Vigyázat: Diktatúra!

Oly sok vitában mondom azt: mindez definíció kérdése. Mert ugye nem mindegy az sem, mit hívunk mondjuk gazdagnak / szegénynek, mi is a nélkülözés... Vagy büntetőügyben mi a nemi erőszak definíciója. És nagyon nem mindegy mit hívunk demokráciának, jogállamiságnak, tisztességnek vagy éppen a nemzetközi közösségben elfogadható magatartásnak. És persze a másik oldalról: nem mindegy mit hívunk diktatúrának, illegitim kormányzásnak, becstelenségnek, vagy éppen szankciókat érdemlő, emberiesség elleni bűntettel határos magatartásnak. 

A FIDESZnek és holdudvarának igaza van abban, hogy ez nem múlhat a kiüresedett fogalmak iránt mutatott már-már vallásos tiszteleten. Ha a fékek és ellensúlyok rendszere valós kontroll és visszajelzés helyett a pártpolitikai csatározások csatatere lett, és így sosem lehet tudni, hogy egy tiltakozás mögött pártérdek, egyéni érdek vagy valós ellenérv van, akkor ezek az eszközök értelmetlenné vállnak, viszont pénzbe kerülnek, és lassítják a kormányzást, rontják az esélyeinket. A kérdés az, hogy ezekkel mit lehet kezdeni: Megjavítani őket, vagy megszüntetni? 

A demokrácia ott van ahol, mi magunk választók, szabadnak érezzük magunkat, és úgy érezzük, hogy beleszólhatunk a dolgok menetébe. Ahol viszont a beleszólás következménye nem érdemi vita, konszenzus keresés, hanem az ellentmondók ellehetetlenítését célzó bármely tisztességtelen támadás, ott hiábavaló demokráciáról beszélni. A német demokráciával az SA már akkor is ellentétes volt, amikor még nem volt semmi törvényes hatalmuk. Mert az ellentmondókat fenyegetve azok alapvető szabadságát korlátozzák.

Míg Obama szavakban, intézményekben látja a demokrácia zálogát, a republikánus párt egy más álláspontot képvisel. Egy olyan álláspontot, ahol még a sajtószabadságot garantáló alkotmány kiegészítésnél is fontosabb egy másik kiegészítés. Ami a fegyvertartás jogát jelenti. Ami elsősorban nem a sportról, a vadászatról, a gyűjtésről, a fegyveripari lobbiról szól. Hanem arról, hogy az embereknek joga van a hatalom ellen fegyverrel fellépni. Ennek a fellépésnek persze vannak határai. 

Az egyik ilyen, hogy a hatalommal szemben nyíltan fellépni szabad. Ellenben a lakosságot arctalanul terrorizálni, a saját kockázatot megkerülve gyáván, és így a lakosságra (és csak ezen keresztül a politikára) nyomást gyakorolni a legsúlyosabb bűn. Igen: Ez a különbség a polgárháború és a terrorizmus között. És az első lehetősége egy alkotmányos garancia az USA működésében. De ezzel csak felelősséggel lehet élni. Bármennyire is rossz, elnyomó, stb. az Obamacare nem ostromolja senki a fehér házat.

Ebben a logikai rendszerben a kemény kormányzás, a rendpárti állam nem diktatúra. A feleslegessé vált intézmények leépítése, az így való kiadáscsökkentés akkor is természetes, ha ez mások elvei szerint fontos értékek lebontásával, a társadalmi szolidaritás sérülésével jár. Teljesen más kell ahhoz, hogy erről az oldalról hangozzon el a diktatúra vádja, mint ahhoz, hogy az Obama kormányzat részéről merüljenek fel ilyen vádak. És az esetek többségében az egyik vagy a másik oldal legalább elégedett. Vagy, ha ők féltik is a demokráciát az európai liberálisok, jó pár európai konzervatív lap, stb. kérdés és kétség nélkül elégedett vele.

Rossz hírem van. A tény, hogy a magyar kormányt nem csak az USAban mindkét oldal támadja... Nem csak az Európai liberálisoktól kap kemény kritikát... De jó európai konzervatív gondolkodó, az igazán meghatározó véleményformálók nyilatkozatai is rossz színben tüntetik fel. És ebben a helyzetben nem működik az "egész világ hülye, csak mi vagyunk a helikopter" jellegű érvelés sem. 

