Az előválasztás előválasztásának az előválasztása?

Tálos Lőrinc a Reflektor blogon úgy értékelte a helyzetet, jó okkal, hogy akát egy ellenzéki főpolgármester sem jelentene sokat, és a választások, az előválasztások arra a távoli jövőben zajló váladztásra készítenek elő minket, amikor majd a FIDESZ ellenzéke fog nyerni. A megközelítés sok szempontból jó, sok szempontból viszont nem számol az emberi természettel, és azzal amit az elmúlt 100-120 év történetéből egy értelmes embernek tanulnia kellett.

Ha egy rendszer sok ügyben lemond a tisztességes eljárásról, akkor lesznek olyan emberek akik érdekből pont ilyen ügyeket fognak csinálni. Mert a feljelentett szomszéd, a munkatárs nem tud védekezni. Így nem fog zavarni este a zene, nem kell vele versenyezni az előléptetésért, könnyebb elszeretni a feleségét, vagy trükkökkel meg lehet szerezni némi vagyontárgyát. Ha ilyen kapcsán a rendszer jutalmaza is a gerinctelenséget, akkor erre a jutalomra rá fognak hajtani. Így működik az embereket kifosztó diktatúra. 

A hasonló kifosztás, tisztességtelenség legitimációjának eszköze az általánosítás, előítéletesség a kollektív bűnösség kiáltása. Hiszen amikor a nem zsidók, zsidók általi elnyomásáról volt szó, a legaljasabb patkány besúgó is azt mondhatta, a zsidó bűnösnek született. Majd mivel a családjáé volt a falusi bolt, a zsidó osztályellenség volt. A hasonló megosztással operáló rendszerek az ártatlanok kifosztásában résztvevőnek nem csak közvetlen és közvetett hasznot, de erkölcsi legitimációt is ígér. 

Vélt, vagy valós privilégiumokról beszél. Mert lássuk be, az 20. századi antiszemitizmus fénykorát egy olyan helyzet előzte meg, ahol léteztek bizonyos zsidó privilégiumok. Nem elnyomás, nem jogi vagy más különbségtétel. Csak a tény, hogy az évszázadokon át minden másból kizárt, és ezért a pénz világát megszokó zsidóval találkozva, és tőle kölcsönt, befektetést, állást kérve egy fontos problémával találkozott mindenki. Akár saját tőke felett rendelkezik valaki, akár az ő személyes értékítéletére bízták a vagyon kezelését, az egyik döntő szempont a bizalom volt.

A jó vezető persze nem volt előítéletes. Az előítéletes vezető előítéleteit ugyanis könnyű kihasználni, és akkor már kifosztották volna. De nagyobb eséllyel indult nála az, aki évek, esetleg évtizedek alatt már felépített némi bizalmat. Akit ennyi ideje ismert a zsinagógából, az ünnepek során is találkoztak, akiről hallott, az sok esetben az ismert, megbízható és biztosan megfelelő embert jelentette, a vele szemben induló másik ember viszont ismeretlen volt, kockázatot jelentett. És ha esetleg jobb is, a többletre amit nyújt nem volt szükség.

Szegény gój versenytársnak esélye sem volt rá, hogy totyogó kisgyerek kora úta egy zsinagógába járjon a bankvezérrel. Az ő hátrányos helyezetének az oka az volt, hogy a szüeli nem költöttek elég pénzt a zsinagógába szóló jegyre. Azt tudjuk, hogy sok esetben a tursita, érdeklődő bemehet ingyen, az imádkozni igyekvő hívő jegyet vesz. És az ismeretségen kívül az is sokaknak eszébe jut, hogy a hitre, a halál utáni jövőjére miért költene annyit az a bűnös, akinek nem is ígér a hite ilyen úton megváltási lehetőséget. 

Az elmúlt 100 év alatt sokat vesztett a fontosságából a templom, a zsinagóga. Ma számos neves egyetem kapcsolati tőkét, a közös alma mater miatti jobb elhelyezkedési lehetőséget kínál és így tart fenn egy elitet. Mások golfpályáról, partikról ismerik egymást. Vagy éppen ugyanannak a labdarúgó csapatnak a szurkolóiként. Tény az, hogy a vezetők két ellentétes elvárással rendelkeznek.

