház, mert nehéz lenne munkaerőt találni. Így az áldozatok között is túlreprezentáltak a feketék. Csak az éppen a "liberálisokat" kevésbé érdekli, mint a liberálisokat.

A bűnös által kapott védelem, hogy ő népi hős lehet pozitív visszacsatolás annak a bűnözőnek is, de a következőt is arról győzi meg, hogy ez követendő minta. Ez a helyzet viszont döntően a helyieknek, a fekete bűnözők fekete áldozatainak fáj. Azoknak, akik bár törvénytisztelő polgárok, nehezebben törnek ki a gettókból, mert róluk azt sugallja a Netflix, a média, a "liberális" politikusok, hogy a feketék ártatlansága azokról az ügyekről szól, amikor mást követtek el, de ugyanúgy veszélyesek rád. Azt ezt sugalló üzenet táplálja a rasszizmust, ami ellen látszetintézkedésekkel küzdve megszerezhető a "fekete szavazat". 

És közben az ártatlanság vélelmét, tisztességes eljárást, egyenlőséget más oldalról felmondó feminista, "liberális", "demokrata" politika marad. 

És ne feledjük, ugyanazok az emberek vesztenek rajta azon, hogy eleve több bűncselekménnyel találkoznak, hogy náluk a bűnözőt védi a politika, és az azon, hogy ez a politika olyan hamis képet kelt róluk, ami megágyaz a rasszizmusnak. De az őket is befolyásoló manipulatív, hazug üzenetek mentén kevésbé tudnak "körön kívülről" barátkozni, kapcsolatokat építeni, sok projektbe belefolyva, fontos kapcsolatokat megszerezve karriert csinálni és kitörni. Így veszett el a képességük az érdekérvényesítésre, és ezért sem tudják megvédeni magukat, ha ugyanaz a politika éppen nem feketét, hanem férfit lát tőlük és az emberi jogokat ignorálva, meggyalázva tenné tönkre az életüket. 

Megvan az a határ, ahol ahogy a Sztálinnal való szövetségnek értelme volt, a kommunizmus bűnei ellenére, úgy a szavazatunk leadása, az ilyen "liberalizmus" ellen is hasonló szükségszerűség. Igazi választásnak, stb. nem mondanám. A politikai sokszínűséget látványosan ignoráló politikai váltógazdaságnak, egy olyan politikai berendezkedésnek ahol a de jure többpártrendszerből, nem csak de facto kétpártrendszer lett, hanem egy olyan rendszer, ahol az emberi jogaink egy részének feladása nélkül csak egyetlen programra, az ott lévő lopásokra, bűnökre szavazhatunk.

Ez sok szempontból egy de facto egypártrendszernek tűnik. És a legtisztességesebb, a választót leginkább képviselni akaró politikus sem tud a győzelemhez szükséges irányból, annak automatikus érvényesüléséből engedni. Véleménybuborékokkal, visszhangkamrákkal, némi megerősítési torzítással, önköntes seggnyalókkal ebből könnyen lesz egy önjáró, javarészt autokrata rendszer. Nem a vezető miatt, hanem a vezető szándékai ellenére, mindezt úgy, hogy belülről, arról az oldalról nézve könnyen érzi bárki demokratikusnak.

Csakhogy az eredmény nem igazán demokratikus. És ahogy a liberalizmus szitokszóvá válik, úgy felejtjük el azokat a liberális értékeket, amik a demokrácia és a normális élet alapjait teremthetnék meg. És mivel a "liberális" és "demokratikus" csoportok képviselői nem engedhetik meg maguknak, hogy bocsánatot kérjenek, hogy jelezzék, hogy ők nem voltak se nem liberálisok, se nem demokraták, ellenben az emberi jogokat rendszeresen, módszeresen, szándékosan tiporták, mert ez esetben a következményekkel sem vitatkozhatnának, nincs esély a politikában józan önkorrekcióra, jó megoldásra. Marad az, hogy egy kellően rossz alternatívával szemben akár a másik oldal önjáró, autokrata, sok dologban szélsőséges rendszere is több lesz, mint versenyképes. 

