Amennyit teszel valamely jogodért, házadért, annyit is ér(sz)

Ismerjük azt a politikust aki szerint, ha nincs semmid, hát annyit is érsz. Amit mond, az emberileg hatalmas butaság, de van egy másik olvasata a mondatnak. Akinek nincs tartaléka, az nem tud miből áldozatot vállalni valamely cél érdekében. Egy sztrájk alatt nem jár bér, ha ezzel nem tudja valaki fizetni a rezsit, a lakáshitelt, nem tudja etetni a gyerekét, akkor vagy van pénz a sztrájkalapban és tudja fizetni ennek a feltöltését, vagy teljesen mindegy mi van a sztrájktörvényben, nem sok esélye van a sztrájk eszközét használni. 

Milliókat veszít a Budaörsi lakos a háza értékéből a kormányzati ámokfutás miatt? Látja, hogy egyszerre van komoly gondban a TESCO az ismert okok miatt, és a helyi kisbolt. Látja, hogy a forgalom miatt ő is szenved, a külső kerületekben százezrek. De ezeknek az embereknek nem ér annyit a kérdés, hogy kimenjenek az adott párt székháza elé. Egy pár napos tömegtüntetésnek lenne látszata. Akár spontán flashmob, akár más. De ez nem csak ekkor, hanem mondjuk Merkel érkezésekor. De nem ér annyit sem, hogy sok más politikus elleni ellenszenvet félre tegyenek, és párbeszédet kezdeményezzenek.

Ha ennyit nem érnek valaki számára a saját jogai, az elbukott milliók, akkor bármely politikus azt mondaná, ez az adott polgár számára sem fontos, ez feláldozható, eldobható érték. Sokan pedig akik hisznek a centrális erőtér és sok más koncepció fontosságában, így a képviselőjük ezt fontosnak tartja. Egy eldobható érték áll szemben, egy fontosnak mondott értékkel. Ez azt hiszem eldönti azt, hogy a kormány mit is fog mondani? 

A választók jelentős része azt akarja, hogy az átmentett hatalom, az egykori politikai hatalom, befolyás, kapcsolati tőke értéktelenedjen el, mert legyen rá alternatíva. Van aki azt mondaná, hogy a mai kormánypárt alternatívája is ugyanilyen, aki egy politikai befolyást vált gazdasági hatalomra, és a politikai váltás után ott maradna bebetonozva, és ezt forradalom söpörhetné el. De annak is lennének ilyen haszonélvezői. 

Egy kistermelő és számos kisbolt közötti áru fuvarozás kapcsán EKÁER szám alá tartozik. De kérdés az, hogy egy nagybani piacra szállítva, hány vevő között oszlik meg a felvitt élelmiszer. Mert ha 1 vevő több mint 200kg "kockázatos árut" vesz, mondjuk pár zsák krumpli formájában, akkor ez egy első, nem végfelhasználónak való értesítés, kapcsolódó szállítás. Lőn csoda, kisboltról van szó, mondjuk vidéki zöldségesről és hozzá egy vidéki kistermelőről van szó. A kormány nem csak a Tesco-tól, hanem a magyar családoktól is megvédi a CBA-t. 

Kistermelő, kisbolt, kis zöldséges. De egyikük sem megy sem utat lezárni, sem traktorral tiltakozni a pártszékház előtt. Sem ezért, sem a földek körüli ügyekért. Sem másokért, sem magukért. Egyik sem vállal kényelmetlenséget, kockázatot, mert nem ér meg nekik ennyit az egész. Sem a jog, sem a lehetőség a boldogulásra, sem a megélhetés. Akkor a kormánynak miért lenne fontos? Ha te nem tiszteled más jogát, nem állsz ki érte, miért várod azt, hogy a kormány különb legyen, és kiálljon érted? Ugye ismerjük az alábbi idézetet:

Pastor Martin Niemöller (1892–1984): "Először eljöttek a zsidókért, nem szóltam, mert nem voltam zsidó. Aztán eljöttek a kommunistákért, nem szóltam, mert nem voltam kommunista. Aztán eljöttek a szocialistákkért, nem szóltam, mert nem voltam szocialista. Aztán eljöttek a szakszervezetisekért, nem szóltam, mert nem voltam szakszervezetis. Aztán amikor értem jöttek, már senki sem maradt, hogy szóljon értem." 

Sok embernél látjuk azt, mennyire sérül a joguk. Akár a kormány, akár szolgáltatók, követeléskezelő cégek miatt. De nem áll ki magáért. Nem ér neki kényelmetlenséget, pénzt, kockázatot. Akkor miért várnánk el, hogy a kormánynak érjen valamit? Sokan leszarják a másokat érő jogsértést, és így nem nagyon lesz olyan, hogy más értük álljon ki. 

Akinek semmije nincs, annak elvei, elhatározása, ideje, ereje sincs. Nincs érdek érvényesítő képessége, így a politikus szemében annyit is ér. De egy dolog van. Van választása. És ha akar változtatni, akar tenni valamit, fel akar lépni a problémák ellen, hát lehetősége is van. 

Amíg lehet, én a törvényes megoldásokban hiszek. De nem tagadhatom le, hogy vannak ellenérvek. Vannak alkotmányjogászok, akik jogi elvekből levezetik, mikor szabad átlép a törvényesség határát. És lehet, hogy nekik van igazuk. De tény, hogy akár a törvényes, akár az alkotmányjogászok érve mentén a törvénytelen tiltakozás mellett dönt valaki, sok lehetőség van. De ha nem állsz ki a jogaidért, neked nem ér a jogod, vagyonod, családod ennyit, akkor felesleges képmutatás azért panaszkodni, mert a kormány nem tiszteli mindezeket.