Kocsis Máté valóban homoszexuális... Ungár Klára viszont nem normális

... és nem hiszem, hogy sikerrel perelne ezért az állításért. Ugyanis, hamar hozzá kell tennem, egy kiegészítést amire könnyen rábólint ő is. A "látens" és az "ösztöneit elnyomó" homoszexuális kifejezés ugyanis minden emberre rámondható, Kocsis Máté viszont ember. Ez utóbbi állítást ő sem fogja tagadni, és nem hiszem, hogy azokkal a szempontokkal vitatkozna, ami miatt a "látens" az "ösztöneit elnyomó", "gyógyult" vagy egyéb jelzővel kiegészíthető homoszexualitás mindenkire rámondható lenne. 

Ezek mögött a jelzők mögött egyetlen szempont van. A tudomány mai állása szerint a homoszexualitás nem egy fekete-fehér valami, hanem genetikai alapon valahol a két véglet között vagyunk, minden embernek van valamennyi homoszexuális oldala is. A genetika, a valószínűségek így működnek. Hogy ez csak "látens marad", "elnyomjuk", "kigyógyulunk belőle" alapvetően a környezeti hatások és egyéni döntések sorozatától függ. Ezeknek a döntéseknek és ezek további kezelésének viszont lehet erkölcsi vonzata is. És ezen a ponton már Kocsis Máté áll jól, Ungár Klára borzasztó rosszul.

Mert azt tudjuk mondani, hogy Kocsis Máté, mint minden ember valahány (0-tól különböző) százalékban homoszexuális, ha a genetikai hátteret nézzük. Innen pedig neveltetés, egyéni döntések, és külső ingerek hatására lett az aki. Elnyomja az ösztöneit? Hogy a francba ne, a szaporodásra vonatkozó ösztön "nem kér beleegyezést a másik féltől", hogy az erkölcs, a társadalmi normák, az egészséges értékrend jegyében elnyomjuk ezt vezet oda, hogy nem vagyunk erőszaktevők. Sőt az éppen csak szaporodásképes fiatal egyedekből sem építünk háremet. Attól, hogy a hasonló primitív ösztönöket a döntések, az egyéniség, az értékrend elnyomja, attól vagyunk emberek.

Akik ezt leszólják és az ösztöneit követve pillanatnyi boldogság keresését tekintik fontosnak, a kielégülésük érdekében hozott döntéseknél sem a család, sem az egészség, sem mások egészsége nem számít, azok itt ne mutogassanak a természetre, a genetikára, mert volt döntési lehetőségük. Mint nekem is, vagy Kocsis Máténak is. És ez nem arról szól, hogy letagadnánk a genetikailag, biológiailag bennünk lévő x% homoszexualitás létét, hanem arról szól, hogy elismerjük: Van választásunk. És nem erre indulunk. Látens vagy ösztöneit elnyomó az ilyen ember? Mondjuk úgy, a többség az élete során sosem hiányzott a homoszexuális kapcsolat, nem alakultak ki a kapcsolódó feltételes reflexek, az élete során végig heteroszexuális volt. Az ösztönöket már az előtt elnyomta a választott értékrendje, sok más, hogy a szexualitás iránti érdeklődése kialakult volna. Sosem élt meg homoszexuális vágyakat. De a többinek sem hiányzik, nem okoz feszültséget, nehézséget a hasonló vágyak elnyomása. Így ezeket a vágyakat a többség nem tekinti az egészséges énképe részletének. 

A szexuális szadistából is azért nem lesz sorozatgyilkos, maximum pornó fogyasztó, vagy más ártatlan csoport, mert az ösztönök mellé oda teszi az erkölcsöt is, és a törvényt is. Ez az amit a társadalom elvár az egyéntől. És ez az az elvárás amit nem szeretnénk valamelyik ideológiai nevében lebontani. De a döntési lehetőség léte mellett is lehet valaki meleg, kedvelheti a szadomazot, vagy sok más dolgot. 

