Nem a FIDESZnek köszönhető az egyre egyoldalúbb sajtó

Előre sejtem, ha a post címlapra kerül, a kommentek között biztos népszerű téma lesz a következő: X szerint nem tudok írni. Y megjegyez egy helyesírási hibát. Z szerint, ha ő nem ért valamit, az biztos rossz. A gond az, hogy a törvényben szereplő egyszerű mondatot sem érti. A legtöbb ilyen megszólaló közben persze ócsárolja a FIDESZt, mert a szemét kormánypártok miatt nem elég sokszínűek a megjelenő vélemények. Nem tudom: Olyan, hogy a kormánypártok, vagy kormánypárti politikusok akarnák belém fojtani a szót nem volt. Olyan, hogy a magát roppantul demokratikusnak képzelő Együtt egy politikusa? Egy ilyen eset volt. Olyan, hogy a kedves nyelvtannáci kommentelők? Millió és egy alkalommal. 

Ez nem hírlap, nincs verseny, igazán lenne idő jobbra, szebbre, csinosabbra a megszólaló szerint. A legjobban akkor szórakoztam, amikor egy 5 perces történet kapcsán, a sok létező hiba helyett, valaki egy dologba kötött bele, egy párbeszéd során az egyik szereplő egy mondatába. Ami nyelvi szempontból pont annyira volt igénytelen, amennyire a történet adott szereplőjétől várnánk. Ő saját magát WoD mesélőként azonosítja, olyan emberként aki egy játék kapcsán történetet talál ki, mesél el, és megannyi szereplővel dolgozik.

Addig viszont még nem jutott el, ameddig egy enyhén értelmi fogyatékos ember eljut 10 éves korára, amikor a második angol nyelvű sorozatot nézi, hátha felszed egy kis kiejtést: A történetek szereplői nem az irodalmi nyelvet beszélik, pláne nem tökéletes kiejtéssel. Addig jutott el, hogy ha ő ilyen esetben beleköt abba, ami nyilvánvalóan és szándékosan helytelen, akkor ott okosabbnak érezheti magát, mint a 6 éves rokona, aki mivel nem tud olvasni, ezt sem venné észre. Yeah, menő vagy barátom.

Volt olyan, hogy az anyázásból a végére jobbító szándékú kritika is kijött. Dícséret illeti az érintett kommentelőt. Mégis céltáblát csinálok most belőle. Igaza volt, olyan helyre nem tettem ki a vesszőt, ahol az a helyesírás mai szabályai szerint kötelező. Igaza volt, ez nálam jellemző hiba. Csakhogy van egy kis gond. A nyelv él, változik. A nyelvhasználók jellemző hibáinak megy utána a szabályzat, és nem fordítva.

Látsz egy szót, tudod azt, hogy az előtt kötelező lenne a vessző, és ezt felismered. Tök jó. Csak felteszek egy roppantul indiszkrét kérdést: Ez esetben mit jelent, mit jelez számodra a vessző? Azt amit már úgyis tudsz. Egy felesleges, redundáns karaktert. 

Ha valaki előzetes moderációt állít be, a cenzúra vádja mellett eljön a fő érv: ez ellehetetleníti a vitát. Pár értetlen ember elmondja: X vagy Y a róla negatív véleményt is kiengedte. Ez igaz. Csakhogy van egy probléma. Az előzetes moderáció lassítja a beszélgetést, a rendelkezésre álló sávszélességet csökkenti.

A vitákban, a társadalmi vitákban a sávszélességet csökkenti:

• Az előzetes moderáció
• A szerkesztés és annak elvárása 
• Azok a rendundáns részek amik a szerző szándéka szerint sem hordoznak jelentésst

Problémát jelent, hogy a post egy felesleges részlete is lassítja a megértéks, a kommunikációt. Mert meg is kell írni azt, el is kell olvasni. De ugyanennek a hiánya is problémát jelent. Hiszen a blog post egy olyan műfaj, aminek a lényegét éppen az adja, hogy egy vita része. Ha valamely részletre nem tér ki a post, akkor biztos lehetsz benne, a kommentek jelentős része a történetnek arra az oldalára próbál majd rámutatni. 

Beszéljünk a Laár storyról. A véleményem teljesen egyszerű. Egyetlen mondatban is elmondható: A Facebookon terjedő már rég nem aktuális történetek is rombolják azt a kommunikációs teret, rabolják el a rendelkezésre álló sávszélességet, amit Laár is igénybe vett. És itt ismét az elrabolt sávszélességről, időről van szó. 

A művész az akire felnézünk, a celeb az akire le. Laár híresség. Nem kötelező híresnek lenni, igénybe venni ennek az előnyeit. De ha az vagy, akkor erkölcsileg elvárható ezt felelősen használni. Miért az update elmaradása a fő bűn? Tovább keresik az erősítőt, tovább osztják, és mivel ezzel van több interakció akkor is eltemet más postot, ha ez már nem aktuális. Az az update ezért erkölcsi kötelesség. És minden megtaláló gyanús, mert hogy került ő a tolvaj vagy orgazda környezetébe? 

