Energia politika 1*1

A Paks körüli vita eljutott oda, hogy már az előző MSZPs ciklus korrupciós ügyei is Paksról szólnak. De pár kérdést senki nem tett fel: Mik az energia politikánk olyan pontjai amik alátámasztják a Paks II iránti igényt? Mert vannak olyan pontok amik alapvetően megváltoztathatják az egész kérdésről alkotott véleményünket. Azt ugyanis, hogy Paks II jó vagy rossz, alapvetően két kérdésre kell bontanunk. Mire akarjuk használni az erőművet, és mi az amire akarjuk használni van-e jobb megoldás. Paks kapcsán nem csak a második kérdés kapcsán van vita, hanem az első kérdés kapcsán is. Mert ez sem egyértelmű. Mint az sem, hogy mikor kell dönteni.

A mikor azért is érdekes kérdés, mert könnyű azt mondani: Az atomerőmű mellett ráértünk volna 10 év múlva is dönteni. Vajon más döntésnél is ennyire ráérnénk? Mert mondjuk, ha a csúszás lehetőségével nem számolunk, akkor valóban kicsit korainak tűnik elsőre a döntés. Csakhogy, ha a többi megoldás több időt igényel és azokat már kizártuk akkor azonnal indokolt az időpont. Nézzük csak meg mi a helyzet akkor, ha mondjuk biomasszán gondolkodnánk? Elárulom. Paks 2 blokkja helyett számos erőműre lenne szükség. Mondjuk 3 olyanra ami Tiszaújvárosban bezárt. De ez nem biomassza erőmű volt. A legnagyobb magyar biomassza erőműből tízre. Csakhogy ezeket el is kell látni tüzelőanyaggal. Megawattonként "csak" párszáz kilogramm biomasszát égetne el óránként. Nem sok, ugye?

Mondjuk Paks 2000 megawattjára számolva már a szállítás, a raktározás, stb. is logisztikai rémálom. Ez ugyanis többszáz tonna elégetése óránként. Naponta már a 10.000 tonnát megközelítő nagyságrend. Csakhogy nem csak a tüzelőanyagot kell megmozgatni, hanem az azt szállító járműveket (vasúti kocsikat) is. Paksot kell kiváltani, hanem például a foszilis energiahordozókra épülő erőművek egy részét. Meg mondjuk a városokban a dízelfüst jelentős részét is ki akarjuk váltani, mondjuk elektromos meghajtású buszokkal. És ha a munkahely teremtésnél nem akarjuk kizárni az energiaigényes ipart, akkor kénytelenek vagyunk még több áramot elérhetővé tenni a hazai gazdaságnak. Még ha nem is lenne gond ennyi biomassza beszerzése, a szállítás és a raktározás már érdekes kérdés. És nem oldható meg hatékonyan közúton, és ehhez csővezeték sem jó biomassza esetén. 

Azaz jönne vasúti pálya építése, ehhez földek kisajátítása, mozdonyok vásárlása, és még ki tudja mi. Ez pedig időbe és pénzbe kerül. Nem is kevésbe. És a rendszer üzemeltetése is drága. Nem kicsit drága, hanem borzasztóan drága. Ez is károsítja a környezetet, és ennek is vannak halálos áldozatai. Nem hiszed? Ha a rendszer egészét nézzük akkor bizony a szállítás volumenével arányosan a közlekedési balesetek mennyisége is változik. Ez pedig közel sem jó hír. Sőt, inkább rossznak mondanám. Ugyanakkor tény, hogy azokban az országokban (például Németországban) ahol a vasúti infrastruktúra sokkal fejlettebb, nem alulfinanszírozott a működése, ott mindez lényegesen egyszerűbb. 

Mondhatjuk azt, hogy erre már idő sem nagyon van. A Biomassza kapcsán persze el lehet mondani, hogy azt nem feltétlenül kötelező elégetni, meg lehet próbálni belőle sok mást gyártani, ezzel a levegőből egyszer már kivont széndioxidot nem visszajuttatni oda. El lehet mondani sok mást is a biomassza és a bioüzemanyagok kapcsán, ami érdekes dolog lesz. De tény az is, hogy bármennyi érv is hangozna el, új ötleteket mindig lehet hozni, és sok kérdésben a hangos tiltakozásra könnyebben hallgat a magyar ember. Az igazság az, hogyha demagógiából, politikai hazugságokból áramot lehetne termelni, energia nagyhatalom lennénk. Vagy lehet a kapcsolódó vita helyett egy betárazott botránnyal elütni a kérdést. 

