Nézem a híreket a DK miskolci jelöltjéről és látom egyre többen, egyre többet szólnak hozzá. És olvasva a Dinamó műhely friss postját a témában felmerül bennem a kérdés: Milyen baloldalt akarunk. Milyen liberális oldalt akarunk. Milyen konzervatív oldalt akarunk. Milyen... A sor folytatható. Könnyű végignézni az elképzeléseken, és nagyon hamar el lehet dönteni ki és milyen baloldalt akar. Lehetőleg anélkül, hogy a baloldaliság fogalmát túlságosan újra kellene értelmezni.

Mitől lesz a baloldal?

Alapvető elvárás a baloldallal szemben a társadalmi szolidaritás. Ami nem a bűnöző feltétel nélküli védelmét jelenti, hanem a becsületes kisemberét is. Azét a nyugdíjasét is, aki nem azért ülteti el az uborkát a kertjében, hogy mások leszedjék, eladják és pálinkát vegyenek belőle. Mert lássuk be sok esetben a megsajnált "megélhetési" bűnöző megélhetési gondjai arra is visszavezethetőek, hogy baromi drága a nap jelentős részét a kocsmában tölteni. A pia, a cigi ugyanis, hála az égnek, nem olcsó.

Pont az a lényeg, hogy ne legyen olyan preferált kaszt (nemesség, papság, tőkések, stb) a társadalomban, akiknek a szórakozása, a nekik korlátlan időben és mennyiségben rendelkezésre álló élvezeti cikkek fontosabbak lennének, mint a tisztességgel dolgozó ember kenyere, egészsége. A baloldaliság kapcsán fontos a szabadság, egyenlőség, testvériség hármasa is. 

Milyen az álbaloldal? 

Para Kovács Imre és a Dinamó műhely egy olyan új baloldalt említ, ami többek között Zöld. Meg mellesleg feminista is. Volt már a történelemben olyan politikai csoportosulás ami nagyon nem volt szocialista, de mégis megmondta, hogy aki az ő értékrendjüket képviseli az mégis szocialista. Igen. Nemzetiszocialista. És igen az NSDAP-ről van szó. Ízlelgessük a nevet: Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei. Legyen autobahn helyett szélerőmű, zsidóság helyet patriarchális társadalom / a hagyományos Európa / ... a bűnbak. Köszönjük nem. 

Lehetne oldalakon át részletezni olyan apróságokat, mint a természetvédelem (helyi környezeti értékek védelme) és a környezetvédelem közötti ellentmondásokat. Hogy a megújuló energia kapcsán egy vízlépcső mit művelhetne a Dunával. Hogy az erdők helyére épített szélerőműpark nem biztos, hogy ideális. Lehetne sorolni a problémákat a feminizmus kapcsán is. Akár a női kvalitások kapcsán meg lehet nézni egy női börtönt... Hogy a pozitív diszkrimináció sok helyen hova vezet... Akár azt, hogy legyen szó családon belüli erőszakról, szexuális zaklatásról jelenleg a férfiak tűnnek kiszolgáltatottabbnak. Ugyanis, ha a férfi visszaüt, lesittelik. Ha panaszkodik kiröhögik. És egy diszkriminatív izmus itt egy olyan nemi alapú megkülönböztetést alkalmaz ami nem áll a gyengébb mellé. Ami nem kompatibilis a baloldallal.

De ha Hitler lehetett szocialista, akkor Para Kovács Imre is lehet baloldali. Ha az NSDAP lehet szocialista, akkor a Dinamó műhely baloldali önmeghatározása is belefér, nincs ezt mit vitatni. Ő mint közszereplő arcát adja egy olyan üzenethez ami neonácibb a Magyar Gárdánál, de mint közszereplőnek tűrnie is kell az ezzel elért kritikát. Neki joga van a politikai mondanivalójához, másnak pedig joga van erről véleményt alkotni. Ha a jövőjét ebben látja, és megéri neki akkor is, ha pár jóérzésű ember elítéli... Az ő döntése. Szabad így tenni. Rosszabb ő, mint a zsidózó futballhuligán ultrák, de joga van hozzá. 

