Van aki puccsról beszél, van aki másról. És én is látom, hogy a jelenlegi tiltakozás különleges, hevesebb is a szokottnál. Azt is leírtam már, jó okkal, hogy a jelenlegi tiltakozás nem véletlenül hevesebb. Az okok más jellegűek, mint a korábbi ügyekben. A kormánypártok számos képviselője azt vizsgálja, történt-e bűncselekmény a parlamentben. Erre a kérdésre lehet választ keresni, lehet róla véleményünk is. Nem titkolom, nekem is van véleményem. És ebben a kérdésben pár kormánypárti érvekkel.

Az tény, hogy nem történt fizikai erőszak. A kérdés a fenyegetésről szól és arról a kérdésről, hogy a fenyegetésbe mi tartozik bele. a szóbeli fenyegetés nyilvánvaló. A fenyegető viselkedés is fenyegetés, a kérdés az, hogy mit tekintünk fenyegető viselkedésnek? Ha azzal a szigorral mérlegelünk, mint a biztonságos teret követelő PC rajongók, amikor minden általuk erőltetve félreértelmezett mondat mikroagresszió, akkor könnyű eldönteni a kérdést. Az út elállását nehéz nem úgy értelmezni, hogy ők készek a szükséges eszközökkel megakadályozni azt, hogy az érintett tisztségviselők elfoglalják a helyüket.

Azt, hogy a máskor minden vélt mikroagresszióra érzékeny emberek itt ne látnák előre ezt a következményt, nehéz lenne állítani. Mint azt is, hogy a hasonló akadály kapcsán bíznának az ilyen hatás fennmaradásában. A személyi szabadság megsértéséhez nem is kellene külön erőszak. Ha viszont az erőszakkal fenyegetés megvalósul, és ezzel akarják rávenni pl. magát a parlamentet, hogy valamit tegyen vagy ne tegyen az már súlyosabb eset. Nem csak a házszabály, hanem a BTK szempontjából.

A gond csak az, hogy a tényállásszerűség mellett a társadalomra való veszélyességet is kell igazolni, ha valakit bűncselekménnyel vádolunk. Az obstrukció eszköze része a demokráciának, és amennyi teret adunk neki, ahhoz fognak alkalmazkodni. A vádakat az ellenzéki képviselők ellen nagyon nehéz lenne alátámasztani. És a mentelmi jog sem azért van, hogy a korrupciós ügyeket lehessen megúszni, vagy az ittas vezetés esetén elkerülhessék a szondáztatást, hanem pont arról, hogy a képviselők végezhessék a munkájukat. Akár az olyan obstrukciót is ide sorolva, aminek a jogszerűsége megkérdőjelezhető.

Ugyanis egy esetleges eljárás akkor is akadályozná az ellenzék munkáját, ha a bíróság ugyan a tettek kapcsán megállapítaná, hogy nem csak egy tényállás valósult meg, de ez veszélyes is volt a társadalomra, csak éppen büntethetőséget kizáró okként felmerülne, hogy az elkövetők tévedtek a tettük társadalomra való veszélyessége tekintetében, és ennek a tévéedésnek volt is némi alapja. Nem túl nehéz azt feltételezni, hogy itt az ellenzéki képviselőket nem nagyon lehetne elítélni. 

A téren való rendbontás kapcsán viszont 2006. jut eszembe. Okkal. Nagyon jó okkal. Akkor a példátlan utcai erőszak kapcsán sok dolog jutott eszembe. Többek között az, hogy nem azok randalíroztak az utcán, akik az akkor kormányra szavaztak és csalódtak. Sőt azok sem, akik már az akkori választás alatt is tudták, hogy a kormány nem őszinte, de kisebbik rosszként elfogadták. Az utóbbi körből sokan voltunk, akik ekkor még kíváncsiak voltunk arra, hogy jönnek-e értelmes megoldások. Nem jöttek, Gyurcsány viszont ragaszkodott a hatalomhoz. Eredmény nem sok volt.

De a történet vége még nem is ez. 2014, Összefogás. Addig lehetett arról beszélni, hogy a farok csóválta a kutyát helyzetben mindenki tehetetlen lett volna, Gyurcsány beszéde sok bűnösről szólt és akár igaza is lehetett volna. De 2014-ben ugyanazokkal összefogni, és nem egy alternatívát kínálni az sokaknál volt az utolsó csepp, és sok emberi jogokkal ellentétes elképzelése is ekkora teljesedett ki, nem 2006-ban volt téma. És bár sokan mentek ki tüntetni, vagy később ünnepelni, az igazi kemény balhék két körhöz voltak köthetők.

A leghangosabb ellenzéki szavazókhoz, és azokhoz akiknek a lételeme a balhé és csak ürügy kell ehhez. Mégsem lettek felelősségre vonva sokan, sőt sokan hősként állítják be őket. A mai ellenzék szavazóit sem könnyű más mércével mérni, ha nem akarunk kettős mércét alkalmazni. Csakhogy a probléma ennél mélyebb. A FIDESZ okkal látja ezt a kérdést máshogy.

Az 1990-es évek első felében ők is liberális ellenzéki párt voltak, és amikor az Antall kormány tagjait kellett igazságtalan vádakkal támadni, akkor kellett hazudni, akkor ebben részt vettek. Az igazságtalan és hazug támadások sora viszont azóta is folytonos, és a sokszor megerősített tapasztalatból előítéletek születtek. A kormánypártok innen minden komolyabb ellenzéki fellépésben tisztességtelen támadást látnak, és ennek megfelelően reagálnak. Az ellenvélemény, a vita, mint viszonylag puha fék a rendszerben a 90-es évek óta nem működik.

Így pedig a mostani fellépés következményeit is leginkább ez a kép határozza meg. Így a FIDESZ sem látja, nem érzi azt, hogy ez a mostani helyzet miért más, miért fontos.