... mert választani kell

Szegregáció vagy buktatás

2015/01/07. - írta: Válasszunk

Nem hiszek benne, hogy alapvető igény lenne a szegregációra. Arra viszont van igény, hogy a gyerekek második osztályra megtanuljanak olvasni, számolni. Ha ezzel a jogos igényel számolunk összesen két lehetőség marad. Aki 14 éves korára is alig tanul olvasni, vagy akkor is elsős lesz, vagy átkerül olyan helyre, ahol ez az elvárás nem teljesül, hanem a "ha nem is tud olvasni, akkor is legyen meg a 8 általánosa, mert anélkül nem sok esélyt kapna" irány az elvárás. Egy 14 éves kamasz az elsősök között viszont furcsán nézne ki. Egy 16 éves pedig még inkább. Mi lehet a megoldás?

Ha a minőségi oktatást kínáló iskola valóban elérhető a szegény, a gazdag, a roma, a nem roma számára, de aki nem akar beilleszkedni azt kirúgják. Mehet egy másik iskolába. Olyanba, ahol nincsenek elvárások. Az elit iskolánál ott lehet egy civil szervezet, aki a szegény gyereknek is biztosítja az olvasás, a kirándulás, a különórák lehetőségét, önkéntesekre építve. Így pedig az a roma, aki úgy gondolja a gyereke igenis tanuljon meg 7 éves korára olvasni, számolni, tanulja meg a tudományt, lehessen belőle majd mérnök, tudja hova beíratni a gyerekét, de tudja azt is, hogy ez milyen elvárásokkal jár. 

Mondjuk ki, hogy nem lehet egyszerre teljesíteni azt, hogy a gyerek 3. osztályra már boldoguljon szövegértéssel... És azt, hogy az év felében hiányozhasson, ne tanuljon semmit az órára, ne akarjon fejlődni és tudás nélkül áttolják a 8 osztályon. Sem a követelmények feladása, sem a 14 éves integrációja a 6 évesek közé nem lehet elvárás. Az otthonról hozott lemaradás egy jelentős részét nem tudja az iskola anélkül behozni, hogy ne engedne drasztikusan a követelményekből, ne változtatna azon mit oktat. Ez utóbbi pedig az összes többi tanuló leszakadásával fenyeget. Ugyanis abban a korban amikor meg kell szokni a tanulást, az információ befogadását csak olyat "tanulni", ami otthonról hozva természetes... Hát nem vezet előre, és a teljes ország lemaradását hozza.

Nyilván fel lehet készíteni a gyereket az iskolára. Megfelelő óvoda, stb. segít hozzá, és a szülőknek is lehet segítséget nyújtani, amivel fejlődnek, meg is tudják adni az esélyt a saját gyerekeiknek. Nem lehet azt mondani, hogy csak elvárások vannak, amik jelentős része ellent is mond egymásnak (jó iskola vs engedjék át a gyereket), de tenni az előrelépésért, alkalmazkodni nem cél. 

Az ember, aki magyarnak vallja magát, közösséget vállal a magyarsággal, felelősnek érzi magát a közös boldogulásokért és természetesnek tartja, hogy ő is megtegye a minimumot, alkalmazkodjon a közösség normáihoz, mert ezzel együtt oda tartozónak érzi magát, magyar ember, akit sem hite, sem származása, sem a bőre színe, sem a vagyoni helyzete miatt nem szabad megkülönböztetni. Az az ember viszont aki a nemzetiségnél nem a magyar-t említi, nem vállal közösséget a magyarsággal, nem akarja megtenni a minimumot, nem vállal felelősséget, nem alkalmazkodik, a normákat leszarja... Viszont nem fér bele ebbe a kalapba. Arra a saját, szabad választása okán nem fogom azt mondani, hogy magyar. 

