Létezik a Brexitnek egy olyan forgatókönyve is, amiben nem az oly sokat emlegetett 50. cikkely játssza a főszerepet. Az, hogy egy ország "két részre szakadásánál" csak belső alkuk része, hogy mely országrészek "vállnak ki" és melyik tekinthető az eredeti ország jogutódjának sok szempontból. Azaz bőven lehet az, hogy a Brexit párti régiók "vállnak ki" a jelenlegi UKból amit aztán át is neveznek. A kilépés után új lehetőségeket kereső, minden nemzetközi kapcsolatot újratárgyalni igyekvő régiók lesznek papíron az új állam, ami "visszakaphatja a nevét". De hívhatják akár "Great Britain"-nek is.
Vagy ugye a várható "virágkor" ismeretében "Not So Great Britain" is remek és találó név lenne.
Ez esetben egyértelmű ugye az is, hogy az országból kiszakadó régió kiesése az EUból éppen úgy automatikus és azonnali lenne, mint a skót népszavazás után a skótoknál lett volna. Nincs 50. cikkely. A kilépésnek ez a forgatókönyve is működőképes. Persze azok az angol vidéki régiók akik azt látnák, hogy a maradáspárti országrészeket is elvesztik, az onnan jövő bevétellel, az ott lévő munkahelyekkel együtt brutálisan ráfaragnának. Sem a spanyolok, sem mások nem tudnák az EUban maradni akaró régiókat kitenni.
Azok a régiók akik a Brexit hírére kiválást helyeztek kilátásba az Egyesült Királyságból könnyen lehet, hogy egy ilyen forgatókönyv mögé többséget tudnának tenni. mert a maradni akaró régióknak ez egyértelműen jó, ha már az ország szakadása úgyis valószínű. A kilépés pártiak pedig több kötöttségtől, szerződéstől szabadulhatnak, és gyorsabban. A leszakadó régiók pedig érzésem szerint nehezen tudnák a "megszerzett szabadságot" bármely gazdasági vagy diplomáciai előnyre váltani. Egyrészt méretük, elszigeteltségük és korlátozott erőforrásaik miatt.
Ha az ország szétszakadása, régiók és akár London kiválása is felmerült, akkor egyáltalán nem biztos, hogy ennek a forgatókönyvnek a társadalmi és politikai támogatottsága kisebb, mint az 50. cikkely szerint bejelentett kilépési szándéknak. Az érdekes helyzet, hogy ahogy a német újraegyesítés során sem kellett egy ország felvételét újra tárgyalni, úgy ez is könnyen visszacsinálható. Azaz ez a fajta kilépés akkor is működhet, ha az EUs tagságot, jogokat, kötelezettségeket csak az ország egy kis része (Gibraltár) örökli meg. Viszont ez esetben ugye a NATO, ENSZ, WTO, IMF tagságot is újra kellhet tárgyalni.
Persze kérdés, hogy a Brexit és a maradás támogatottsága hogyan változik bármi döntésig és milyen más forgatókönyveket vizsgálnak meg. Tény az, hogy a kezdeti sokkszerű hatás után egyelőre további zuhanásnak nincs sok nyoma. Persze lehet még példa arra, hogy sokan a tőkéjüket akarják kimenteni. Mindenesetre a lassabb tempó miatt várható további látványos gyengülés forgatókönyve egyelőre nem látszik beigazolódni. A kapkodást viszont szerintem megtorolná a piac.
A fenti jogszerű lehetőség mellett persze működik az a merőben jogszerűtlen játék is, hogy a kilépésre játszó ország "nevetve áll a kötelességszegési eljárások elébe" és a legtöbb kötelességét nem teljesíti. Az, hogy jogilag bent van az EUban, de valójában a kötelességszegési eljárások kapcsán kiderül, hogy sem a jogokból, sem a kötelességekből nem teljesít mindent, így "de facto kint van" egy olyan helyzet amire való EUs reakciók valószínűleg ugyanúgy az EUn kívülre helyeznék a briteket.
Az esetleges magyar kilépés kapcsán a kormány kettős beszéde nem véletlen. Ugyanis jelenleg valóban nem akarnak népszavazást a kilépésről. És a kvóta népszavazást sem akarják kilépésre feljogosítónak érezni. Ugyanakkor Soros is elkerülhetetlennek nevezte az EU szétesését. Egy ilyen lehetőségre felkészülve, az angoloknál bemutatott EU párti reklámokat ellensúlyozzák.
A kormányzati kettős beszéd kapcsán azonban van egy apró de fontos momentum: A bennmaradásra nemmel szavazni, vagy a kilépésre igennel szavazni az nem azonos értékű cselekedet. Ugyanis a magyar népszavazás kapcsán az igenek győzelme kötelező, gyorsan megvalósítandó, és tartósan fennmaradó döntést követel meg a parlamenttől, míg a nemek győzelme nem jelent ilyen kötelességet. Ez alapján kénytelen vagyok azt mondani, hogy egy sem az EUban maradást, sem a kilépést nem megszavazó választói magatartás a "minden eshetőségre tudjunk reagálni" igényéből fakadó racionális magatartás.
Sokak számára "derült égből villámcsapás" a hír, hogy az osztrák elnökválasztást meg kell ismételni. De a vonatkozó alkotmánybírósági vizsgálatról azért lehetett tudni. Ha pedig a választás napjára a Brexit első sokkszerű hatása után normalizálódik a helyzet, az EUs szájtépés sem vezet sehova, akkor benne van a pakliban egy EU szkeptikus osztrák győzelem lehetősége is.
Ha Ausztria kilépne, sok keménykedés okán a lengyelek kilépnének, a V4ek többi tagján is komoly nyomás lenne a kilépésre, közben pedig érne egy kis Grexit, egy kis francia kilépési szavazás lehetősége, stb. azaz az EU szétesését váró forgatókönyveknek lenne igaza, ez a "mit és hova hozzunk el az angoloktól" kérdést aláásná akkor bizony egyik oldalra sem jó elkötelezettnek lenni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.