Imádom a zöld propagandát. A szélerőmű, naperőmű valóban remek eszköz pár apróságot leszámítva. Ilyen például az elfoglalt terület, az ezek kapcsán kiirtandó erdők, a rendszer felépítése, az energia tárolása kapcsán keletkező veszélyes hulladék, a rendszerhez tartozó ipar kapcsán megjelenő ipari katasztrófák. És sok esetben ezek kapcsán a környezetbe kerülő veszélyes hulladék, szemben az atomipar hulladékával, nincs valós felezési ideje, az végtelen ideig öli az embereket és rombolja a természetet. A vízlépcsők problémáit is ismerjük. A biomassza gondjait is ismerjük, és van velük egy apró gond: Számos folyamat lassítására valamennyire alkalmas, de a megfordításra nem. Mert a biomasszából nem légköri széndioxidot kellene gyártani, hanem a föld alá temetett szenet. 

Van egy kedvenc témám. Sokszor fogjuk ezt még hallani itt. A placebo - nocebo téma lesz ez. De tegyük hozzá a többi várakozás témáját is, mert bizony a Bing vs Google versenyben is a "Bing találati listája a Google logó alatt" nyert nem egyszer a felméréseken. Az atomerőművek által okozott potenciális egészségügyi ártalmakat kétféle módon lehet értékelni. A bizonyított, objektív okszerű összefüggést, és egyes statisztikai összefüggéseket. Mit jelent ez? Azt, hogy a két megközelítés között lényeges különbség van. És ez a különbség igen durva. 

Amennyire a placebo tablettaként szedett szőlőcukor is hatékony gyógyszer sokszor, ha valamiről elhisszük, hogy árt, akkor az már csak a nocebo hatás miatt is ártani fog. A placebo, és a nocebo ugyanannak a folyamatnak más-más irányú használata. Az atomerőművek hatásáról kimérték sokan, sok módon, hogy a kozmikus sugárzás szintje alatt van. Nem lenne szabad káros hatásuk legyen. Sok "zöld" megoldás, megújuló energiaforrás káros hatásai viszont mérhetőek. Az emberek mégis azt hiszik, ahol minden zöld ott egészségesebbek (placebo), ahol atomenergia és távvezeték van ott betegebbek lesznek. 

Ha holnap lenne egy felmérés, ami azt vizsgálná, hogy milyen erőmű mellett a legegészségesebb és legbiztonságosabb lakni, és az derülne ki, hogy a legjobb a zöldnek hitt atomerőmű, utána a zöldnek hitt megújuló energiaforrásra építő erőmű, utána az atomerőműnek hitt atomerőmű, végül az atomerőmének hitt megújuló energiaforrással dolgozó erőmű lenne a sorrend... Mondjuk biomassza kapcsán a mezőgazdaság és az energianövények feldolgozása mérgezne minket, más esetben az energia tárolása kapcsán keletkező veszélyes hulladék, vagy az ivóvíz bázist befolyásoló vízlépcső... Mit választanánk?

Atomerőművet? Mert az kevésbé árt? Dehogy... Hiszen TUDJUK, hogy atomerőmű. Jönne a zöld megoldás, minden hátránya ellenére. Egyszerű, a műszaki szempontoktól független orvosi szempontok döntenek. Ennek kapcsán az az érdekes helyzet alakul ki, hogy az atomenergiát ellenző, attól jobban félő közösségekben más az ideális választás, mint az atomenergiát, annak valamely formáját pártoló közösségekben. Ez pedig tömegpszichológia, szociológiai és legfőképpen a politika területére is elvezet minket. 

Persze itt is felmerül a kisebbség jogos érdeke kérdés: Vajon az atomenergiát pártoló embereknek van joga elvárni az atomenergiát, rákényszerítve az attól félőkre a következményeket? És itt a nocebo is következmény. Vagy éppen a másik oldal kényszerítheti rá az atomenergiát pártolókra a véleményét, rájuk kényszerítve a következményeket? Főleg akkor, ha itt az objektív következmények mellett felmerül egy újabb szempont. Sok atomenergia pártira pedig sok "zöld"nek mondott megoldás hatna noceboval. Ők egy nagyobb csoport és dupla káros hatást szenvednének el? 

