Eszes Beáta, a Nemgogol blog szerzője sokat ír érdekes postjában a szándék kérdéséről. Arról is írhatna, hogy ő szándékosan hazudik. Az amúgy következetesnek, meggyőzőnek tűnő érvelése egy nagyon egyszerű, ám annál aljasabb, nehezebben érzékelhető hazugságán bukik meg. A büntetőjogtól, a társadalomtudományon át a pszichológiáig kapkodó postja egy olyan állításon bukik meg, aminek az ellenőrzésére egy 3-4 éves gyerek szellemi színvonalán álló is képes. 

egy darab kis üveg acetonnal borítottak le egy matracot, ami nyolc perc alatt akkora tüzet okozott, hogy a kiérkező tűzoltók a legmagasabb készültségi fokozatot rendelték el, kiürítették a fél utcát. 

Baromi hangzatos az állítás. Csakhogy a tűzoltók, a riasztástól számított 8 percen belül értek a helyszínre. Azt pedig egy 3-4 éves gyerek is tudja, hogy a riasztás nem a tűz meggyújtásakor történik automatikusan, hanem előbb valaki észleli, hogy baj van, telefonál és a hívás egy adott pontján indul el a riasztás. Ez az egy pici valótlanság viszont elég sok más állítását borítja. Hiszen az egész érvelésének az alapja, hogy nem lehet kisebb csíny, kis üveg folyadékkal, ami 8 perc alatt ekkora tüzet csinál.

A 8 perc egy felismert adat, az igazság egy olyan kis szeletkéje, amiről minden csaló, minden hazug és gyűlölködő politikus meggyőzően mondja, hogy kell egy ilyen hatásos igazságmag minden jó hazugsághoz, gyűlöletkampányhoz. 

Csakhogy, az állításaiban lévő szinte teljes logikai lánc megdől azon, hogy nem 8 percről van szó. Sokkal inkább arról, hogy a kezdeti hírek után hamar jött a pontosítás, nem tűzjelző szólt, hanem egymást keltegették a diákok. Nem tudjuk, hogy a tűz észlelésekor az első a tűzoltóság volt, vagy a barátok felkeltése, a mentés közben akkor jött a tűzoltóság, amikor már volt szabad ember telefonál, és beszélni a 112-vel. 

Az aki a matrac felgyújtása után hamar menekülőre fogja a dolgot, mert már megvannak a nagy lángok, de fél, hogy más is látja, elkapják, szólnak a szüleinek, akár verés is kinéz, nem fogja észrevenni, hogy az aceton, a matrac után, amikor ő már nincs ott a használaton kívüli ajtó is ég. Arról pedig pláne nem lesz fogalma, hogy mögötte további éghető anyagot tárolnak és majd ez is lángrakap. Vagy arról, hogy nincs füstérzékelő, tűzjelző, és nincs az egész épületben semmi olyan eszköz, ami akár egy véletlen tűzeset (pl. zárlat, stb) miatt fellobbanó lángokat segítene idejében észlelni és elfojtani.

Az érintett gyerekek célpontválasztásával is foglalkozik. Egy sokak által lakott épület felgyújtásáról beszél. Ha a fenti 8 perces hazugságot mellőzzük az érveléséből, viszont az marad, hogy valószínűleg tényleg úgy történt a gyújtogatás, ahogy az elkövetők elmesélték. Nem egy egész kollégium módszeres felgyújtásáról van szó, hanem a célpontválasztásuk egy hulladék matrac volt, ami nem kell már senkinek. Ami mögött egy olyan intézmény volt, ami kapcsán józan ésszel füstérzékelőkre, automata tűzjelzésre, poroltóra számít, ahol azt a legnagyobb valószínűséggel állítják meg minden probléma nélkül.

És pont ez a tűzjelzés az oka a futásuknak. Nem a riasztás és a tűzoltók kiérkezése közötti időszakon múlott a katasztrófa. Hanem azon az időszakon, amikor a gyújtogatók már nem voltak a helyszínen, mert okkal tartottak a lebukástól így ők nem látták mekkora baj lesz, a tűz pedig még nem ért el olyan helyre, ahol azt más észlelte volna. Ismeretlen időtartam állt rendelkezésére tervezni. 

Az, hogy volt-e aceton a matracon akkor számít, amikor a matrac meggyulladásáról beszélünk. Az ajtót már nem az aceton tüze gyújtotta meg. A láncreakciót viszont nem csak az aceton és a gyufa, hanem akár egy szerencsétlenül használt engedélyezett (vagy tiltott) pirotechnikai eszköz is elindíthatta volna. Akár akkor is, amikor többen alaszanak, kevesebben vannak ébren. Az épületről az élet bizonyította be, hogy tűzveszélyes volt. Nem tudjuk, hogy a szabályok megszegése tette tűzveszélyessé, vagy nem elegendőek a szabályok.