Trumptól a Brexit híveiig, Putyintól Orbánig ez most egy globális történet. 

Azt viszont érezzük, hogy a liberális demokráciának sem a "liberális" "demokrácia", sem az ezzel való szembenállásra építő önjáróvá válló rendszeren nem alternatívái. Viszont amikor a liberális elvek szükségességét mondjuk ki, akkor ezt azért tehetjük meg, mert viszonylag kevés elvről van szó. Eleve a liberalizmus is viszonylag kevés elvről szólna, sok azóta hozzá csapott elv pont az alapokkal megy szembe, de ezen elveknek is csak egy részéről mondjuk ki, hogy nélkülözhetetlenek.

Amikor azt mondjuk ki, hogy addig terjedjen a szabadságom, amíg más jogait nem sérti, a legalapvetőbb liberális elvre mutatunk. Ezzel viszont komoly baj van. Több szempontból is. 

  1. Ha ezen tévedésből túllépünk más jogait biztosan sértjük, ez definícióból következik.
  2. Az egyenlőség miatt az ő jogait sem védhetjük, tisztelhetjük kevésbé, mint a saját jogainkat, így az ő jogai érdekében érkező retorziónak akkor is kell jönnie, ha az embertelen. 
  3. Mivel azt, hogy mikor, mi mivel ütközik nem egyszerű, érthető szabályok határozzák meg, így ez a tévedés lehetőségét megkönnyíti, amíg nem tartunk "biztos távolságot a határoktól". Ha viszont erre készülünk, lehetnének egyszerűbb határok.
  4. Arról meglepően keveset mond el, hogy ahol két jog, két szabadság ütközik, ott melyiké az elsőbbség. Így a határok ismerete sok esetben lehet irreálisan nehéz.

A kevésbé művelt, nehezebb helyzetből jövő ember át fogja lépni ezeket a határokat, más jogai sérülni fognak, így rendszeres lesz a szükséges és arányos megtorlás, egyes csoportok túlreprezentáltak lesznek a börtönben. Innen elindul az erről szóló vita, ami könnyen vezet el oda, hogy az arányosságra törekedve pont az áldozatok jogairól, a törvény előtti egyenlőségről, a törvény egyenlő védelméről mondunk le. Ez az egyik olyan pont ahol a liberaliumusból "liberalizmus" lesz.

A törvény előtti egyenlőségről a sebezhetőség, vélt vagy valós hátrányok mentén diszkriminálva lemondani viszont születési alapú diszkrimináció elfogadásához vezet. Ha egyre több csoport védelmében mondjuk fel az egyenlő jogokat, a tisztességes eljáráshoz való jogot, az ártatlanság vélelmét, akkor azzal megágyazunk az itt is említett végletesen igazságtalan és szélsőséges rendszernek. A "liberalizmus" olyan bűneinek, amik az ellenreakciót szükségszerűen váltják ki. 

A liberalizmus számos elve onnan ered, hogy a demokrácia felismert feltételeit átvették, és a liberalizmus nem alternatívát kínált a demokráciával szemben. Természetes, hogy a demokrácia meglévő feltételei, amiket a liberalizmus is megkövetel fontosak a demokráciához. Jelenleg viszont felmerült egy olyan elv, ami fontossága megkérdőjelezhető, de elfogadható. Ugyanakkor a "liberalizmus" számos, a liberalizmus eredeti értékeivel szembe menő bűne nem csak nem fontos a demokráciához, de hosszú távon inkompatibilis is a demokráciával.

Márpedig egy biztonsági sávot hagyni, ami érthetőbb, követhetőbb határokat szab, lehetőséget ad a közösségnek, hogy már az előtt figyelmeztessen valakit aki veszélyes vizekre evez, mielőtt nagyobb baj lenne, megvalósítható demokratikusan.

Amikor arról beszélünk, hogy a szabadságot korlátozni a biztonság érdekében elfogadható-e, a potenciális elkövető biztonságáról is beszélünk. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://valasszunk.blog.hu/api/trackback/id/tr4814939750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.