Nem hiszek benne, hogy alapvető igény lenne a szegregációra. Arra viszont van igény, hogy a gyerekek második osztályra megtanuljanak olvasni, számolni. Ha ezzel a jogos igényel számolunk összesen két lehetőség marad. Aki 14 éves korára is alig tanul olvasni, vagy akkor is elsős lesz, vagy átkerül olyan helyre, ahol ez az elvárás nem teljesül, hanem a "ha nem is tud olvasni, akkor is legyen meg a 8 általánosa, mert anélkül nem sok esélyt kapna" irány az elvárás. Egy 14 éves kamasz az elsősök között viszont furcsán nézne ki. Egy 16 éves pedig még inkább. Mi lehet a megoldás?

Ha a minőségi oktatást kínáló iskola valóban elérhető a szegény, a gazdag, a roma, a nem roma számára, de aki nem akar beilleszkedni azt kirúgják. Mehet egy másik iskolába. Olyanba, ahol nincsenek elvárások. Az elit iskolánál ott lehet egy civil szervezet, aki a szegény gyereknek is biztosítja az olvasás, a kirándulás, a különórák lehetőségét, önkéntesekre építve. Így pedig az a roma, aki úgy gondolja a gyereke igenis tanuljon meg 7 éves korára olvasni, számolni, tanulja meg a tudományt, lehessen belőle majd mérnök, tudja hova beíratni a gyerekét, de tudja azt is, hogy ez milyen elvárásokkal jár. 

Mondjuk ki, hogy nem lehet egyszerre teljesíteni azt, hogy a gyerek 3. osztályra már boldoguljon szövegértéssel... És azt, hogy az év felében hiányozhasson, ne tanuljon semmit az órára, ne akarjon fejlődni és tudás nélkül áttolják a 8 osztályon. Sem a követelmények feladása, sem a 14 éves integrációja a 6 évesek közé nem lehet elvárás. Az otthonról hozott lemaradás egy jelentős részét nem tudja az iskola anélkül behozni, hogy ne engedne drasztikusan a követelményekből, ne változtatna azon mit oktat. Ez utóbbi pedig az összes többi tanuló leszakadásával fenyeget. Ugyanis abban a korban amikor meg kell szokni a tanulást, az információ befogadását csak olyat "tanulni", ami otthonról hozva természetes... Hát nem vezet előre, és a teljes ország lemaradását hozza.

Nyilván fel lehet készíteni a gyereket az iskolára. Megfelelő óvoda, stb. segít hozzá, és a szülőknek is lehet segítséget nyújtani, amivel fejlődnek, meg is tudják adni az esélyt a saját gyerekeiknek. Nem lehet azt mondani, hogy csak elvárások vannak, amik jelentős része ellent is mond egymásnak (jó iskola vs engedjék át a gyereket), de tenni az előrelépésért, alkalmazkodni nem cél. 

Az ember, aki magyarnak vallja magát, közösséget vállal a magyarsággal, felelősnek érzi magát a közös boldogulásokért és természetesnek tartja, hogy ő is megtegye a minimumot, alkalmazkodjon a közösség normáihoz, mert ezzel együtt oda tartozónak érzi magát, magyar ember, akit sem hite, sem származása, sem a bőre színe, sem a vagyoni helyzete miatt nem szabad megkülönböztetni. Az az ember viszont aki a nemzetiségnél nem a magyar-t említi, nem vállal közösséget a magyarsággal, nem akarja megtenni a minimumot, nem vállal felelősséget, nem alkalmazkodik, a normákat leszarja... Viszont nem fér bele ebbe a kalapba. Arra a saját, szabad választása okán nem fogom azt mondani, hogy magyar. 

És bízom benne, hogy mivel a magyar befogadó nép, egyre több kínai, indiai, közel-keleti (pl. perzsa), afrikai, európai, stb. származású magyar ember lesz, aki ehhez a közösséghez, ehhez a kultúrához akar tartozni, a közös normákat elfogadva. Hiszek abban, hogy amíg a normákat nem sértik meg durván, nem sértik mások jogait, addig minden kisebbségnek (nemzeti, vallási, szexuális, stb) joga van ebben az országban szabadon élni. Kivétel nélkül. Ha nem veszik fel az ilyen család gyerekét, aki e normák szerint él, az borzalmas bűn.

