Párbeszéd, Twitter, komoly hiba

Töröltek egy fiókot. Tök jó. Nem lesz tele nekik címzett üzenetekkel arról a tényről, hogy most mi is történt. Az Index pedig ír egy kis cikket az esetről, mint ahogy sok más lap is. Túl vannak rajta. És elmondják, ez nem fér bele, még egyszer pont ugyanígy, pont ugyanezt nem teszik meg. Majd tesznek mást, máshogy, ami ugyanerről szól. A történetnek ugyanis nem tudjuk a végét, és nem is lesz ott a Twitter fiókokban. Rúgtak már ki szakácsot, mert részt vett ellenzéki tüntetésen. De baloldalhoz közeli civil szervezet is bontott már szerződést nekik nem tetsző vélemény miatt. És baloldali pártok is működnek így. 

Amikor valaki blogot ír: Eldöntheti, hogy ezt névvel teszi, vagy nicknév mögé bújik. Ez alól egyetlen kivétel van. Ha például munkadó, megrendelők vagy bárki más elvárja a nicknév mögé bújást a névtelenséget. Nem titok: Az adataimmal visszaélt az Együtt egyik vezetője, és visszakövethetővé tette ezt a blogot is. És ennek kapcsán volt alkalmam arról meggyőződni, hogy sok esetben nem a vélemény a baj. Hanem az, hogy lehetőséget adsz a véleményed felhasználásra a másik oldalnak úgy, hogy kiemelésekkel még át is teszik a hangsúlyokat, meg is vágják, politikai tőkét kovácsolnak belőle. És építenek arra, hogy te X csoporthoz kötődsz.

Húzós, de csodálatos a gyerekes karácsony... állította valaki a fénykép mellett. A képen ott volt a fenyőfa, de nem volt rajta dísz. Önmagában, családi fotóként ez a készülődésről szól. Ha a politika ebből hasznot akar húzni, akkor kontextusba kerül a dolog, egyes dolgokat kiemelnek, más dolgok viszont eltűnnek a véleményből. Mert lehet, hogy neked a gyerekes karácsony azért volt húzós, mert sok a munka sokat kellett szaladgálni. De egy párt környezetében, ha más nem a szavazóbázis megszólaló tagjai oda költik a saját elképzeléseiket, miért volt húzós a karácsony.

Oktatási rendszer. Megélhetés kapcsán nincs pénz még díszekre se. Hátrányos helyzetű családok... Soroljuk a dolgot, és csupa olyan dolognak lehet az arca, akinek a képét ebbe a kontextusba helyezi, nem feltétlenül igaz rá. Mert mi van akkor, ha nem hátrányos helyzetű a család? Ha van pénzük díszekre, de még nem került elő? Mi van, ha nekik máskor könnyebbség az egész napos iskola és sok hasonló döntés? Nem tudjuk: De azt tudjuk, ha valakit felhasználnak egy kérdésben, akkor milyen véleményekhez fog kapcsolódni az ő arca és a gyerekéé.

Én is látok végtelenül leromlott állapotú iskolákat! És nekem is eszembe jutott, ezekre már 25 éve és ráfért egy teljes felújítás. 1992. Decembere kapcsán pedig még Antall kormány volt. Az átmeneti időszak alatt megértettük, miért nincs mindenre  pénz. Utána viszont jött a privatizáció nagyobb hulláma, és nem lett pénz. Mert a bulit elvitte a nagyüzemivé válló olajszőkítés, a kárpótlási jegyes balhé. A folyamatosan okozott károk után ismét tűzoltás jött. Majd az akkor konszolidált és sok szempontból jó kormányzás után elzavartuk azt a kormányt. 

Abban a 8 évben volt pár év amiről Gyurcsány bevallotta, hogy nem csinált semmit és volt még több olyan, amikor azon az áron ragaszkodott mások szemét kilövetve a hatalomhoz, hogy ez azt jelentette újabb évekig nincs érdemi kormányzás, romlik le a kórházak, iskolák állapota. 2010 ennek megfelelő állapotban érte az országot. És Orbán Viktor az 1998-2002 közötti időszak tanulságait levonta. Sem a durva lopás fékezésével (olajszőkítés, kárpótlási jegyes biznisz gyors megállítása), sem normális kormányzással nem lehet megtartani a hatalmat.

Hazugsággal, a média uralásával, demagógiával, sok mindennel igen. És ezt 2002-ben és 2006-ban mi tanítottuk neki. És azt üzentük, ha nem erre a gyomorforgató útra lép, akkor 2014-ben egy új 2002 jöhetne el. Alkalmazkodott. És a médiapiac formálása, sok minden viszi el a pénzt, de azért történik a hibákat orvosolni próbáló kormányzás. De így nem lehet emberi idő alatt behozni, 20, 30, vagy 60 évnyi lemaradást. És ami nem kapta meg a felújítást, amelyik részre még nem jutott forrás, az omlik, rohad, esik szét. 

Bármit állítassz, akár a gyerekről szóló kép is állítás, ha a politika felkapja, akkor megrágva, átformálva egy politikai narratíva része lesz. Ami a megszólalót is, a mondanivalóját is, és a képen szereplőket is valamely politikai oldalhoz, politikai ügyhöz, üzenethez kötheti akaratuk ellenére. Aki bárkit, bármit felhasznál, a saját üzenetéhez köt, semmi mást nem tud elfogani, az egy dolgot üzen: Orbán Viktornál sokkal kevésbé demokrata. Akiben annyi empátia nem volt, hogy a gyerek legalább tabu legyen...

A gyors törlés elmaradásával, nyilatkozatokkal, az ügyekkel viszont azt is sikerült elérni, hogy az érintett család egy másik narratíva arca is legyen. A baloldali visszaélésről szóló jobboldali narratíva megannyi változatánál kerül elő a téma. 

Nyilván: Sem a közösségi médiában képet megosztó magánember, sem a blogot író választópolgár nem ebből él. Nincs meg olyan jövedelme ezekből ami fedezné, ha egy ilyen hírverés neki kárt okoz. És bárki is akarna ennek kapcsán gyűjteni, hogy ennyiben független legyen, kiderül, ez csak a politika által finanszírozott szerkesztőségeknek jár.

Van aki azt mondja, X járatlan a politikai kommunikációban. De ezt a jelenséget ő is látta, mégis ennek tett ki most gyereket, családot. Amikor a Párbeszéd így kezeli a helyzet, hogy egy emberre mutat és eljátssza, hogy az még semmit sem látot, azt kell hinnünk, hogy hazudik. És közben ennek az alakulatnak a vezetője lett a baloldal miniszterelnök-jelöltje.