Hogy mi a vád alapja? Egyszerű. Az, hogy az elmúlt hetekben egyértelművé vállt, hogy számos kérdésben lévő tüntetések szervezői felé ment egy egyértelmű jelzés: Ha hangosan tiltakozol tönkreteszünk. Nincs hibátlan ember. Ahhoz, hogy valaki ellen nyomozás induljon meg különösen nem kell elkövetni semmit. Hiszen sok vitában a másik fél akkor is feljelenthet, ha valamit ő tud rosszul. De irreleváns magánügyekkel meg lehet próbálni a tiltakozót egyrészt diszkreditálni, másrészt a befeketítésével akár a magánéletében ellehetetleníteni. Ugye tanár kapcsán a megkérdőjelezhető eljárás külön érdekes.

Márpedig ezen a ponton dőlt meg az az érvelés, hogy itthon demokrácia van, mert lehet tiltakozni. Hiszen ugye a "lehet csak éppen megtorolják" akár Észak Koreában is igaz. nem lehetetlen, csak ugye a következmények visszatartanak. A szabad választás? Nagyon sokszor hangzott el az is: Ha ennyire nincs együttműködés az oldalak között, akkor mit kockáztat aki nem a FIDESZre szavaz. A gond, hogy ilyen érvelés FIDESZ közeléből is előkerült. És sok esetben nem a győztesnek, hanem pár kulcspozícióban lévő pártkatonának lennénk kiszolgáltatva. 

A harmadik probléma a törvény előtti egyenlőség kapcsán van. És nem fogok vagyonnyilatkozatokkal, korrupciós és kétes ügyekkel foglalkozni. Hanem egyszerűen rámutatok egy tényre: A törvény előtti egyenlőség azért fontos, hogy a jog és ne a félelem, a tekintély irányítsa az életünket. Ha ezt a célt bármely ok miatt nem sikerül elérni, akkor a törvény előtti egyenlőség sérül. 

Bár hiszek benne, hogy a civilek elleni fellépés során van ügy, hiszen amit a civilek maguk mondtak az is elég ehhez, így az nem koncepciós eljárás, de nem tudom nem észrevenni azt, hogy sok más ellen nincs ügy. Akkor sem, ha számos állampolgár érintett, számos durva dologról tud az ügyészség. És nem arról van szó, hogy az elkövető FIDESZ közeli lenne. Mondjuk az Intrum szerintem nem az, és számos ügyben sárosak, mégsem lép az ügyészség. Pedig a napi rutinjuk több pontja is gyanúsan közel áll bűncselekményi tényállásokhoz.

Wizzair? Oszkó kapcsán sejtjük, hogy nem az. Mégis mehetett hitelesítés nélküli eszközzel a méricskélés.De éppen így nem jut pénz, erő, energia üldözni a tolvajt. A tolvaj üldözése sem fontos. Sok ÁFA csalás üldözése sem. 

De a hely amit üzemeltetsz a liberális értelmiség törzshelye? Jut neked heti több ellenőrzés. Akkor is, ha nem csináltál semmit, pláne nem kirívót. A FIDESZ épülő országról alkotott propagandáját zavarja, ha valaki az utcán él? Ez komoly gond. Sokkal komolyabb, mint a lakosság biztonság érzetét érintő lopás. Ha kell, még alkotmánymódosítás is jön.

Érezhető, hogy még, ha a kivételezett helyzetben lévőkről el is felejtkezünk marad 3 kaszt. Hiszen aki törvényt sértve is érdeket tud érvényesíteni (Intrumtól a fémtolvajig) és akár még inkább igazat is adnak nekik a munkát minimalizálandó.  lényegtelen, súlytalan és ignorált polgár. És az üldözendő ellenség. Ez pedig így nagyon nem törvény előtti egyenlőség. 

A Demokrácia 3 legfontosabb feltétele sérül. Könnyű azt mondani, hogy a "Hír TV" nem a kormány, nem állam. Hogy a NAV az ügyészség túlterhelt. És a választás számukra is azt jelzi milyen társadalmi értékek védelme a fontos, kiben lát fenyegetést a többség, és ez alapján rangsorolnak, esetleg emberi tévedésként vélt elvárásoknak is meg akarnak felelni. Az együttműködés hiánya pedig nem csak egy oldalról szól ugye. Olykor a baloldalon belül sincs együttműködés. Ez a fenyegetés vagy szándékos, vagy nem, de ilyenkor is megillet bárkit az ártatlanság vélelme.