És bízom benne, hogy mivel a magyar befogadó nép, egyre több kínai, indiai, közel-keleti (pl. perzsa), afrikai, európai, stb. származású magyar ember lesz, aki ehhez a közösséghez, ehhez a kultúrához akar tartozni, a közös normákat elfogadva. Hiszek abban, hogy amíg a normákat nem sértik meg durván, nem sértik mások jogait, addig minden kisebbségnek (nemzeti, vallási, szexuális, stb) joga van ebben az országban szabadon élni. Kivétel nélkül. Ha nem veszik fel az ilyen család gyerekét, aki e normák szerint él, az borzalmas bűn.

De abban is hiszek, hogy a mások (és a többség) jogait leszaró, azokat semmibe vevő csoportok felé, akik megtagadják az alkalmazkodást, a többségnek sem kell, sőt nem is szabad alkalmazkodnia. Éppen így a másokat szándékosan is zavar szexuális kisebbség (0 empátival), a járványügyi kockázatot jelentő drogos, szexuális kisebbség, az "emberáldozó sátánista" (vallási kisebbség), az iszlám dzsihadista (vallási kisebbség), az otthoni erőszakos stílust hozó orosz, ukrán... Éppen úgy probléma forrás, mint az aki úgy várja el az elit iskolát, hogy amit megtehetne azért, hogy az elvárások és a teljesítmény jó maradjon, nem hajlandó megtenni. És ebben az esetben a szegregáció a kisebb rossz. 

És akit a kocsmában látok, aki dohányzik, azaz lenne pénze, de úgy sír szegregáció miatt, hogy könyvre, gyereknek olcsó (potenciálisan több éves, használt) számítógépre, lehetőségre nem áldozna, mert neki nem ér annyit az a kölyök, mint a napi kocsmázás, füstölés, stb. annak a válaszom az, hogy nem az iskola felel az elkülönítésért, hanem az ilyen szülő maga. 

Nem hiszem, hogy az országban tömeges probléma, hogy olyanokat utasítanak el az iskolák akik, a gyerekük tanulása érdekében cigiről, kocsmáról lemondtak, keresnek civil segítséget a gyerek felzárkóztatásához, hogy valóban beilleszkedjen és jól teljesítsen az iskolában, és az iskola ezt a munkát, ennek az eredményét, stb. látja. Nem hiszem, mert egyetlen riport sem így kezdődött. Egyetlen a témáról szóló tudósításban sem azt láttam, hogy a szülőkkel együtt a gyereket felkészítő civilek jelentkeztek az elit iskolába, hogy nekik fontos az elvárás, és a gyerek teljesít, és öregbítené az iskola hírnevét... És ennek ellenére, a jó eredményeket figyelmen kívül hagyták.

Vajon miért? Feltehetően az ilyen helyzet ritka. Mind az ilyen felkészítés, mind pedig az, hogy ennek ellenére vita legyen. De ha lesz, hát büntessék meg az iskolát, az igazgató feleljen ezért a magánvagyonával, fájjon neki. De ezt eddigi tapasztalataim alapján nem látom problémának. Azt viszont igen, hogy ahol van elvárás, ott sem akar teljesíteni sok gyerek, ebből lett már késelés, fenyegetéssel elérni kívánt jó jegy, stb. mert sok helyen nincs lehetőség választani a valós követelmény (elit iskola) és a csak tolják át a gyereket (gettó iskola) között és ez sajnos a biztonságot fenyegeti. 

És aggasztónak érzem azt az állítást, hogy a jó iskolában dolgozó tanárok, akik a diákok érdeklődéséhez, a naprakészebb ismeretekhez, oktatási módszerekhez alkalmazkodni kényszerülnek, kevesebbet vállalnának a pénzükért, mint azok, akik csak bejárnak egy iskolába, úgy ahogy leadni az órát, mert ha nem akarnak késelést, hát a gyerek fix 2-essel akkor is átmegy, ha nem tud írni-olvasni. Az utóbbi helyen ugyanis a tanárral szemben is kisebb az elvárás.

