Vannak akik nem csak egyes pártokban, nem csak a politikai elitben csalódtak, hanem a nyugati típusú parlamenti demokráciában is. Csakhogy erre nem véletlenül mondják azt, hogy hiába rossz, mégis ez a legjobb amit az emberiség eddig kitalált. És amikor elhangzik pár ötlet, hogy mi kellene még, alapvető problémák merülnek fel. Az elképzelt visszahívhatósággal kapásból egy baj van: Ki vonhatja vissza az én titkos szavazatomat? Megválasztunk valakit. A választást elvesztett oldal részéről nagyon hamar elindulna a visszahívás kezdeményezése. De könyörgöm, milyen alapon? Ha pedig csak egyszer lehet visszahívást játszani, akkor a győztes maga kezdeményezni. Kifizetjük és le van tudva. 

Van elméletileg felépíthető alternatívája a modern parlamenti demokráciának. Hagyjuk csak érintetlenül azt a koncepciót, hogy bizonyos dolgokról képviselőink útján döntünk. De a választási győzelem / vereség helyett minden képviselőről tartsuk számon hány választót képvisel. Annyi szavazati joga van a parlamentben. Mielőtt bárki is azt mondaná, ez egy egyszerű listás szavazás szintje, csak pontosabb, de nem juttat be több embert a parlamentbe, kevesebb embert kell fizetni, jöhet máris két érdekes csavar. Az ilyen meghatalmazott képviselő felhatalmazása nem feltétlenül kell, hogy univerzális legyen. Választhatunk olyat aki a közlekedéspolitika kérdéseiben képvisel minket a parlamentben, és választhatunk oktatáspolitikust. Soroljam? A szavazatok "pártok" közötti megosztása így érdekes lehetőség lenne. 

Ez pedig egy érdekes lehetőséget vetne fel. Az, hogy egy-egy képviselő hány embert képvisel az változhat akár "ciklus közben is". Ha pedig a választók nem egyszerre szavaznak, hanem a születésnapjuk szerint, akkor az állandóan fenntartott választási infrastruktúra terhelése is optimalizálható. Ugyanakkor a kontroll is biztosítható, a változás sebessége figyelhető. Mivel a változás lassabb és kiszámíthatóbb, ezért a tőke számára is vonzóbb terepet láthatunk. Lőn csoda, a képviseleti demokrácia működése adott. 

Ha pedig a saját szavazatod azonosításához szükséges kulcs nálad van, ez alapján visszakereshető a szavazatod, akkor a szavazat visszavonhatósága (mondjuk illeték ellenében) már a politikai stabilitás veszélyeztetése és túlzott költség nélkül is biztosítható lenne. 

Csak éppen a szakpolitikusok hatásköreit kell kitalálni, a megszorítások esetében is szükséges felhatalmazást kell biztosítani, fékezni kell a populizmust... És kell valamit kezdeni a tisztán listás rendszerek hibáival. Mert van hibájuk. Például az, hogy nehezen jön össze a kormány mögött a "parlamenti többség". Hiszen könnyen felállhat egy 40-30-30 felállás. A 3 oldal közül egyik sem tudna kormányozni. Ha a legnagyobb párt önállóan dönthetne , az sokak számára zavaró lenne, hiszen sehol sem övék a többség. Ha a két párt leszavazhatja akkor is gond lenne. Minden rendszer valamilyen kompromisszumot hoz az kormányozhatóság és az arányos képviselet joga között.

Ezt a kompromisszumot nem lehet hozni sem triviális megvalósítani sem közvetlen demokráciával, sem a képviselet megreformálásával. Tudják a szavazók hány %-ának szavazata kellett 94ben a 2/3-hoz? És 2010-ben? És tudják, hogy ha mondjuk minden körzetben és listán 10-10 lehetőség közül kell választani mennyi kellene a 2/3-hoz? Most ugyanezt ne csak az aktív szavazók, hanem a szavazásra jogosultak vagy az állampolgárok százalékában is gondolják végig. Elárulom: Az utóbbi esetben nem lenne meglepő ha 10% alatti támogatás is eredményes lenne. Tudják, hogy a szavazók hány %-ának szavazata mellett jósol a FIDESZ számára 2/3-ot megannyi szakértő?

A választási rendszer kapcsán mindig is fontos volt, hogy az ország kormányozható legyen. Tetszik nem tetszik az ország többsége vízlépcsőellenes. Az ország többsége nem örülne, ha csak import áram lenne. Az ország többsége nem örülne a foszilis energiahordozóknak sem. De amikor az lenne a kérdés, hol kell áram tárolására eszközöket építeni, mekkora és milyen zajos szélerőműpark okoz zajterhelést, tesz tönkre élőhelyeket, mennyire kellene ezekkel vagy napelemekkel lefedni az országot a válasz szintén nem lenne. És az atomerőműnél is. Ha ezt a sok nemet figyelembe vennénk, áram nélkül maradnánk. Megromlana a kaja a hűtőben.

Nos ezért nem lesz népszavazás Paksról. Mert valami kell, népszavazásnál pedig szinte sosem lenne. Mert könnyen lehet, hogy 3-4 támogatott opció közül egyik sem éri el az 50%-os támogatást. A kormány nem volt őszinte, de tény az is, hogy a hitel kedvezőbb a piaci hitelnél. Abban mondjuk sok állítással szemben igazat mondtak, hogy nem most kell az önrészt előteremteni (egyben igazolni, hogy megvan) hanem az egyes lépések kapcsán folyamatosan. Ez ugye nem most, hanem később aktuális. 

Éppen így az adósmentés kapcsán sem lenne konszenzus. Nem lenne konszenzus sok oktatáspolitikai kérdésben sem, közlekedéspolitikában sem. Bármi ami arányosságra törekszik, közvetlen demokráciát követ könnyen kormányozhatatlan állapotot hozhat létre. A visszahívhatóság kapcsán is sok olyan van aki "bárkit és mindenkit visszahívna" de támogatást nem nagyon adna, így kormányozhatatlanná tenné az országot. 

Sok esetben működhet az arányosság. Például a költségvetés bevételeit, stb. az egyes programok között azok támogatottságának arányában lehetne elosztani. De sok kérdésben nem. Persze lehetne játszani a legtöbb szavazattal rendelkezőnek adott előjogokkal. Hiszen jelenleg abszolút többségük vagy 2/3-uk lenne. És ki lehet mondani, nagyobb ügyekben a saját támogatottságuk mellé kell még támogatókat gyűjteni. Lehet ezzel sakkozni. Csak nem olyan egyszerű, mint ahogy a rendszer alapvető szabályainak megváltoztatására törekvők elképzelik...

Így is lehetne nyerni a programok kombinálhatóságával, de rögtön vesztenénk az összhangon. A politika nem tökéletesnek mondott megoldásokról, hanem jobb vagy rosszabb kompromisszumokról szól. Amikkel vagy egyet tudunk érteni, vagy nem.