Valóban elvárja az akadémia a tudományos pontosságot?

„Nem állítjuk, hogy a magyarság finnugor, török, vagy akár sumér eredetű, de azt elvárjuk, hogy a magyarság őstörténetére vonatkozó kérdések tudományos pontossággal legyenek feltéve” – mondta Lovász László az MTA elnöke. Nem állítom, hogy a magyarság ilyen vagy olyan eredetű, de azt igen, hogy a finnugor elmélet képviseletében rendszeresen nyilatkozóktól távolabb van a tudományos pontosság, vagy akár annak az igénye, mint egy átlagos asztrológustól, és az áltudományok számos jellegzetes érvelési hibáját elkövetik. 

A finnugor-elmélet kapcsán sokszor hangzik el, hogy egy egységes módszerre építő, reprodukálható megállapításról van szó. Emlékszünk arra az időszakra amikor a Google egy-egy algoritmusa gorillaként azonosított számos feketét. Ez is reprodukálható, más esetekben többnyire pontos, ellenőrizhető egységes algoritmus volt, mégsem mondhatjuk azt, hogy a tudomány mai állása szerint azokon a képeken lévő szereplők gorillák és nem emberek. 

Az az algoritmus több tízmillió minta alapján dolgozott, igen nagy hatékonysággal. Ha megnézzük, hogy hány nyelvet lehet vizsgálni az összehasonlító nyelvészet eszközeivel, akkor látjuk igen kevés a minta. És még kevesebb olyan nyelv van aminél a rokonság módját, az adott megoldások átvételét pontosan ismerjük, és a finnugor elmélet esetében döntőnek tekintett szempontok esetében még kevesebb olyan tény van, amit máshogy is ellenőriztünk. 

Egy elmélettel szemben alapvető elvárás, hogy az a tények semleges álláspontból való vizsgálata útján keletkezzen. A finnugor-elmélet esetében volt külső politikai igény, és prekoncepció. A finnugor tanszékek vizsgálatai azért sem nevezhetőek teljesen semlegesnek, mert az elmélet megdőlése esetén ők egy megdőlt elmélet szakértői lennének, minden más kérdésben nulláról indulnának. Az összehasonlító nyelvészet fontosságát is megkérdőjelezné, ha az derülne ki, hogy az ilyen alapon kreált elméletek gyengék. Ezeket ráadásul egymáshoz mérik. 

Ha egyes elméleteket más tudományágak megerősíteni vagy megcáfolni tudnak, akkor ezt a fajta ellenőrzést célszerű lenne elfogadni. Ugyanakkor a genetikai és egyéb vizsgálatok kapcsán rendszeresen hangzik el, hogy a genetikai rokonság nem nyelvrokonság, a történelmi leszármazást bizonyító egyéb dolgok (pl. régészeti leletek, stb) és a kulturális gyökerek vizsgálata során is elhangzik, az nem releváns, mert nem ezen elméleten belül született. Ilyen alapon bizonyítékot elutasítani viszont általában az áltudományok ismeretőjegye.

Az elmúlt valamivel több, mint 100 évben sok mindent megtudtunk. Konvergens evolúcióról, bizonyításoknál használt matematikai módszerekről, genetikából. Az új tudás befogadása, és az elméletek ellenőrzése helyett ezek jelentős részének elutasítása szintén alapot adnak arra, hogy az elmélettel szemben szkeptikusak legyünk. 

A koreláció nem implikál kauzalitást. Megannyiszor hangzik el ez a tudományos gondolkodás megannyi terepén. Az összehasonlító nyelvészet viszont döntően korelációra épít. Az asztrológia is. És ez a korreláció, a reprodukálható megfigyelések ott is igazak voltak. Csak éppen nem a csillagok állása befolyásolta az ember viselkedését, hanem elég sok minden.