Nem tudjuk, kinek kellett volna már a lángok fellobbanása előtt észlelnie és megszüntetnie az épületben folyamatosan fennálló kirívó veszélyt. De azt tudjuk, hogy a hasonló felelős pozícióban felnőtt emberek vannak, akiknek munkaköri kötelessége is a felkészülés és nem diákok. Ez a veszélyhelyzet biztosan nem volt diákcsíny. 

És míg Eszes Beáta a gyűlölködő hazugságaival (legfeljebb az lesz az erkölcsi legitimáció az érintettek elleni agresszióhoz) kapcsán nem várna letöltendő büntetést, addig nagyon remélem, hogyha kiderül, hogy itt melyik felnőtt mulasztott, akkor abból börtön lesz. És mint a lengyel szabadulószoba ügyében itt is országos szinten lesznek vizsgálatok a hasonló életveszélyes mulasztások felszámolására. De még jobb lenne, ha sok más balesetveszélyes, életveszélyes mulasztás kapcsán már az előtt fellépnénk, hogy az sokak életébe kerülne. 

Hogy az elkövetők miért nem jelentkeztek maguktól, ha megbánták? Mennyire befolyásolja a koruk és sok más a tetteik megítélését? Az a nevelés ami megvédte eddig őket a hibák, bűnök következményeitől, mert legyen boldogabb a gyerekkoruk, teljesedjen ki, és a példa, hogy minden nap tűrjük, sőt támogatjuk a felelősséget legalább annyira része a problémának, mint az életkoruk, vagy a közösségi médiában terjedő farokméregetés. 

De lépjünk tovább a  Nemgogol blog további állításaira. Csak említés szintjén.

Beáta módszeresen kiválasztott célpontról beszél. Csakhogy azt, hogy egy nem használt bejáratnál keletkezett a tűz, nem csak a gyerekektől tudjuk. Azt, hogy egy nem használt bejáraton behúzó hideg ellen matrac volt ott, életszerű. Erre pedig ritkán látjuk azt, kiírva, hogy kollégium. Ha valaki nagyon durvát akar csinálni, és a Beáta által feltételezett ártó szándék munkál benne, sok veszélyesebb célpont van benne a pakliban.

Mint az sem a gyerekektől származó információ, hogy az ajtó túloldalán sok más gyúlékony anayag várta a lángokat. Jusson eszünkbe a tény is, hogy az ilyen ajtó bármely más baj esetén potenciális menekülési útvonal így a józan ész azt feltételezi, hogyha ott van is ajtó a matrac mögött, amögött nem lesz a tűz terjedését meggyorsító éghető anyag, és semmi ami a menekülést akadályozza. Lesz viszont füstjelző. Azaz ezen a helyen várhatóan nem lenne komoly áldozat. Az embertől távol gyújtott tüzekből viszont városokat fenyegető tűzvész is viszonylag gyakran lesz. 

Amikor a mit lehet felmérni 15 évesen kérdésről beszél Beáta, akkor 165 embert állít. Pedig azt ő is tudja, hogy nem voltak ennyien az épületben. És mielőtt jönne, hogy azt a gyerekek nem tudták, azt sem tudhatták, hogy éghető anyaggal eltorlaszolt bejárat van, nincs működő füstérzékelés, és a kéményhatás mellett ebből épülettűz lesz. Ha már olyat ró a másik terhére, amit nem tudhattak, mert az ismeretlen tényért, más mulasztásáért is legyenek felelősek, akkor az ismeretlen tény legalább legyen igaz. 

„az emberölési szándékra a zsúfolt épület felgyújtásra kiválasztása igazoló erejű lehet.” – Állítja Eszes Beáta. Érdekes állítás, de az objektív várható következmények tekintetében Beáta hazudott, így ennek a szándéknak a felemlegetése a részéről egy elég csúnya becsületsértő rágalom. A fő gond az, hogy Beáta pontosan tudja, hogy ilyen esetekben megjelennek az önjelölt igazságosztók, sok ilyennel kerülhetnek az ifjú gyújtogatók kapcsolatba. Így bőven benne van a pakliban az, hogy ezek az önjelölt igazságosztók ilyen buzdításának halálos következménye is lehet.

