Ne verd meg, jelentsd fel?

"Az úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött..." a tipikus konfliktus leírása valahogy így kezdődik. A kérdés az, hogy ezt a visszaütést hogyan lehet elkerülni. Fontos tudni, hogy a visszaütés sokszor nem mentség, a bosszú a jog nyelvén bizony aljas indok vagy cél. Súlyosbító körülmény. A jogos védelmi helyzet pedig sosem lehet magyarázat a hónapokon át tartó bántalmazásra. A megromló kapcsolat által okozott pszichés sérülések, a beszámíthatatlanság pedig csak szélsőséges esetre illik. Visszaütni annyit jelent, mint elfogadni, hogy te sem vagy jobb, sőt mivel a másik lehet, hogy csak hülye amikor bánt, te viszont gonosz vagy egyértelműen megbocsájthatatlan tett.

Tegyük fel, nem bosszú volt, hanem jogos védelmi helyzet. Rendben: De miért maradsz benne egy olyan jogos védelmi helyzetben, ahol a másikat félholtra kell verni, ami rossz példát mutat a gyereknek. Egyáltalán az ártatlan dolgoktól miért hagytad eddig eldurvulni a kapcsolatot? Értem én, hogy ebben a helyzetben te vagy az áldozat, aki a folyamatos terror elől a kocsmába, a visszaütésbe menekül, és aki elítéli az áldozathibáztatást az neked csak ne szóljon be... De van egy probléma: Én nem ítélem el az áldozathibáztatást, hanem mindkét félnek kijáró tisztességes álláspont mellett állok ki. Így pedig azt hiszem érteni fogod, hogy miért szólok be. 

És azt hiszem megértheted azt is, hogy igazam van.

Csak azért szólok, mert általánosságban teljesen máshogy néz ki a helyzet, mint egy konkrét esetben. Jól ismert a feministák vádja, a patriarchális társadalom összekacsint az elkövetővel és nem vesszük komolyan a családon belüli erőszakot. A vádjuk kapcsán van benne egy hajszálnyi igazság, de a többsége bullshit. Ha nem a NANE és más elfogult szervezeteket nézzük, azt vesszük észre, hogy a családon belüli erőszakot sokkal magasabb arányban követik el, kezdeményezik nők. És ebben még az "új sláger" a verbális erőszak sokszor nincs is benne, de a férfiak leszólása mert nem ezt, nem azt, nem úgy csinálják szintén elterjedt.

De van egy sokkal egyszerűbb kérdés, az elhízás kérdése. Tudom a szexista gonosz Bochkor hogy mer beleszólni, a te tested, meg minden... De a történet nem kilókról és centikről szól. Nincs könnyű helyzetben egy nő. Egy nő önmagától is elvár valamit. Kap elvárást a munkahelyén. Kap elvárást az édesanyjától, az anyósától. Kap elvárást a barátnőitől. De jön az elvárás a médiából, hogy ő ezért azért legyen elégedetlen, hogy kellene fellépni vélt jogokért, vélt igazságokért. És valahol a sorban ott volt egykor az is, hogy neked meg akar felelni. Vagy ha neked nem is, legalább annak a hallgatólagos megegyezésnek, ami az egész kapcsolatotok alapja.

Az egész elhízás kérdés nem a kilókról, a centikről szól. Cseppet sem. Az egész arról szól, hogy egyszer fontos volt az, hogy tetszeni akart neked, mert téged is fontosnak tekintett, emberszámba vett. Amikor ez már rég nem fontos, ezt feladhatja, téged levegőnek nézhet, ezzel megalázhat, de közben elvárja, hogy te adj neki többet, mint amiről bármikor szó van, mert... És itt kerül elő, hogy az ismeretlen feminista aktivista többet számít, mint te akivel összekötné az életét, na az a változás gáz. És sajnos többnyire nem miattad következik be, csak a sokszor hallott, sokszor sulykolt dolog működik. 

Már nem fontos, hogy neked tetsszen, hogy te mit szeretnél. Mert eddig rágták a fülét. Innen plusz elvárások vannak. Megaláz, akár a játszmázás kapcsán pszichológiai szükségleteit terén nélkülözésnek tesz ki. Ez mind az, amit természetesnek tartunk, ritkán kerül elő, mint bántalmazás. De közben mivel te sem vagy boldog, féltékeny, ezért ellenőriz, irányít, kontrollálni próbál. Ez a játszmázás is köznapi, viszont ez is a bántalmazás egy típusa.