A befektetők, a felettesek, az alattuk dolgozó beosztottak, a partnerek bizalma nekik szól, és az ő felelősségük, hogy a cégek jól működjenek. A biztos jót, megfelelőt választani a bizonytalan helyett, elkerülve sok rossz választás az ő felelősségük. Ha viszont a kapcsolatok döntenek, akkor összefonódásról, korrupcióról beszélünk, mert több versenyző nem egyforma esélyekkel indult, lejtős a pálya és ragaszkodnánk az egyforma esélyekhez is. 

Mindkét útnak vannak előnyei és veszélyei. Ha a kapcsolatra figyelünk, akkor sokan innováció helyett kapcsolatépítésre fognak figyelni. Ha nem érték a hosszú távon felépített bizalom, akkor egy-egy ügyön elérhető haszon miatt sokan fognak átverni mindenkit. Az ideális helyzet, ahol egyik irányban sem estünk túlzásba, így az út hátrányai nem tudnak korlátlanul érvényesülni, de mindkét út előnyeiből a lehető legtöbbet igyekszünk megtartani.

De amikor a vélt vagy valós privilégiumokra, azokkal való valamilyen arányú visszaélésre hivatkozva ártatlanoktól vesszük el a tisztességes eljárást, az ártatlanság vélelmét, ahogy a nácizmus a zsidókkal, a kommunizmus az osztályellenséggel tette, vagy ahogy sok feminista ma a férfiakkal teszi, de ahogy sok más vélt privilégium mellett a "nem elég PC, nem ad elég teret a diverzitásnak" alapon sok más mai irány teszi, akkor egy olyan rendszert építünk, ahol a hasonló beépített előítéletekkel viszaélő, haszonleső besúgók nyernek, és ahol törvényszerűen lesznek áldozatok.

Amíg az ellenzék programja ebbe az irányba mutat, addig velük szemben sok visszavágás is belefér, mert bizony Orbán Viktor szerint sem születik valaki liberálisnak, Soros ügynöknek, ott az emberek a tetteikért vállalnak felelősséget, arányos és a másik fél megvédése érdekében hasznos (talán szükséges) ellenlépések során. És bizony ez esetben a szélsőséggel szemben akár az ördögre is szavazóknak Orbán Viktor megfelel. 

Sokszor mondták, majd a demográfia, majd ez, majd az, majd amaz megoldja. Hogy a FIDESZ borzasztóan sok szavazót elvesztett, és biztos nem lesz utánpótlás, most már jelentős kisebbségben kell lennie. De az igazság az, hogy a fiatalok is felnőnek és a naiv idealizmusuk helyett jön a realizmus, a felnőtt ember felelősségtudata, és sok felismerés. Sok olyan felismerés ami az ilyen baloldali politika merev elutasításához vezet. 

Az Orbán Viktort és a FIDESZt majdan leváltó személyt, pártot, csoportot, nem a mostani ellenzéki mocskon belüli előválasztás fogja elhozni, hanem egy olyan, önállóan kormányozni, választást nyerni képes erő megléte, ami a hazug és szélsőséges ellenzéktől képes kellően sok szavazatot elvinni, ugyanakkor azokat is megszólítani, akiket a hasonló szélsőség ellen akár az ördögre is okkal szavazó választópolgároknak, sok más mérsékelt kormánypárti szavazónak, stb. valós és jó alternatívát nyújtani.

Ez pedig nem a ma ismert ellenzéki politikai tömbből tud jönni, mert annak túl nagy része írta le végleg magát. Hanem éppen azzal szemben tud megjelenni. Ezzel szemben a mai erők nem tudnak előválasztáson vagy máshogy érvényesülni. Legfeljebb a hibáikat elismerni és felvállalni, hogy a politikai szerepük annyi, hogy addig legyenek ellenpólusként a politikában, amíg nem lesz elfogadható alternatíva.

Ha az megjelenik, akkor nem azzal kell versenyezni, nem támadni kell azt, hanem annak azonnal átadni a terepet. A FIDESZ-t így lehet ugyanis megverni.