Ez ellen a képmutató picsogáson kívül nem tett semmit, hanem leginkább a gyűlölködése (aljas indok) mellett belenyugvott abba, hogy bármi ilyen esetben neki is pszichikai bűnsegédként, felbujtóként szerepe lehet. Mint ahogy a Beáta postját cáfolat nélkül címlapra tévők is felelősséget vállaltak ebben. És valahogy nem tudok abban hinni, hogy a tények bemutatása után az Index szerkesztősége hirtelen úgy dönt, hogy lerántja Beáta hazugságairól a leplet, elnézést kérve megírja, miért nem volt igaz Beáta postja, miért volt problémás a gyűlöletkeltés amiben részt vettek. 

Sőt azt sem hiszem, hogy ezt a postot címlapra tennék, vagy az erkölcsi felelősségük tudatában kiemelnék. Nem hiszem, hogy a címlapra kerülne, hogy a tűzveszélyes kollégiumokat is lehet Signalon a +3615557000 számon jelenteni az Indexnek, vagy ugyanez az INDEXHU@PROTONMAIL.COM címen titkosított e-mailben is megtehető. És persze a bejelentő informátor (diák) adatainak bizalmas kezelése, hogy a tűzveszélyes intézmény ne tudjon bosszút állni is része a csomagnak. Pedig ez fontos lenne a megelőzéshez. 

Ha az Index oldalán van valamilyen fact check kapacitás, akkor a 8 perc körüli ellentmondás, a gyújtogatás épületen kívüli helyszíne és sok más dolog fel kellett tűnjön nekik.

Az elkövetők a nyolc napig nem jelentkező megbánás és a hecc feletti örömködés elegyében úszva, minden bizonnyal a szülők lázas keresése mellett egy-egy ügyvédet megtalálva sikerült azt vallaniuk, hogy egy darab kis üveg acetonnal borítottak le egy matracot, ami nyolc perc alatt akkora tüzet okozott, hogy a kiérkező tűzoltók a legmagasabb készültségi fokozatot rendelték el, kiürítették a fél utcát. 

Erre semmilyen jel nem utal, ez egyértelmű rágalmazás, gyalázkodás, és itt már a szülők viselkedését is sikerül minősíteni. Úgy látszik Eszes Beáta családja, aki között biztosan volt olyan, aki a fenti problémák felismerésére képes, nem volt képes annyit kinyögni magából, hogy "lányom, ezt így nem kellett volna", hanem büszkén vállalnak közösséget a vállalhatatlannal. 

Nem tudjuk, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy a fellobbanó tűz teljesen eleméssze a matracot, felgyújtsa az ajtót, az ajtóról (nem gyorsabban, mint egy tábortűznél) eljusson a benti bútorokig a tűz, de nem azonnal. A gyújtogatok akkor és ott nagy valószínűség szerint nem látták, nem láthatták a tüzet, és ennek a kérdésében minden hivatalos forrással szembe menve Eszes Beáta hazudik. 

Ebben a helyzetben az ügyvéd is természetes. Eszes Beáta, az Index azt a postot címlapra tévő terjesztői is tudták, hogy itt azért nem kicsi a tét. Nem mindegy az, hogy aki megbánta a tettét, pontosan azért felel, amit elkövetett és olyan mértékben vállalja a következményekért is a felelősséget, amilyen mértékben az őt terheli, ezen túl kisebb mértékű indokolatlan hátrány éri, vagy jelentős plusz következményeket szenved el, mert az eljárás során sem felnőttebb, mint addig. 

Eszes Beáta pontosan tudja, hogyha a hazugságait elhiszik, akkor az az elkövetők és a családjuk életében, tartósan jelenthet plusz hátrányt. Az Internet nem felejti el a hamis, hazug vádakat sem. És pontosan tudja, hogy ennek semmilyen alapja nincs, és amit tesz az nettó aljasság. De az empátia, a lelkiismeret, a tisztesség legkisebb jelét sem mutatja. 

De nem ez a baj. Eszes Beáta erkölcsi tartását könnyű felmérni, hogy itt sem tett maga ellen feljelentést sem rágalmazás, sem becsületsértés miatt. De nem hiszem azt, hogy amikor a KRESZ szabályait megsértve másokat veszélyeztet, akkor a rendőrségre rohanna, hogy ugyan már szabjanak ki rá bírságot. Ha tudja, hogy a lelkiismeret nem ezt jelenti, akkor vajon miért így ért a postjában? Netán azt hiszi, hogy ezt az olvasó nem fogja soha tudni? Ha viszont hírből sem ismeri, hogy hogy működik a lelkiismeret, akkor baj van. Nála.

