Van aki szerint az nyugdíjrendszer tervezett változása igazságtalan. Mert a gyermektelenek, a szegények rosszul járnak. Érintve is érzem magam, pedig nem látom úgy, hogy az adott postnak igaza lenne. Könnyen mehet oda-vissza a vita: Gyerek nélkül könnyebb karriert építeni. Az így elérhető magasabb bért is kiegyensúlyozhatja a pozitív diszkrimináció. De gyerek nélkül több adót fizetünk, nehezebben jön össze pénz vállalkozásra, mert "más gyerekére így is kell költeni". Lehet vitatkozni, érvelni pro és kontra. Csak tegyük fel a kérdést. Miből? És nem arra gondolok, hogy a gyerek úgysem itt fog nyugdíjjárulékot fizetni. Hanem két lehetséges jövőképre.

Az egyik esetben azért nem lesz rendes nyugdíj, mert nincs aki nyugdíjjárulékot fizessen, mert túl kevés a gyerek. A másik esetben pedig azért, mert elvették a robotok a munkáját, és sok embert kell segélyezni, így nem jut arra is, és rendes nyugdíjra is. Az utóbbi esetben megjegyzem, ezzel sok helyen csökken a túlnépesedés, élhetőbb lesz a környezet, nem annyira disztópia, mint hangzik. Sőt közelebb áll az utópiához. Ha pedig ez a lehetőség vonzó, akkor tudat alatt is vonzó, ez pedig indokolja sok helyen a csökkenő gyermekvállalási hajlandóságot. 

Ki melyik jövőképben hisz...Az utóbbi esetben a kevesebb ember is megtermel annyit, mint most mi. Így a nyugdíjjárulék is befolyhatna, lenne miből finanszírozni. Aki optimista is, látja a tudományos fejlődést az ebben hisz. De egyúttal egy kicsit a munka alapú társadalom helyett gondolkodás alapú társadalmat akar építeni. Amiben arra fókuszálna, mi minden jóra lehet használni majd a felszabaduló munkaerőt, a rengeteg erőforrást, milyen lesz a kialakulóbb élhető környezet. 

Nem tudjuk előre, kinek lesz igaza. Miből és hogyan lesz nyugdíj. Sőt, aki ma gondolkodhat gyermekvállaláson, az még évtizedekig nem megy nyugdíjba. Addig minden esélye megvan annak, hogy a nyugdíjrendszer, a nyugdíj számítási módja változik. A fenti két jövőkép várható problémái szerint. Kitolódhat a nyugdíj korhatár. Vagy, ha nem sok munkaerőre lesz szükség, de szeretnénk, hogy mindenki részesüljön a megtermelt javakból, akkor nemzeti alapjövedelem lesz belőle. Meg ösztöndíj az ötletekért, bölcsességért, ami az öregek kapcsán bőven kiváltja a nyugdíjat. Nem tudjuk mi lesz. Ennyi idő alatt változhat a gazdaság, a társadalom, minden. 

És megtanultuk azt, hogy vannak ilyen változások. Az ígéreteknek, a majd lesz-re vonatkozó nem feltétlenül fenntartható szabályozásnak nem hiszünk. Ez így nem növeli igazán a gyermekvállalási kedvet. De érthető: A kormány úgy akar motiválni, hogy nem most kell támogatni a gyermekvállalást. Úgy akarja a gyermekvállalási kedvet növelni, hogy közben az oktatáspolitika változásai azt mondják: Nem jó ide, most gyereket szülni. De mindenki tudja: Aki most dönt, az nem e szerint megy majd nyugdíjba. 

Ezt a szabályt azok szenvedik meg akik mostanában mennek nyugdíjba. Akiknek már felnőtt gyerekük lenne. Olyan felnőtt gyerekük, akiből pályakezdő munkanélküli, kivándorló, devizahitel károsult lehetett volna. Olyan emberek, akiknek a döntését, annak racionalitását az idő már igazolni vagy cáfolni tudta. 

Hogy az igazságtalan rendszer miatt sokakat kell majd pluszban segélyezni? Hogy ez csökkenti a fogyasztást? Társadalmi problémákat okoz? Na ezt nem a gyermekeink fogják fizetni. Hanem mi magunk, mai adófizetők. A belső fogyasztás visszaesése pedig a tehetős vállalkozói rétegtől is többet tud elvenni, mint amennyit adott nekik az egy kulcsos adó. És ezekkel a plusz nehézségekkel, terhekkel azt lehet elérni, hogy még nehezebb lesz gyermeket vállalni, fenntartani.

De a fenti hatások sok ember állását, megélhetését is veszélyeztetik. 

Így pedig már érthető, miért érzem magamat (és mindenki mást is) érintettnek a kérdésben.