De azt gondoljuk 10 év múlva ráér dönteni és addigra lehet jobb a szél vagy a naperőmű. Elhiszem. Csak nem mindegy mire akarjuk a nap és a szél energiáját használni. Egy családi ház energia felhasználásának jelentős részét valóban kitermeli a napenergia. Ha ma még nem is mindenhol térül meg, 10 év múlva már több helyen lesz erre lehetőség. Az is biztos, hogy sok helyen a mezőgazdaságban tökéletes a szél energiájának munkába fogása. Viszont utána számolva a dolgoknak, igen hamar kiderül: Abból sem keveset kellene építeni, ha a teljes lakosság és az ipar energiaigényét így akarjuk kiszolgálni. Ekkor itt is sok a kapcsolódó beruházás, nem kevés a költség. Az áram tárolása is rendkívül nehéz feladat. Pláne ekkora méretben.

A magyar vízlépcsőellenes. A fosszilis energiaforrások ellen sok érv szól, részben az, hogy azok folyamatos beszerzést igényelnek, így folyamatos és durva függőség alakul ki. A geotermikus energia érdekes lehetőség, de nem feltétlenül lenne könnyű ezt kihasználni. Mi marad? Sok olyan van ami elvben jól hangzik, de a gyakorlat jelentős részben más kérdés. Azaz sajnos a legtöbb másik lehetőséget már most ki lehetett zárni, így pedig az atomerőmű melletti döntés sem lett elhamarkodott. 

Sajnos nem tudjuk a németeket másolni. Ugyanis számos dologban eltér a két ország. Mondjuk nem tudunk árapály erőművet építeni, nincs a tenger felől jövő rendszeres erős szél. Ahhoz, hogy a széndioxid kibocsájtásunk a vállalt mértékben csökkenjen, nem tudunk sok bezárandó, korszerűsítendő üzemhez nyúlni, maradnak az erőművek. Viszont új üzemet is csak az áram fogyasztás növelése mellett könnyű nyitni, így fokozódik az igényünk az áram. Vasúti infrastruktúrát kell fejlesztenünk, ehhez nő az áramfogyasztás. Sok esetbe az állandó fogyasztás nő. 

A leginkább atomenergia párti ember is könnyen belátná: Van olyan helyzet amikor az atomerőművek bezárása nem csak politikai gesztus, hanem logikus lépés. Mondjuk akkor, ha a régi erőművek korszerűsítése, a viszonylag rövid hátralévő élettartamhoz képest aránytalanul sokba kerülne. Márpedig Fukushima kapcsán lehet vitatkozni azon, hogy ott nem az erőmű szedett sok áldozatot, hanem a természet, a nocebo, sok más ipari katasztrófa, stb., csak éppen ez nem változtat a tényen: Az erőművek biztonságára vonatkozó szabályokat újraírta a történelem. Ez pedig azt jelenti, hogy a meglévő erőművek karbantartása, rendszeres korszerűsítése is sokkal drágább lett. 

Ebben a helyzetben ha az áram felhasználás sem növekszik drasztikus mértékben, sőt csökkenésére is lehet tervezni, ugyanakkor cél a helyi cégek által készített szél- és naperőművek számára is megfelelő referenciát biztosítani, a biomassza kapcsán van megfelelő szállítási kapacitás, a tengeri erőművek lehetőségei is adottak, a lakosság pedig nem vízlépcsőellenes... Nos ott rengeteg alternatíva van az atomerőművek kiváltására. Csakhogy a német példa szélsőséges példa.

A Finnek pedig miután a versenyben össze-vissza ígérgető, majd késő, sokkal több pénzt követelő franciákkal megjárták (amit eddig tőlük vettünk azzal mi is), szintén verseny nélkül az oroszokat bízták meg atomerőmű építéssel. A megoldandó probléma és a lehetőségek igen távol állnak a német helyzettől. Hajlamos vagyok elfogadni, hogy a megújuló energiaforrások a jövőben olcsóbbá vállnak, és terjedni fognak. Nem csak a helyi áram termelésben, hanem máshol is. Tény sok olyan elégedett hulladék van, beleértve a mezőgazdasági hulladékot is, amit ha már elégetünk, akkor égethetünk erőműben is. Ez pedig valóban hasznos. Ehhez indokolt az infrastruktúra fejlesztése / kiépítése is.

Csak sajnos ez nem olcsó. A megoldandó feladatok kapcsán nem csak az merül fel, hogy mennyi áramot szeretnénk, milyen erőforrásaink vannak, milyen infrastruktúra van készen, hanem az is, hogy mennyi pénzünk van a fejlesztésre. A paraméterek sora folytatható... Ezek a paraméterek határozzák meg az energiapolitikánk alapjait. Az egész Paks kérdés csak ennek tükrében értelmezhető.