Sokan azt mondják: Az MSZP végleg leírta magát. És lehet beszélni kisebb és nagyobb ügyekről. És én a Kunhalmi ügyről beszéltem. Van aki azt mondja, a "másik nagyobb ügyet csinált", csakhogy van egy baj. Olyan emberrel még nem sokkal találkoztam akit ne lehetett volna megkísérteni. De a legtöbb ember tisztában van azzal, hogy például a bizalom fontos. És nem csak fontos, de értékes is. Nem dobjuk el fillérekért, nem szúrjuk hátba a másikat, mert az becstelen dolog. Egy zsömle ellopása nem sok embernek fáj, filléres tétel. Szabálysértés. Még akár azt is mondhatjuk, semmiség. Egy fél ország ellopása már fáj, sokakat károsít meg, és ezért súlyos bűn. Csakhogy sok esetben nem a lopásról van szó. Hanem a becsületről. 

A FIDESZ, a CÖF és megannyi szervezet felől hallani, hogy a gazdasági, politikai téren szeretnék kiegyensúlyozni a pályát. Lehet velük egyet érteni, lehet velük nem egyetérteni, de tény: Amikor a saját javukra tolják el az egyensúlyt az ebből következik. A Közgép is csak erről szól. És említenek megannyi családot, céget, akiket ők más klientúrájának éreznek. És tudják mit: Bár nincs igazuk, de értem mit és miért csinálnak. Aki a FIDESZről rosszat ír, nem biztos, hogy ellenzéki. Aki az MSZP kormányzat alatt gazdagodott meg, az nem biztos, hogy baloldali. Lehetett versenyképes terméke is. De egy olyan országban, ahol a másik oldal demonizálása és az ebből eredő paranoia a természetes álláspont, a jobboldal álláspontja érthető.

És hiába tépném a hajamat számos ügy kapcsán, egy demokráciában el lehet, sőt el is kell fogadni, hogy ezzel együtt, ennek ismeretében kaptak felhatalmazást. Ha pedig így lettek megválasztva, nem hiszem azt, hogy nagyon átverték volna a választóikat. Megtehették volna. Még kevesebbet költve sok választóknak tett ígéretükre. Hiszen ami vasútvonal újranyitásra ment el, az is mehetett volna a Közgépnek. De bármennyire is éhesek, és bármennyire látjuk a korrupciót sok téren, azt kell mondanunk: Sok dologban az adott szavuk jelent valamit. És sok beküldött ötletből, véleményből lett megoldás. Ha nem is értek mindenben egyet, és van sok olyan amit kifejezetten károsnak gondolok ez mellettük szól.

És ez az amit nem tudok elmondani az MSZPről. Kunhalmi Ágnes pontosan tudta, a legtöbb pályakezdő, akinek még nincs diplomája, nincs nyelvtudása minimálbéres állást is alig kapott. Benne viszont valaki megbízott. Hogy a családja, az iskolája, kapcsolatai, személyes varázsa, első benyomás, önéletrajz vagy más volt a szempont lényegtelen. Aki felvette a minisztériumba az megbízott benne. És rábízta azt a bizalmat is, amivel sok választó a minisztérium felé fordult. És ezt a bizalmat árulta el pár forintért.

Nem érdekel melyik tolvaj mennyit lop. Ha tudom, hogyha újra megteheti, újra megteszi, akkor nem kínálok neki vonzó célpontot. Mert az, hogy az ott hagyott célpontot ellopja-e nem attól függ, hogy eddig mennyit lopott, mennyit kell levernie rajta az igazságszolgáltatásnak. Hanem csak két dologtól függ. Hogy tolvaj-e? És hogy ér-e annyit a becsülete, hogy ezt félre tudja tenni. Nem fogok annak hinni, hogy X még nem sokat lopott. Y párt még nem volt kormányon, így nem sokat lopott. 

Az MSZP mögött van pénz, infrastruktúra, frakció, múlt, név, támogatók. És van megannyi szavazó aki ideológiai vagy más alapon oda kötődik. Akad az EP szintjén mozgói európai pártszövetség ahova tartoznak. Adottak a lehetőségek. Mindenre. Akár kormányzásra vagy 2/3-ra is. Csak vannak dolgok amiket ehhez le kell tenni az asztalra. 

Például bizonyítékot arra, hogy ez a bizalom számít valamit. Hogy nem lehet olyan vezető a pártban aki az ilyen bizalmat elárulná. Például azt, hogy ellenzékben, de akár pénz nélkül is becsületből keményen dolgozik a párt. Közvetít ahol lehet. Számos törvényjavaslattal, kidolgozott és frissített programmal nyújt alternatívát. Nem elsősorban demonizálja az ellenfelét, jelezve minden amit attól kaptunk veszélybe kerülne az MSZPre szavazva, hanem alternatívát nyújt. Alternatívát nyújt, a rombolás fenyegetése nélkül, a jó dolgok elismerésével, és a továbbvitelük ígéretével.

Ehhez tudni kell sokszor egyetérteni. Mert, aki mindenre rosszat mond, a nyilvánvaló jóra is, az a saját hitelét dobja el, és a belé vetett bizalmat. Meg kell mutatni, hogy van helye az építő kritikának is a politikában. Meg kell találni az értékeket az ellenfél oldalán is, de a saját levitézlett vezetők környezetében is. 

Van lehetőség a megújulásra. Csak ehhez meg kell fordítani a kettős mércét. Nem azt kell, hogy amit a másik csinál bűn, de amit én csinálok már szabad, mert a másik oldal. Az a mérce kell, amiben a politikus, a párt, a szimpatizáns, a hozzá kötődő kommentelő azt mondja ki: Nekem kevesebbet szabad, mert én becsületes vagyok. És, ha eez a kérdés, akkor ezzel foglalkozzunk és senki se mutogasson az ellenfelemre.

Így van lehetőség. Máshogy viszont teljesen mindegy, hogy ki vezeti az eltűnésbe a pártot.