... mert választani kell

Ukrajna: A következő fejezet?

2014/07/31. - írta: Válasszunk

Avagy mit tehet az orosz medve?

Ukrajna kapcsán elhangzottak a tervek, jönnek a harmadik körös szankciók Oroszországgal szemben. Őszintén szólva nem tudom, hogy ezzel mit akar az EU elérni. Mert közel biztos, hogy ezzel nem tudják tompítani a konfliktust. Sokkal inkább valószínű az, hogy ez után nem lesz mi visszatartsa az oroszokat. Hiszen háborúval fenyegetni őket nem célszerű, a gazdasági szankciók egy idő után nehezen fokozhatók. Sőt a fenntartásuk is elsősorban az EU és az USA számára jár negatívumokkal. Ráadásul van egy apró gond: Bármely konszenzus, bármely megegyezés csak akkor lehetséges, ha minden érdekelt fél tesz valós gesztusokat. Ez az amit érdemben sem Ukrajna jelenlegi kormányzata, sem az EU, sem a mögöttük álló USA nem tettek meg. 

Könnyű mutogatni arra, hogy "de Oroszországban te se akarnál élni", csak a kérdés az, hogy ezzel milyen világot teremtünk. Milyen világot teremtett sok helyen a hasonló szintű beavatkozás, ki fizeti meg az árát mindennek. Nekem pedig óhatatlanul eszembe jut, hogy van a világban pár olyan határvonal ahol a Nyugati demokrácia határán egyszerre van gazdasági, politikai (világrendbeli) és etnikai konfliktus. És egyik érintett ország vagy régió sem járt jól ezzel. 

Hogy lehet-e rendezni egy ilyen konfliktust? Eszembe jut mondjuk Izrael kérdése. Megvédték magukat a támadókkal szemben, a nyugat tartósan támogatta őket, majd idővel népszerűtlen lett a civileket is ölő hadsereg látványa a médiában. Eddigre viszont már mindkét fél számára túl sok sérelem, túl sok áldozat volt benne a konfliktusban. Ami a környező területet is destabilizálta. A mostani konfliktus során is nemzetiségek, világnézetek, számos érdek feszül egymásnak, és egyre inkább tartunk a kibékíthetetlen ellentétek felé. A gerillák pedig, ha fel is adják látszólag a harcot, azt bármikor újrakezdhetik.

Akár önerőből, akár bármely titkosszolgálat támogatásával. De éppen így lehet felbujtó szinte bármelyik oligarcha, de a szervezett bűnözés is aki a területek újraelosztásában érdekelt. Ezeknek pedig már most is megvan szinte minden erőforrásuk, és ha a harcok újra kezdődnek akkor sem feltétlenül a valós felbujtót vádolnák. Ez pedig sok szempontból szinte kockázatmentessé teszi a felbujtó számára az akciót. 

Ezen a helyzeten ugyan Oroszország próbálhat változtatni, de ha engedne az EUnak, USAnak semmit sem érne el. Más úton tud valamit elérni, ez pedig a saját befolyási övezetét is védené, bővítené.

Toborozhatnak a szakadárok? 

A viták kapcsán sokszor merül fel a kérdés: Az EUban élnék szívesebben, vagy bármely oroszbarát államban. És ezzel szinte mindent legitimálni próbálnak. És a csúnya elnyomás elleni igazságos harcnak beállítva a dolgot máris van fekete és van fehér. A valóságban azonban egyik sincs. Csak szürke van. És ez a szürke olyan, hogy Ukrajnát az EU felé közelítve gazdaságilag sem változna semmi. Mik a fő problémáik? Vannak oligarcháik és vannak szegények, az érdemi társadalmi mobilitás és a középosztály hiánya. Ez pedig az EU felé közeledve sem változna meg, de a magántulajdon szentségét az EU védi, így az oligarchák helyzete is inkább bebetonozódna.  A megszorításokkal pedig sokak nyomora is. És ha Ukrajna az EU tagja lenne, egy Ukrán jobboldali pártnak éppen úgy bármit elnézne az EPP ahogy most is képlékenyek az elvek.