A férfi aki menekült volna, félig külsősként, valószínűleg máshol volt, mint ahol a többiek riasztották egymást. Ő már akár az előtt meghalhatott, hogy a tűzoltókat riasztották volna, vagy kiértek volna. Így Beáta véleménye a különösen veszélyes helyzetről jobb esetben találgatás. De Beáta kínosan kerüli a kérdést, hogy egy kollégiumban, ahol akár egy véletlen, akár egy szándékos tűz esetén is fontos, hogy a helyről biztonságosan lehessen kimenekülni, hogyan alakult ki, a kezdeti gyújtogatásból az életveszélyes helyzet. Hogy ebben a mulasztásban felelősség van. Hogy ott felnőtt ember a felelős.

Persze Beáta a mire van szándékuk a gyereknek, hogyan értékeli a jog kérdésben is hazudott, a gyújtogatás, mint intő jel kérdésében vett ítélete elfelejtette számításba venni az itt is leírt szempontokat. De kibújik a szög a zsákból. Beáta ez után az olyan terrorcselekményeket kezdi a hazug összehasonlításával mentegetni, ahol a politikai célok érdekében szándékosan támadnak embereket. Az utóbbi iránt, ehhez képest, mentegetve, az ottani áldozatok felé semmilyen empátiát nem mutatva. Sok felháborodott komment és sok más jelzés ellenére Beáta nem korrigált. Reméljük van becsülete, gerince, lelkiismerete és hamarosan megteszi. Ha nem, akkor róla tudtunk meg többet, mint szerettünk volna. 

Beáta postjában két adománygyűjtésre is volt hivatkozás. Az egyik eset a Károli Gáspár Református Egyetem számlaszámát adja meg, a másik a Református Egyházét. Nem kedvelem Soros urat, de ha az ő alapítványa szervezné a gyűjtést, szívesen adakoznék. A hallgatókat részben az egyetem is bízta a kollégiumra, és a fenntartás az egyház egy részéhez kötődő feladatai jutnak eszembe. Azokra bízni az adományokat, akikre azt is bíztuk, hogy az épületben legyen füstérzékelő, legyenek olyan részek amik megállítják a tűz terjedését, legyen az épület biztonságos felelőtlennek tűnik.

Mert sok mindenről hallunk a tragédia kapcsán, de arról nem, hogy az egyház sok más épületénél megnézni, hogy vannak-e füstérzékelők, mi gátolja meg baj esetén a lángok terjedését. Nem halljuk azt, hogy a magyar felsőoktatás felébredt volna, és erre figyelve maguktól átnéznék milyen az épületeik tűzvédelme. Nem hallom azt, hogy az áldott megmenekülés és az áldozattal való kötelező együttérzésen túl meglenne a felelősségvállalás. 

A három gyerek felelős, súlyosan felelőtlen, és tanulniuk kell belőle nekik is, és kell olyan elrettentés, amiből más is tanul. De az ő felelősségük addig a pontig terjed, amennyi kárt a gyűjtogatás akkor okozott volna, ha az épület kellően biztonságos (füstérzékelők, gyors oltási lehetőség, a tűz és a füst útját elzáró megoldások, biztonságos menekülési útvonalak, stb), attól a ponttól kezdve viszont, ami bármely elinduló tűzből katasztrófát csinál a helyszínen a felelősség az épület tulajdonosára, üzemeltetőjére, az egyházra, az oda gyerekeket küldő egyetemre hárul.

Azokra, akik most áldozati pózban tetszelegve várják el, hogy a 3 gyereket sokkal többért vonják felelősségre, mint amit tudhattak. Azokra, akik a saját hibáikért nem vállalnak felelősséget. Azokra, akik mások felajánlásait közvetítve mutatják magukat jófiúnak a család előtt, miközben nem szólal meg a lelkiismeretük, hogy az ő felelősségük volt az épületben a megfelelő tűzvédelem, és az ő erkölcsi és talán jogi felelősségük is, az e téren elkövetett mulasztásokkal való kártalanítás. 

Helyettünk fizessünk mi. Jótékonyságból. 

És merem remélni, hogy a közélet része nem csak az, hogy a felelős üzemeltetővel jópofizmi és egy ember halálát kampányeseménynek felhasználni megy oda egy politikus. Merem remélni, hogy amikor ennek már nincs hírértéke, nem hullarabló kampányt kell folytatni, akkor azok a pártok akik amúgy is sok mindent próbálnak ellenzékből, kicsiként is felújítani szépen felhívják a kollégiumok vezetőit. Mert nem bűn megkérdezni, hogy aki felmérte a tűzbiztonsági kockázatokat, annak tud-e segíteni pár aktivista. 