Természetesen ez nem ilyen egyszerű. Van amikor a pasi mindig biztatja arra, hogy szedjen fel pár kilót, de sok más elvárás a kezdetekben fontos. De jő az élet, felszedi a pár kilót, látja azt, hogy a pasijának így tetszik jobban, a kilók maradnak, de továbbra is ad magára, és tetszeni akar a partnerének. Továbbra is igaz az: Amit ő nyújtott a partnerének abból nem akar elvenni, amit ő vár el nem akar hozzátenni, mert nem akarja bántani a másikat. De sokszor a bántalmazásnak az a formája, amikor a másikat már semmibe veszi, kihasználja valaki, az sokszor jár együtt a plusz kilókkal. Mindenki el tudja dönteni, hogy az ő kilói a két eset közül melyikhez állnak közelebb.

De ugye a plusz kilókat meg lehet beszélni, el lehet dönteni mi legyen, lehet a helyzetet közös megegyezéssel tisztázni, hiába kezdődne el itt egy bántalmazó kapcsolat, itt még helyre lehet hozni, békében el lehet válni. De mi a teendő akkor, ha a kapcsolat már nem menthető. Egyáltalán ki a hibás ilyenkor?

A CDC jelentése szerint a pszichológiai erőszak kapcsán a nők és a férfiak esetében is a megkérdezettek felét érte bevallása szerint is pszichológiai természetű erőszak, 48.4% és 48.8% pontos arányokat adtak meg. Az is kiderül, hog a férfiak által átélt bántalmazás nagyobb része marad még így is láthatatlan. Ha viszont a feljelentésig eljutó eseteket nézzük akkor az arányok torzulnak. Ha viszont férfiakat sokszor általánosítva hibáztató nőjogi szervezetek statisztikáit nézzük akkor még jobban torzulnak az arányok. De el kell fogadni ilyen erőszakot inkább férfiak élnek át. 

Az American Journal of Public Health oldalain megjelent jelentés a párkapcsolati erőszak kapcsán 49.7% volt a kölcsönös párkapcsolati erőszak, a nem kölcsönös erőszak 70%-át követték el nők. Ha a látenciát akár az önbevallás helyett orvosi adatokra építve, stb. csökkentik akkor a női elkövetők aránya drasztikusan növekedni kezd. A nők által elkövetett erőszakot viszont a társadalom és az áldozatok is kevésbé veszik komolyan.

A női áldozatok esetében jellemző, hogy amennyiben egy jogilag nemi erőszaknak minősülő helyzetet leírunk nekik (ittasan ágyba kerülnek, olyan mellett ébrednek akivel nem akartak lefeküdni) és ennek a gyakoriságára kérdezünk rá, vagy közvetlenül az erőszakra igen hasonló eredményt kapunk. Ezzel szemben a férfi áldozatok jelentős része hiába számol be erőszaknak minősülő tettről, azt állítja nem volt erőszak áldozata. Ám ilyen kalandok után külső nyomásra sokan mentek bele bántalmazó kapcsolatba.

És mindenki el tudja dönteni, ha a fentiek alapján nő is lehet ott erőszaktevő, de amikor mégsem lesz ebből kapcsolat, akkor utólag kiderül "ő is túl részeg volt", és ő a szegény áldozat... Na akkor az jut eszembe, hogy ő kezdett valamit belegyezésre, mérlegelésre képtelen emberrel. Ennek a következményeiért tettesként vagy közvetett tettesként ő maga felel, a storyban ugyanis ő az elkövető, és nem ő az áldozat. Akkor is, ha a mérlegelésre képtelen ember később nem mérlegel. 

Ez egy objektív igazság. Az pedig egy szubjektív vélemény, hogy aki férfiként ilyen szinten leissza magát és ebből ügye lesz, az a plusz pár itallal maga kereste a bajt. A nő elkövető és nem áldozat? Igaz. De az is igaz, hogy aki állatra issza magát, az engem is, mást is veszélyeztet, ezért ne számítson az együttérzésemre, támogatásomra. Oké? És ahol már itt sem volt meg a tisztelet, hanem egymás kihasználása ment, ott mégis mire számít bárki is? Rengeteg bántalmazó kapcsolat indul "eggyel vagy kettővel több sör után", azzal, hogy meglépni a csaj mellől ciki lenne. 