Például a szülők életmódja befolyásolta a fogantatás valószínű időpontját, ezen keresztül a születés valószínű időpontját. Mindez befolyásolta a társadalom elvárásait a gyerekkel szemben. Azt is, hogy a fejlődés korai szakaszai során a gyerek milyen életkorban mivel találkozott, hiszen az év ritmusa kötött volt. Sok minden hatott a szocializációjára ebből. Valamilyen mértékű korrelációnak is meg kellett  jelennei a személyiség és a csillagok születéskori állása, stb. között. És ez nevezetes példa, hogy a hasonló egybeesések, korelációk miért nem jelentenek okszerű összefüggést. 

A finnugor-elmélet során azt látjuk, hogy nagyon kevés "finnugor eredetű" szavunk van. Kevés szóból ritkán kell összetett mondatokat képezni, a szavakból kialakuló ragok is kérdések. Kiváltkép akkor, ha a ragok kialakulásánál sejtett módszer ugyan hasonló, de maguk a ragok, a ragok alapjául sejtett szavak már nem. Ugyanakkor az elmélet feltételezi, hogy szavakat átveszünk, nyelvi megoldásokat semmiképpen sem vehettünk át, így ezek vezetnek az őstörténet legmélyére. Erre a feltételezésre viszont nem mutat fel meggyőző bizonyítékokat.

Csoportok és ezzel formálódó nyelvek összeolvadásánál két szülő van, és nem egyetlen ősre vezethető vissza a létrejött csoport és nyelvének származása. Egylineáris, kevés összeolvadással, és akkor is csak egyetlen őssel számoló modellt valószínűtlennek kell tartanunk, és az ezért indkolt kritikus szemléletet nem győzik le a finnugor tanszékek nyilatkozataiban hivatkozott érvek.

Az ott megjelenő minősítések és az erősebb érvek hiánya viszont befolyásolja a finnugor-elméletről és képviselőiről alkott képet. 

A genetikai és egyéb szempontok elutasításánál rendszeresen megjelenő érv, hogy a genetikai rokonság nem nyelvrokonság szükségszerűen megfordítható: A nyelvrokonság sem ekvivalens a genetikai rokonsággal. A genetikai rokonság, biológiai leszármazás hiányában valószínűleg nincs leszármazási, történelmi rokonság sem. Sőt esetleg nem is rokon népekről beszélünk.

A nyelvek rokonsága viszont a nyelvek megértését segíti. A hasonlóság felismerése, vizsgálata, az egyes nyelvek változásából a hasonló nyelvek valószínű változására nézve levonható következtetések viszont akkor is működnek, ha nem feltételezünk mögéjük közös őstörténetet.

Jelenleg sem kizárni, sem megerősíteni nem tudjuk, hogy az univerzumban van-e más civilizáció. Elvben más civilizációk kialakulásának feltételei adottak. Nem kizárható, hogyha találkozni a fizikai törvényei szerint nem is fogunk velük, tőlük származó információval rendelkezünk. A konvergens evolúció, a nyelvek konvergens evolúciója, az akár ilyen alapon kialakuló nyelvcsaládok, nyelvcsoportok működésének megértése ebben az esetben is fontos.

Ugyanakkor, ha ilyen esetben bármely hasonlóság lenne egy földi nyelv és a földönkívűli civilizáció nyelve között az sem jelentené az érintett földi nép és földi nyelv földönkívüli származását. 

Az általam javasolt szemlélet viszont akár átvett nyelvi megoldások, akár a nyelv konvergens evolúciója kapcsán sokféle nyelvi rokonság párhuzamos létét feltételezi. Ebben a szemléletben, őstörténettől függetlenül, kimondani, hogy a magyar nyelv népes rokonságban a finnugor kapcsolatnak is helye van, már egy jóval erősebb állítás. 

Nem zárom ki, hogy a finnugor származás mellett erősebb érvek, bizonyítékok is léteznek és azt sem, hogy a jelenleg ezzel szemben álló bizonyítékokraa, adatokra létezik a finnugor rokonsággal és ilyen őstörténettel összeegyeztethető magyarázat. Azt viszont állítom, hogy amit a sajtóban folyó vitát figyelemmel kísérve, pár keresés után a forrásokat átnézve látunk az messze van attól a tudományos pontosságtól, amit a reáltudományok esetében megszoktunk.