Prémium termék...

Az S Mercedes nem nyerhette meg az év Autója díjat, mert drága. Sőt: A Totalcar csapatából senki sem tippelt volna rá. Mert hát drága és biztos az ár / érték aránya is olyan. Sokan azt mondják a Tesla Model S is drága. Megmondom őszintén, nem számoltam ki mennyire az, de vannak kétségeim. Ugyanis azt mindenki megtanulta az autó ára nem az az összeg ami az árcédulán szerepel, hanem az az összeg amiből X időn és Y kilométeren át használni tudjuk.  Ha pedig üzemanyagon, karbantartáson, adón, számos más költségen spórol az elektromos autó, akkor hiába magas a kezdeti költség, összességében az lehet az olcsó. Nem biztos, hogy "felárat fizetünk a környezetkímélő prémium termékért". Lehet, hogy az az olcsó. Persze a Tesla Model S körüli kérdésektől még a Mercedes S Klasse drága. 

Legalábbis sok helyről nézve az, de nem olyan egyszerű ez a helyzet az sem. Ugyanis két dolgot nem árt tudni. Az egyik szempont, hogy amikor ezeket cégek is megveszik, akkor sok esetben úgy látják, hogy ez a beruházás megtérül. Nagy baj tehát nem lehet az ár / érték aránnyal. Ráadásul a hasonló tudású termékek áránál az S osztály nem volt sokkal drágább. A fő gond itt a szubjektivitás. A legtöbb autós újságíró nem ezeket a szempontokat nézi, hanem azt, hogy a saját pénztárcájához mérve drága, és ő nem áldozna ennyi plusz összegeket ezekért a plusz szolgáltatásokért. Pedig nem lennék meglepve, ha a Csikós családhoz kerülne majd ilyen S osztály. Mert az igaz, hogy amit a ritkább kötelező karbantartáson megtakarítunk azt drága alkatrészre költjük, így az autó nem tűnik tartósnak, de minden esély megvan rá, hogy egy mai S osztály is lesz egyszer 30+ éves Mercedes. 

Tény, hogy egyre olcsóbb a gyártás, akár az automatizálás, akár az egyre több integrált megoldás, akár sok más szempont miatt, míg a javítás nem lett olcsóbb. Amit egyszerűbb újra legyártani, azt pedig nem csinálhatják meg javíthatóra, így első ránézésre ezeket már nem fogják javítgatni. Pedig dehogynem. Ugyanis például sok esetben a 3D nyomtatás már olcsóbb, mint számos eszközt készen megvenni. Előbb-utóbb elterjed, és előbb-utóbb azok a technológiák (DMLS, EBM) is megtalálják az utat a háztartásokba amik autóalkatrész nyomtatására is alkalmasak. Akkor legfeljebb nem szerelőnek nevezik majd az aranykezű mestert akiért Visz-re jár a Csikós család, hanem autóhackernek. 

Kis hazánkban jellemző viták vannak arról, hogy a 3as BMW Luxus autó-e, hogy az iPhone a prémium termékek közé sorolható-e, hogy megannyi termék "felesleges luxus" vagy teljesen hétköznapi igény birtokolni őket. Amikor valaki azt mondja, hogy az iPhone azért nem prémium termék, mert sokat eladnak belőle, akkor azért eszembe jut, hogy a világ jelentős részén mondjuk egy 3as BMW sem ritkaság. De persze a BMW 316i is prémium autó. Mint ahogy a BMW 114i is. Kérdezzék csak meg a Totalcarosoktól. De azért a 7es BMW és a cégen belül bármelyik Rolls-Royce között érezhető a különbség. Nem véletlenül próbálkozott a Mercedes sem meg a feljebb pozicionált Maybach márka felélesztésével. 

Egy prémium termék vélt vagy valós előnyökkel rendelkezik, amiért felárat fizet a vásárló, és így a termék a középső árkategória felső részétől, a drágább árkategóriáig (többnyire annak az aljáig) terjed. A magasabb jövedelmű középosztályt célozza meg, de ezen túl szélesebb körben is találhat vevőre. Például ugye Magyarországon ahol sokan drágább termékekkel akarnak reprezentálni. És egy 5  éves BMWn nem látszik kívülről, hogy 4 évesen vetted miután helyrepofozták egy törésből, vagy újonnan vetted és 5 éve használod. A tekert óra sem látszik. És abba is lehet benzint csepegtetni 2000-ért, ha BMW kellett, de Suzukira sem lenne elég a keret. Mégis hajlandóak némi felárat kifizetni vélt vagy valós előnyökért, a márka arculatáért.