Tovább megyek. A heves tiltakozást követelő noemisszio blog kapcsán. Kik felelnek a káros hatásokért? Azok az emberek akik alapvetően megalapozatlan állításokkal kampányolva, rémhíreket terjesztve felépítik a félelmet, majd a keltett nocebo hatást kimutatva tovább kampányolnak? Ne feledjük, az általuk propagált megoldásom mögött is iparág van, a zöld ipar, ennek modernizációja itt előkerülő téma. Vagy akik ezek után mégis erőművet építenek? 

Ebben a kérdésben a sugárzás mértéke, a fizika, a technológia, a mérnöki kérdések nem mérvadóak, és a vita jelentős részét politikai kérdésként is megélhetjük. És lehet akár választást befolyásoló akár népszavazásra kerülő kérdés, ami a bel- és külpolitikát egyaránt meghatározhatja a következő években. 

Tény az, hogy számos érdekcsoport az elektromos energia fogyasztás gyors mérséklését ajánlja megoldásnak. A komoly probléma, hogy az áramfogyasztás direkt csökkentése viszont sem a közlekedés energiaigényét, sem a helyben, fűtési célra termelt energia kapcsán nem tenné lehetővé az elektromos energia használatát. Természetesen az ipari (sütőipar, fémfeldolgozás) kapcsán igényelt hő energia (sütéshez, olvasztáshoz) sem áramból lenne így. Az áram viszont ingyen szállítható, és általában környezetkímélő módon megtermelhető. A helyben elégedett energiahordozókkal szemben nem okoz szmogot, nem mérgezi a legtöbb település lakóit. Az energia felhasználáson belül az elektromos energia részarányának növelése kívánatos lehet, ez pedig jelentős kereslet bővüléshez vezethet. 

Sokszor, sokan, sok helyen mondtuk el: Ha a közlekedés jelentős részében az elektromos meghajtás / vontatás kerülne előtérbe (Vasút, városi vasút, troli, elektromos autó, elektromos busz) az előnyös lenne, ha az áram előállítása is széndioxid kibocsájtás nélkül zajlana. De azt is éppen ennyiszer mondtam el, hogy a bioüzemanyagok, a biomassza nem ilyen. Mert az egyszer megkötött széndioxidot nem kötelező újra a légkörbe juttatni, a mezőgazdasággal szembeni plusz igények viszont jelentős károkat okozhatnak. Pl. a vízbázisba jutó műtrágya miatt. De a szélerőmű, a naperőmű kapcsán is gond az áram tárolása. Azaz a várhatóan növekvő áram felhasználás kapcsán is fontos a gyorsan bővülő erőművi kapacitás, és ebből a szempontból az atomerőműveket jónak tartom.

Egy szó mint száz, nem lehet azzal vádolni, hogy atom ellenes lennék. És számos kérdésben a FIDESZ döntéseit is támogattam, pozitív véleményem van nem egy, nem két intézkedésükről. Így nem egy elfogult hater, elfogult ellenzéki véleménye az, ha a kérdésben mégis félek a kialakult helyzet kapcsán. És félek amiatt is, hogy a FIDESZ sok válasza meg sem próbált megnyugtatni. Ezek az aggodalmak viszont az időponttal kapcsolatosak. Még akkor is, ha nem értek egyet a választás előtti időpontot kritizáló csoportokkal. Egyszerűen azért nem, mert elvi megállapodás született, és közel sem biztos, hogy a részletekről sikerül megegyezni, nem biztos, hogy meg kell egyezni.

De az biztos, hogy a választás előtt megkötni a megállapodást azt is jelenti, hogy a választáson már tudunk az energia politika kapcsán erről a kormányzati elképzelésről, dönthetünk róla. De tudjuk azt is, ha az atomra nemet mondunk, a FIDESZ programra mondunk nemet, és akkor más alternatívát kell választani. Ez az éles kontraszt Gyurcsány reformjaival szemben. Azokat csak a választás után ismertük meg, és azok népszavazási elkaszálása után az azokra épülő politika elbukott. Így indokolt az, hogy egy a jövőkép alapjait is meghatározó döntés megerősítéséről ne népszavazás, hanem általános választás döntsön. Márpedig ennek a döntésnek a meghozatala miatt nem jó később beiktatni egy rendkívüli választást. Az ugyanis nincs benne az erőmű árában.