A legtöbb tanár aki jó tanár, attól lesz jó tanár, hogy maga választja azt, hogy a saját magával és a gyerekekkel szembeni magasabb elvárásokba iszonyatos munkát belefektet, minden plusz ellenszolgáltatás nélkül, mert örül az eredménynek. Az ezt a munkát letagadó, a kölcsönös alkalmazkodást elutasító, a minőség érdekében tett munkát csak mástól elváró hangoskodást pedig elutasítom. 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valasszunk.blog.hu/api/trackback/id/tr927050063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hely_hely 2015.01.07. 14:37:12

A kisebbségeken belül is vannak kisebbségek. Magyarok, akik egyszerre homoszexuálisok, vagy transzneműek. Afrikai származásúak, akik magyarnak vallják magukat, de dzsihádisták. Nem hiszem, hogy meg lehetne húzni olyan határokat, hogy ártálmas kisebbség, vagy nem. Illetve a többség része az ártalmas kisebbség mindig, legyen az bármilyen. A közvetett összefüggések helyénvalóak lehetnek: a mélyszegénységben élő cigányságban nagyobb arányban fordul elő az ún. megélhetési bűnözés. Helytelenül: a cigánybűnözés. Az egyszerűsített forma könnyen vezet az egyszerűsített gondolatmenethez, ami az elnagyolások és általánosítások által a vélt valóság stilizált képévé kophat.

A szülők viselkedése, életvitele közvetlen befolyással van a gyerekre, annak életvitelére, viselkedésére. A gyermeket azért nem szabad büntetni, mert trógerek közé született, és maga is úgy viselkedik. Azzal sem szabad büntetni, hogy elválasztják családjától, hacsak nem jelent ténylges fenyegetést a család életvitele a gyerekre - jelentsen bármit is a tényleges szó.

A társadalom evolúciója lassabb, mint az ember társadalmi evolúciója, de gyorsabb az ember biológiai evolúciójánál. A társadalom lassan változik, az egymást követő generációk viszont érzékenyebben reagálnak ezekre az apró változásokra, de mindig mentálisan, és nem biológiailag. Szembetűnően: az információs környezetben született gyerekek készségszinten kezelik a mobileszközöket, internetet stb..., az előttük született generációknak, korban minél távolabb vannak, annál nehezebb ehhez alkalmazkodni. Ellenben ezek a gyerekek fiziológiailag nem rendelkeznek lényegesen eltérő adottságokkal a korábbi generációktól. És itt az információs társadalom minden előnyére és hátrányára gondolhatunk, amikhez alkalmazkodni lehet.

Valószínűleg sem a szegregáció, sem a buktatás nem ésszerűen bejárható út egy olyan társadalom fiataljai számára, akiknek a mintákat a korábbiaknál sokkal szélesebb spektrumban kínálja az elérhető információs felületek nagy tömege.

A tanároknak, főképp a fiatal (és lelkes) tanároknak nem azon kell gondolkozniuk, hogy elkobozzák-e a mobilt vagy sem, hanem hogy a tanórák szerves részévé tegyék a mobiltechnológiát. És nem a technicizmus, hanem a józan ész mondatja ezt velem.

A viselkedés-problémák, hiperaktivitás stb.. egyre elterjedtebb jelenségek, amik arra engednek következtetni, hogy lehet inkább az intézmények hozzáállását kéne szélesíteni, hogy mi számít normálisnak és mi nem.

Persze másik embert késsel fenyegetni nem az. Legalábbis az itteni normák szerint, ahogy ezt a cikkíró kiemelte az elején.

Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2015.01.07. 15:02:08

@hely_hely: Egyfelől szerintem a káros / nem káros határvonal egyszerű. Aki maga is kész alkalmazkodni, és be akar illeszkedni a társadalomba, felvállalva annak normáit, elvárásait az védendő. Aki erre nem hajlandó, hanem a saját életvitelének a következményeit *rá akarja erőszakolni* a társadalomra, nem tartva tiszteletben a többiek jogait, az agresszor.

A fenti kérdésben vagy az elvárást dobja el az iskola, mindenkit megkárosítva. Vagy kénytelen elvárást így vagy úgy de érvényesíteni. A nem megfelelőket vagy nem felvéve, vagy a nem megfelelő teljesítményüket kimondva.