Ez pedig igaz a nagy példányszámban készüli BMWre, a tömegeknek eladható iPhone-ra, és sok más prémium termékre is. A reálisan elérhető legjobb minőséget, ritka anyagokat, különleges megoldásokat kínáló luxusiparban nincs értelme ilyen felárakról beszélni. Még akkor sem, ha a prémium kategória teteje és a luxus kategória alja árban, tudásban összeér. A prémium kategóriával szemben áll a "Value" kategória, ami éppen így eltér a mainstreamtól. Csak itt az emberek inkább sokmindenről lemondanak, csak... Pedig a megtakarítás ott nem olyan sok ahhoz képest, hogy miről mondanak le. 

Valaki kiszámolta, hogy mennyivel olcsóbb egy Dacia Logan 6 évre és 120.000 kilométerre mint, mondjuk egy hasonló kategóriájú Skoda vagy Volkswagen? Értékvesztés, karbantartás, üzemanyag, parkolás, autópálya matricák, mosatás, biztosítás, téli gumi, nyári gumi... Soroljam? Igen: A parkolás, az autópálya drága. Az üzemanyag is. És ne csak magyar árakkal számoljunk, mert sok helyen még drágább a parkolás, van dugódíj, és az autópályáért is többet fizethetünk. Ugye senkit nem lep meg, hogy a 6 év alatt sokkal többet költünk a kocsira, mint amennyit kifizettünk érte? És ugye nem az autó teljes vételára számít (abból visszakapunk valamit) hanem az értékvesztése. Rá kell jönnünk, hogy az összköltség szintjén nem olyan durva a (%-os) különbség, mint amit az árcédula sejtet. Nem egyértelmű, hogy az olcsó autó jó ár / érték arányú. 

Mondhatjuk azt, hogy a Dacia a "saját autó" kapcsán a legértékesebbet, legfontosabbat nyújtja. Csakhogy ez a világban egyre kevésbé igaz. Egyre többen az idejükről, kényelmükről beszélnek, a saját autó sokadlagos szempont. Egy cég esetén sem ez a szempont, hanem a megtérülés. Az ár és a megtermelt profit aránya. Egyre kevesebb embernek kell autó, egyre kevesebbet nyújt az a távmunka, a videokonferencia, stb. helyett. A kényelem, az ezzel elért termelékenység, az arculat viszont számít. Nem véletlen az, hogy a Dacia-t elsősorban családok veszik, és a világban ők sem első autónak. Ennek az értéke pedig korántsem olyan magas, viszont az alacsonyabb ár az árcédulán sokak számára a "ha nem érte meg, mégsem vesztünk rajta sokat" helyzet miatt vonzóbbá teszi. Egy prémium termék megvásárlásánál sokkal jobban mérlegeli a piac, hogy az adott embereknek megéri-e felárat az adott termék. És az összehasonlításba gyorsan belevehetjük a Tesla Model S-t.

Sajnos a Totalcar és a többi autós lap sosem próbálja meg kiszámolni pár évi használat várható teljes költségét. Ha a nepperűzőnek feltett kérdés éves szinten elköltött össz költségről szólna, nem vagyok róla meggyőződve, hogy rutinból tudnák mondani adott költség szinten mi a jó. 

A prémium és a luxus termékek piaca viszont alapvetően más. Egyszerűen azért, mert a legnagyobb Mercedest megvásárló cég is a piacról vásárol, talál racionális érveket a felár megfizetése mellett, a termék ár / érték arányát rendben lévőnek találja. De aki Rolls-Royce-t vásárol újonnan, vagy kristályokkal telerakott telefont, vagy bármi ilyesmit az nem így gondolkodik. Nem fog racionális érvet keresni, nem is érdekli. Meg mihez képest fizetne felárat? Ott nem valamiért felvállalt felárról van szó, hanem az adott különleges, és ezért szükségszerűen drága dolog birtoklásának vágya, és az erre adódó lehetőség együttese kerül elő. 

Azt kimondani, hogy nagy Mercedes nem fog soha év autója díjat nyerni problémás. De egy Rolls-Royce esetében már nem lenne az. Ott már nem működik az ár-érték arány kérdése. Egy Luxusterméknél a limitált szériák, a mesterségesen magas ár az exkluzivitást is szolgálják. Azt, hogy ilyen ne nagyon jöjjön szembe az utcán. Ebben a gyártási volumenben pedig nem nagyon éri meg automatizálni, így sok dolgot kézzel készítenek, ezzel viszont "egyedi is lesz". 

A luxus autó nem racionális választás. De a prémium autó sok esetben lehet az. A luxus telefon nem racionális választás, de a prémiumkategória lehet az. Egy kihasználhatatlan luxuscikknek szánt TV nem racionális választás, de a prémiumkategória ott is lehet az.

Te mit tartasz fontosabbnak: Az árcédulán lévő árat, vagy a teljes árat / költséget? És csak az árat vagy az ár / érték arányt?