Másról akartam ma írni, de az élet közbe szólt

A már-már közhelynek hangzó, de sokak által elfeledett csattanó annyi lett volna, hogy bizony a politikusnak feladata, hogy mindenkire tekintettel legyen, mindenkit meghallgasson, és valamennyire mindenkit képviseljen. Akkor úgy gondoltam, hogy ezt az Orbán vs. Pukli ügyön keresztül kell elővezetni, emlékeztetve a kormányt a kötelezettségére. Mert máshogy képzelünk el dolgokat, de mindenki érdeke, hogy jól működjön az ország, és bárkinél lehet fontos részigazság.Gondosan kivártam azt, míg elkezd lecsengeni az ügy, nehogy az legyen, mire leírom ezt az elvárást, már meg is valósul. De nem, maradt a vállalhatatlan mutogatás. A szociknál, a baloldalnál többet pedig csak Brüsszelre mutogat a kormányoldal.

Ma új üzenetet kell elmondanom: A kormánynak nem csak meg kell hallgatnia mindenkit, nem csak képviselnie kell mindenkit, de meg is kell védenie mindenkit. Mert legyen szó természeti katasztrófáról, gazdasági összeomlásról, vagy terrorakcióról az mindenkit érint. És bizony meg kell hallgatni azokat akik a másik oldalon állnak. Mert Magyarország mi vagyunk. Ellenzékiek, kormánypártiak és a politikát messzire elkerülők együtt. És a mi szavunk is fontos, a mi jövőnk is fontos, a mi életünk is fontos. De van egy ennél is fontosabb üzenet: az EU, Brüsszel is mi vagyunk. 

És baromira nem arról van szó, hogy óvatosan, kesztyűs kézzel kezelve a helyzetet, szóban elítélnénk a terrorcselekményt, kitennénk egy belga zászlót, kötelességszerű üres részvétnyilvánítás után menne minden tovább, csak kicsit bosszankodnánk, hogy nekünk is korábban kell kiérni a reptérre, minket is zavar a sok TEKes a metróban. Nem arról van szó, hogy az üres szavak után újra lehetne Brüsszelt, az ottani "bürokratákat szidni". Hanem arról, hogy mind az EU, mind a NATO kapcsán elmondtuk, egy közösség vagyunk, ha egyikünket bántod, mindannyiunkat bántod. Ha egyikünket bántod, mind odamegyünk megvédeni. És ha kell, hát mind visszaütünk. A felkínált szövetséget, az ebben tett vállalások lényegét kellene komolyan venni.

Amikor a Daesh rendel meg egy terrorakciót, a célpontok között ott vagyunk mi is, és a bomba, a robbanóöv nem válogat baloldali, jobboldali, magyar, német, francia és mondjuk román között. Amikor az EU értékei, a piacgazdaság miatt éppen úgy lett a Daesh ellensége Európa, ahogy egyes orosz - ukrán oligarcháké is, akik jó eséllyel az ottani szakadárok mögött van, akkor mi is az ellenségeik vagyunk. És a Daesh is, és az érintett oligarchák is kíméletlenek az ellenségeikkel. 

Az EU, a NATO mi vagyunk. Ha az EU, a NATO céltábla mi is azok vagyunk. És erre nem lehet nemzetállami megoldást adni. Ha mi, a NATO lépünk, akkor nem az a kérdés, hogy milyen fegyvert szeretnénk Magyarországon tudni. Hanem azt, hogy valamennyi NATO ország légiereje a saját közös erőforrások részeként használhatja a magyar infrastruktúrát is, mert feltétel nélkül közösséget ígértünk a megtámadottaknak és az őket védeni, a támadókat válaszcsapással elrettenteni igyekvőknek.

Brüsszel, mint az EU, az ottani bürokrácia központja lett célpont. Pont azért, amiért Orbán Viktor is "Brüsszelezik", de nem Brüsszel vagy Belgium vagy ott egyik vagy másik ember volt a célpont. Hanem az EU és a NATO, két olyan szervezet amivel a Daeshhez hasonlóknak problémája van. És mivel elsősorban a NATO-tól félnek, ezért a NATO a fontosabb célpont. És ott röhögnek, hogy a sok gyáva "euroatlanti", nyugati ember megígérte, ha egyet megtámadnak mind visszavág, de még mindig nincs a NATO és a Daesh között "igazi háború", a felelősök, felbujtók jelentős része még mindig jó eséllyel megússza. 

A repterek lezárásának oka a kárelhárítás és a félelem, és nem az, hogy amikor megígértük, hogy kiállunk a megtámadottak mellett és minden erőnkkel visszaütünk, azt komolyan gondoltuk volna. Mert félreértés ne essék, az utóbbiak kapcsán is sok repteret le kellene zárni, mert közelebb van a Daeshhez mint sok amerikai bázis, akkor a NATO ezeket használva több csapást mérhet rövidebb idő alatt a Daeshre. 

