Választani nem csak a szavazófülkében választunk. Hanem akkor is amikor vásárolunk, linkre kattintunk, bizonyos eszméknek teret adunk a közéletben másoknak nem. Ez nem 4 évente van, hanem egy tartós folyamat. Az egyik ilyen választásunk a döntően hazugságokra, ellenségkép építésre építő politikai szélsőségek elutasítása. Megannyi izmus-é ami nem az igazságra építve keresi a jogok mindenki számára üdvözítő egyensúlyát, hanem hazugságokra építve ellenségképet kreál és magának többlet jogot vindikál. Tudják mi a baj a Feminizmussal? Hogy egyszerre beszél egyenjogúságról és diszkriminációról. Az egyenjogúságba nem fér bele az, hogy a "nők elleni" erőszak szigorúan büntetett legyen, egy nő ellen fiú (gyermek) vagy férfi elleni erőszak meg ne. 

A nők elleni erőszak kapcsán a diszkrimináció kapcsán nem lehet pozitív diszkriminációról sem beszélni. Képzeljünk el egy helyzetet. Az erőszakos alkoholisták között a férfiak és a nők hasonló arányban vannak jelen. Ha a nők elleni erőszakot súlyosabban büntetné a törvény, mint a súlyos testi sértést, akkor a férfinek bármely védekezése  aránytalan lenne. Hiszen már egy verbális rászólás is "súlyos nők elleni erőszak" amivel ő egy enyhébb súlyos testi sértést akarna elhárítani. Fúj, a disznó. Nem csak túllépi az arányos védelmet, de még nő ellen lép fel erőszakosan. Azaz valakinek a testi épségéhez, lakhatásához, létbiztonságához való jogait hátrányos megkülönböztetéssel megszüntetné bármely ilyen eljárás. 

Minden olyan izmus, amelynek követelései ha "holnapra ellenállás nélkül teljesülnének" hasonló problémákat okozna veszélyes, és elítélendő szélsőség. Az ilyen károkat okozni kész szélsőségesek elbírálásánál nem különbségeket tenni az egyes izmusok között. Így sajnos a Feminizmus is szépen megtalálhatja a helyét a sztálinizmus, a nácizmus, a kommunizmus, stb. mellett.

Van szerencsém ismerni olyan kedves, aranyos lányt aki büszke rá, hogy immár lányok is mehetnek harcoló alakulatba. De a magyar lányok között is vannak rendőrök, de itthon is vannak női katonák. A nők elleni erőszak kihangsúlyozása nem csak a férfiak ellen diszkriminatív, de velük szemben is az, mert azt üzeni őket távol kellene tartani a harcoktól. A nők helyzete speciális. Nem azért, mert "máshogy kezelik őket". Hanem azért, mert sajnos ők maguk is mást vállalnak. És mást vállalnak el. De alapvetően joguk van az önrendelkezéshez, és joguk van eldönteni ők milyen életet szeretnének élni.

Minden diszkriminatív intézkedés hajlamos visszaütni. És nem is kis mértékben. Ha a nő korábban mehet nyugdíjba, a nagyobb várható élettartam ellenére az diszkriminatív. De valójában azt is jelenti, kevesebb ideje lesz eljutni a karrierje csúcsára, kevésbé lesz belőle megfelelő vezető. Ezt újabb diszkriminációval, kvótákkal meg lehet próbálni csökkenteni, de vagy a tapasztalatból kell feladni (ez árt a cégnek), vagy a stabilitásból kell feladni, hiszen előbb megy nyugdíjba a vezető, előbb kell cserélni (ez is árt a cégnek). A kvóta bevezetése viszont elhozza azt, hogy a legjobb jelölt helyett jóval kevésbé jót is fel kellhet venni csak a kvóta miatt. Az ilyen kontraszelekció pedig valamennyi munkavállaló lehetőségeit rontja. A Nőkét is.

