Hazudni nem szabad...

Hazudni nem szabad, például a Veritas Intézet honlapja szerint sem. De le merném fogadni, hogy ugyanezt mondaná mondjuk a Népszava vezetése is. De úgy gondolom, egy újságírónak nincs is sok szüksége arra, hogy hazudjon. Hiszen nem mindegy, hogy egy hírből mit emelünk ki. Induljunk ki csak a lengyel lehallgatási botrány magyar vonatkozású eseményeit. Ugye akadt egy hír ahol megtudtuk, hogy Jacek Krawiec arról beszélt, hogy Orbán Viktor leszopta Putyin-t. Hogyan lehet ebből hírt faragni? Hazugság nélkül, de mégis máshova helyezve a hangsúlyt, valótlan látszatot keltve.

A hír eredendően nyilván a lengyel lehallgatási botrányról szól, és arról, hogy bizony a politikusok és gazdasági környezetük máshol sem beszél sokkal szebben, mint Gyurcsány az Öszödi beszédben. Persze lehet összehasonlítást tenni. Nem véletlenül írom az Öszödi beszéd-et nagy kezdőbetűvel. Hiszen az egy előre megírt beszéd, alkotás volt, amit ezen a címen ismerünk. Ha pedig hangsúlyozni akarom, hogy egy műről van szó, hát az ismert címét is nagy kezdőbetűvel írom. És lehet azon polemizálni, hogy a lengyel beszélgetésekbe mennyivel több trágárság férhet bele egy sör mellett, mint egy hivatalos eseményre írt beszédbe. 

Ha már a beszéd hangvételéről van szó, akkor nem csak a trágárságra helyezheti egy lap a hangsúlyt, hanem megjegyezheti az ilyen megfogalmazás homofób is. El tudjuk képzelni, hogy hatna a következő cím egy ismert napilap / portál címoldalán: Orbán Viktorra tettek homofób megjegyzést Lengyelországban. És könnyen lehet beszélni arról, hogy a vulgáris és homofób szövegek miért nem politikailag korrektek. Sőt, ezek kapcsán lehetne Magyarország és a kormány elleni kirohanásról beszélni. Milyen szép is lenne, nem? Szépen bele is illene a szokott kormányzati retorikába. Csakhogy lenne vele egy kis baj: A pusztán képletesen említett orális szex rögtön kézzel fogható igazságnak tűnne.

Miként meg lehetne írni azt is, hogy az orális szex megtörténtére nincs eléggé bizonyíték. Képzeljük el a következő címet: Lehallgatási botrány: Orbán leszopta Putyin-t? Hogy ehhez két forrás kéne, és különben is... Sok "szakértő" beszélhetne arról hogy lehetetlen, illetve valószínűtlen-e az ilyesmi. De arról is, hogy akár lehallgatás útján, akár máshogy hányszor derültek ki meglepő dolgok politikusokról. Persze egy kis bénácska, nem túl erős cáfolat is belefér, ami bizonygatja, hogy itt nem történt semmi ilyesmi. A gyenge tagadás, a lehetséges volt mellett is szóló érvek, és a lengyel kormányhoz közel álló források, a lehallgatás emlegetése sokakat manipulálna. 

Azt mondjuk, hogy az Internetet használó olvasó képben van, és nem ülne fel ilyen primitív manipulációnak? És, mondjuk a netet sosem használó, a szinte kizárólagosan a kedvenc "pártszócső" lapjából tájékozódik, az nem tudja miről is szól a botrány, ő csak a látszatot ismeri amit a cikkek felépítenének. 

Marad még az a megközelítés, hogy bizony a Lengyel kormány környezetében hogyan is vélekednek a Moszkva felé való nyitásról, az obszcén megfogalmazás kapcsán indulatokról, a feltárt ügyek kapcsán nemzetközi botrányról beszélve. Az írás akár objektív is lehetne, és igaz is. Csak éppen egy kis csúsztatással. Érdemes az ilyen véleményeket betenni az ukrán helyzettel foglakozó hírek közé, elfelejtve megemlíteni, hogy a lehallgatás sem friss, és nem valami új dologról van szó. 

De lépjünk csak egy kicsit tovább, felejtsük el az ilyen merőben elméleti lehetőségeket, foglalkozzunk konkrét kérdésekkel. Ha bármely elfogult ember, az elfogultsága tükrében akar tényeket értelmezni, állításokat tenni, akkor mit tehetünk? Mit tehetünk a Hagyó ügyben? Mit tehetünk akkor amikor a Veritas Intézet ellenőrzi a Horthy féle irány-e a jó irány? Mit tehetünk akkor, ha nem sok független média marad, és sokan csak egyetlen helyről mernek majd tájékozódni. Akkor az olvasó mozgástere szűkül, a kormány nem fog tudni mit tenni, a külföldről dolgozó média ellen. 

A sokak által emlegetett "puha cenzúra" kapcsán az a baj, hogy bizony a Kádár rendszer alatt is hallgatták az emberek a Szabad Európa adását. És a vállaltan illegális kiadványok is elérhetőek voltak. Ha pedig egy kormány ellehetetleníti az ellenzéki médiát, akkor arra ami marad (külföldön, törvényen kívül, stb) nem is tud jól reagálni, képtelen lesz megválaszolni az igaz vagy igazságtalan vádakat. 

A sajtó szabadsága egyfelől kontrollt jelent, hiszen ha sok független lapot lát az olvasó nem fog korlátlanul elhinni bármit, hiszen a többire is figyelhet. Másfelől lehetőséget ad a hatalomnak arra, hogy a vádakat megválaszolják, jobban kormányozzanak, és hatalmon maradjanak. Ha pedig nem tetszik, hogy a család céltábla, úgy is remek megélhetést nyújt a kormányzati munka, ha nem csinálunk belőlük céltáblát.