De abban is hiszek, hogy a mások (és a többség) jogait leszaró, azokat semmibe vevő csoportok felé, akik megtagadják az alkalmazkodást, a többségnek sem kell, sőt nem is szabad alkalmazkodnia. Éppen így a másokat szándékosan is zavar szexuális kisebbség (0 empátival), a járványügyi kockázatot jelentő drogos, szexuális kisebbség, az "emberáldozó sátánista" (vallási kisebbség), az iszlám dzsihadista (vallási kisebbség), az otthoni erőszakos stílust hozó orosz, ukrán... Éppen úgy probléma forrás, mint az aki úgy várja el az elit iskolát, hogy amit megtehetne azért, hogy az elvárások és a teljesítmény jó maradjon, nem hajlandó megtenni. És ebben az esetben a szegregáció a kisebb rossz. 

És akit a kocsmában látok, aki dohányzik, azaz lenne pénze, de úgy sír szegregáció miatt, hogy könyvre, gyereknek olcsó (potenciálisan több éves, használt) számítógépre, lehetőségre nem áldozna, mert neki nem ér annyit az a kölyök, mint a napi kocsmázás, füstölés, stb. annak a válaszom az, hogy nem az iskola felel az elkülönítésért, hanem az ilyen szülő maga. 

Nem hiszem, hogy az országban tömeges probléma, hogy olyanokat utasítanak el az iskolák akik, a gyerekük tanulása érdekében cigiről, kocsmáról lemondtak, keresnek civil segítséget a gyerek felzárkóztatásához, hogy valóban beilleszkedjen és jól teljesítsen az iskolában, és az iskola ezt a munkát, ennek az eredményét, stb. látja. Nem hiszem, mert egyetlen riport sem így kezdődött. Egyetlen a témáról szóló tudósításban sem azt láttam, hogy a szülőkkel együtt a gyereket felkészítő civilek jelentkeztek az elit iskolába, hogy nekik fontos az elvárás, és a gyerek teljesít, és öregbítené az iskola hírnevét... És ennek ellenére, a jó eredményeket figyelmen kívül hagyták.

Vajon miért? Feltehetően az ilyen helyzet ritka. Mind az ilyen felkészítés, mind pedig az, hogy ennek ellenére vita legyen. De ha lesz, hát büntessék meg az iskolát, az igazgató feleljen ezért a magánvagyonával, fájjon neki. De ezt eddigi tapasztalataim alapján nem látom problémának. Azt viszont igen, hogy ahol van elvárás, ott sem akar teljesíteni sok gyerek, ebből lett már késelés, fenyegetéssel elérni kívánt jó jegy, stb. mert sok helyen nincs lehetőség választani a valós követelmény (elit iskola) és a csak tolják át a gyereket (gettó iskola) között és ez sajnos a biztonságot fenyegeti. 

És aggasztónak érzem azt az állítást, hogy a jó iskolában dolgozó tanárok, akik a diákok érdeklődéséhez, a naprakészebb ismeretekhez, oktatási módszerekhez alkalmazkodni kényszerülnek, kevesebbet vállalnának a pénzükért, mint azok, akik csak bejárnak egy iskolába, úgy ahogy leadni az órát, mert ha nem akarnak késelést, hát a gyerek fix 2-essel akkor is átmegy, ha nem tud írni-olvasni. Az utóbbi helyen ugyanis a tanárral szemben is kisebb az elvárás.

A legtöbb tanár aki jó tanár, attól lesz jó tanár, hogy maga választja azt, hogy a saját magával és a gyerekekkel szembeni magasabb elvárásokba iszonyatos munkát belefektet, minden plusz ellenszolgáltatás nélkül, mert örül az eredménynek. Az ezt a munkát letagadó, a kölcsönös alkalmazkodást elutasító, a minőség érdekében tett munkát csak mástól elváró hangoskodást pedig elutasítom.