A nők elleni erőszakot kiemelten kezelni igyekvő egyezmények, törvények alapvető problémája, hogy a törvény előtti egyenlőség alapvető emberi jogból következik. Ha viszont a nők elleni erőszakot annak ellenére ítélné meg a törvény szigorúbban, mint a férfiak elleni erőszakot, az mind előtti egyenlőséget, egyenjogúságot rombolná, mind pedig azt jelentené, hogy az önvédelem kapcsán az arányosság sérülne. "A nő téged megölhet, te viszont nem élhetsz az önvédelem eszközével, mert diszkriminatív a törvény" az alapvető emberi jogok sérelmét jelentené, így minden ilyenre vezető egyezményt el kell utasítani. Ez az igény nem a családon belüli erőszak "nem komolyan vételéből ered", hanem abból az igényből, hogy mindkét irányt komolyan kell venni. 

A családon belüli erőszakot nem a patriarchális társadalom nem veszi komolyan, hanem a nagybetűs TÁRSADALOM mindaddig magánügynek tekinti, amíg csak magánindítványra üldözendő cselekmények, vagy BTK által nem szankcionált cselekmények jutnak a közösség tudomására. Oké, a feminista szervezetek a férfiak elleni erőszakot nem veszik komolyan, ez valós kivétel, de a feminista szervezetek hozzáállását leszámítva a helyzet nagyjából megfelelő.

Ám a társadalom tudomására jutó esetekben sem tudja eldönteni az átlagember, hogy jogos védelmi helyzetről vagy agresszióról van szó. Azt elfogadva, hogy a párkapcsolati erőszak döntő többsége kölcsönös, és inkább a nők a kezdeményezők, egy ilyen ilyen konkrét esetben joggal mutatnánk az ártatlanság vélelmére. De amikor nem rólad, Gipsz Jakabról van szó, hanem egy általánosan leírt magatartásról, ott már nem merül fel a kérdés "vajon tényleg ez történt?" 

Általánosságban beszélni, azt a helyzetet feltételezve amikor az egész megelőzhető, viszont a megelőzés mellett kell letenni a voksunkat, és fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nem mindig van jogos védelmi helyzet, a bosszú nem jogszerű. És amúgy is sokkal jobb megelőzni az egészet, mint jogos védelmi helyzetben visszaütni.

És bizony hallottam elég hajmeresztő érveléseket is, számos esetben az erőszak tényének elkendőzésére. Például olyan állítást, hogy a nemi erőszakot jogos védelmi helyzetben, vagy vélt jogos védelmi helyzetben követte el valaki. Ami véleményem szerint lehetetlen. És nem azért, mert ne tudna "családon belüli erőszakra" mutogatni az elkövető is. 

Hogy mi köze lehetett a szexuális erőszaknak a jogos védelmi helyzethez? Ehhez kicsit vissza kell térni többek között a verbális erőszak kérdéséhez. A verbális erőszak elsősorban a pszichológiai szükségletek megvonásáról, az emberi méltósághoz való jog csorbításáról szól, és egy pont után túlmegy a szólásszabadság határain. Éppen így szükséglet a szex. És bármely szükséglet kapcsán súlyos nélkülözésnek kitenni a másikat bizony családon belüli erőszak. A gond az, hogy nagyon nehéz eldönteni, hogy a "verbális erőszak" meddig jogos vélemény, mikortól bűn, ami pszichológiai szükségletei terén teszi ki nélkülözésnek a másikat. A szex megvonás meddig a szexuális önrendelkezés, és mikortól tesszük ki a másik felet súlyos nélkülözésnek. 

Ugyanakkor tény az, hogy a szexuális erőszak súlyosabban minősül, mint a másikat nélkülözésnek kitenni. Éppen így nem reagálhatsz veréssel sem a verbális erőszakra, hiszen ugyanez az arányosság sérülne. Ráadásul nem csak az arányossággal, hanem a szükség kérdésével is van a baj. 

Tegyük fel, hogy a "szexmegvonással" nevelő asszony, a pszichológiai szükségletek terén súlyos nélkülözésnek tette ki a férfit. Ez párkapcsolati erőszak, jogtalan bántalmazás, a férfi csak ezt hárította el. Nos kedves barátom, ha a szex ennyire hiányzik és alapvető szükséglet, az ilyen helyzet elhárítására remek eszköz a hűtlenség, az egy éjszakás kaland (kölcsönös beelegyezés mellett), vagy ahol ez a szakma legálisan működhet, ott a prostituált. De még a szerető is... Valóban megpróbált nélkülözésnek kitenni, igazad van, hogy ez is bántalmazás... Csak erre nem az a megoldás, hogy letepered, hanem az, hogy feljelented. A jogos védelem pedig a támadás megállításához szükséges cselekmény elkövetésére szólít fel. És bizony igen nehéz azt mondani, hogy a te szükségleteidhez nem volt elég a pornó és a jobb kezed. Vagy egy kurva.