Az európaiság ettől nem menne el Ukrajnába. De sok Ukrán oligarcha befolyási övezete, az erőszakra jobban építő megoldásai eljutnának ide. Ugyanis a határon szabadon át lehet jönni. És míg nem sok európai ember akarná kitenni magát számos ottani problémának, onnan pont úgy jönnének az EUba ahogy sok magyar veszi a kalapját és megy tőlünk nyugatabbra. Akkor most kérdezzem meg, milyen környezetben szeretnénk élni? Olyanban ahol ez eljön hozzánk? Ahol ehhez még egy kis polgárháborús helyzet is keveredik, amiben az "ellenséges oligarchák EUs érdekeltségei" is célpontok lehetnek, velük együtt több (akár magyar) járulékkos vesztességgel is. Oroszország semmi mást nem ígér, mint azt, amit képes is megtartani: Nem tekinti evidenciának a jelenlegi oligarchák jogait, érdekeit. Van akinek ez elégtételt ígér, másnak esélyt, megint más azzal számol idővel lehet ebből változás is. 

Nézzük csak meg, hogy Európa leszakadó régióiban mekkora mondjuk a radikálisok és más politikai szélsőségesek támogatása. Vajon Ukrajnában egy még nagyobb összeomlás közepette mekkora része lenne a társadalomnak radikális? És a szélsőségek terjedése, az erőszakra is nyitott EU ellenesség könnyen vezet egyre több szakadárhoz. Ezt pedig könnyű fenntartani. Ha Oroszország érdeke szerint az EU vagy ütközőzóna, vagy az övé, akkor így könnyen lesz egy erőszakos ütközőzóna akár évtizedeken át. 

Tegyük fel a kérdést: Mit kínálunk most Ukrajnának? Azt, hogy egyik érdekcsoport helyett a másikat szolgálhatják ki, de Ukrajnában nem lesz jobb. Sőt: A megszorítások az oligarchák érdekeit védik, mert ugye ők is nagyok, mint a külföldi befektetők is, az egyszeri ember pedig megdögölhet. Ettől jobb nem lesz, hanem rosszabb. Miért akarnánk ilyet tenni velük? Oroszország cseppet sem vonzó, de ennél még ők is jobb alternatívát kínálnak. Nincs az a hadsereg aki a potenciális lázadókat el tudja távolítani a saját háta mögül. Sőt a saját soraiból sem. Persze az oroszbarát alternatíva ára a jelenlegi polgárháború legalább átmeneti elmélyülése, újabb gazdasági visszaesés, az EUtól való izoláció lehetősége. Azaz ebben a helyzetben is sokat vesztenének Ukrajna lakói. És el lehet mondani: Hogy az EU kínál legalább távlati perspektívát. De más oldalról: Bármely más oldalon kialakulhat megfelelő demokrácia. 

Megfogalmazható igények

Sem az EU, sem az USA nem nyújtott, és nem is nyújt garanciát mondjuk a kisebbségek jogaira. Senki és semmi nem nyújt garanciát a stabilitás alapjaira sem. Ha párszor nem a választás volt a fontos, anélkül is lehetett kormányváltás, akkor nehéz stabilitásban bízni. Növekedésben meg még inkább. Ha pedig visszaesik Ukrajna gazdasága, mert sem az olcsó orosz gáz, sem az oda való export nem tart el számos céget, még jelentős visszaesés is lesz, növekvő társadalmi feszültséggel. 

Ha valaki ma leteszi a fegyvert, vagy eddig még nem is harcolt, könnyen csalódik bármely elérhető béke eredményeiben. Így pedig tartós konfliktusok is lehetnek. Az oroszok második lehetősége a toborzás lehetőségén túl a követelések megfogalmazása. Eddig az volt a szöveg, hogy az adott régió kapcsán nincsenek területi követeléseik, az ottani népszavazással sem ismernek el semmit. A konfliktusban azonnal látványos változást jelentene, ha Oroszország konkrét követelésekkel állna elő.

Méghozzá teljesíthető követelésekkel. Például békefenntartókat. Amik vagy semlegesek (pl. Kína, stb) vagy pedig mindkét oldalról érkeznek. És biztosítják minden kisebbség jogait, hogy az ottani félelmek alaptalanok legyenek. Ha ugyanis ő lemond arról, hogy a kettős állampolgárokat (oroszokat) védjen, akkor ezt Ukrajnának és a nemzetközi közösségnek kell garantálnia. És egyetlen a civilek elleni indokolatlan támadás sem fér bele. Sok bizonyíték elfogadása.

Annak elismerése, hogy a szakadárok is túlzásba estek, de a folyamatban lévő lázongás kapcsán a terület foglaló tüntetők lövetése, az emberi jogaikat sértő katonai akciók is túlkapások. A helyzetet tekintsék polgárháborús konfliktusnak, és így mindkét oldal álljon el a hosszabb távú megtorlásról, mert jelenleg a béke legyen a fontosabb, ne a harcos retorika.

Az eddig 0 követeléssel szemben ez új lenne. De mégis nehéz lenne indokolni bármilyen nemleges választ.

