Értékeljük az évet...

Nincs évértékelés kitiltási botrány, netadó, fizetős bevezető szakaszok, vasárnapi zárvatartás és 3 választás nélkül. Bár a rossz nyelvek szerint akár egy negyediket is illene felsorolni. Én viszont egy kicsit az ötödik felé is kacsintgatni fogok, hiszen az USAban is volt egy fontos választás. És őszintén bevallom a republikánusoknak szurkoltam. És bízok benne, hogy a választás eredménye kedvező világgazdasági folyamatokat indíthat el. De mi lenne az, ami ahhoz kell, hogy itthon is elégedett legyek?

A kitűnő eredményhez sok minden kellett volna. Minden amit majd később a jó, vagy a közepes minimum feltételeinek írok le, és még pár más dolog. Kellett volna az is, hogy a választásnál a FIDESZ érdemi kihívóval találja magát szembe. Olyannal, aki elhiteti, hogy kormányozni is kész, és nem csak Viktor leváltásán gondolkodik. Mivel a baloldal nem tudta a közös kormányzás alapjait letenni, a Jobbik pedig nem tudta eldönteni, hogy politikai szélsőség akar maradni, vagy vállalható jobb-közép párt akar lenni, radikális megoldásokkal, de felkészültséggel, így a választás is lefutott volt. 

A verseny hiánya pedig a FIDESZt sem ösztönözte jobb teljesítményre. Ez pedig már elegendő ahhoz, hogy a kitűnő teljesítmény szóba se kerülhessen. Sem az ország, sem a kormány, sem a FIDESZ kapcsán. Sok helyen elvártam volna azt, hogy ne csak az elképzelt irány, hanem a megoldás is legyen jó. Ahol pedig az irányt alapvetően rossznak, de megfelelő társadalmi támogatottság miatt mégis megvalósítandónak tartom, ott pedig különösen fontos lenne, a kelleténél nem fájdalmasabb, jó és a társadalmi béke érdekében kompromisszumot jelentő irány. 

A jó eredményhez, minimum elvárás az, hogy a választáson győztes valóban minden választóját képviselje, azokat is, akik éppen nem értenek egyet Orbán Viktorral. Sajnos ez a feltétel hiányzik. Hogy ne nyerjen a választáson vállalhatatlan, vagy kormányzásra képtelen erő, ne a protest szavazatok uralkodjanak. Ez utóbbi teljesült. Elvártam volna, hogy az évet nagyobb botrányok nélkül vészeljük át, ez sem sikerült. És örültem volna annak is, ha az érdemi párbeszéd, a kritika meghallgatása után, legalább néhány kérdésben a kormány jobb megoldást választ, az általa elképzelt irányt megtartva. Ez reális elvárás lehetne, de sajnos nem teljesült.

A közepes eredményhez, elvárás lett volna, hogy az esetleges botrányok ellenére maradjon elég társadalmi támogatottság a fontos reformokhoz, a megmaradó támogatottságot ne erodálják feleslegesen. Fontos lett volna, sok szempontból korrekt kormányzás, a törvény előtti egyenlőséget szem előtt tartva. Eddig sem az RTL Klubbal, sem a hipermarketekkel szembeni akciók nem férnek bele a dologba, és a támogatottságot is sikerült lenullázni. De a közepes eredményhez az is elvárás lett volna, hogy nemzetközi szinten a szövetségesekkel szembeni viszony ne romoljon tovább, és ne legyenek durván kétes unortodox lépések. Az első a kitiltási botrány, míg az utóbbi a jegybank húzásai miatt nem teljesül.

Elvárható volt, hogy az államigazgatás sok dolgot komolyabb zökkenők nélkül vegyen, sajnos a tankönyvellátás sem volt jó ilyen szempontból. És elvárható lett volna az is, hogy ahol az irányt jónak tartjuk, a megvalósítást nem, ott ha nem is fejlődik valami, de érdemi párbeszédre legyen lehetőség. Ne legyenek "tömeges tiltakozások után tömeges kitiltások" a kormánypártok Facebook oldaláról, akár a kormányt általában pártolókat is érintve.

Mivel sok korrekcióhoz kell a 2/3, a kormányzatnak (oldaltól függetlenül) biztos 2/3-os többség, és a kormánypártokon belüli jelentős konfliktusok elkerülése is fontos cél volt.  Ugyanígy fontos volt a támogatás megtartása a későbbi választásokon. Érzésem szerint ez utóbbi az időközi választás kapcsán nem sikerült túl jól. De mivel a közepes sok minimum feltétele nem teljesült, igazából mindegy is. 

Az elégséges és az elégtelen közötti határvonalat a vesztenivaló nélküli tüntetők körüli problémák, a tömegtüntetések, a párton és a politikai táboron belül komoly töréseket jelentő konfliktusok, politikai hibák, veszélyesen rossz döntések, stb. mentén lehet meghúzni. Ha sok az ilyen probléma akkor elégtelen, ha szinte nincs is, hát elégséges. Éppen így az elégtelen felé tolja az országot bármely olyan döntés, ami nemzetközi szinten komolyabb bonyodalmat okoz (kitiltási botrány), alapvetően megkérdőjelezi, hogy a kormány átgondolja-e amit tesz (netadó), szembe megy a választók szokásaival, önrendelkezésével (vasárnapi vásárlás kérdése).

Az elégtelen osztályzat mögött álló kritika azt is jelzi, hogy azoktól akik vesztenivaló nélkül tüntetnek nehezen várunk el együttműködést a kormánnyal. Ha a kormány egy céget támogatna, azonnal megjelenik olyan ellenérzés ami sokakat visszatart annak a cégnek a választásától. Bármely olyan szinten ahol törvényesen keresztbe lehet tenni a kormánynak, erre esély van, és ez az ország kormányozhatóságára, működésére komoly hatással van. Ahol egy fontos, de népszerűtlen lépést nem lehet komoly balhé nélkül megtenni, ott a hosszú ideje szükséges reformok kapcsán is kérdések merülnek fel. Ha pedig a tervek sérülhetnek, a bizonytalanság a finanszírozásra is kihat, akkor szükségszerű intézkedéseket könnyen úgy fogadhatjuk, mint a görögök.