A szexuális erőszak nem elfogadható része annak, hogy egymással játszmázva, bosszút állva, "megvédve magatokat" benne vagytok egy rossz és bántalmazó kapcsolatban. Még akkor sem, ha az adott helyzetben minden jel arra mutat, hogy nem te indítottad el a bántalmazást, az irányításért való olyan játszmázást ami bántalmazóvá tette a kapcsolatot. Mint mondtam, a szexmegvonás esetére a jogos védelem a közös számláról fizetett pornógyűjtemény magasságában merül ki. 

Ellenben, ha játszmázásra használja, szándékosan akar megvonni pszichológiai szükségletet, van mit dokumentálni, tudsz bizonyítékokat gyűjteni, és a többi szint is felmerül. 

A fizikai erőszakról számos tanulmány mutatja be, inkább nők követik el, ők kezdeményezik, de egy lökdösődést, a másik erre-arra húzását tőlük tényleg nem vesszük túl komolyan. Erőszakosnak erőszakos, csak éppen a másik félben ez nem elég, hogy félelmet keltsen. A baj akkor van, amikor a férfi visszaüt, vagy saját maga üt először. Ugyanis a testi erejénél, talán harcban való jártasságánál, gyakorlatánál fogva ebből könnyen lehet kórház, és ekkor már egy olyan megromlott bántalmazó kapcsolatról beszélünk, amiben ez egyre többször fordulhat elő. És tök mindegy, hogy igazad volt-e te leszel az utolsó szemét.És a másik félni fog, a következmények súlyosak.

Mert ököllel reagáltál és nem kamerával, feljelentéssel. Mert azt mondtad, kicsit narcisztikus hangvétellel: Engem csak ne nevessen ki senki azzal, hogy én vagyok az áldozat, mert egy nő is így kifog rajtam. Ha nem akarod, hogy áldozatnak tekintsünk, akkor a folyamatosan romló, bántalmazó kapcsolatban csak a bűnös szerepe marad rád. 

De mi van ott ahol a nő az erősebb? Nos ott a férfi nem fog visszaütni. Vagy papucs lesz, vagy lelép, vagy feljelenti az asszonyt, így az eszkalálódás nem indul el. De egy gyengébb férfi ritkán kezdeményez erőszakot (társadalmi megítélés miatt is), így az "akkor van a baj amikor a nő visszaüt" jóval ritkább eset, de lehet találni olyan esetet, ahol akár ez is történhetett. Ezzel is kell valamit tenni, nem vitatom. De itt csak a szerepek cserélődnek fel, a jelenség igaz marad. A gyengébb könnyen él vissza azzal a helyzettel, hogy azt hiszi a másik nem üthet vissza.

Ha férfiként úgy érzed, hogy párkapcsolati erőszak áldozata vagy, a testi erőddel való visszaélés helyett minden esetben válaszd a törvényesség, a tisztességes eljárás, a jog erejét.

Egy adott eset kapcsán ismerem az ártatlanság vélelmét, látom sok hiteles szerv statisztikáját, hogy fizikai bántalmazást is legalább hasonló számban követ el nő, kölcsönös bántalmazást is ők kezdik. Ismerem azt, hogy verbális, pszichikai bántalmazásnál még rosszabb a helyzet. Ismerem azt, hogy miért lehet ott jogos védelmi helyzet. Csak ettől még te mentél bele ilyen kapcsolatba, te maradtál benne, és te nem a kamerához nyúlsz, hanem az öklödben bízol. És ez nem jó így. 

Ha ugyanis nem visszaütsz, nem gyanúsított leszel (akit felmentenek) aki könyöröghet csak a láthatásért, és sírhatsz azért, hogy az asszony továbbra is rosszindulatú és ellened hangolja a gyereket, hanem pár esetben testi sértésér kísérletéért, testi sértésért és másért feljelented, ha a hasonló dolgok hosszú időre bizonyíthatóak és ő pár évet hűvösön tölt, akkor jó eséllyel a gyermekelhelyezés kérdését is te fogod nyerni, a lakás is nálad marad, a kocsi is, és a korábban agresszív asszonypajtás fizetheti azt a gyermektartást. És te ezt vele szemben nyilván nem fodrászra, sminkre, stb. költenéd. 