#WeAreNATO #WeAreEU 

És elnézést ez a kvóta ügyekben való kérdések kapcsán is igaz. Nem viselhetünk szabadságharcot az EU, a NATO, Brüsszel ellen, mikor annak részeként mi magunk is támadás alatt állunk. Tisztázni kellene: Mi ragaszkodunk ahhoz, hogy válogassunk a közbiztonság, nemzetbiztonság miatt, de aki hagyja, hogy válogassunk attól mi is veszünk át olyat akit átvehetünk. Mert vannak jogos szempontjaink, de a közös ügyet sem szabad figyelmen kívül hagyni. De el kell várni azt is, hogy velünk is legyen meg a szolidaritás, a mi szempontjaink, jogos igényeink is érvényesüljenek. 

Mondjuk a tervezett nagyságrendben áthozni olyanokat akik valamiért a másik táborokban nem voltak biztonságban. Mert az iszlám többségű táborban nem iszlám hitűnek lenni nem épp megnyugtató helyzet, mert egyedülálló nőként, gyerekként sok veszély leselkedik rá. Akiknek vitán felül joguk és okuk lehet továbbmenekülni, és akiket el tudunk helyezni. Ahol van hely a gyermekotthonokban oda bekerülhet sok bevándorló. Más esetben a nyelvet megtanulni hajlandó, veszélyben lévő nőből is lehet jó nevelőanya.

De tisztázhatjuk: Halal étel nincs, továbbmenni nem tud, mik a feltételek. Szerintem 2 hét alatt eljuthatnánk oda, hogy ez a válogatás mindenkinek jó. Annak akit elhoztunk, az országnak és annak az országnak ahonnan nem csak menekültet hoztunk el, de az ottani táborban csökkentettük a feszültséget is. Ha pedig a küldő országnak nem tetszik, hát náluk pattogna a labda. És bárhogy is vitatkoznának bürokraták az elég jó érv, hogy a menekülőre nem engedjük rá azt aki elől menekül, neki is jár a biztonságos menedék.

Nem hiszünk abba, hogy Marx és Lenin véleménye alapján "az elnyomott, nem lehet elnyomó" ezért a táborban lévő "szegény menekült" akinek nem is járna menedékjog, ne veszélyeztetné azt akinek viszont járna. Ezt a fajta "kulturális marxizmust" elítéljük és minden erre építkező, másokat elnyomó csoportot is. Ugyanis tudjuk, hogy ennek az elképzelésnek a jegyében hány embert öltek meg a kommunista diktatúrák idején. 

Félreértés ne essék: A fenti elvet olykor oly lelkesen használó politikai csoportok tagjaival sok dologban sosem fogok egyet érteni, a politikájukat vállalhatatlannak, károsnak, sok esetben bűncselekménnyel határosnak tartom. De ettől még, ha akár a Daesh akár más külső ellenség őket támadja, akkor is előrébb való az az ígéret, hogy megvédjük őket, hogy melléjük állunk, és aki bántja őket annak velünk is kell számolnia. 

Ha a kopasz buzizik a Pride mellett és panaszkodik, mert ott olyan történik amit neki nem engednének, akkor joga van a vélemény-nyilvánításhoz. Nem kell PC öncenzúra, nem kell kulturális marxizmus, és minden csoport helyzetéről lehessen pro és kontra beszélni. De azt elvárom tőlük, hogyha csak egyetlen "brüsszeli buzit" is robbant fel a Daesh akkor az ígéretet, hogy ilyenkor minden NATO ország, minden ottani polgár mellé állunk, és amit az ország közösen vállalt vegyék komolyan. 

Jelenleg minden ország a "miért pont én" nemzetállami megoldás híve. Pedig az igazság az, hogyha a Daesh de jure nem is létezik, de facto létezik és effektíve háborút indított ellenünk. Ezt tényként kellene elfogadni, és mi, mint NATO (katonai szövetség) olyan háborúban állunk a Daesh erőivel, amiben a Daesh támadja a civil lakosságot, mind a közé elrejtőzve kikényszeríti, hogy ezt a NATO is megtegye. 

Megvan a helye a politikai vitának is, és megvan a helye a kötelességnek is. És ugyanezt mondom el Orbán Viktorral, Obamával, a tanárokkal, a kopaszokkal és magammal szemben is. És most mi vagyunk a NATO, vállaltunk valamit. Ideje megmutatni a Daeshnek, hogy büntetlenül nem mészárolhatják le a társainkat, és hogy a társaink családjának járó elégtételt az ígéretek szerint megkapják. Visszaütünk azzal, amivel kell. 

Nem az a kérdés, hogy ki fog cselekedni. Hanem az, hogy mi a NATO cselekszünk, mi az EU cselekszünk, mi a civilizált nyugati világ cselekszünk. És aki háborút indít ellenünk vagy egy háborút indító rendszer részeként azt támogatja, az magára vessen. Mert, ha egyet megtámadnak közülünk, és mindegy, hogy Flamandot vagy Vallon-t, akkor mindannyiunkat támadnak. És, ha kell mind visszaütünk. Ha kell, mindennel amink van. Mert mi, a nagy transzatlanti közösség ennyiben egy nagy család vagyunk.

És ez az ígéret fontosabb, mintsem az, hogy a Daesh és az azt kitermelő helyi csoportok elleni háború nem lesz szép.