Mi van a német erőszakoló kölyökbandák mögött?

Az életben különös véletlenek vannak. A napokban olvastam egy cikket az Indexen, a Netflix egy sorozatáról. A nemi erőszakkal hamisan vádolt farkasfalka történetéről. Közben érkeznek a hírek Németországból, ahol gyerekek és fiatalkorúak erőszakoltak meg fiatal nőket. Megvan a modern farkasfalka, vagy legalább 2 belőle. Ha az Index archívumát megnézzük, akkor volt egy csapat fiatal Budapesten is, migrációs háttér nélkül, aki nőket fogdosott csoportosan követett el szexuális bűncselekményeket. Németország nagyobb ország, mint Magyarország, és nem jött még annyival több hasonló hír, amennyivel nagyobb, így el kell utasítanunk azt a kormánypárti nézetet, hogy Magyarország biztonságos, Migránsország pedig nem.

A szexuális erőszak nagyon ritkán szól a szexről. Döntően többféle motivációja van. Sok írás használja a power rape, az anger rape és a sadistic rape kifejezést. Az utóbbi mögött elmebetegség, szadista fantázia áll. Itt elsősorban az szűrne ki bármit is, ha a szűrővizsgálatok és a szükséges kezelés a probléma györekével foglalkozna. Erre viszont sajnos viszonylag kevés esély van, hiszen a betegségtudattal nem rendelkező pszichiátriai betegek kényszerű kezelése a társadalomra való veszélyességük miatt, okkal megosztó téma. Mielőtt elkövetnének valamit, mielőtt ezen elkapnák őket, egy távoli lehetőségért előre vonná el a szabadságot, ami például az ártatlanság vélelmével is ellentétes.

Emberi jogi szempontból az ártatlanság vélelmét legyalulni sem fér bele, fontos a tisztességes eljárás, de a törvény egyenlő védelme kapcsán joggal tesszük fel a kérdést, lemondhatunk-e a potenciális áldozatok jogainak megvédéséről? Mi lesz azzal, hogy nekik pedig a törvény egyenlő védelméhez van joguk. A sebezhető pszichiátriai betegek jogait potenciálisan sértő túlkapások ellen pl. a TASZ küzd, a potenciális döntően női áldozatok védelmében a NANE. Mindkét oldal a demokráciához és emberi jogokhoz elengedhetetlennek tartaná a saját álláspontjának korátlan érvényesülését, de ez az ellentmondás ezt kizárja.

A szadista erőszak áldozatának csak annyi a "bűne", hogy beleillik a szadista fantáziájába. Azaz teljesen ártatlan, többnyire nem tehet arról, hogy pont ő lesz az áldozat.

A bonyolultabb kérdés a harag motivált erőszak. Lőn csoda, ez el is vezet egy olyan érveléshez amit a NANE rögtön áldozathibáztatásnak fog bélyegezni. Sok ilyen erőszak persze homoszexuális erőszak, a börtönben a rabtársak által büntetésből alkalmazott cselekedetek is ilyenek. De a legkegyetlenebb erőszakok többsége is harag motivált. Az elkövető többnyire tud annyira mérges lenni vagy az áldozatra, vagy olyan személyre akit az áldozat helyettesít, hogy a lehető legtöbb szenvedés okozására törekedve túlszárnyalja kegyetlenségben a szadista elkövető legvadabb fantáziáját is.

Oldalakon át lehetne ezt tovább bontogatni, kitől, milyen sérelem érte az elkövetőt, kin és hogyan áll bosszút. Az igazság viszont az, hogy a megoldásban szerepet kap a tolerancia is, de az is, hogy számos sérelem nem történik meg, vagy az is, hogy a különböző fajta erőszak (pszichológiai, verbális, fizikai) férfi áldozatai is egyenlő védelmet kapnak és a törvény mindenki védelméről szól és nem a nők védelméről. A törvény előtti egyenlőség emberi jog, a nemi és ezzel születési alapú diszkrimináció, ami az áldozatokat további durva megalázásnak teszi ki, és sok támadásnak tudatosan szolgáltatja ki viszont emberiesség ellenes bűntett.

És szerencsére a nők egyre nagyobb része veszi észre, hogy ez nem "nemek harca" mi vs ők csata, ahol ez belefér. Egyre több veszi észre, hogy a rossz politikából az következik, hogy ő is lehet véletlenszerű "helyettesítő áldozat" és ezért a femcsi véleményvezéreknek ellentmondva mindenkit meg akar védeni, nem kezd statisztikát hamisítva arról beszélni, hogy a kevés férfi áldozatnak nem jár az egyenlő védelem. Mert tudja, érti, érzi, hogy a visszavágás rajta csattanhat, és nem akar belemenni egy olyan csatába ami ide vezethet. 

A vélt vagy valós rasszizmus jelentette sérelmek miatt különös kegyetlenséggel elkövetett erőszakkal bosszút álló latinok, feketék, romák, arabok, bevándorlók kapcsán is a harag lehet a motiváció. Mi vs. ők, és ez az erőszakról szól. Épp úgy a legkegyetlenebb fegyverként használják a szexuális erőszakot, mint annak idején a Nankingi mészárlást elkövető japán hadsereg vagy sok más népirtás elkövetői. 

