Ami tegnapelőtt jövőkép volt...

2014. Január 12. vasárnap. Ekkor még csak pár baloldali szavazó mondogatta: nem jó a háborús vagy éppen forradalmi retorika. Nem jó az, ha az országot több helyzetben egymással harcban álló oldalakként ábrázolják. Mert baj lehet belőle. És ezt a retorikát el lehet, talán el is kell utasítani. Sok más hiba vagy bűn ellenére ez volt a mai jobboldal legnagyobb hibája, hátránya. Ugye értjük: nem valami amit tettek. Nem valami mutyi. Hanem a retorika. És nem is valami öszödi jellegű önkritikus dolog, hanem a jól megszokott egyértelmű ítélet. Csakhogy 2014. Január 13. hétfő egy új helyzetet hozott el. Ma Január 14.-e van. Kivártam, lesz-e mára felelős. 

Senki sem sérült meg, a bank kárát megtéríti a biztosítás. De ha a robbanás ereje valóban minden irányban komoly volt, akkor vajon volt-e arra garancia, hogy az épület szerkezete nem károsodik? Hogy az épületben futó gázcsövek nem sérülnek, nem keletkezik tűz? A bank egy társasházban volt, a társasházban lakások vannak, és azokban családok élnek. Ugye értjük az összefüggést? Ebben a konfliktusban immár az adott társasház lakói is veszélybe kerültek. És nem hiszem, hogy itt a bankokra kellene mutogatni. Ugyanis nem ők robbantottak. És nem csak, hogy nem ők robbantottak, de a problémákért sem ők felelősek.

Induljunk ki a sokszor kiszámolt dologból: 2012-ig a deviza alapú hitel olcsóbb volt, mint a forint alapú. Márpedig a két dolog ára közötti különbözetet egyensúlyozta ki a kockázat, így az árak kiegyenlítődése ismert lehetőség volt. Ez alapján aki azt mondja, a bankok őt átverték az hazudik. Annak ellenére igaz ez, hogy az adott ember brutálisan átverték. Csak éppen nem a bankok. Hogy forint alapon miért nem kapott hitelt? Mert amikor az elején szinte csak kamatot fizet az ember, akkor amennyivel nagyobb volt a THM, annyival magasabb volt a kezdő törlesztőrészlet is. Dupla, vagy még nagyobb törlesztő részletet viszont már akkor sem tudta volna fizetni a legtöbb érintett. 

Ha pedig lehetett tudni, hogy a devizahitelek törlesztő részlete is lehet még ilyen magas, és ezzel együtt a tőketartozás is lehet még magasabb, mint az ingatlan értéke. Ha pedig a kamat és a kockázat kezdetektől fogva brutálisan magas volt, a tőke törlesztés ami közelebb vitt volna a tehermentes saját lakáshoz, pedig alacsony, könnyű ezt mondani nem érte meg hitelre lakást venni.

És ez nem azon múlott, hogy forint vagy deviza alapú hitel, hogy ilyen vagy olyan módon fogalmazták meg a bankok a szerződést, a hitel nyújtásának van egy költsége. És igen, még a tényleg devizában folyósított hitel sem más. Igen: A forrásnak is, és a bank működésének is. És ez utóbbinak nem csak a villanyszámla és a bérek a része, hanem bizony kell olyan ember is aki magyar bankba fekteti a pénzét részvényesként. Ezért pedig legalább annyit kell neki adnunk, amennyit egy olasz autógyárból, egy amerikai húsüzemből, stb. ki tudna termelni. 

A deviza alapú hitellel a bank nem azt nyerte, hogy azon nagyobb volt a haszon. Hanem azt, hogy amikor mindenki hitelt akart, politikai nyomás is volt rajtuk, akkor olyanoknak is tudott adni hitelt akiknek Forint alapon biztosan nem tudott volna adni. És ha nem jön be a nemzetközi válság, nem válik pl. az öszödi beszéd és a szociális népszavazás mentén kormányozhatatlanná az ország, majd nem jön némi unortodoxia, akkor a többség tudta volna fizetni. És bár idővel megdrágult volna, ezt mégis "kinövekedtük volna", lett volna elég béremelés és mindenki jól jár. Hülye lett volna a bank ebből kimaradni. Ez nem mulasztás a bankok részéről.

Ellenben volt egy apró gond. Már sokszor elmondtam, hogy a "kicsit több a törlesztő, mintha lakbért fizetnék" érvelés miért nem volt igaz. Ezt más blogok is kiszámolták. Tiszta sor. És sokan mondták ugyanezt, én is erre mutattam rá nem egyszer. A matek pedig nem hazudik. A számítás azért fájdalmas, de még vállalható bukót mutatott. A napokban beszélgettem erről, és hamar előjött a kérdés: Milyen hitelekkel, milyen THM-mel számoltam. Hát, azokkal amikkel szinte mindenki más. Egy átlag blog gazda ilyenkor foggal körömmel védi is a számítást, én viszont a homlokomra csaptam.

