A kórházakban kétségbeejtő állapotok uralkodnak, és közben épül a Stadion. Amiben talán soha nem lesz telt ház. De egyes stadionok mellé kisvasút is épül. Pedig abból hány inkubátort lehetne venni... Az utóbbira a válasz többnyire 0. A legtöbb támogatás amit kapunk, jöjjön EU-tól, egyes sportágakhoz kötődő szponzorokhoz felcímkézett pénz. Amit tisztességes ember arra költ, amire kapja. Ugye tudjuk ez a logika sokakat nem zavar, hiszen mondjuk az UNICEF egy témával kampányolva arra gyűjt pénzt, utána az megy külföldre tök más célra. De fogadjuk el, hogy az állam nem az UNICEF és az EU nem a 100 forintot adományozó kisnyugdíjas. 

Ha a pénzt véletlenül sem arra kaptuk, hogy azt felélve pótoljuk a festést, üres kenyér helyett bélszín legyen vacsorára, akkor hiába éreznénk úgy, hogy ez fontosabb lenne a kórházakban, mint a Stadion a falu szélén nem jutnánk el sehova. Arra a legtöbb ilyen pénz nem fordítható. És értem én, hogy az előző kormányok idején megszokott 30 centis kilátó sok faluba jut, stadion meg kevés városba, és ez igazságtalan, csak a 30 centis kilátó biztosan nem termel utána hasznot, a stadion meg igen. Akkor arról szólt, hogy az kap megrendelést aki a legtöbb pénzt visszaosztja. Most ilyen kenőpénzes lopás helyett a "haverok kapnak stadiont, amit haverok építhetnek" sógorság-komaság van.

És a kitiltási ügyön kívül ez is a jellemző. Nem az Alstom ügy, nem az, hogy "adj 50%-ot vissza és megmarad a rádiód". Hanem az, hogy a barátok kerülnek helyzetbe. Ha a verseny tisztaságát, az esélyeket nézzük, nem jobb ez, mint a megvesztegetés, az igazi korrupciós ügyek. De van pár fontos különbség: Itt kevésbé zsarolható az érintett politikus. És míg egy Alstom ügy mögött álló megvesztegető csak pár dolgot kínál, addig barátokkal sok mindent fel lehet építeni, rendszerek is folyamatok jelenhetnek meg.

A továbbjutás nem igazolta a focira fókuszáló politikát. Egy vagy akár 10 vagy akár 100 stadion sem hoz önmagában változást. Nem hoz, hiszen közhely az, hogy a labdarúgás kapcsán a magyar edzők, vezetők szakmai színvonala cseppet sem ideális, a vezetők sem a saját határaikat, sem a játékosok korlátait nem ismerik fel. Akinek számos sportághoz lenne tehetsége az nem feltétlenül lesz labdarúgó, mert a kialakult posvány számára nem vonzó. És nem lehet egyik pillanatról a másikra megoldást találni. 

A fociba fektetett pénz őrült és értelmetlen pénzszórásnak tűnt. El lehetett mondani, erre költünk, de teljes eredménytelenség, üres lelátók és volt az ellenzéknek is csodafegyvere, amivel a migránsok, a rezsicsökkentés és sok más után visszavághattak. Az EB-s továbbjutás után persze nem lesznek tele a lelátók, a bajnokság nem lesz sokkal erősebb. De van egy siker, ami sokakat megmozgat, pénzt is megmozgat, a külföldre kerülő játékosok is "értékes exportcikkek" megjelent egy kis gazdasági realitás. A focimilliárdok megszűntek hatásos ellenzéki csodafegyvernek lenni. Sőt az ellenzék eddigi kritikái után úgy látszik ők mérték fel rosszul a helyzetet. Pedig nehéz volt fejlődést elérni.

Továbbmegyek: Sokan nem hittünk abban, hogy lehet megoldást találni. Kis ország vagyunk. Egy nagyobb országban, több ember közül könnyebb top tehetséget találni, több pénz jut a képzésükre. Így pedig nagyon nehéz lenne olyan sportágakban tartósan az élmezőnyben lenni, amik a legtöbb pénzt hozzák. Sok egyéni sortnál van lehetőség arra, hogy nálunk legyen a világ legjobbja. Egy magyar embernek erre nincs kevesebb esélye, mint egy amerikainak. De arra, hogy sok kiemelkedő embert találjunk, legyen egy top ligánk, eleget költsünk mindenki fejlődésére kevés.