Az Egyenlítő blog persze megírta. Mégsincs döntés Paks ügyben. Ez szép és jó. De valóban nincs döntés? Valamit csak aláírtunk? Vajon a tárgyalásokon mennyi mozgásterünk van, miből lehet kihátrálni? Mennyire vagyunk kényszerhelyzetben, mennyire nehéz ez ügyben valamit tenni. Nincs döntés? Csak annyi, hogy ez a FIDESZ programjának immár részévé vállt, és ezt is megerősítjük vagy elutasítjuk a választáson. Azaz egy nagyon fontos programpont eldőlt. Ami befolyásolhatja a szavazókat. 

De azt is tudjuk, egy ilyen döntésnek a választáson ára van. Nem csak ennek. De sok trafik költözésének is, amiről sok erős dohányos választó fog hallani. Egy-egy robbantásnak. És sok más dolognak is. Ennek az elvi megegyezésnek, milyenségétől függetlenül van egy komoly politikai ára, és ennek a politikai haszonélvezője inkább Putyin. A kérdés inkább az, hogy mi kell ahhoz, hogy az oroszok ellen korábban ágáló Orbán ezt az árat egy választási évben, a kampányidőszak egy fontos szakaszában hajlandó legyen megfizetni. Kérdések, fenntartások nélkül. 

Mi kell ahhoz, hogy ebben az ügyben a hirtelen megállapodás minden árát vállalja? Mi kell ahhoz, hogy itt ne csak egy a további tárgyalás alapját jelentő elvi megállapodásról, hanem érdemi döntésről is beszéljen? Lehet-e valami színfalak mögötti alku, politikai nyomás a háttérben? Mert, ha van, az a partner jó- vagy rossz szándékától függetlenül aggasztó lehet. 

Komolyan megkérdezem: Ha erről elég lett volna 5-10 év múlva dönteni, akkor addig ne fejlődnének mondjuk az atomerőművek? Csak azért kérdezem, mert a leginkább atomenergia párti emberek véleménye is az, hogy a lehetőségekhez képest legkorszerűbb, legbiztonságosabb technológiára van szükség, ezért nem jó az ideális időpontnál előbb dönteni a beruházásokról. Ki merné azt mondani, hogy a következő 10 évben nem változik semmi? Hogy akár a tórium alapú megoldások hívei nem érhetnek el áttörést? Hogy akkor más nem lesz hajlandó komoly erőművi kapacitást építeni, és nem szerezhetjük be más atomerőművéből az áramot töredékáron.

Hogy a kísérleti fúziós reaktorok kapcsán látott fejlődés nem vezet sehova? Mert lehet, hogy 10 év múlva csak átmeneti megoldást kellene keresni, mi pedig most hosszútávúról hozunk döntést. Persze a másik oldalnak is jobb lenne esetleg egy még korszerűbb megoldásról a referencia. Itt nem feltétlenül műszaki, vagy gazdasági szempontokat néztek meg, sokkal inkább a politikaiakat. Politikai kérdésben pedig politikusok döntenek. 

Lehet az ok a szokásos FIDESZes gondolkodásmód. Ne béreljünk lakást, vegyük meg. El is vezetett ez egy túlhitelezéshez és egy komoly válsághoz. Ne terméket vegyünk, hanem ipart, még akkor is, ha az nem hatékony. Mert sokmindent birtokolni akarunk. Akad aki azt mondja: Az építkezés kapcsán lehet majd mutyilehetősség. Hiszen sok munkát magyarok végeznek majd, és az építkezés során sok nyersanyag is fogy. Be is indult Simicska és az Orbán bányák emlegetése az ügy kapcsán. Sok más szempont előkerül, és tény az is, hogy az időpont annyiból adhatott, hogy nem fog a választás után találkozni Putyinnal. De lehet ám orosz nyomásgyakorlás is a háttérben. 

Putyin "elvtárs" már korábban is igyekezett Paks bővítését elérni. Egészen biztos, hogy Oroszország számára fontos egy ilyen erőműbővítés. Ugyanis Fukushima kapcsán változtak az előírások. Ezek jelentősen megdrágítják az atomerőművek építését. Az új előírásoknak megfelelően tervezett atomerőművek kapcsán EUs referencia nagyon kell mindenkinek. A kérdés az, hogy a zárt ajtón belüli háttéralkuk kapcsán, mit kapunk azért cserébe, hogy listaáron veszünk egy ilyet? Ha az ajánlat olyan is, hogy Putyin elvtárs nem zárja el a gázcsapot, némi szelíd figyelmeztetéssel, hogy az EU ellen szabadságharcot folytató Orbán nem tud onnan sem hatásos módon segítséget kérni... Nos akkor azt kell mondjam rögtön más a leányzó fekvése.