A konfliktus látványos eldurvítása

Ha megjelennek a konkrét követelések, akkor megjelenhet a szakadárok nyílt támogatása is, ami viszont nem csak elmélyítené a konfliktust, de azt is megmutatná, hogy mérhető és látható támogatással a szakadárok azonnal tudnak fordítani. Ez esetben az eddigi vádak az eddigi jelentős orosz támogatásról is azonnal magyarázatra szorulnak. Ugyanakkor néhány hét, vagy maximum 1-2 hónap ilyen konfliktus gyakorlatilag tarthatatlan helyzetbe hozná Ukrajnát. 

Ebben a helyzetben nehéz lenne az Oroszokra érdemben nyomást gyakorolni. És kérdéses, hogy hol lenne az új "határvidék". És nem, nem az orosz-ukrán határ áthelyezése a kérdés, hanem sokkal inkább az, hogy egy ilyen esemény után mennyire lenne széles az új ütközőzóna. Bízhatunk benne, hogy Ukrajna nagy ország, de közel sem biztos, hogy megállna ott az ütközőzóna. A polgárháborús helyzet terjedésénél ugyanis nem a front mozog. Hanem egyik szélsőséges csapat a másikról vesz példát, és igyekszik kihasználni, hogy a szomszédban is éppen káosz van. Hogy ez szomszéd megye, vagy szomszéd ország, vagy még nagyobb távolság? Lényegtelen. De a hasonló káoszról akár a déli vagy az északi szomszédaink politikai szélsőségei is példát vehetnek. 

Tény, hogy Oroszországnak nem érdeke a terület szerzés, és nem elsősorban a pénzügyi, gazdasági szempontok miatt. Hanem mert nekik nem érdekük, hogy egy polgárháborús zóna Oroszországban legyen. Mert a konfliktus ez esetben is terjedhet, és szinte korlátlan károkat okozhat. Feltehetően Putyin jól tudja: egy ilyen ütközőzóna léte miért és mennyire hasznos neki politikailag. Mert a helyett, hogy azon keseregne sok orosz, hogy milyen jól él hozzá képest a német és ő miért nem él olyan jól, annak örül mennyivel jobban él mint az ukrán szomszéd. És ehhez a biztonság, a kiszámíthatóság is fontos szempont. Ha el tudja érni, hogy a polgárháború kimenetele olyan legyen, hogy ne az orosz szélsőségek másolják, hanem más országok problémás csoportjai? Akkor ezzel Putyin nem keveset nyer politikailag. 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valasszunk.blog.hu/api/trackback/id/tr336520619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Éhes_ló 2014.07.31. 12:00:14

Ukrajna sorsa ugyan az lesz, mint Tunéziáé, Líbiáé, Egyiptomé, Libanoné, Szíriáé, Iraké.
A nagy testvér és csahos ölebei rájuk gyújtotta a házat és most ébrednek rá, hogy már lassan a sajátjuk is ég.
Ha putyincáron múlik ezt a kását felnyalatja az istálló padlójáról a nyugattal.
A baj az, hogy velünk is nyalatni fogja, holott nem mi rotyogtattuk.

Erről elfelejtettek nekünk szólni és most sem kapkodnak elmesélni mivel fűtünk majd karácsonykor és mit tankolunk az autóinkba, nem is szólva arról hogy a 2008-as válság egy apró üzemzavar lesz ahhoz képest, amikor a cár elzárja a csapokat és ráengedi a partizánjait a puccsista ukránokra az első fagyok beálltakor..

mrZ (törölt) 2014.07.31. 13:19:59

Szerintem meg természetes hogy ez történt. Az euroatlanti szövetség(nyugat) és az eurázsia szövetség közötti frontvonal ukrajnában lett meghúzva.

Ukrajna beáldozásával nyerünk 10 évet, azalatt felkészülünk, és megpróbáljuk őket összeugrasztani. Addig meg még sok civil gépet lelövünk, sokmilliót lebombázunk, szabotázsok, progromok. És mindezt teljesen kicsavarva a barbárokra fogjuk.