Csakhogy a demokrácia / diktatúra kérdése nem az ártatlanság vélelmén, nem is az adott vezető szándékán múlik, vagy azért, hogy tett-e valamit azért, hogy előálljon a diktatúra. Az csupán ezeken a körülményeken múlik. Ha pedig a helyzet ez alapján diktatúra, és az első számú vezetője nem tesz meg minden tőle elvárhatót, hogy ezen változtasson, akkor a szándékaitól függetlenül is diktátor. Ha pedig valaki a 30as években a tengelyhatalmak valamelyikének politikáját követi ilyenkor, akkor a neofasiszta és a neonáci jelzők közül fogja az egyiket megkapni. Még akkor is, ha saját önértékelése, céljai szerint demokrata és ennél nagyobb sértést nem is tud elképzelni.

Az eredmény pedig borítékolható: A vita arról szól, hogy Magyarország van-e olyan rossz, hogy az ide küldött nagykövet ne legyen megfelelő. A kinevezését javaslók szerint természetesen nem, így az ilyen durva megfogalmazástól el kell határolódniuk. Innen kapunk egy hivatalos PC indoklást, hogy miért születtek a jelzők. A FIDESZ pedig rámutat az USA kormányának a véleményére, a szokott idézett, innen-onnan átvett vádakra pedig rámutat: Aha a szokásos balliberális hazugság jutott el a szenátorhoz. Az ügy látszólag lezárva.

Azaz mégsem. Többször írtam már, hogy a FIDESZ számára rossz időszak ez a mostani. Hiába élik meg itt ezt győzelemnek, ha pár szófordulattól határolódnak el, de az USA kormánya továbbra is erősen kritikus, az nem jelent pozitív üzenetet. Ugyanakkor nem lehet innen az ügyet az USA újabb támadásának minősíteni. Viszont szükségszerűen szem elé kerülnek a régi-új vádak. És akik eddig hittek a FIDESZben és elutasították őket, de ma már kétkedők, kiábrándultak, stb. könnyen elfogadhatnak néhány vádat, így pedig a visszahódításuk nehezebb lesz, és újabb beszélgetések kezdődnek.

Egyszerűen azért, mert a vádak eddigi kezelése egyszerű volt. Az EPn belül is frakciók vannak, és az EPP tagjai is kiállnak egymás mellett. Az EUn belül is a FIDESZ megítélését a bal és a jobb oldal vitájaként lehetett kezelni. A sajtó értesüléseket amikre sokan hivatkoztak és könnyű volt a hazai párthű média példájára is gondolva elfogultnak látni, aminek semmilyen semleges vagy ellenérdekelt ember nem hisz. Csakhogy ez a kritika jobboldalról jött. És egy republikánus akkor fogalmazta meg ezt, amikor a kinevezéshez republikánusok szavazata is kellett. 

A kritika kilóg abból látásmódból ami adott oldalakat, mögötte lévő szövetségi rendszereket, ezek közötti erőviszonyokat, konfliktusokat figyel és nem az adott téma tartalmi részét. És éppen ezért akár azt a retorikát ami a világot így kezelendő konfliktusként, harcként, stb. ábrázolja is kicsit megkérdőjelezi. Márpedig ezzel a FIDESZ politikájának az alapja kérdőjeleződik meg. Ha pedig a vád a keresztény jobboldalról is jöhet, és nem egyszerű "ki, kivel van" kérdésről van szó, akkor az ellenvélemény megjelenését szolgáló eszközök mégsem szükségtelenek. Mégis van igazság azokban a kritikákban, amik szerint ezeket nem jó leépíteni. Így a forrás személye, stb. okán a vád némi plusz hitelt nyert.

Ha pedig ez a helyzet áll elő, akkor felmerül a kérdés: ha az a kép amit immár 25 éve látunk a politikáról hamis, akkor mi mindent kell átértékelnünk? Akkor vajon az elmúlt évtizedek pár jelentős súlyú kérdése kapcsán jó volt-e azokat egy alapvetően hamis kép alapján értékelni. Erre hamarosan visszatérünk.