... mert választani kell

Hobbik és történetek - A Szerepjáték

2014/02/04. - írta: Válasszunk

Az Index címlapján éjfél körül megjelent egy cikk: 40 éves a szerepjáték. Közben más témában egy komment felvetette miért is lehet valaki a hobbik, például a szerepjáték ellen. Ez most valahogy aktuális téma, még akkor is, ha sok gamer oldal és blog még nem írt róla. De mielőtt azzal gyanúsítanának meg, hogy "elfelejtettem e nemes évfordulót" egy apróságra szeretnék kitérni. A szerepjáték kicsit olyan mint a repülés, a telefon vagy sok más találmány: Nem egy lépésben találták ki, így a feltalálását is nehéz egyetlen dátumhoz kötni. A szerepjáték evolúciója ugyanis igen sok lépésben történt. A történetet sok ponton lehet elkezdeni, és sok ponton lehet azt mondani: Ez már szerepjáték.

Az egyszerűbb társasjátékok és a sakk után számos taktikai harci háték jelent meg, az ezzel foglalkozó amatőr és félprofi újságok ezek egy részét középkori vagy fantasy környezetbe helyezték. Ilyen volt a D&D közvetlen előzményei között számon tartott Chainmail. Erre szinte mindenki emlékszik. Majd szépen egyre több csapatnál jelentek meg seregek helyett a karakterek és a karakterfejlődés. A D&D a közvélekedés szerint igazából egyetlen újdonságot hozott: A játékosok nem egymás versenytársai voltak, hanem egy csapaton belül töltöttek be többféle szerepet. Amit a magyar kasztnak fordított, az ott class, osztály. Ez az adott hős típusára, szerepkörére utalt. Nem éppen komplex személyiségekről, regényhős szintű dolgokról volt szó. Az Alignment sem jellemről szólt igazán, hanem a wargame esetén megszokott oldal választásról. Ez pedig alapvetően más, mint ahogy a játékkal jóval később megismerkedő magyar játékostábor ismeri ezeket a fogalmakat. Az ami sokunk szerint a szerepjátékot meghatározza később jött el igazán. Ezt az irányt, a lehetőséget felismerve a Dragonlance projekt lett volna hivatott képviselni. Az eredeti D&D pedig nem "Roleplaying Game" hanem "Roleplaying Wargame" volt a saját bevallása szerint.

De nem csak ezért érdekes az időpont kérdése, hanem egy 1973.ban, azaz a D&D előtt megjelent kiadvány miatt. Ez pedig ismét csak Gygax nevéhez kötődik, ismét TSR kiadvány, és ismét a D&D egyik közvetlen előképe. Az alíg 1000 példányban megjelent könyv nem csinált történelmet. A D&D-vel szemben ezt eleve átmeneti megoldásnak szánták, hogy összeszedjék a pénzt a D&D megjelenésére. A 3 dollárért kapható füzetecske valóságos ritkasággá vált. Van forrás ami szerint "szerepjáték", akad ami szerint wargame, igaz ekkor ezek a fogalmak még eléggé összemosódtak. De tény, itt a céggel, a tudatos fejlesztéssel már valami elindult. És valószínű, hogy a D&D rendszere, az elképzelések készen voltak, csak a klub szinten használt valami helyett céget alapítani, egy nagyobb játékot kiadni nem egy nap alatt történő folyamat. 

Ha a regényszerű történetek irányába történő fejlődés kapcsán az érdemi változást részben a Dragonlance, az AD&D volt hivatott elhozni a játékosok szélesebb köreinek, akkor igen viccesek azok az állítások, miszerint a hasonló élményt kínáló D&D 4 "nem is igazi D&D". Pedig ezek népszerűek, még akkor is, ha az éppen aktuális kiadást kritizálók által emlegetett pontatlan idézet (D&D is about killing monsters) a véleményükkel ellentétben nem is 4. kiadáshoz kapcsolódik igazán, hanem a 3. kiadás mögött álló csapat egyik vezetője hozta el. Ha pedig ezt a harci játékot, vagy éppen a hasonló szörny irtós akció RPGket nem tekintjük szerepjátéknak, akkor vajon az eredeti D&D-t a mai szemmel annak tekintenénk? Mindenesetre a D&D története máshol már megjelent, méghozzá 9 oldalnyi terjedelemben. Itt nincs sok értelme megismételni.

Amit talán kicsit fontosabbnak érzek az egy apróság. És itt ez a post nem a szerepjátékok kedvelőinek készült, hanem "szülő kompatibilitás a cél". Ez pedig pár apróságról szól. Sokan a szerepjátéknak köszönhetően tanultunk meg angolul, hiszen az angol nyelvű kiadványokat valahogy le kellett fordítanunk magunknak. Tudom, hogy nem a reklám helye, de bizony emlékszem ahogy a Silverland kínálatában angol nyelvű regényeket, szabálykönyveket válogattunk. A bolt még ma is megvan, és sok ritkaságot szinte csak ott lehet beszerezni. A szerepjátékok rendszere feletti viták, okoskodások, stb. sokakkal kedveltették meg a valószínűségszámítást. Sok játékos falja a kedvenc játékához kapcsolódó regényeket. Belőlük biztosan nem lesznek funkcionális analfabéták. Megannyi csapatban került elő a kérdés, hogyan lehet térképet rajzolni. Megtanultuk.