Marad a power rape irány. Ami a lehetőségről, képességről és sok hasonlóról szól. Ide tartozhat a szereposztó dívány akaratot meghajlító puha kényszere a #metoo világából. A focista által félájultra itatott lány esete. Sok pedofil cselekedete. A megtévesztéssel elkövetett erőszakok (pl. Gayle Newland) esete is. Sőt az is, ha egy beleegyezésre képtelen embert addig teszünk ki szexuális ingereknek, amik kapcsán nem tud megállni, míg nem áll meg és így vagy úgy maga alá gyűri a helyzetet felépítő csábítót.

Az elkövető ilyenkor a saját egója felépítéséhez szinte tárgyként, szexuális segédeszközként, a fantáziája kiszolgálójaként is tudja használni a másik felet. És persze ide tartozik a csoportdinamika által diktált megannyi eldurvuló helyzet. Hogy éppen a vadulás, az egyre durvább videóra vett csínyek, a bulizás vagy más vezet el a szexuális erőszakig szinte részletkérdés. Sokan ez utóbbi kapcsán érzik magukat nagyfiúnak, nagykisfiúnak. Persze az ilyen ügyekben bűntárs lányok is ettől lesznek nagylányok.

Ezt a folyamatot a gyermekek testi-, szellemi- és erkölcsi fejlődésére is figyelemmel lévő nevelés tudja megállítani idejében, amihez viszont a gyereknek joga van. Ennek elmaradása részben a szülők, részben az állami szervek bűne, részben azé a politikáé, ami ilyen helyzetben a szülők nevelésének szabadsága és sok más dolog miatt akadályozták a közbelépést. Akik nem engedték, hogy a tanárok, állami szervek részéről jövő negatív visszacsatolás kellemetlen, de visszatartó erővel rendelkező, a gyerek erkölcsi fejlődését megalapozó élmény legyen.

Mert ugye a gyerek gyerek, ártalmatlan, hadd teljesedjen ki, és nem akarunk szólni az utolsó utáni pillanatig sem. 

Egy kölyökbandában könnyen lehet olyan domináns fél, akiben rengeteg a harag. Mert a neki megígért szép jövőt nem kapja meg, nincs elég pozitív diszkrimináció, az ő hátterével, tudásával nem tud érvényesülni. Őt elárulták, de aki el is árulta őt, az ezért a teljes társadalmat, a politikai ellenfelét okolja. Megjelenik a minta, ahol a másik oldal a hamis nácivád miatt nem méltó semmi embeir jogra, ahol az ő méltósága nem érték, és a harag egyre több és több megerősítést nyer. 

A vélet rasszizmusból elinduló valós gyűlölet és harag könnyen eljut oda, hogy a domináns fél egyre közelebb kerül a harag motivált erőszakhoz, a többi vele tartó, a saját identitását megerősíteni kívánó nagykisfiú, nagykislány pedig az egyre durvább dolgokban való részvétellel igazolná, hogy ő már nagy, neki már pozíciója van, ő már megtehet dolgokat és megteszi amit a lehetőség ad.

Persze a rasszizmusra kihegyezett story mellett épp ilyen az, ha a leszbikusokat, melegeket, fideszeseket, sorosbérenceket, stb. kezd el valaki gyűlölni, és a vélt ellenség törzshelye, a Kosutth tér lesz a véletlen támadások, videók színhelye.

Ha a videózást, fogdosást nem állítjuk meg, akkor hogyan fog bárki arra még rálicitálni? Hát erőszakkal. És előbb-utóbb lesz olyan kegyetlen a dolog, hogy a félholt áldozat miatt az egész ország fellázadjon, és próbálja meg elpáholni az aktuális farkasfalkát. Lehetőleg úgy, hogy az oda vezető folyamatokkal semmit sem tesz. 

Nem az a kérdés, hogy a 11-12 éves gyerek büntethető-e. Ki kell emelni a környezetéből, meg kell próbálni megjavítani azt ami elromlott és amikor a nevelés eszközei nem segítenek, a pszichiáterek, pszichológusok tehetetlenek, akkor más felé kell elmenni. 

A kérdés az, hogy azok a felnőttek, akik a helyzet kialakulásért felelősek, akik politikai és egyéb érdekből szították a konfliktust, akik miatt ide jutott a helyzet és tudatosan, az emberi jogokat ignorálva, tovább rontanának a helyzeten lehet-e büntetni. Nos náluk a kor nem kizáró ok. 

A tisztességes eljáráshoz való jog, a törvény egyenlő védelméhez való jog viszont az áldozatot is megilleti. Nem lehet azzal lezárni az ügyet, hogy az elkövető kiskorú. Itt is van olyan aki felel azért, hogy ez történt, és aki ezért felelősségre vonható. 

De a kiskorú rabló, a kiskorú tolvaj, a kiskorúként testi sértést elkövető, a kiskorú gyújtogató áldozatait is megilleti a törvény egyenlő védelme. A kiskorú bűnöző tetteiért meg kell, hogy legyen az a felnőtt aki felelős. Ha másért nem, hát azért, mert a megfelelő erkölcsi fejlődéshez vezető nevelést a saját abszolútnak gondolt elvei miatt elmulasztotta.

Ha elfogadjuk azt, hogy a kiskorú bűnöző áldozatának is jár a törvény egyenlő védelme, akkor a törvény már az előtt tud lépni, hogy az egyre durvább dolgokat elkövető kölyökbandák eljutnának a szexuális erőszakig. A "szegény bevándorlót ne emelük ki", a "barnábbak kiemelése rasszizmus" és hasonló kitérők helyett, amikor szükség van rá igenis lépnie kell az államnak.