De hiszen annak a hitelnek az árát úgy is felírhatnánk, hogy X forint értékben fizetjük a THMet, Y forint "értékű" a kamat kockázat, és Z forint értékű az árfolyamkockázat. Ha sem Y sem Z nem negatív szám, akkor bizony az a hitel drágább, mint amit a THM sugall. Nem is kevéssel. A kockázatokat is be szokás ám árazni. Mint azokat a költségeket is amik nem épülnek be a THMbe. Ha az akkori pillanatnyi törlesztő részlet mellé is oda képzelnénk a kockázatot, máris más lenne a helyzet. Hiszen felismerve, hogy a devizahitel lehet még drágább is, mint a fix kamatozású forint hitel, egy a maihoz hasonló törlesztő részletet kapnánk.

Erre pedig senki sem mondta volna azt, hogy ebből lakás lesz, a lakbérből pedig nem. Hiszen felismerik: Ezt már nem tudják fizetni és ha nehéz eladni a lakást az önrészt, a korábbi befizetéseiket elbukják. Ilyen feltételekkel nagyon nem éri meg lakást vásárolni. Nem olyan apró különbségről van szó, amit kiszámolgattunk, hanem brutális és jól látható problémáról. Így már nagyon nem érte meg a dolog. Pedig az ingatlanos, a politikus, stb. mindenki a fülünket rágta, hogy így nekik nagyon megéri a saját lakás.

És utána hallottuk, hogy részvényekkel, értékpapírokkal, devizákkal kereskedve realizálták is a profitot, vagy az építőipar pörgetése mondjuk segített eladni az építőanyagokat. Ők nyertek a bolton. De aki rájuk hallgatott és hitelre vett lakást, az a legolcsóbb, legjobb hitellel, függetlenül a hitel típusától könnyen vesztett. Nyerni csak az nyert, akinek volt elég megtakarítása, önrésze. Aki számára a hitel költsége a kockázatokkal együtt is alacsonyabb lett volna, mint tovább fizetni a lakbért és megtakarítani (majd a megtakarításból lakást venni). Azoknak akik csak a lakás árának töredékét fizették hitelből.

A bankok elleni hisztériát ugyanezek a politikusok táplálják. És nyugodtan elhihetik: Az árfolyamok változásain, stb. bőven lehet keresni. A tőzsde még mindig adott. Ha pedig bűnbak keresés, és háborús retorika van éveken át, akkor előbb-utóbb lesz egy vagy több őrült aki komolyan veszi és tényleg erőszakhoz folyamodik. Előre látható volt ez. 

Pintér úr nem tett 2 hét alatt rendet, hanem részese lett egy olyan folyamatnak ami mára ide is elvezetett. Persze korábban is voltak robbantások, akár alvilági leszámolások, akár elkeseredett emberek amatőr próbálkozásai. Ami viszont minőségileg új, az a bomba hatékonysága, ereje. Ez akár szervezett dologra is utalhat. És az eddigi helyzet hozadéka. 

Tudom: Ha ez jól jön a baloldalnak, bárki csinálhatta. A megoldás viszont az, hogy nem kell úgy kormányozni, hogy ez ilyen módon jól jöhessen valakinek.

Persze az ingatlanpiaci lufi nemzetközi jelenség volt, és a hazai problémák közül a tartós munkanélküliségre választ adott az is, hogy a lakásépítéseket a FIDESZ kormány felpörgette. Az építőipar szereplői akkor vásároltak, ez a gazdasági növekedés motorja volt, az akkori növekedés óta minden egy magasabb bázisra épül, ma is mondhatjuk azt, élvezzük ennek az előnyeit. A helyzet pedig, a fogyasztás csökkenése miatt, mindenkinek rossz. Ha az adósok megmenekülnek, tudnak újra vásárolni több pénzt hagynak a boltokban, növekedhet a gazdaság mindenkinek jó. 

Sok esetben akár a lufi (annak az árával együtt), akár az adósmentés lehet értelmes befektetés. Így a FIDESZ politikájának is van értelme. A retorikát pedig nem csak önmaguk választották, hanem az a nép is ami nem viseli el azt, ha a politikusai akár csak egy percig is önkritikusak. Így pedig önkritika helyett bűnbak keresést, háborús retorikát választva, mi magunk fizetjük meg ennek az árát.