Úgy látszik a gyermekbántalmazás számos formája nem üti meg az UNICEF ingerküszöbét. Érdekes az, hogy a gyermeknapról, mint nemzetközi ünnepről és apák napjáról egyaránt elfelejtkeztek. A menekültek napjáról viszont nem, és ugye nem kell sokat keresni más általuk is megünnepelt napokat. Nem véletlenül beszélek arról, hogy a gyermekek védelmére adott pénz, nem valamely politikai oldal erősítését szolgálja. De jelenleg sajnos számos kérdést sikerült rosszul átpolitizálni.

Nem állítom, hogy a kormány oktatáspolitikája jó lenne, vagy akár csak egy közepes alternatíva mellett labdába rúgna. De abban biztos vagyok, hogy nem ők találták ki a diáklányok csoportos vetkőztetését. A Dömsödi általános iskola elsőre átlagosnak látszik. Már akkor, ha a Google utcatérképét nézzük. A második világháború után az építőiparban nem az építő, hanem az ipar lett a hangsúlyos. Kevés kreativitás, kevés értékteremtés, annál több olyan épület amiket az ország bármely pontján látunk. Gyorsan kellett újjáépíteni az országot, és a szocialista ipar ilyen. Hangulatra nem más egy általános iskola Dömsödön, mint egy Dunaújvárosi iskola.

Ilyen és hasonló épület bárhol lehet, még akkor is, ha egyik-másik építész ebből is megpróbált kicsit többet, jobbat, szebbet kihozni. És sajnos ez nem csak az épületre igaz. Hanem a kedves tantestületre is. Rendben az Indexen megírt történet első látásra egyedi. Idézném a vonatkozó cikket, még ha a többség olvasta is. 

Miután a takarító kiakadt, amiért a lányvécében valaki a csésze mellé piszkított, a dömsödi általános iskola tanárai egészen elképesztő magánakcióba kezdtek. A másodikos és harmadikos (8-9 éves) kislányokat sorba állították az udvaron, majd a tanítónők és a takarítónő hármasával az egyik terembe kísérték őket, ahol levetett bugyival kellett pucsítaniuk, hogy lelepleződjön a bűnös.

Ha a Blikk állítása igaz, és egy tanár megjegyezte, hogy pár év múlva úgyis lehúzzák a bugyiját, hát az ismét nem jelent túl sok jó dolgot. De abban biztos vagyok, hogy egy ilyen akció nem ötletszerűen jön. Mert a gyerekek ide-oda küldését, az erre jutó időt, termet meg kell szervezni. A tantestület többsége benne van. Ha ezért megkapnák az illő felelősségre vonást és kimondanák a pedagógusi pályára való méltatlanságukról, akkor az iskola pillanatok alatt bezárhatna. 

Látszólag egyedi eset. Lenne. Ha nem bő egy hónapja került volna elő Dunaújváros és a Petőfi Sándor Általános Iskola. Ahol bizony a fiúk büntetése hasonló esetben a kollektív bűnösség elve alapján WC pucolás volt, büntető jelleggel, megalázó módon. Ami szintén nem egy személyi felelősség volt. És pontosan tudjuk azt is, hogy a gyermekbántalmazásra hivatkozva kampányoló, de a pénzt másra költő szervezetek akkor sem foglalkoztak a kérdéssel. 

Azt gondolnánk: Rendben 2 eset, nem sok, ennyiből hiba bármit is megítélni. De az iskolákban nem itt van az egyetlen probléma. Mindannyian ismerjük a történetet: Az iskolában az egyen menza kaja elfogyasztására van lehetőség, másra nem feltétlenül. Az iskolák magyarázata az előírásokról viszont valótlan, aki viszont az étel nem megfelelő a helyzet megalázó, és a megfelelő táplálkozás hiányában veszélyes is. Tudom: Orvosi igazolást egyre többen elfogadnak. 

Kérdezzük már viszont meg a szabad vallásgyakorlás kapcsán a kóser és a halal étrend betartásának lehetőségét? De azt hiszem más vallások is rendelkeznek kapcsolódó előírásokkal. A kapcsolódó megalázó helyzetek mindennaposak. A szegregációt jelentő jogsértések sem törvény, kormányrendelet szintjén szoktak jelenni, hanem a tantestületek munkáját dicsérik. Az ilyenkor való "kirekesztés" (te nem ehetsz a többiekkel, mert zsidóként kóser kosztot ennél) megalázó, a gyermekek emberi jogait sértő, mégis elterjedt magatartás a hazai iskolákban. 

A KLIK kudarcánál sokan említették, ha közösek a források, akkor az iskola kevésbé adja ki a termeket, kevesebb plusz forrást szerez. Nos lett volna egy másik opció is: Összefogni. Megkönnyíteni egymás munkáját, a levedlett dolgokat cirkulálni, a gyermek érdekét védeni. De valahol ez nem volt fontos. A gyerek ebben a politikai harcban csak kiszolgáltatott eszköznek tűnik. És sajnos a harc során a gyermek jogai sérülnek, olykor ellene követnek el ezt-azt. Úgy gondolom, hogy a pedagógusi pályára nem méltó az, aki "miért tennék valamit a gyerekekért, ha más iskolával közösen részesülnénk" alapon nem tett semmit. 