A fő gond pedig nem az, hogy nem jön a jó eredmény, hanem az, hogy ezzel együtt a sportolók "szerencsétlen lúzernek" tűnnek, ez pedig nem hozza meg a lelkesedést a sportra. Ha a többség nem sportol, az jelentős egészségügyi kockázat, ami túlterheli az egészségügyet, a túlterhelt egészségügy kapcsán még rosszabb kórházakat látnánk. Ha többen mozognak, egészségesebb életet élnek, akkor talán a megelőzött betegségek kezelésére nem kell költeni, több magad étkezésre, festésre, fejlesztésre.

Ha a válogatott egyetlen valamire való eredménye is az osztrákok elleni győzelem lenne, már akkor sem nyeretlen lúzer szerepében tetszelegnek. Portugáliától kikapni nem szégyen. Az Izland elleni döntetlen kapcsán pedig sem a körülmények nem voltak ideálisnak nevezhetőek, sem a bíráskodás nem volt tökéletes. Ennek ellenére eljutottunk oda, hogy egy újabb ponttal, újabb az UEFA-tól szerzett elkölthető összegekkel vagyunk gazdagabbak. És sokan látták a mérkőzést, felkerültünk a térképre. És 100% a továbbjutás esélye a 16 közé. Persze a józan ész azt mondatja velem: Ott már még valószínűbb a kiesés.

Aztán előkerül a "ha". Ha nem kapunk olyan bírót aki nekünk fúj úgy, mint ez a ruszki Izlandnak. Ha nem kapunk gyenge ellenfelet. Ha az ellenfélnek nincs rossz formája. Ha nem tudja a magyar csapat erőn fölül teljesítve meglepni az ellenfelet. Ha az ellenfelünk nem repül az EBről kizárás miatt. Ha nem az dönt, hogy a meglepetés csapat könnyen megveri a kötelező eredményért kapaszkodót. Ha nem számolom azt, hogy ellenünk kevesen készültek fel. 

Az eredmény változást hoz. Mert a gyerekeknek lehet kicsit több "példakép" ebből a sportból. Még akkor is, ha szerintem ez a sport nem jó példát mutat. És talán van hely nekik ahol tanulhatnak, nevelkedhetnek Hiszen a nagy akadémia alapítási trend elindult, és ott várják az ifjú labdarúgókat. És ebbe a képbe illik bele Felcsút is. Amiről persze sok rosszat lehet mondani. 

A felcsúti stadion üres, az akadémia csapata kiesett az élvonalból, az odavezető kisvasút kihasználtsága is hagy némi kívánnivalót maga mögött. A környéken lévő szállások, munkahelyek, stb. sem teszik a környéket vonzóvá, így kevés tehetség családja költözne oda. Bár úgy, hogy a Stadion mellett már a kisvasút is munkahely, jobban lehet ingázni, lesz szállás, az arborétum is fejleszthető, egyszerre fejlődik a közlekedés, a helyi álláskeresés lehetősége.

Felcsút pocsék hely sok szempontból. Az idegenforgalomhoz azt szokták mondani, hogy vagy tó kell, vagy hegy, Felcsút pedig sem homokos partot, szép strandot, sem menő sípályát nem tud felmutatni. Sokan azt mondják, hogy ami felépül, azt csak az állami pénzcsap tartja életben. Lehetne szebb, jobb helyen építkezni. Csakhogy egy hosszú távú építkezésnél tudni kellett azt, ha lehetett stadion, akkor lehet kisvasút is. Majd lehet kastélyszálló, kerékpárút (sport és egészségmegőrzés), gasztrosétány, etyeki borvidékre épülő túra útvonalak és ki tudja mennyi más még.

Ha lesz megfelelő infrastruktúra, a környékre oda tud költözni sok ifjú tehetség családja. De ezzel együtt lehet majd iskolát fejleszteni és még számos más dolgot. Nem azért, mert a szülőfalu és megalománia miatt oda kell fejleszteni. Nem azért, mert ott van megfelelő stróman. Hanem mert ott élnek azok a barátok akikkel sok projektre előre lehet gondolkodnia Orbán Viktornak.