A legtöbb ilyen döntés nem fekete-fehér. Sok esetben egy meleg vagy leszbikus pár sem az ösztöneire mutat rá. Nem az az érv, hogy miért kellene elnyomni egy határokat nem ismerő ösztönt (ami sokfelé vezethet), hanem az, hogy ő X-ben, Y-ban találja meg élete párját, az összhangot. A lelkiismereti és vallásszabadságba pedig belefér az, hogy az otthoni összhang, a béke, a megtalált lelki társ fontosabb, mint a hagyományos heteroszexuális családmodell. Felismerve, hogy választhattál, és elfogadva a választás pozitív és negatív következményeit is, a hibáival együtt szeretve a másikat, és kitartva mellette. 

Ez egy olyan értékrend amire hetero-, bi-, és homoszexuális ember is képes, és senki jogait nem érinti károsan. És bizony egy ilyen pár, ha nevelőszülő lenne, sem a "szerelem határtalanságáról" beszélne, hanem a választás és a felelősség fontosságáról. Egy ezt az irányt képviselő pár lehet meleg, homoszexuális, stb. de valóban sértő rájuk nézve a buzi szó használata. Azért, mert a buzi szóval másokra utalunk: Azokra akik valóban nem tudnak, és nem is akarnak megálljt parancsolni az ösztöneiknek. Akkor sem, ha jogos egészségi vagy erkölcsi aggályok merülnek fel. És ez utóbbit képviselnék egy gyerek felé is.

Az első csoporttól nem féltem a gyerekeket. Az utóbbiról igen. De az előbbi csoport nem is akar provokálni, mert elfogadja ő kevesebbet ad a párjával a társadalomnak, kevesebbet is kap érte. Viszont a társadalmi párbeszéddel elérné, nem provokálva, nem bántva másokat, hogy többet is adhasson, többet is kaphasson. Sőt létezik egy érdekes csoport: A magukat gyógyult homoszexuálisnak nevezőké.

De mi ez a csoport? Valóban meggyógyulnának valamiből, ami önmagában nem is betegség? Ez utóbbi nem tűnik túl jó megfogalmazásnak. De ha azt mondom, hogy amíg a vágyak kiélése volt a fontos azt keresték, majd saját magukban segítséggel vagy anélkül helyre kezdték tenni a dolgokat amikor hiányérzetük volt, mert mást is kerestek, és azóta van fontosabb dolog az ösztönnél és a tanult reflexek is helyrejöttek immár heteroszexuális kapcsolatot is támogatnak, akkor már látunk egy jól körülhatárolható csoportot. 

A gond az, hogy ez a csoport ebben a formában nem létezik. Ha ugyanis már egyáltalán nem hiányzik neki a homoszexuális kapcsolat, akkor heteroszexuális. Ha mindkét nemmel szívesen építenek kapcsolatot, de a hűség tartja a házastárs mellett, akkor biszexuális egy heteroszexuális és monogám kapcsolatban: Ha a heteroszexuális kapcsolat csak kényszerből megy, frusztrált, ez pszichés problémákat okoz, akkor pedig nem indokolt a gyógyult szót használni. És nem is a homoszexualitásból kell kigyógyulnia. De ő is választott, élt a lehetőségekkel. 

És ez a lehetőség a házasságra, gyerekvállalásra a legelvakultabb homofób szerint is megilleti a homoszexuálisokat. És amikor hűséget fogadunk a másoknak, akkor a hűség, a család, stb. eleve fontosabb, mint az ösztönök, vágyak kiélése. És itt is a hibáival, hátrányaival együtt kell szeretni a másikat. És igen, lehet ebben a szellemben is homoszexuális család, de ott is a vágyak és az ösztönök helyére a hűség, a szeretet, a lelki társ, a közös élet kerül. Csak éppen a többség nem ezt választja. 

A provokáció, aminek elmaradását Orbán Viktor megköszönte egészen más alapon működik. Ez arról szól, hogy az adott ember számára stresszt, frusztrációt okoz, ha alkalmazkodni kell, a másik érdekében le is kellhet mondani. Az alkalmazkodás elutasítását, önnön fontosságának deklarálását szolgálja az a provokáció amiről tudja, hogy mást sért, bánt, akár mások jogait is sérti. Orbán Viktor ez ellen szólt fel, Ungár Klára pedig ezzel kapcsolatban tett kijelentést ami, az ügyhöz hasonlóan, tisztázza őt mennyire érdeklik mások jogai.