És nem csak ezt. Nem csak ezt, mert amikor felmerült a kérdés, hogyan lesz egyes karakterekről, helyszínekről kép, megannyi játékos keresett rá megoldást. Volt aki a CAD (térképhez), volt aki a rajzolás, festészet, más pedig a 3D grafika vagy animáció készítés alapjait tanulta meg. A karakterekhez változatos előtörténetek készültek, a kalandokhoz leírások, ezzel páran legalább egy kicsit megtanultak írni. Tudom, hogy olykor divat félni a szerepjátékoktól, de a játékosok éppen olyan arányban nőttek fel, mint akik a focit választották hobbinak. Csak közülünk, szerepjátékosok közül, több nézett utána már a történelemnek. Ha másért nem, hát azért, hogy komoly viták szülessenek vértekről, fegyverekről, változásokról. 

A szerepjáték nem ellensége a tanulásnak. Azok a tanárok akik nem csak félve az ismeretlentől szólnak ezt nem csak elismerik, hanem megannyi esetben aktívan használják. És aki szerepjátékos, az ha a gép előtt játszik akkor sem egyenletesen kattintgatva farmolja a hírnevet és a tárgyakat WoWban, vagy Diabloban... Hanem mondjuk a Star Wars: The Old Republic egy RP serverén, egy kellemes Cantina falai között vitatkozik a Jedi és a Sith code értelmezéséről. Mert az az elképzelt karakter ezt tenné.

Az elképzelt karakter. Akiből több féle van. Aki az egyik karaktered bőrébe bújva az ellenséged volt, az holnap a barátod lehet. Megértheted az eltérő szempontokat, és ha kész vagy elszakadni a sztereotípiáktól, ez toleranciára tanít. Ez pedig fontos érték. És lehet vitatkozni azon, melyik lépés volt a szerepjátékok megjelenésében a döntő, de el lehet azt is fogadni: Szinte mindegyik nélkülözhetetlen volt. És azt amit sokan ennek a játéknak köszönhetően tanultak meg, azt szinte mindegyik lépésnek köszönhetően megtanuljuk. 

Kedves szülő! Ha esetleg tiltani akarná az efféle hobbikat képzelje el a gyermekét 10 év múlva. Az egyik esetben a "furcsa játék" miatt toleranciát tanult, megszeretett megannyi tudományt, ismeretekre, szakértelmekre tett szert, és ezt kamatoztatja. A másik esetben pedig megtanulta: Hobbija nem lehet, de bulizni, már csak a párválasztás miatt is eljárhat, el kell járnia. A bulikon sokminden megeshet. Akár némi designer cucc fogyasztása, és egy újabb West Balkán tragédia is. Ha a gyerek érdeklőd, hobbija van, legyen az szerepjáték, 3D grafika, programozás, blogolás, vagy ezer más apróság, azt becsülje meg. Mert ez védi meg őt attól, hogy ő legyen a VV 17 első kiesője. 

Mert az önt esetleg elborzasztó villalakókban pont az a közös, hogy bulizni így vagy úgy mind eljutott, de egyiknek sincs, és valószínűleg nem is volt igazi hobbija. Ha lett volna, azt látnánk a villában. Vagy mivel azzal "elfoglalja" magát, nem "őrül meg", nem hozza a látványt be sem választják. 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valasszunk.blog.hu/api/trackback/id/tr675797926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ad Dio 2014.02.13. 13:17:05

Lassan 20 éve kezdtem a szerepjátékot. Ma már meglehetősen ritkán ül össze a trup, de évi pár alkalom azért még összejön (ugye Srácok?!). Végigjártuk az utat a hekenszlestől a katarzissal felérő szituáció és szereporientált játékig.

Szóval benne voltam és vagyok a dologban.

Ennek ellenére vagy ép ezért azt kell mondjam, hogy a szerepjátékok egyenlege maximum 0-ás. Elég sok szerepjátékoson látni a jellemtorzulás ilyen vagy olyan formáit. A szerepjáték sokszor menekülés és ha érzékeny korban ez elér egy szintet, az nagyon durván kihat a későbbiekre. Tud nagyon romboló is lenni. Persze olyan élmények is származhatnak belőle, amik közösségformálóak. A legtöbb játékos életében pedig nem jelent többet a dolog, mint egy bármilyen más hobbi.

Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2014.02.13. 15:58:29

@Ad Dio: Egyfelől abban, hogy nem jelent többet mint más hobbi sokszor egyet tudok érteni. De a hobbivalrendelkező gondolkodó ember sok szempontból jobb helyzet mint az alternatíva.

A tud közösségformáló lenni... Ebben egyetértek.

A szerepjáték jellemformáló hatása kapcsán az a baj, hogy te itt csak a negatívumot számolod, pedig ez összességében egy semleges hatás. Sok játék pozitív irányba tud változtatni, sok játék negatív irányba.

Megjegyzem: Ha megnézel egy több szerepjáték világot és rendszert ismerő jó pszichiátert, komolyabban képzett pszichológust lesz olyan rendszer amit ajánlani fog, lesz olyan amit kerülendőnek fog mondani.

De ez nem elsősorban a kezdők problémája, és ilyesmit érdemesebb sok esetben a szerepjátékkal foglalkozó oldalakon megbeszélni.

Ugyanakkor sok esetben a folyamat kicsit összetettebb. Sokan azért választanak egy játékot, adott karaktereket, mert az a szerep eleve vonzó számukra. A játékban nyert megerősítés, ha a mesélő olyan, akkor ezt a helyzetet elmélyítheti.
süti beállítások módosítása