Viták amik elől Puzsér elszalad II: Egypontos trollkurzus

Puzsér Róbert eddig javarészt médiaszereplő volt, magyarul celeb. Most főpolgármester-jelölt, politikus. Úgy döntött, nem adja alább, neki a főváros egésze kell. A dugók vs. sétálható város problémája kisebb városokban is megjelenik, vagy kerületi szinten, de neki az országos politika szempontjából is kiemelkedő főpolgármesteri cím kell. Míg más az ilyesmibe kisebb feladatok kapcsán beletanul, ő a kivétel. Már akkor, ha elfelejtjük azt az apróságot, ami az egészet meghatározza. Ő egyetlen programpont mentén irányítaná a fővárost. Csakhogy az óra nem áll meg attól, hogy a főpolgármester egyetlen pontra koncentrálna. Megannyi kérdés amiben sürgős lenne cselekedni nem fog várni azért, mert Puzsér éppen sétálóutcát akar.

A médiaszereplő ilyen módon indul című helyzet kapcsán kapásból Trump jut eszünkbe, akit Puzsér okkal ítél el. És amikor felmerül az, hogy nem egy mítoszt, egy tartalommal kevéssé kitöltött imázst kell választani, hanem megfelelő embert, akkor okunk van végiggondolni azt, hogy miért maradna alul Puzsér Róbert akár Vágó Istvánnal szemben. De ez nem jelenti azt, hogy Vágó István akár jó politikus lenne, akár értene politikához. Csak arról van szó, hogy tájékozottabb sok dologban Puzsérnál és felkészültebb, ha valamibe belefog. A felkészültség viszont elsősorban az önmagunkkal szembeni igényesség kérdése. 

Nem véletlen az, hogy az első postban a genderkurzusról alkotott elméletét kérdőjeleztem meg. Egyszerűen azért, mert egy szórakoztató műsor, mint akár a Sznobjektív, akár az Apu azért iszik, mert te sírsz, akár a Szabadfogás esetében az igazság meglepően egyszerű: Egy szórakoztató műsorban egy fontos problémáról beszélő, időnként ordítozó celeb esetén mindegy, hogy hogyan nevezi a problémát. A genderkurzus éppen úgy elfogadható, mint a feminácizmus, az sjwkultúra vagy bármi más. Aki fogékony a témára érti, hogy miről van szó, és együtt puffoghat Robival és mondhat, hogy kurvajólmegaszontad, mert ugye az általa is ismert és fontosnak tartott problémával foglalkoznak. 

Ha valaki politikával akar komolyabban foglalkozni, akkor ugyanezt már nem teheti meg. Egyrészt mert nem egyenes beszéd, másrészt mert a valós folyamatok helyett képzelt összeesküvéssel foglalkozni a politikai vitát és a megoldásokat is akadályozza. De leginkább azért, mert főpolgármesterként a munkája során nem egy genderkurzus nevű valami összeesküvőivel, hanem feminista civil szervezetek vezetőivel, aktivistáival fog találkozni és velük szemben vagy velük együtt kell megoldást találni a problémákra. 

Ha pedig akár az általam nem kedvelt, sok szempontból szélsőséges, sőt akár veszélyesnek tűnő Antoni Rita kapcsán genderkurzust, ennek uralomra törését emlegetve megy a megszokott vádaskodás, akkor nehezen lehet megoldást találni. Az egy pontos programot persze ez nem zavarja. De Budapest életéhez hozzá tartozik más is. Többek között a hajléktalan kérdés. Vagy akár az is, hogy miért ragadnak bele emberek egy bántalmazó kapcsolatban.

A hajléktalanság és a bántalmazó kapcsolatban ragadó emberek között fontos kapocs a lakhatás kérdése. Mert a bántalmazó kapcsolatból sokszor az út egyenesen az utcára vezet. Bár a női áldozatok esetében van ilyen esetben segítség, de abban teljesen az egyetértés, hogy nem elég. A férfiáldozatok esetében az opciók között marad az, hogy az utcára kerülnek, belerokkannak, vagy visszaütnek. Ha a látencia, az erőszakkal szembeni tolerancia és sok más által formált ügyészségi statisztika helyett sok orvosi statisztikát nézünk, akkor rá kell jönnünk, hogy piszok sok férfi és fiú van ebben a helyzetben. 

A fenti kérdés kapcsán négy dolog is közérdek. Az egyik az, hogy az ilyen helyzetbe kerülő férfi ne üssön vissza. A másik, hogy a következő kapcsolatába ne úgy kerüljön, hogy már hajlandó megütni a partnerét. A harmadik pedig az, hogy ne ellátandó hajléktalan legyen, hanem legfeljebb átmeneti segítségére szoruló adófizető. És, ha már munkaerőhiány is van, akkor családon belüli erőszak, ebből eredő hajléktalanság, stb. lehetőleg ne csökkentse a városban rendelkezésre álló munkaerőt.