De tisztázni kell valamit, hogy a hasonló hozzáállás nem függ össze a homoszexualitással. Van aki úgy gondolja, ő BMWsként veszélyeztethet másokat. Másoknál politikai meggyőződés és kapcsolódó drog ügyek, stb. az alapja annak, hogy ő a társadalmi vagy erkölcsi normák fölé helyezi magát akár másnak ártva is. Azaz a probléma, ami miatt vagy konfliktus lesz, vagy frusztráció és amit betegségnek lehet tekinteni a homoszexualitástól függetlenül is létezik, és a homoszexualitásnak nem feltétlenül velejárója. Na ezért nem betegség a homoszexualitás. 

Az az ember aki a társadalmi normákhoz képtelen alkalmazkodni, mert az frusztrációt és stresszt okoz neki, előbb-utóbb ebből ki is tör, de ez addig is tüneteket okoz neki nem azért beteg, mert homoszexuális. 

Kocsis Máté nem úszhatja meg a látens / ösztöneit elnyomó homoszexuális jelzőt, mert az bizonyos szempontból minden emberre igaz, csak az a kérdés hány %nyi ilyen ösztönt kell elnyomnia, és ezt egyáltalán észreveszi-e, de ettől még harmonikus családban, heteroszexuálisként él, és még azt is elmondhatja magáról, hogy nem csak ennek született, de ezt választotta, mert értékek mellett állt ki, hiszen az az x% benne is megvolt, "választhatott" de nem arra indult el.

Ungár Klára viszont bebizonyította, hogy valami kapcsán nem tud a normák között élni, mert az nála pszichés tüneteteket okoz. Ha az állapota nem javul, akkor ez kisebb-nagyobb törvénysértések, társadalomra való veszélyesség felé tereli. Időszerű lenne a gyógykezelése, cselekvőképességének korlátozása. Illetve amennyiben tudott még mérlegelni de a provokációja, sok beszólása bűncselekmény lehetett, akkor a közügyek gyakorlásától való eltiltása. Ezt úgy sikerült elérni, hogy közéleti szereplőként, az ennél durvább minősítést is tűrnie kell. 

Ja és kedves Klára: A beszólogatásod óta megy a ki az "esetleg ösztöneit elnyomó", stb. baromira gáz, hogy azokat akikre igaz ugyanígy a biológia, genetika, de heteroszexuálisok (bár tudjuk van bennük x% homoszexuális) ezen identitás választásuk alapján "ösztöneiket elnyomóként" zargatják sok felületen. A hisztid ennyiben másokat is sért. Tanultam biológiát, ismerem a genetikát, értem azt, hogy itt miért vagyunk a két véglet között, hogyan megy a természetes eloszlás. És ha sikerül egy olyan képet kitalálni, hogy aki a benne lévő x%-nak nem hódol be, az ösztöneit elnyomó homoszexuálisként megbélyegezhető, leszóló álláspont az, amiért elég sokaknak baja van a Pride mozgalommal, sok esetben a liberális önjelölt megmondóemberekkel. 

Tudom, ha veled és pár követőddel bajom van jusson eszembe a gondolat, ha anyád, apád (vagy a követőid szülei) nem nyomják el magukban az ilyen ösztönöket, hanem éppen arra felé indulnak el, akkor talán ma nem lenne probléma sem. De tudod ők a választásuk, és a családjuk mellett a kapcsolódó hátrányok ellenére is kitartottak. Ebbe pedig az utód mostani viselkedése is bele tartozik, de a gyermekeiket talán azok hibáival együtt is szeretik. Mert egy normális ember így tesz. Így nem fogok azon keseregni, hogy milyen kár, hogy elnyomták a bennük is természetszerűen meglévő ösztönöket. 

Inkább azt kérem, hogy mielőtt folytatódna a hiszti azok ellen, akik a heteroszexuális életet, a családot, stb. választják azoknak mielőtt beszólnátok, jusson eszetekbe az, hogy a tudomány mai állása szerint a szüleitekben is megvolt az x% homoszexualitás, de ők is így választottak. Ilyen választás nélkül ma ti se élnétek. És a hasonlóan választók leszólásakor elfelejtitek, hogy ők is apák, anyák, gyermekek, testvérek, stb. és így sok embert bántotok.