Egy mentetetlen kapcsolatban sem ütésre jó használni a kezed, hanem tollat / billentyűzetet kell ragadni, bizonyítékot gyűjteni, jogi útra terelni a kérdést. És talán sok megkérdőjelezhető húzása kapcsán felmerül az is, ki volt a felbujtó és pár hasonló aktivista is ülhet egy kicsit a börtönben. 

De tudod... Lehet, hogy még jobb lenne, ha idejében megmented a kapcsolatot. Emlékszel, hol kezdődött ez tányér és késdobálás, életveszélyes fenyegetés, szexmegvonás, ruhaletépés előtt? 

"Nincs könnyű helyzetben egy nő. Egy nő önmagától is elvár valamit. Kap elvárást a munkahelyén. Kap elvárást az édesanyjától, az anyósától. Kap elvárást a barátnőitől. De jön az elvárás a médiából, hogy ő ezért azért legyen elégedetlen, hogy kellene fellépni vélt jogokért, vélt igazságokért. És valahol a sorban ott volt egykor az is, hogy neked meg akar felelni. Vagy ha neked nem is, legalább annak a hallgatólagos megegyezésnek, ami az egész kapcsolatotok alapja."

Na ezen a ponton kell tisztázni azt, mi a fontos. Hogy nem kell az anyósnak megfelelni, te megvéded. Nem kell idegeneknek megfelelni, te megvéded. De el tudod mondani, a médián keresztül fülét rágóknak miért nincs igaza, miért ő volt eddig a jó. Mert ha hiszed, ha nem, a feminista oldalakon sokszor azt nem értik, hogy "a többség pont nő" aki nem ért velük együtt, és elküldi őket a jó édes anyjukba. 

Az a cél, hogy amikor a barátnőd még melletted van, és elküldi a fenébe azokat az agresszív aktivistákat, akik elvárnák mi minden legyen máshogy, mint ahogy azt közösen elképzelték, akkor te ott legyél mellette. Te legyél az a pár és támasz akire számíthatsz. Ekkor ugyanis jobb erősnek lenni, mint később egy jogos védelmi helyzetben. Jobb ekkor keménynek lenni, mint később a feljelentéssel. 

Ismerek nem egy nagyon aranyos lányt. Akad köztük bíró is, szép és önálló szakma. Ismerek olyan lányt is aki Nevadában "nyuszifarm" irányban érdekelt. Na ő szokta elküldeni a leghangosabban azokat a femcsiket akik szerint ez a lányok kihasználása. De közben azt is mondja, legalább 2-3 éves iskolához kötné a szakmát, akkor "senkit nem a pénzhiány, vagy valaki erősebb akarata indítana el az úton", hanem az dolgozna a szakmában aki elhivatott, és szereti azt jól csinálni. Ismerek nagyon jó HR "problémamegoldót"... De ismerek katonát is. Több országból, több helyzetből ismerek nem egy nagyon kedves, jószándékú nőt. 

És bizony ők harcosan elküldik a fenébe a feministákat. És amikor jön a szöveg "de hát az egyenjogúság amit mondasz az a feminizmus, te nem is tudod miről beszélsz" akkor hamar küldik el a megszólaló feministát a fenébe. Sorban idézve azt, hogy miért kéne a feministáknak "abortuszpártinak", "prostitúció ellenesnek" lennie, szerintük milyen lenne az ideális család, hogyan kellene élni. És elmondják, hogy amikor a feminizmusra aggatott ilyen hazug ideológia szól bele az életükbe, az semmivel sem jobb, mint amikor a vallás nevében egy kőkori őskonzervatív bunkó teszi.

Ők kiállnának melletted. De, ha nem állsz ki mellettük, hanem hagyod azt, hogy a femcsik minden nap rágják a fülüket, nyúzzák, stb. idővel engedhetnek a nyomásnak. És abból a tündéri lányból aki lehet barátod, lehet partnered, lehet anyád, anyósod vagy bárki más idővel egy rosszindultú, bántalmazó "trendi femcsi nőci" lesz akivel szemben a "megverni vagy feljelenteni" taktikák maradnának csak az eszközeid között. 

Kár lenne érte.