Itt felmerülhet önkormányzat által biztosított ingatlan lehetősége. Együttműködés a nem diszkriminatív működésre hajlandó civil szervezetekkel. Csakhogy itt meg kell próbálni meggyőzni őket, hogy mindenkinek joga van a védelemre. Hogy az, hogy egy kevésbé durva bántalmazó kapcsolat ne jusson el oda, hogy előbb kölcsönösen bántalmazóvá válik, majd az erőszak eszkalálódik, és végül az erősebb fél félholtra veri a gyengébbet közös cél. 

A gender kurzus című történet egy súlyos vádat fogalmaz meg, és a másik fél személyét nagyobb részben támadja, és sok független ügyben kollektív bűnösséget hirdet. És így nem lehet megteremteni az együttműködés esélyét. De van egy fontosabb szempont.

Egy főpolgármester-jelölt esetében annyit mondani, hogy neki egy programpontja van egy embertelen álláspont, mert ezeknek az embereknek a sorsa nem várja meg, míg felépül a sétálható Budapest. Emberek halálnak meg, kerülnének az utcára azért, mert valaki nem keres megoldást a kérdésre, nem is akar foglalkozni róla, nem is akar a kérdésben megszólalni a politikai vitában. 

Csakhogy amíg az önálló háztartás berendezése nem csak ilyen helyzetben, de más helyzetben is hatalmas teher, addig a Puzsér által emlegetett másik jelenség, a mamahotel is egyfajta gazdasági röghöz kötöttséget jelent, a strukturális munkanélküliség és a kapcsolódó munkaerőhiány melegágya. Mellesleg oda is vezet, hogy akinek nincs lehetősége közel megfelelő egzisztenciát teremteni, annak is messzebbről kell ingázni.

Előbb megoldani a jelenlegi útvonalakon az ingázást és utána a fentiek mentén új útvonalat kialakítani butaság, és a legjobb közlekedés-politikai program sem váltja ki ezt a döntést. De a közösségi közlekedés fejlesztése például nehezebb, ha a területet munkaerőhiány sújtja. A munkaerőhiányt viszont lehetne csökkenteni akkor, ha részben a fővárosi tulajdonú cégeknél megjelenne több szolgálati lakás, részben más esetben a munkaerő betelepülését segítő önkormányzati bérlakásprogramok indulnának.

De az sem, hogyha az irodaházak építésénél a környezeti terhelés, infrastruktúra plusz terhelése, stb. kapcsán elvárt kompenzációra lenne egy viszonylag egyszerű rendszer: Egy irodaházhoz nem csak parkoló kellene, hanem a távolabbról jövő munkaerőnek szolgálati lakás, néhány kisebb-egyszerűbb krízis lakás és aki egyébként távmunkában (vagy más településen) dolgozik annak vendégszoba. 

A városba érkező munkaerő egy része nem a város túlsó feléről ingázna. És a krízis lakás, mint a munkavállaló szociális biztonságát növelő juttatás segítene megoldani, hogy a családon belüli erőszakból kevesebb esetben legyen hajléktalanság vagy visszaütés. A hasonló funkciókat vállaló cégek esetében más lehet a helyi adó, mint az ilyenre nem hajlandó cégeknél. Hiszen egy ilyenre nem hajlandó munkaadó a környéken lévő lakások iránti keresletet növeli, árfelhajtó hatású. 

Az Airbnb adóztatásából is finanszírozhat megfelelő bérlakásprogram azt is jelenti, hogy ideális esetben hasonló bérlakások (akár bútorozott bérlakások) között a városon belül sokkal könnyebb lenne költözni, így a városon belüli ingázás távolsága leszorítható lenne. Ez is egy lépés az élhetőbb város felé. 

Nem sétálható város kell elsősorban, hanem élhető város, ehhez pedig nem árt odafigyelni az összefüggésekre, meglátni a rendszereket és keresni azokat a pontokat, ahol egy-egy kis lépéssel több probléma orvoslásához jutunk közelebb. Az egyetlen problémára fókuszáló polgármesterség viszont ezt is kizárja, és sok problémát hagyna korlátlanul súlyosbodni. Mit nyer vele az aki ezt kínálja? Kevesebb témában kell hozzászólni, kevesebb kérdésről kellene valóban vitatkozni és kevésbé derül ki az, ha ilyen helyzetben elfogynak az érvek. 

De tegyük fel csak a kérdést: Ha Puzsér sok feministával jóban van, sokszor feministának vallja magát, és az első politikai programja szerint lényegtelen az, hogy sok helyzetben a férfiaknak nem jár segítség, hogy a hajléktalanok többsége férfi, hogy ezekkel a folyamatokkal senki sem foglalkozik, hiszen a femcsi társakkal a nők védelmével már van aki foglalkozik, akkor Puzsér most genderkurzus? 

Ha közben a kérdésben az egy pont miatt nem akar foglalkozni, kivonul minden olyan vitából ami a kérdést érintené de a még balosként, feministaként elért dolgok kapcsán büszke, akkor így kivonulva a vitákból, mások jogait ignorálva hirdetett program genderkurzus? 

Szerintem nem. Azt gondolom hasonló szégyentelenségre, igénytelenségre bármely politikába fogó celeb önerőből, összeesküvés nélkül is képes. És a harmadik részben innen folytatjuk.