Halmazelmélet és a rasszizmus

Csak egyetlen gond van. Az általános iskola alsó tagozatát, ha végig járta tanult egy egyszerű mondatot: "Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár". Az adott időszakban, Miskolcon rablást elkövetők mindegyike cigány, de nem minden cigány rabló. Halmazelmélet. Ennek a különbségtételnek a felismerése az, ami a legerősebb érv a rasszizmus, az előítéletek ellen. De aki ezt a különbséget nem akarja látni és azt akarja a követői akik hallgatnak rá se lássák bizony a saját értékrendjének vitathatatlan alappilléreként kezeli az általánosítást és az előítéletességet. 

Ha azért nem akarunk beszélni a tényekről, mert akkor statisztika is lenne, majd abból az egyén adottságaira következtető előítélet lenne, akkor megkerülhetetlen igazságnak tekintjük a statisztikából az egyénre való következtetést, az ebből eredő előítéletet. Ez pedig alapvetően hibás gondolat. Hibás és gonosz gondolat. Hiszen a közösség statisztikai tulajdonságaiból az egyénre való következtetés, annak tagadása, hogy ő különbözhet az átlagtól a legsötétebb politikai eszmék sajátja.

Legyen szó rasszizmusról, "homofóbiáról" vagy szexizmusról, az alapvető gond mindig akkor jelenik meg, amikor a statisztikából az egyénre következtetünk szinte kötelező érvénnyel. Ráadásul az a statisztika ami bizonyos körben gyakoribb bűnelkövetést említ maga is említi, hogy az adott nemzetiséghez tartozók többség nem bűnöző. Innen a matematikával, a logikával, józan ésszel és erkölccsel ellentétes őket bűnözőket tekintetni. Ha viszont az általánosítás és az egyént sújtó előítéletek ellen tiltakozunk, cselekszünk, akkor el lehet fogadnunk azt, hogy a statisztika, a tapasztalatok említése nem kell, hogy tabu legyen.

Más oldalról kisember létbiztonsága a romák érdeke is. Akár a romaellenesség okának eltűnése miatt is. A hatékony bűnüldözés pedig paradox módon az elkövető érdeke is. Hiszen, ha a bűnüldözés és a büntetőjog elrettentő erejével számos bűncselekményt képes megelőzni, akkor ő maga is kevesebbet követ el, kevesebbet fog ülni. A bűnüldözés kapcsán felvetett etnikai szempontokat is figyelembe vevő megközelítés elvi elutasítása mögötti érv tehát hibás. A lehetőség az ilyen megközelítésre adott. De vajon elfogadott ez a civilizált nyugaton? 

A civilizált Nyugat

A bűncselekmények elkövetőinél mérlegelni azok etnikai hovatartozását cseppet sem az ördögtől való dolog. Akár az USA-t, akár sok más országot nézünk, a profilozók rendszeresen utalnak az elkövető valószínű nemzetiségére. De a börtönök is figyelnek erre. És nem csak erről van szó, hanem figyelik azt milyen nemzetiségű bűnöző visszatartására mi a jó megoldás. Csakhogy az etnikai megközelítés sosem cél, hanem szükséges eszköz valamely fontos cél elérése érdekében. Ez a fontos követelmény. Nem véletlenül említem én is a nemzetiséghez tartozó vezetők bevonását a büntetőjogi mediációba példaként, mert jól mutatja, hogy ez közel sem a rasszizmusról szól.

Egy rendőr, és egy rendőri vezető kapcsán nem elsősorban a "politikailag korrekt" fogalmazás az elvárás, hanem a szakszerűség, és innentől kezdve szakmai és nem politikai kérdés az elkövető etnikai hovatartozásának vizsgálata vagy figyelmen kívül hagyása. A rasszista motiváció nem fér bele. De ettől még a profilnak nem véletlenül része a megtippelt nemzetiségi hovatartozás... De akár a börtönöknél figyelt etnikai szempontok és sok más apróság is. 