Ha valaki csak könnyebben mehet tartósan szabadságra (szülési szabadság) annak is ára van a munkaadónál. Ha ez a hagyományos szabadság terhére lenne, és éppen úgy be kéne osztani, akkor a munkaadó is azt mondaná: A női munkavállalóra sem számíthat kevésbé hosszabb távon, mint a férfire. De ha több a szabadság, akkor sokkal kevésbé kap a nő kritikus feladatot. Ez a béren is meglátszik, de elvárásokon is. Ettől függ ki megy GYESre, kire hogy marad rá a háztartás. Ha viszont nem készülne fel a munkahely arra, hogy a nő mégis inkább több szabadságot igényel ilyenkor, akkor a nőt kirúgnák. Az sem lenne jó.

Létezik rá sok megoldás. A munkahelyek megosztása több ember között. A lehetőség, hogy valaki maga fizesse a helyettesítés költségeit (aki vállalkozóként dolgozik és ilyenkor alkalmazottat vesz fel), erre biztosítást lehet kötni, stb. És igen: Nem egy nő van aki saját maga fontosnak tartja a munkáját. Aki nem menne előbb nyugdíjba, aki nem akar szülési szabit, aki nem érzi úgy, hogy őt külön védeni kellene. Akit mondjuk nyomozóként, ügyészként felháborít, hogy a női pedofilt enyhébben büntetik meg, pedig ő mindent megtett, hogy az is megkapja a maga 8-10 évét... Aki mondjuk ügyvédként azt mondja, sokszor igenis az apánál lenne a gyermek helye.

A nők többsége nem feminista. Sőt nem is ül fel a feminista maszlagnak. Nem a nők elleni erőszakot ítéli el, mert pontosan tudja, hogy a Navy Seal harcoló alakulatai felé igyekvő Sarah könnyedén pofozná le a férjét, és az sem lenne jobb. Hanem a gyengébb elleni erőszakról beszél. Ami nemtől, kortól, társadalmi helyzettől függetlenül elítélendő.

A feminizmus, mivel szerencsére nem tud túlzott teret nyerni, nem a férfiakkal szemben a legnagyobb bűn. Hanem velük szemben. Azokkal a nőkkel, lányokkal szemben akik teljes joggal elutasítják a női kvótát, a nők védelmére hozott diszkriminatív intézkedéseket. És akik eldöntik kik akarnak lenni az életben. És nem csak katonák, rendőrök lehetnek ők. Hanem tetszhet nekik megannyi szerep is, az is amiben vonzók. Igen, sok színésznő maga választotta, és vállalja a lolita szerepet. Ha ő azt mondja: Ez ő, és más ennek látja az elismerés és nem tárgyiasítja őt. Sőt, még nem is bűn. (Lásd pedofília törvényi, orvosi, stb. definícióit) Hanem pont a választott úton elért siker elismerése. Ami alapján az adott nő az aki ott akart lenni. 

És nem egy "feminista kirakatszemély #132212" jelű biológiai objektum. Mert a feminizmus legnagyobb baja az, hogy nem csak a férfiak, hanem a nők kapcsán is általánosít. És azt nem fogadja el, hogy esetleg egy nő nem az ő elképzeléseiknek akar megfelelni. Pedig erre lehet vallási oka (pl. Iszlám hit), személyes egyéniségéből, stílusából eredő oka (katonák, színésznők, stb), társadalmi meggyőződésévvel kapcsolatos oka. Persze a legnagyobb gond mindig ott van, hogy egyes nők csábítóként akarják megélni a nőiségüket. A feministát ez zavarja. Tudják miért? Mert úgy érzi, hogy nekik erre nincs lehetőségük. A többsége azt gondolja a nőideál, a külső adottságok miatt. Valójában azonban a komplexusai, a hisztijei a gondok.

Mert más-más embernek tetszik egy olasz Mamma, egy a SEALhoz törekvő női katona, egy színésznő. Nem kell Barbie-nek lenni. De amikor a nagy izmus, a harc okán valakivel fél órát szenvedés együtt tölteni, de utána hol a saját alakja, hol a férfiak azzal kapcsolatos elvárásai, hogy a férfiak mérete, stb. lesz a hiba, akkor érthető, hogy az illető nem lesz sikeres. Ha pedig nem lesz sikeres, akkor az egyre több komplexust azzal lehet kompenzálni, hogy a színésznő, a modell, stb. a rossz, meg a sok férfi, meg a társadalom. Mert kompenzáció nélkül, csak a sok komplexussal élni, még egy hisztis feministának sem kívánatos...