A megélhetési bűnözés érve alapvetően *hazugság*, 3 fontos okból is. Egyfelől, mert a megélhetés kérdése *csak* vagyon elleni bűncselekményeknél működne. Márpedig mondjuk a tanár késsel megfenyegetése nem az. A problémák törvénytelen, de az adott kultúrára korábban jellemző kezelése nem az. Más kisebbségek esetén a közszeméremsértés, az iszlám nevében lemészárolt szerkesztőség, stb. nem az.

Ez kérem szépen az adott állam, az ott lévő nép önrendelkezésének megsértése, olyan agresszió amely más értékrendet, elvárást akar az adott népre rákényszeríteni. Méghozzá a megfélemlítés, az erőszak eszközével. Igen, a kocsma előtti bunyó is erről szól. De az is, hogy nem érdekel a rendelet te akkor is hangoskodsz. Nem érdekel miért tilos sok szeméremsértés, te akkor sem ismered el magadra kötelezőnek a törvényt, és bárkit bántasz.

Az ilyen agresszió elkövetői, az őket pártoló pszichikai bűnsegédek, és az ez ellen az agresszió ellen a jogos védelem ésszerű határait túllépve fellépők tettei gyűlölet bűncselekmények. Erre nincs, és nem is lesz mentség.

Másfelől a megélhetési bűnözés kapcsán alapvetően 2 helyzetet tudok elképzelni. Az egyik eset amikor valaki alkotmányos alapjogát (pl. élethez való jog) nem tudja bűncselekmény elkövetése nélkül érvényesíteni. Ebben az esetben a végszükség, mint büntethetőséget kizáró ok miatt fel kell menteni, amit csinál nem büntetendő, hiába lopott. Mivel a károkat megpróbálhatja minimalizálni, és inkább olyan céget lop meg, ahol ez az üzleti kockázat része, más megélhetését, alapjogait nem fenyegeti.

A másik helyzet az amikor ő csak jobban akar élni, és nem képes, nem akar empátiát mutatni a megkárosított embereknek. Ez az érzéketlenség, a másiknak való károkozás képessége / szándéka viszont nem megélhetésről szól. Erre megélhetési bűnözést nem lehet mondani. Mert ez a másik jogainak az empátia hiánya okán való semmibevétele, és itt a közösségvállalás hiánya sokszor nemzetiségi színezetű. Azaz ez rasszista bűncselekmény.

Ha valaki ezt mentegeti, támogatja, nemzetiségi alapon, akkor itt megjelenik mint minimum pszichikai bűnsegéd, de a bűncselekmény elkövetőjének kockázatát csökkenti, a sértett kockázatát növeli, és ez is egy rasszista bűncselekmény.

A harmadik eset, amikor nem akar bűnt elkövetni, de nem tudja felmérni azt, hogy amit csinál az a többségi társadalom esetében miért tilos, miért bűn. Ez esetben fontos az oktatás, az értékek átadása, de mivel nem tudta felmérni, hogy amit tesz jó vagy rossz, ezért érzésem szerint büntethetőséget kizáró okot kellene definiálni, de az ilyen helyzetben a pszichiátria helyett, megfelelő az integrációt segítő tréning elvégzése lenne kötelező.

Amit a kisebbség és a többség egyforma motivációval, egyforma hozzáállással követ el, az marad még ilyen vagy olyan bűncselekményként. A gondatlanság, stb. is ilyen. De arra nem is mondják azt, hogy "cigánybűnözés" vagy megélhetési bűnözés.

Az eddigi esetekre viszont megoldás a kisebbség integrációra törekvő részének bevonása az igazságszolgáltatásba, és a büntetőjogi mediáció. Ha a romának roma mondja azt, ha uborkát lopott akkor 2 évig ő ássa fel a keret, stb. mert abba az irányba is kell empátia és elvárás az integráció, az sokkal nagyobb visszatartó erővel bír, mint a börtön.
süti beállítások módosítása