Rendőr, áldozat elleni kirekesztés? 

Ha valaki általánosít, sok szempontból kirekesztő politikát folytat (rendőrök egyes csoportjai ellen), és ebbe felülről, kívülről beleszól, az probléma. És aki ilyenkor akármelyik csoportot pártolja etnikai alapon (ez ugye önmagában diszkrimináció), és a hatékony bűnüldözést, az összes etnikum biztonsághoz való jogát feltétel nélkül dobja el adott etnikai csoport vélt vagy valós érdekeit minden más jogai, jogos érdekei fölé emelve az rasszista.

Igen: Azért mert azt mondja, minden más (alsóbbrendű) népnek el kell tűrnie a hatékony bűnüldözés feltételeit, kivéve egyes preferált csoportoknak, aki esetében a bűnüldözés korlátozandó. Az ő nemzetiségük büszkesége eredendően fontosabb, mint más nemzetiségek létbiztonsága. 

Ez a kitétel pedig inkább Para Kovács Imre és a Dinamó műhely politikájára illik, mint a Demokratikus Koalíció programjára, politikájára. Egy baloldali pártnak pedig sok esetben a rászorulók védelme fontosabb feladata, mint a politikailag korrekt megfogalmazások megkövetelése. Moldova György Bűn az élet című riportkönyvének Az ezerszer átkozott nyolcadik kerület című fejezetében szerepel egy meghatározó mondat: "ha egy nyugdíjastól ellopják az utolsó ötszázasát, az szerintem nem sokban különbözik egy gyilkosságtól."

A riportkönyvben szereplő, egy név nélkül idézett öreg rendőr mondata éppen olyan alapvető dolog, mint az, hogy a könyv elkészültekor Dénes alezredes, a kerületi rendőrkapitány nem volt jobboldali. De a felszabadulás előtti helyzetről érdekes, hogy mit mondott: "Mások voltak a körülmények; hadd mondjak egy összehasonlító adatot: ma egy északára három-négy rendőrt tudok kiküldeni az utcára, inkább csak a főútvonalakon mozognak, a mellékutcákba alig jut belőlük. A háború előtt ugyanezen a területen harminc-harminckét rendőr állt kint, lényegesen jobb, válogatott emberanyag -hasonlíthatatlanul nagyobb tekintéllyel."

A "kötelező minimum"

Éppen ezért gondolom úgy, hogy egy baloldali politikai erő fontos feladata biztonságot ígérni azok számára, akik nem képesek azt megvásárolni. Sem jó biztonsági rendszerrel, sem őrséggel, de még csak az ország biztonságosabb részére költözéssel sem. Mert nekik nincs esélyük megvédeni magukat. Ezek az emberek ezt a helyzetet sokszor nem választották, ebbe születtek bele. 

Ezeket az embereket a születésükből szükségszerűen következő tapasztalataik alapján bűnösnek (rasszistának) bélyegzi egy olyan csoport, aki az ő létbiztonságukat, egészségüket, életüket feláldozhatónak tartja, a saját politikai boldogulása (PC imázs, politikai "mondanivaló") érdekében. Az ilyen bűnbakkereső, a rászorulót gond nélkül feláldozó politika viszont nem baloldali, hanem leginkább a náci ideológiával egyenértékű. Ezzel nem lehet megugorni a politikai és közéleti szalonképesség minimumát sem. 

A múlt csapdája

Ellenben az ilyen politikai csoportok szükségszerűen úgy érzik, hallgatni az érvekre, és változtatni a politikát, önmaguk szemen köpése, maradék "hitelességük" feláldozása, potenciális politikai öngyilkosság lenne, az ilyen vélemény elfogadása, a korábbi nácizás mellett olyan kettős mércét jelentene, ami után nem tudnának erkölcsi mércéről beszélni, és így a politikájukat alapvetően lehetetlenítené el. Elsősorban azért, mert a rasszizmus, a neonáci és a náci bélyeg másra aggatása érvelés, és indoklás nélkül is sikerült ennek az oldalnak.