Ahhoz, hogy a te történeted ne rombolja, hanem építse a szolidarítást nem csak jutalmat kell ígérni, de fel kell készülni arra is, hogy megköszönd a segítséget részben mindenkinek aki megosztotta, aki segített keresni az erősítőt, részben egy olyan embernek akinek, mivel éppen gyanús, nem akarod. A létező legegyszerűbb technika ennek a feladatnak a kezelésénél az ő segítsége apropóján megköszönni valamit (ami nem az ügy része) egy közösségnek, aminek a megtaláló is tagja. Ebből a szempontból baromira más az, ha valaki mentősruhában érkezik meg és más az, amikor valaki Fradi Securitys pólóban. De más az üzenete az ilyen eljárás mellett a mentős sem akar újra segíteni történetnek, mint a verőemberről szólónak.

A szélesebben értett közösségi média, beleértve a magán blogokat, a youtube csatornákat is egy olyan területe a nyilvánosságnak, ahol van még esély érdemi vitára, és nem csak arra, hogy hazug pártálláspontokat durrogtassanek el egymás mellett. Segítséget lehet kérni, problémákat meg lehet beszélni, és sokféle álláspontot lehet megismerni. 

Nyilván egészen nevetségeseket is. És egészen jókat is. És lenne hely az érdemi vitára. És egymást is formálva ez az egyik utolsó csatorna, ahol mindenki tehetne egy kicsit azért, hogy jobb hely legyen az ország... Vagy sajnos léteznek olyan trollok akik minden nap azért tesznek, hogy rosszabb hely legyen. 

A sokszínű véleményekre már azért sem jut hely, mert a sávszélességet a nyelvtannácik, a trollok, a felesleges és értelmetlen mémek és megannyi más tölti ki. És a leghangosabbak azok lesznek akik nem azt várják el, hogy X párt vagy Y politikus képviselje őket, hanem ők esküdtek hűséget egy politikai oldalnak, és az ott lévő közeg elvárásai szerint mocskolódnak. 

Ma olvasom az iho egy cikkét, a máshol nyelvtannáci megszólalók által időnként telibe dícsért Zöldi Péter számára a "ha nem" és a "hanem" közötti különbség sem volt világos. Dunaharaszti vasútállomása valószínűleg 1 év múlva sem lenne elég aktuális. Mondjuk úgy, nem jó a helyesírásom, nem vagyok jó író. De pár hibát amit Zöldi Péter elkövet én sem követnék el. És ott volt ideje a szerkesztőségnek átnézni. 

De nem ez a baj. 

Az sem baj, hogy a szerző elfelejti, hogy városról van szó. A cikk állítása a legnagyobb és legjelentősebb épületről érdekes akkor, ha kimarad a helyi gimnázium. A ki utazik vasúton kérdése kapcsán elfelejtkezik a diákokról. A helyiek véleményével ellentétes gondolatot ad a helyiek szájába. Úgy beszél arról, hogy valami miért nem szerepel szerinte értéktárban, hogy az adott épület egy jó ideje helyi védettséget élvez. Egy szóval nincs tisztábana tényekkel, de valótlanságokat puffogtatva vádaskodik. 

De aki éppen ugyanilyen vádakat akar megfogalmazni, az lájkol, oszt, dícsér. Még akkor is, ha máshol nyelvtannáci is elfelejtkezve a legdurvább, legzavaróbb hibáról is. Ugyanis a nyelvtan és a stílus kérdése nem egy egységes mérce a kezében, hanem egy fegyver. Amivel a neki nem tetsző véleményeket le lehet ugatni. Miért ír az olyan, akivel szemben ellenérvem ugyan nincs, de legalább a stílusára, vagy helyesírási hibára hivatkozva le tudom ugatni? 

Ha viszont nem cél az, hogy legyen a sajátunktól eltérő vélemény, legyen középen is vélemény akkor nem csak a blog gazdákat fogjuk leugatni, hanem a középen lévő lapok látogatossága  is kevés lesz. Nem lesz ami fenntartsa a média sokszínűségét. Ezt viszont nem is lehet mástól elvárni. 

Enélkül viszont nem lesz normális politikai párbeszéd, nem lehet normális konszenzus, normális kormány és normális ország sem. Az egymással párhuzamos szócsövekből hiába lőnek ellentétes irányba, a mondtatok, érvek, vélemények elrepülnek egymás mellett, nincs hol ütközzenek.

Ha nem érték a sokféle megjelenő vélemény akkor, amikor lájkolsz, osztasz, vagy éppen arról döntesz, hogy odahányj-e valami nyelvtannáci gyalázkodást, akkor teljesen felesleges a sokszínű vélemények megjelenése mellett tüntetni, Facebookon demonstrálni. Felesleges és hiteltelen. 

És ez a hiteltelenség vezet oda, hogy ki kell mondani a hazai borzalmas állapotokról: Minden országnak olyan kormánya, ellenzéke és médiája van, amilyet megérdemel. És igen: Ha a kevés a blogra fordítható időből több jutna szerkesztésre, kevesebb a trollokra, kevesebb arra, hogy "milyen oldalról való érvelést várnak el, hogy aztán az felesleges legyen, TLDR és megint ne legyen a poston füstszűrős sapka" ez aa blog is más lenne. De egy olyan piacon az Index, és a kormánypárti média is más lenne. És szeretnék egy olyan Magyarországot...