Mint akkor is, ha az ajánlat csak annyi volt: Ha az EU megunja a sok szabadságharcot, és a politikai túlélésed múlik a jó keleti kapcsolatokon, akkor jobb egy erős szövetséges... Nem tudtuk előre megvitatni a dolgot, gyorsan aláírták. Miért? Most tudjuk? Na ezek a jó kérdések. Ugye senkit sem kell elkeserítsek azzal, hogy azt mondom a zárt ajtók mögötti politikai háttéralkuk jelentős része nem csak az előzetes vitából de az utólagos nyilvánosságból is teljesen kimarad? Ugye értjük mit jelent ez. Azt jelenti, hogy a csomag tartalma nem nyilvános. Pontos megegyezés a részletekről még nincs, így még el is csúszhat az alku, ellenben sok helyzetben jól jöhet ez bármelyik félnek politikai szempontokból.

A gazdasági elszigeteltség a világban csak az Észak Koreára jellemző életszínvonalat hozhatja el, mindenhol máshol van a gazdaságot segítő kereskedelem és gazdasági, pénzügyi együttműködés. Ha a nagy gazdasági és politikai szabadságharcunkban elvágjuk magunkat Nyugat-Európától, az USA-tól, akkor más "szövetségesek" segítségét kell kérnünk, és fel kell fognunk azt, hogy ezt a segítséget senki sem fogja ingyen adni.  És okkal érezhetjük úgy, hogy ez lehetett akár egy egyszerű kérés is az orosz fél részéről.

És ez az energia kapcsán nagyobb arányban kialakuló függés mellett egy újabb aggasztó kérdés, aminek semmi köze nincs a választott helyszínhez, erőmű típushoz. Sem ahhoz, hogy az ATV melyik műsorában, melyik idealista LMPs álmodozó sürgetné a zöld energiát, és hiszi azt, hogy az áramot 10 év múlva egy pohár vízből termeljük meg. Annál több köze van ahhoz a képhez amit bizony konzervatív oldalról is (háttéralkut, szabadságharc árát, kialakuló kényszerhelyzetet nem említve ugyan) bemutatnak: Ha nem kell nekünk az USA és az EU barátsága, hát maradnak az oroszok. Akár a tolerancia hazájának bemutatva, a "szocialista népi demokráciát".

Egy elvi megállapodás ami senkire nézve sem kötelező még egyáltalán nem lenne probléma. Hiszen tudjuk, sok országban csúszik az építkezés, a hazai bürokrácia malmai még lassabban is őrülnek, mint oly sok más országé. Egy elvi döntésnek megvan a helye és ideje. És aki alapvetően atomerőmű párti az joggal mondja azt, hogy idővel szükség lesz Paks bővítésére, pótlására. Még azt is el lehet ismerni, hogy egyelőre az oroszok ebben Európa legjobbjai, így akár ez lehet a legjobb választás. Sőt azt is, hogy a végleges döntés előtt még a finanszírozás, a tulajdonviszonyok, a pontos részletek kapcsán bármi lehet, a számunkra tökéletes megoldás is. Azaz a probléma kapcsán igaz a mondás: Nem akkora a lángja, mint a füstje.

Nincs ipar ipari katasztrófák nélkül. Nincs közlekedés közlekedési balesetek nélkül. Az atomenergia, az atomipar valami olyan, mint a légiközlekedés: A világ egészének a szintjén jó. Ha baj van akkor mindegy, hogy az ember autóbalesetben, lezuhanó repülőgépben, a szélerőművet kiszolgáló alumínium ipar vörösiszapja miatt, vagy egy atomerőmű miatt hal meg. De az utóbbit megúszni több esélyünk van.

A nívó blog persze jól szórakozik majd ezen a megközelítésen is. Mert abban azért igazuk van: A legtöbb blog szerzői, kommentelői ebben a témában nem szakértők. Csak egy dolgot felejt el. A demokrácia úgy működik, hogy az ilyen kérdéseket is tisztázó programok közül választunk. Mi, választópolgárok. És azt borítékolhatom, hogy a legtöbbünk a legtöbb kérdésben nem szakértő. 

Következő postban Seres Máriáról, utána pedig sok politikai hátraarcról lesz szó. Pl. Bős-Nagymaros ügyéről, mint a rendszerváltás szimbólumáról. 

Update: A témában az Egyenlítő blog komoly buktát vizonál.