Komoly kérdés, hogy az a csoportosulás aki ok nélkül nácizott, aggatta másra a rasszista jelzőt, mit kezd azzal, ha a saját politikájával kapcsolatban is felmerül ez a jelző, de immár alátámasztva. Fontos mércéje a korrektségnek az, hogy ezt képesek-e higgadtan lenyelni. A változás ugyanis nehezebb kérdés. 

A jelen baloldal rendpárti irányba való eltolódása nem preferencia kérdése volt, hiszen ők is féltek, félhettek ettől a változástól, hanem annak beismerése, hogy már nincs sok vesztenivalójuk. Ha nem váltanak, akkor örök vesztesek. És így kockázatot kell vállalni. Ráadásul Gyurcsány Ferenc és a DK esetében még fontosabb ez a különbségtétel. Ugyanis itt cél az, hogy az elmúlt 20-24 év politikai hazugságaival forduljon szembe a DK. Hogy az Öszödi beszéd megkapja azt az értelmet, hogy a magyar politika egészének hazugságaival, képmutatásaival szemben nyújt a DK alternatívát.

Ehhez pedig be kell mutatni, hogy igenis megtanulták még kisiskolás korukban: "minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár." Hogy ez alapján tudják, hogy sok etnikai kérdés mikortól rasszizmus és meddig nem az. Gyurcsány Ferencnek ez a legjobb választása. De bárki más, aki szembe helyezkedne az eddigi politikai hazugságok rendszerével kénytelen lenne elmondani a maga kis öszödi beszédét. Nos ez az amit sok más ember nem akar megtenni. 

Cigányozás, buzizás, zsidózás

Van akinél a cigány, a buzi, a zsidó szitokszó, amit a valós jelentésétől függetlenül használ. Ez valóban sértő a romák, melegek és a zsidóság számára. Aki közegében természetes az, hogy ilyenkor általánosít, egy megnevezésből nála, a környezetében előítélet lesz az könnyen érzi úgy, hogy ilyet említeni rossz. Aki számára viszont az a természetes, hogy nem lesz ebből előítélet, mert érti miért ne legyen... Aki tudja, hogy a cigány rendőr is beszél cigánybűnözésről, de lehet segítő szándékkal megoldást keresni, ami a romák számára is jobb helyzetet teremt... Nos az is, és az ő roma hallgatói is tudják, semmi bántó nincs abban, ha ő a cigány szót használja. És ilyenkor az adott kisebbség megnevezése nem azt jelenti, hogy a megszólaló náci, hanem éppen annak a következménye, hogy nem az. 

Ennek a beismerése viszont tömegeket vonzhat a DKhoz. Mellesleg az adott jelölt mögött nem csak ők voltak ott, és korábban nem csak ők voltak a korábbi pozícióba visszahelyezés mellett. Itt hitelesen nem lehet ez ellen jó alternatívát adni baloldalon. Ellenben igen sok szavazót meg lehet nyerni a kicsit őszintébb, korrektebb értékrend hitelesebb felvállalásával. 

Hogy ez esetben mi lenne a különbség egy korrekt párt, és a Jobbik között? Egyfelől az, hogy a Jobbik számos politikusa nem megoldást, hanem bűnbakot, célpontot keresve cigányozik, zsidózik. Így a célhoz kötöttségnek nem felel meg. Az összeesküvés elméletek, sok hazugság, az ártatlanokat is sokszor támadó általánosítás a párt egyes meghatározó alakjaitól, az ilyen politika tűrése... Sorolható a különbség. Ha valaki nem tud és nem akar ilyen különbségekkel foglalkozni, nem akar becsületesen politizálni, annak nem sok helye van a politikában.