annamanna 2014.07.31. 15:55:37

"A viták kapcsán sokszor merül fel a kérdés: Az EUban élnék szívesebben, vagy bármely oroszbarát államban. És ezzel szinte mindent legitimálni próbálnak. És a csúnya elnyomás elleni igazságos harcnak beállítva a dolgot máris van fekete és van fehér. A valóságban azonban egyik sincs. Csak szürke van."
Ezzel kapcsolatban szerintem rendkívül érdekes elolvasni ezt a szöveget: www.okotaj.hu/szamok/33-34/ot33-15.htm Arról szól, hogy a természeti környezet milyen mértékben határozza meg az ott élő emberek mentalitását.
Ha Nyugat-Európát nézzük, akkor azt kell látni, hogy Európa az a földrész, amelynek a legkedvezőbbek az életfeltételei. Mérsékelt éghajlati öv, viszonylag sok csapadék, erős óceáni hatás a hőmérséklet kiegyensúlyozására. A meghatározó hegyrendszer nyugat-kelet és nem észak-dél irányú, így nem keveredhetnek hirtelen a fagyos északi és a déli meleg légáramlatok, nincsenek pusztító tornádók és hurrikánok. Nem jellemzőek a földrengések és a vulkánkitörések sem, nem fekszik komoly törésvonalon. A partvonala rendkívül tagolt. Összességében, ha a természeti adottságokat tekintjük, Európa nagyon kedvező feltételeket kínál arra, hogy az egyének önmagukban is képesek legyenek boldogulni, a közösség támogatása nélkül.
Minél kedvezőtlenebbek a természeti feltételek, annál inkább nyilvánvaló az, hogy az egyén csak a közösség tagjaként képes életben maradni - a cikk ezt boncolgatja az oroszok kapcsán.
Az európai autonómiának, egyéni szabadságjogoknak, viszonylag gyenge államoknak és viszonylag erős civil szférának egy ilyen nagyon egyszerű, természeti feltétele is van. A természeti feltételekre épülő hatalomgyakorlási reflexek az emberi történelem során több ezer év alatt gyökeresedtek meg.
Nyugat-Európa és Oroszország abban különbözik egymástól, hogy máshol van. Oroszországot és Ukrajnát nem lehet áttolni mondjuk Belgiumba. Hiába mentek ki a Majdanra a tüntetők azzal a szándékkal, hogy ők úgy akarnak élni, mint a belgák, ez egyszerűen lehetetlen kívánság.

"De a hasonló káoszról akár a déli vagy az északi szomszédaink politikai szélsőségei is példát vehetnek."
Bármilyen mozgalmat, ideológiát, berendezkedést importálnak is egy országba, az biztos, hogy a helyi viszonyokhoz fog idomulni (mint mondjuk a latin nyelv a különböző "barbár" törzsekhez, létrehozva az újlatin nyelveket). Az "arab tavasz" sem ugyanúgy zajlott le a különböző arab országokban, Szíriában konkrétan megrekedt.
Ha netán Magyarországra valami átterjedne, az a magyar társadalmi sajátosságokkal találná szemben magát.
Nekem úgy tűnik, hogy itt általában minden elég puhán és mérsékelten történik: mi voltunk a legvidámabb barakk, nálunk bevett vallássá vált az unitárius hit, amit egész Európában üldöztek, nálunk élt túl a legtöbb zsidó, nálunk rekedt meg a török hódítás, és így tovább, azt hiszem, mi afféle csillapító szerepet játszunk a történelemben. És ha másnak nem, akkor köszönhetjük ezt a kedvező földrajzi körülményeinknek. A Kárpát-medence még Európán belül is rendkívül kedvező életfeltételeket biztosít.
Úgyhogy bármi is következik a jövőben, szerintem nekünk, itt élőknek az a szerepünk, hogy elviseljük és lecsillapítsuk azt.
A nyugatra vándorlás is viszonylag alacsony fokú nálunk; úgy emlékszem, Gyurcsányék kifejezetten kevesellték, és Orbán is úgy nyilatkozik, hogy nagyon helyes, ha elmennek innen a fiatalok. Szerintem egyáltalán nem helyes, és egyébként is azt vettem észre, hogy az ismerősi körömben sokkal nagyobb arányú a nők kivándorlása, mint a férfiaké. A nők nyilván kevésbé képesek elviselni és csillapítani a feszültségeket (ami szerintem részünkről afféle "nemzeti karakterből" adódó feladat). Ha ezt ütközőzónának hívják, akkor legyen az. Nyilván nem kellemes elviselni a konfliktusokból eredő fájdalmat és bajt, de szerintem már az a remény is vigasztaló, hogy ha valaminek az ütközőzónájává válunk, akkor az a konfliktus miattunk előbb-utóbb csillapodni fog és nem durvul. Eddig sem durvítottuk el a világot és nem zúdítottunk másokra katasztrófát. Csak felfogtuk azokat az áradásokat, amik máshonnan indultak. Ahogy az egy jó gödörhöz illik :)
süti beállítások módosítása