A kisvasútnak most kevés értelme van. De amikor nem csak az Arborétum fejlődik, hanem minden jelenlegi terv lefut, és sok más fejlesztés miatt lesz elég lakosság más iskola fejlesztéshez, uszodához, stb. és Felcsút a környék valódi központja lesz, akkor majd több ingázó használhatja. De ezzel együtt a Puskás Akadémia is jobban fog működni. mert több tehetségnek lesz jó oda költözni. Mert jó feltételek, sok tehetség mellett már le lehet szerződtetni egy tisztességes trénert, és az ott nevelt tehetségekkel még kevésbé lesz posvány a magyar labdarúgás is.

Millió és egy lépés van ami önmagában baromság. A Felcsút projekt is ilyen. Ami Dárdai, Storck és a nemzeti 11 sztárjai nélkül sosem nyerne értelmet. De megteremtette a feltételeket, és ezekkel a sportolókkal, a kedvező lehetőségekkel értelmet nyerhet. Felkerültünk a térképre, és ha valaki itthon focit akar csinálni, akkor van hol, megvan az infrastruktúra. Nem az eredmények után van szükség sok akadémiára, szép stadionokra, hanem az ilyen fejlődési út alatt, amikor felkerülünk a térképre.

Nem tudhatta Orbán, hogy lesz egy Dárdai, egy Storck. Ő a következő EBvel többet számolt, hogy ott sok rendező között ott leszünk és akkor... De már most eljött egy vállalható eredmény. És biztos vagyok benne, hogy így azért egyre több pénz lesz a sportban. Részben a külföldre igazoló játékosok eladásában. Ami azért nem rossz exportcikk.

Ha sokszor váltunk irányt protest szavazatokkal, akkor egy ilyen rendszernek nincs ideje kiépülni. De merem látni azt, hogy amit csinál a kormány az rendszert alkot. És ahogy a rendszer összeáll az újabb és újabb projektek során, egy idő után van esély rá, hogy ez elkezd működni. Oda-vissza váltogatva, politikai váltógazdaságot építve pedig nem.

Az Orbán kormány számos dologban piszok rossz. Nem költ eleget az oktatásra. Igaz, a pedagógusok bérét felemelte, több helyen igyekszik többet költeni rá. Máshol meg akarja fogni a költségeket, ami sajnos sokszor rossz. Sok dologban az emberek nem is a partnereik, így a központosításnak nem az előnyeit, hanem a hátrányait látjuk. De a problémák nem most kezdődtek és más sem mert hozzányúlni a kérdésre. Ma sem költünk eleget az egészségügyre. De vannak kórház fejlesztések, egészségvédelemmel igyekszünk csökkenteni a terheket, és akkor a kevesebb is többre lehet elég.

Nem kávézok. Így marad a tea és az energiaital. Baromira nem örültem az utóbbi megadóztatásának. De megértem azt, hogyha ezzel pár ember kevesebb koffeint viszi be a szervezetébe, megúszunk pár szívrohamot, akkor annak a költségeit is megspóroltuk. Ha pedig arra kevesebbet kell költeni, akkor több marad azokra a leromlott kórházakra amik 8, 10 vagy 12 éve is lepusztultak voltak. 

Szerintem a mindennapi torna óra rosszabb, mint az iskola által is biztosított, de máshol is igénybe vehető sporttevékenységből kötelezővé tenni mondjuk akár heti 7 órát is. Az 5*45 perc helyett. De erre volt lehetőség, és talán egy idő után meghozza az egészségügyi hasznát. És akkor majd nem megelőzhető problémákra kell költeni az egészségügyben, hanem arra amire mindenképpen szükség van. És lehet fejlődni.

Mindenki folyamatról beszélne minden kis eredmény után. A folyamat létezik. Csak ezek az eredmények még a körülmények szerencsés összjátékának tudhatóak be, és a folyamat elején vagyunk. És ennek a folyamatnak egy része az is, hogy a fociipar kóklerjei helyett eljutottunk Dárdaiig, Storckig. Az irány megvan. Csak azt győzzük kivárni, hogy ne legyen ciki a kormányzati munka, és a politikai válogatottjának is legyenek meg a Dárdaijai, Storckjai, Királyai,...