A központosítás kudarca ezen a téren borítékolható, csak ehhez a tanárok ilyen hozzáállásán is múlott, és azt hiszem ez sem arról szól, hogy megszolgálnák a bizalmat. 

De nem a kormány mondja azt a lányoknak, hogy nekik nem való a programozás, inkább csináljanak valami szépet. Ez is jogsértő. Nem, nem lettem femináci, hogy ezt említem, hiszen tudom számos jól jövedelmező pályáról a fiúkat tartják távolról, sok olyan "pálya orientáció" amiben a fiúkat terelik olyan "fiús" pályákat említenek amikhez alacsonyabb végzettség kell. Az erre való tanári orientáció az esetükben a továbbtanulás esélyeit is rombolja. Csak éppen a lányok és a STEM példája jól ismert, és a gyermekek esélyeit rontó viselkedésre való példa. 

Ha a lányok szívatása szóba került, akkor eszembe jut egy történet: A Magyar-Portugál mérkőzés napján az évzárót. Majd az osztályfőnök úgy gondolta, ő még külön programot, beszédet tart. Majd büszkén ment ki a post a Facebookra, hogy ő mennyire gyűlöli a Focit. A jó hosszú plusz ünnepség miatt sokan maradtak le róla, pedig ez az országos ünnep nekik maradandó élmény lehetett volna. De arra is emlékezni fognak, hogy várták és ki vette el őket. Nos ez rombolja le a tanár - diák kapcsolatban a bizalmat, utána pedig már nehezebb akár oktatni, akár rendet tartani.

A problémák amiért sokan más iskolába viszik át a gyereket, sokan lettek magántanulók (sikerrel) akkor is helyi problémákat, a tanároktól érkező indokolatlan szivatást, a tanár - diák kapcsolatot, a tanár - szülő kapcsolatot aláásó, tanár által elkövetett manővereket hallunk nap mint nap. 

A tanulságok?

Hosszú ideig voltak kampányok a veszélyes gyanús idegenről. Kiderült a valódi bántalmazás sokszor ismerőstől jön. Például tanártól (pedofil tanárok, szextanárnénik esete) vagy családtagtól. Így a gyermek is kevésbé volt óvatos a valódi elkövetőkkel szemben. De volt 3 másik gond is. A környezet sem figyelt fel a bántalmazásra, mert más jeleket keresett. Sok bántalmazó úgy gondolta, "a bántalmazás nem az amit ő csinál, hanem amit a gyanús idegentől elképzel." Sok tudatosan ártó ragadozó pedig úgy gondolta nem rá, az ismerősre, hanem az idegenre gyanakodnak majd.

A feminista politika azt mondja a bántalmazók férfiak. A jelen esetben, a Dunaújvárosi esetben nem apukák, hanem tanárnők és takarítónők kerülnek elő. Ahol a vallási étrend miatt kirekesztenek, megaláznak gyerekeket, tanárnők és igazgatónők vannak többnyire a döntési pozícióban. Csak szerintük amit csinálnak az természetes. A bántalmazás nem az, hogy ők teszik tönkre a gyereket, hanem valami amit a férfiak, apukák csinálnak. A kialakult kép miatt őket sem a szülők, sem a hatóságok nem tekintik komoly veszélyforrásnak, és a gyerek se sokat tud csinálni az ilyen tanárnénik ellen. 

A másik pedig az, hogy ezeknek a tantestületeknek nem több, hanem kevesebb hatalomra, önállóságra, kontrollra van szükségük. Mert ezzel visszaélnek. A kormánynak, a hatóságoknak a szigorúbb és alaposabb ellenőrzés, kontroll alapvető kötelessége lenne. Igen, a kirívó esetekben büntető feljelentést is kellene tenni, és ezeket a pedagógusokat felelősségre kellene vonni.

A harmadik vélemény az oktatási reform és viták kapcsán egy kicsit lesújtó: Érdemes lenne a 2 fontos új alternatívát nyújtani. Az egyik távoktatási tagozatos központi általános iskolák, jó szakemberekkel. Érzésem szerint ez is hatékonyságot növelő intézkedés. A másik lehetőség pedig az, hogy ugyanez a távoktatási infrastruktúra egy "kihelyezett képzést" tudjon nyújtani, sportegyesületek, sportakadémiák, művészeti / tudományos tehetséggondozókkal együttműködve. 

A színházak, sport akadémiák kapcsán a "gyerekre tudnak vigyázni" és mellette egy erős távoktatási képzés, megfelelő pedagógus felügyelete a hasonló iskoláknál jobb alternatívát jelentene. Érzésem szerint ez esetben az aktív mozgáshoz szükséges infrastruktúra is adott. Ha a tanulás java része is itt lenne, a vizsgák egy része is ide kihelyezhető (vagy helyi felügyelettel online) menne akkor szerintem mindenképpen hasznos lenne. 

Sokan azt mondják, "de kell az iskola". Jelenleg sokan magántanulók, akár mert a szülő nem bízik az iskolában, akár mert a sportolással, színészkedéssel, stb. nem fér össze a napi iskolai részvétel. Náluk a magántanuló státusznál jobb a távoktatás. Az eddig ismert kimondottan negatív példát jelentő iskoláknál is jobb lehet.