És persze igaz az, hogy ez a helyzet sok túlélőben félelmet kelt, hatalmas megrázkódtatást. Hiszen hittek Istenben, de hittek az Egyházban is. Hittek abban, hogy amikor a kollégium az egyházé, akkor ott nem az egyházi vagyon, a költség az első, hanem a főparancsolat. A tény, hogy Jézus Isten szeretete, és bármely felebarátunk szeretet kapcsán nem akart sorrendet felállítani. És, hogy e felebaráti szeretet azt is jelenti, hogy az épületben biztonságban vannak, de a hely ahol éltek, a hely ami az otthonuk volt, egy potenciális halálcsapda volt.

Mert sok mindenre kellett a pénz, és itt lehetne pár luxuskiadásra is mutogatni. De valahogy, az ott lévő, az egyházban is bízó hívek biztonságát megteremtő füstérzékelőkre nem jutott. 

Az áldozatok és családjuk együttérzést érdemel. A 3 gyerek könyörületet. Az aki miatt veszélyes volt az épület felelősségrevonást. A többi potenciálisan veszélyes épület lakója viszont vizsgálatot, biztonságot. Az eljövendő generációk pedig a tanulságok levonását, hogy ilyen lehetőleg többé ne történjen. És a 3 gyerek elleni virtuális lincselés, gyűlöletkeltés, az aljasság ami az ő és családjuk életére évtizedekre kihat nem nekik árt a legjobban.

Hanem azoknak, akik a jövőben azért halnak meg, mert tanulságok és súlyosan mulasztó felelőssök helyett sokan megelégednének a 3 hülyegyerekből csinált bűnbakkal.

A 3 gyújtogató kapcsán viszont a könyörület mellett szeretnék még valamit megjegyezni. A diákcsíny azért diákcsíny, mert a diák ezekből tanulja meg, hogy a tetteinek következménye van, a bűneiből őt érő pofonok lesznek. És jobb, ha a pofon az előtt érkezik meg, akár fiatalabb diáknál, mielőtt a csíny az elkövető életét tenné tönkre. De a tettekért az arányos pofonnak meg kell érkeznie, nem csak az igazságérzet miatt, nem megtorlásként, hanem azért, mert ők is, és sok más diák is ezekből a következményekből tanul.

A jogállam egyik szempontja az, hogy az érzelmi alapon, kor alapján jött felmentés helyett, a könyörülettel együtt tudjuk, hogy JOGUK van arra, hogy az érzelmi, értelmi, erkölcsi fejlődéshez szükséges nevelést megkapják. A szüleiktől, az iskolától, de a büntetőjogtól is. 

Joguk van ahhoz, hogy a következő időben ne heccet közvetítsenek, hanem azt, ahogy a törvény szigora által kényszerítve segítenek be a veszélyes helyzetek elhárításában. Ha megbánták a tettüket, akkor az elkövetkező időszak bulijai, szünetben való nyaralása helyett azon dolgozni, hogy hasonló dolog ne történjen újra, és gyújtogatás helyett ilyen téren való értelmes munkával "Youtube sztárrá" lenni méltányos büntetés lehet. A büntetőjogi mediáció, sokféle viselkedési szabály előírása és sok hasonló lehetőség az alternatív büntetésekre, pont az ilyen helyzetekre kitalált megoldás. De talán a közérdekű munkába is beleférne a maximális mennyiségben ilyen forgatás. 

Ha esetleg mégsem bánták meg, és nem örömmel és őszintén dolgoznak azért, hogy ilyen ne történjen, akkor persze nem móka és kacagás a következő pár évben ezzel foglalkozni szabadidő helyett. Így ez a fajta büntetés akár salamoninak is nevezhető. És ennek az üzenetnek van értelme. Abba viszont, hogy hogy lett az ilyen gyújtogatás hecc, a kérdés politikai vonzatát elemezni méltatlan lenne, és dögkeselyű módjára élősködés lenne az áldozaton. Kérem, hogy az ilyen megközelítést az olvasóim is kerüljék. 

És végül mégegyszer egy fontos jelzés: A tűzveszélyes kollégiumokat is lehet Signalon a +3615557000 számon jelenteni az Indexnek, vagy ugyanez az INDEXHU@PROTONMAIL.COM címen titkosított e-mailben is megtehető. És persze a bejelentő informátor (diák) adatainak bizalmas kezelése, hogy a tűzveszélyes intézmény ne tudjon bosszút állni is része a csomagnak.